Egyik kezemben a pórázzal és egy kulacs, a teaházból elhozott teával, másikban egy eperfagyival próbálok egyensúlyozni, miközben Mona húzza a pórázát. Egy ideje már egyfolytában szakadt az eső, így nem jártunk túl sokat odakint, de ma végre élvezhető idő lett, gyorsan fel is pakoltam a kutyám s elindultunk a faluba. Az oldalamon lóg a kutyatáska mindenféle étellel, vízzel és játékkal, ami még a vállamat is nyomja. Minden nap ezt adom a menhelyre, és ma egyáltalán nem volt kedvem kipakolni belőle a felesleges dolgokat, pedig csak a zacskó kell belőle. Végül levágom magam egy padra, mert már érzem ahogy a rózsaszín, cukros étel folyik az ujjaim között. Monát hagyom szaladgálni, kiengedem a pórázt és remélem, hogy most nyugodtan megehetem az édességet. Szinte egy perc sem telik el, mire fel kell pattannom a helyemről, mert csak Mona folytonos ugatását hallom, ami hamarosan azzal a vizuális élménnyel is társul, ahogyan a szépség egy fiú előtt állva kiabál.