Mr. Hunter Bailey, csábító
Hanna roppantmód elégedett volt önmagával. Kivívta magának egy férfi figyelmét és törődését. Rora nem lepődött meg ezen, Hanna egészen kis korától fogva műveli ezt az erősebbik nemmel, és általában célt is ér vele. Legyen az ingyen fagyi, még egy kis török csemege, vagy magasba röptetés. Rora maga is egy pillanatra belefeledkezik a férfi mosolyába, aztán alig láthatóan megrázza a fejét és a szabadon álló székre pakolja a ruháikat. Miután leül csöndben figyeli a jelenetet, nem szól bele, nem szakítja meg. Úgy van vele, hogy ez a kettőjük pillanata, valahol úgy sejti a férfinek az első.
Hanna ezután ügyesen bemutatkozik, majd két kezét az idősebbik szőke felé nyújtja, és miközben a teáját kéri, száját elhagyja az 'anya' szó is. Rora egy pillanatra lefagy, miközben a kérést teljesíti, lopva a férfire pillant, aztán úgy dönt figyelmen kívül hagyja, pont úgy, mint Hunter 'nővér' megjegyzését.
- Azt hiszem nem, hiszen látszólag nem vagy hozzászokva.
Az étlapra emeli a tekintetét, majd rendel magának is egy kávét, Hannának pedig valami gyümölcslevet, kizárólag engesztelő célzattal.