37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bogolyfalva - Faith Abigail Payne összes hozzászólása (13 darab)

Oldalak: [1] Le
Faith Abigail Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 23
Összes hsz: 76
Írta: 2019. április 9. 18:41 Ugrás a poszthoz

Cath

Hogy letettem volna a tervemről? Dehogy. De nem kapok segítséget. Will azt hiszi, csak az ijedtség, és így is van. De ez ennél sokkalta bonyolultabb, hisz én tudom magamról, sose leszek jó anyja, vagyis nem sose... most, jelenleg nem.
Ennek ellenére napolom a témát, és megint inkább átmegyek hozzá, nem tudom, mi üthetett be nála, de most szeretne többet látni, ami érthető.
Norina nincs itthon, sőt senki, hisz Willt is behívták egy sürgős esethez, így kiélvezem a lehetőséget. Csokit kaptam, nem keveset, szóval a halommal a kezembe, ülök le a laptop elé, és kezdem el böngészni a klinikákat, ahol véget vehetnek a rémálmomnak. Nem, egy hete tudom, hogy nem vagyok egyedül, mégse tudok erre jó dologként gondolni, ez már csak jelent valamit, nem?
Faith Abigail Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 23
Összes hsz: 76
Írta: 2019. április 9. 18:53 Ugrás a poszthoz

Cath

Tudhattam volna. Ha látszólag üres a ház, ez még nem jelenti azt, hogy ténylegesen is az. Sose üres, bár nem csodálom, amennyien laknak itt. És most engem is itt esz a rossebb, és fogalmam sincs, ki tud ennek az okáról, vagy ki nem. Will biztos nem mondta el, vagy ha mégis, akkor is csak a feleségének, így először rendesen meglepődök, mikor Cath egyből belekérdez.
- Ennyi? Semmi petting? Vagy szia, hiányoztál? - sóhajtok fel. Igen, tudom nem vagyunk, sose voltunk és talán nem is leszünk olyan kapcsolatban, hogy a friss feleség száját ezek a szavak elhagyják. Aztán lehajtva a laptop fedelét, ér el a felismerés, hogy valószínűleg én voltam az óvatlan.
- Kérsz? - nyújtom felé inkább a csokim, ahogy szembe fordulok vele, úgy érzem, teljesen felesleges lenne mondanom bármit is, egy nő nem szokott unalmában abortusz után nézelődni.
Faith Abigail Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 23
Összes hsz: 76
Írta: 2019. április 9. 19:13 Ugrás a poszthoz

Cath

- Igen, igen... nálatok szokás ajtóstól ronatni - forgatom meg a szemem, nem mintha ellenem lenne, vagy annyiszor rám rontottak volna. Pedig már fél éve annak, hogy nyilvánosan is Payne vagyok, valószínűleg ez olyan tüske, ami mindig megmarad bennük, és én is mindig kívülállónak fogom érezni magam ebben a családban.
- Nem? Pedig azok a dolgok a legjobbak - vállat vonok, mert így legalább több marad nekem. Én alapjáraton is képes vagyok egy kamionnyi édességet megenni, szóval ez annyira nem rendhagyó.
- Nem nevezném drámainak, egyszerűen jobb lesz így. Jöhetnek a kövek, de még az apja kilétével se vagyok tisztában, egyszerűen óvatlan voltam, és... nem vagyok jó anya, azt se tudom, milyen annak lenni, ő meg rosszkor toppant be - vállat vonok, én ebben nem látok semmi drámát.
- És a drámákon remélhetőleg már túl vagyunk, jutott belőle bőven az elmúlt időben, nem kívánok újabbakat.
Utoljára módosította:Faith Abigail Payne, 2019. április 9. 19:26
Faith Abigail Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 23
Összes hsz: 76
Írta: 2019. április 9. 19:51 Ugrás a poszthoz

Cath

- Igen, és látom, ezzel elégedett is vagy. Ki hitte volna, hogy vannak még tündérmesék - talán a végét már csak magamnak motyogom, mert számomra ez az.
- És Cath... tényleg örülök annak, hogy sínen van az életed, nem akarlak még egyszer úgy látni - komorulok el egy picit, mert ezt a Cathet még kedvelem is. Nem mintha a másikat nem kedveltem volna, nem tudom, nem sokat érintkeztem vele. Nekem Will a támaszom, ő a bátyám helyett bátyám, és nem Jason, vagy bármelyik másik, egyelőre csak benne tudok úgy megbízni, ahogy talán csak Juneban tudok.
- Brooklyni vagyok... hírből nem ismerem az illemet - nevetek fel, mert nekem nincs ezzel problémám tényleg.
- Vagyis érted... nem kopogtam sose mielőtt betörtem valahová - megvonom a vállam, nem is olyan rég jártak még ezek az idők, de innen meg már annyira távolinak tűnnek. Most van az az állapot, hogy fogalmam sincs ki vagyok. Már nem vagyok az a brooklyni, aki megélhetési lopással kereste a kenyerét, de az sem vagyok, aki úgy lavírozik abban a kúriában, mintha odaszületett volna.
Hallom én, amit mond, meg is értem, ennek ellenére a hajamba túrok.
- Ez nem ennyire egyszerű. Örülök annak, hogy most már nem néztek rám úgy, mint akit fel akartok nyársalni, hogy megbarátkoztatok a gondolattal, hogy vagyok én is, meg June is, bár az utóbbit még nem ismeritek, de... semmim nincs, ami indokolná, hogy megtartsam. Se saját házam, se munkám. Érted? Mióta idejöttem, nem találok egy nyamvadt munkát, mert Payne vagyok. És persze elég nagy a kúria, de... miért szülnék oda egy gyereket, mikor én magam is megtűrt személy vagyok? Igen, ez nem az ő hibája, de... miért adnék a kezébe egy olyan életet, ami az enyém?
Faith Abigail Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 23
Összes hsz: 76
Írta: 2019. április 19. 13:55 Ugrás a poszthoz

Arie

Nem vagyok elég bátor. Ez tisztán látszott, mikor a klinika előtt, nemes egyszerűséggel hátraarcot vágtam. Időpontom volt, és tudtam, hogy az a helyes, jobb még az elején túl lenni dolgon, és folytatni az életem, aztán eszembe jutottak dolgok, és..... berezeltem.
De éhes vagyok, most már nagyon sokszor, így be is lépek a pizzériába, mire közlik velem, ma zárva vannak. Hát ne már. Komolyan? Ilyen nincs. Én, mint számukra idegen, kellemetlenkedő egyén, azonnal a főnöküket követelem, hisztériásan, hisz ne állj egy terhes nő, és a kaja közelébe, mire csak hátrafelé mutogatnak. Nem is kell sok, azonnal a kert irányába iramodok.
- Arieeeeee, ments meg... éhen halok - úgy gondolom, mi nem vagyunk annyira rosszban, hogy ezt nem engedhetném meg magamnak, de ki tudja, mi lesz, ha kiderülnek dolgok.
Faith Abigail Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 23
Összes hsz: 76
Írta: 2019. augusztus 27. 22:11 Ugrás a poszthoz

Arie

Nem akartam olyan korán hazajönni, még most is úgy érzem, nem állok készen rá. A tekintetekre, a kérdésekre, aztán a megrovásra, vagy épp, hogy a fejemhez vágják, nem is vártak tőlem mást, hisz én magam is csak egy becsúszott gyerek vagyok, és főleg nem akarom ennek kitenni Zarát.
Jó, még csak pár hónapos, jószerével semmit nem fog fel a dolgokból körülötte, csak hát ez úgy belém kódolódott, hogy óvom mindentől.
Nem, most sem pályázom meg az év anyja díjat, valószínűleg sose leszek jó anya, de azt tudom, hogy az életben nem bocsátottam volna meg magamnak, ha átlépem a klinika küszöbét, mikor az volt a feltett szándékom.
Visszatáncoltam, nem tudom, hogy a többiek sejtik-e, hisz utána egyből le is léptem. Nem akartam senkivel megosztani, nem akartam tanácsokat, figyelő tekinteteket, saját magam mentem keresztül rajta, mint ahogy mindenen. És most visszajöttünk, én és Zara. Ketten. Furcsa volt, hogy Max is segített, hogy ő aztán végképp nem mondott még csak annyit se, mekkora ostobaság volt, hisz tudtam. És nem lábatlankodott, és főleg nem kürtölte világgá. Hogy képes leszek-e egyedül életben tartani a csöppséget? Most már merem azt mondani, hogy igen.
Azt se tudom, hogy miért veszem egyből a már zárt pizzéria felé az irányt, ez már amolyan beidegződés, hogy én Arieval osztom meg először a nagy momentumokat, így evidens, hogy Zara is rámosolyoghat először, már ha nem rúg ki minket páros lábbal.
Óvatosan nyitok be, holott általában rárontani szoktam, mert tudom, hogy ez nem lesz kellemes neki, Norina mesélt róla. Mégis nem megbántani szeretném, csak mutatni neki egy apró csodát.
- Zavarhatlak? Valaki meg szeretne ismerni - nem volt még akkora a hasam, mikor találkoztunk, hogy ilyesmire gondoljon, de ahogy kitárom az ajtót, és betolom rajta a lányom, hamar nyilvánvalóvá válik.
- Ezért tűntem el, és.... én hajlamos vagyok csak úgy felszívódni, mindenféle búcsú nélkül - vonom meg a vállam, bocsánatot mégse kérek, hisz nem vagyok én az a tagja a családnak, akinek az eltűnése akkora feltűnést keltene.
Faith Abigail Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 23
Összes hsz: 76
Írta: 2019. augusztus 29. 11:29 Ugrás a poszthoz

Arie

Még azt se tudom elmondani, hogy túl fiatalon lettem anya, mert nem. Csak tény, hogy nem így kellett volna, hogy az én tévképzeteimben egy normális családom van, de túlléptem ezen, és életem ezen korszakát se cserélném el semmiért, bárhogyan is alakult.
Valahogy jó érzéssel tölt el, hogy mosolyog, hogy nem kér számon, vagy ró fel nekem bármit is, de tudom, hogy az öröm csak pillanatnyi állapot, vagyis szentül meg vagyok arról győződve, hogy Zara majd kiveri nála a biztosítékot. Talán tényleg jobb lett volna gyorsan lefizetni egy pasit útközben, és elhitetni, hogy révbe ért az életem, de azért ekkora hazugságra én nem vagyok képes.
- Legalább mégis van valami közös bennünk - vigyorodok el, mert noha túlléptem már nagyjából azon, hogy a testvéreim nem a testvéreim, mert nekem June van csak... valahol, mégse érzem még most sem azt, hogy annyira közéjük tartoznék. Viszont a legszebb az, hogy már nem is akarok. az ajtó nyitva áll mindegyik előtt, meg én is tartom velük a kapcsolatot, Willel főleg, de már nem akarok a nagy boldog család részese lenni.
- Nem, ő nálam sokkal szebb - halkan közlöm vele, mosolyogva, és tényleg boldog vagyok. Mikor megkérdezi, felveheti-e, szó nélkül veszem ki a kocsiból, és adom a kezébe, mert hála égnek az én lányomnak oly' mindegy, kinek a kezében van, csak ott legyen.
- Próbáltam nem folyton fogni, hogy aztán ne legyen belőle probléma, de még Max is agyon nyünyöjgette nekem, szóval ennek már lőttek. Meglepő volt, de marha sokat segített - ezen még tényleg sikerült felocsúdnom, főleg, mert elmondtam neki, hogy nem sok különbség van Zara születése és az enyém között. Nem tudom, mi változhatott, mindenesetre nagyon jól jött a segítség.
- Nem tudom, ki az apja - huppanok le a székre, mert úgy érzem, ezt is tudnia kell, és már képes vagyok beszélni róla rendesen, hiszti, vagy pánik nélkül.
- Cathék esküvője volt az utolsó csepp, és elmentem kirúgni a hámból.... miután megtudtam, hogy terhes vagyok, kerestem egy ideig, de... hát veszett ügy - húzom el a szám, mert azért büszke mégsem vagyok rá.
- El akartam vetetni, sőt.... de a klinika lépcsőjén inába szállt a bátorságom, és hátraarcot vágtam, életem legjobb döntése volt - ezt teljesen komolyan gondolom, mert rendben, még most sem vagyok az év anyukája, de legalább tudom, hogy sose lenne teljes életem nélküle, ahogy azt is, amióta ő van, nem kell más, vagy nem tudom. Nekem ez így most jó.  
Faith Abigail Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 23
Összes hsz: 76
Írta: 2019. szeptember 2. 19:39 Ugrás a poszthoz

Arie
13:15 Faithstyle | Zarastyle

Már kezdem kicsit rosszul érezni magam. Ahhoz képest, hogy hosszú éveken keresztül sikerült mindent megoldani egyedül, mostanság egyre sűrűbben kérek segítséget. Ezzel úgy nem is lenne gond, ha a testvéreim helyett nem egy olyan emberét kérném, aki lehet, örül is annak, hogy kikerült a Paynedrámából. Mindenesetre, nem mondott nemet, amiért baromi hálás vagyok, mert a lányomnak sincs túl jó napja. Bár... mióta a kocsiba raktam, és a levegőre kerültünk, csak alszik, remélem, ez meg is marad így.
- Köszönöm, tényleg - bűnbánón nézek Ariera, mikor odaérünk hozzá.
- És bocsi, csak őnagysága úgy döntött, ma megnehezíti az öltözködést - ezt a csuklóm környékén is látni lehet, de szerencsére utána eszembe is jutott, hogy körmöt kell vágni. Én sejtettem, hogy nem lesz egyszerű a gyereknevelés, de álmaimban nem gondoltam volna, hogy azok az anyák nem túloznak cseppet sem.
Utoljára módosította:Faith Abigail Payne, 2019. szeptember 2. 19:40
Faith Abigail Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 23
Összes hsz: 76
Írta: 2019. szeptember 2. 19:55 Ugrás a poszthoz

Arie
13:15 Faithstyle | Zarastyle

- Pedig fellélegezhetnél, hogy kijutottál a Payne tornádóból - mosolygok, de ez akkor sem olyan őszinte. Én tényleg szeretek vele lógni, de nem úgy, hogy közben "kihasználom", sokkal jobb, mikor csak úgy rárontok a helyén, de majd túlteszem magam rajta.
- Köszönöm - más esetben nem biztos, hogy ilyen könnyedén hagynám, mert azt észrevettem, hogy nem szívesen adom ki a lányom a kezeim közül, de... ez egy rendhagyó dolog, és ha Arie babakocsit akar tologatni, én ennek igazán nem fogok az útjába állni, és tényleg egy kicsit jól esik, hogy nem minden figyelmem az alvó csöppségé kell, hogy legyen.
- Most is egy szobát bérelek, és kevés. Egy rendes házat szeretnék, hátha egyszer nem csak ketten leszünk, addig meg... Max elhalmozza egy csomó mindennel Zarát, lassan külön szoba kell csak a játékainak - forgatom meg a szemem, mert nem értem a férfit, és bármennyire szeretem a kialakult helyzetet, már várom, hogy mikor történik megint valami.
- Ja meg, ha ne adj Isten a drága húgom úgy dönt, hogy megmutatja magát, nem szeretném, ha a kanapén aludna.. érted, ugye? - nézek rá, aztán egyből kicsit összevonom a szemöldököm.
- Te fodrásznál voltál?
Utoljára módosította:Faith Abigail Payne, 2019. szeptember 2. 19:56
Faith Abigail Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 23
Összes hsz: 76
Írta: 2019. szeptember 2. 20:13 Ugrás a poszthoz

Arie
13:15 Faithstyle | Zarastyle

- Ja tényleg, Cath férje - hogy őszinte legyek, az esküvőn láttam először és utoljára is, amivel úgy nincs is problémám. Mármint, hol van az megírva, hogy nekem is mindenkivel jóban kell lennem, akivel valamelyik Payne?
- Ne is mond, lehet Zalán tesz arról, hogy ne legyen annyira kyborg - halkan nevetek, mert tudom, nem szép ilyet mondani, de hát én akkor is úgy ismertem meg, és bár mutatott némi javuló tendenciát, még mindig nem tudom azt mondani, hogy túl csordulna az érzelmektől.
- Jó, nézzük meg azt először, hátha van kiadó - mert nem teljesen hülyeség, amit mond, és végül is, ahhoz az utcához, minden közel van, ami kell. Azért a félszemem mindig a lányomon van, így most is látom, hogy mocorogni kezd, de az ébredés elmarad egyelőre. Már minden egyes vonása belém ivódott, mégse tudok rájönni, hogy a környéken találkozhattam-e olyas valakivel, aki az apja lehetne.
- Az valóságos csoda lenne.... Ja hogy June? Persze. Mindig felbukkan, szóval itt az a kérdés, hogy mikor. Nem szokott ennyi ideig ellenni, valószínűleg marhára leköti valami, ami kész csoda - persze, ha zavarban jövök egyből megered a nyelvem.
- Nem is áll olyan rosszul - vigyorgok rá, majd pipiskedek is kicsit, hogy összeborzoljam.
- És a barátnődnek is tetszik? - mert nekem az utolsó infóm az, hogy menthetetlenül szerelmes lett egy szőkébe, vagy hogy is mondta Will.
Faith Abigail Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 23
Összes hsz: 76
Írta: 2019. szeptember 2. 20:28 Ugrás a poszthoz

Arie
13:15 Faithstyle | Zarastyle

- Én azért kicsit aggódok, hogy mi lesz. Ha padlóra kerül megint, ezután még rosszabb lesz - bár Isten ments attól, hogy annak szurkoljak. Ariana legyen csak boldog, de én mindig is ilyen voltam, nem csak a pozitív oldalt tartottam szem előtt, talán ezért sem csalódtam túl sokszor.
- Hidd el, ez a megtalálás dolog nekem abszolút nem megy - most őszintén nevetek, bár tudom, ha kicsit több energiát fektetek bele, még lenne is rá esély, de valahogy.... most az rossz, ha nem is akarom megtalálni?
- Mi? Várj.... Jason? - szedem össze gondolatban, hogy ki jöhetne még számításba, és el is kerekedik a szemem.
- Vagyis sajnálom, inkább váltsunk témát - max majd Willt faggatom ki, nem akarom, hogy Arienak rossz kedve legyen.
- Mármint? Ja nem. Nem tervezek semmit. Vagyis, szerinted kellene? Ilyen társkereső oldalon, vagy ilyesmi? Az a baj, bármennyire retusálom a képeket, egy anya már feleannyira se vonzó, sok kosárból kiestem - megvonom a vállam, mert természetesen ezt is számításba vettem, és mint látszik, ezzel együtt tudok élni. Akinek szúrja a szemét, hogy van egy lányom, ne is akarjon velem randizni. Pont.
- De akkor... egyszer elmehetnénk ilyen rapid randira, Pesten sok van. Mármint... csak úgy poénból, még sose voltam - mert azért néha szórakozhatok is, nem?
Faith Abigail Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 23
Összes hsz: 76
Írta: 2019. szeptember 2. 21:06 Ugrás a poszthoz

Arie
13:15 Faithstyle | Zarastyle

- Most épp Ariana, de amúgy ott a pont - biccentek is mellé, hisz Cathtől is láttunk már pár szép húzást, és hát ő is a tesóm, bár ha őszinte akarok lenni, rajta most nem is látom, hogy kicsattanna, pedig hozzáment ahhoz, aki miatt a padlón volt. Ennek kellene a happy andnek lenni.
- Áruld el a titkod... engem mióta itt vagyok, mindig csak kikosaraznak, és nem érint túl jól - na jó, ez azért túlzás, az egyetlen, akitől kosarat kaptam, az a prof az egyetemen, és ahogy hallottam, jogosan, mert hogy mindketten a fiúkhoz vonzódunk. De attól még nem esett jól na.
- Arie... nézz rám - nevetve állok meg és tárom szét a karom. Karikák, ráncok, mert a gyerek a félrenyelt, mert a gyerek nem úgy veszi a levegőt alvás közben, mint ahogy szokta. Sőt karikák? Valóságos bőröndök a szemem alatt, amit persze tök felesleges festékkel takarnom, mert vagy leizzadom, vagy Zara ruháján köt ki, és akkor dobhatom ki. Viszont, azt a boldogságot, amit ennek ellenére nézek, nem tudom elrejteni.
- És nem is a kinézetről van szó, tényleg belátom, hogy kevéske jutott nekem is a Payne génből, ami azért egész jó, de már van egy gyerekem. Szerinted ki az aki fel akarná nevelni másét? Vagy tűrné el, hogy ettől-eddig ráérek, de hétre akkor is haza kell érnem, mert fürdetek, és nem alszik el nélkülem? Vagy Zara hogy viselné, hogy folyton új embert lát maga körül? És ha valakit megszeret és mégse működik, akkor mit csinálok ha hiányozni kezd neki? Sok mindenért lemondtam miatta, de ez így jó - megvonom a vállam, aztán újra útnak indulok, hogy oda is érjünk ahhoz az utcához.
- Aha tudod... ki kell tölteni egy tesztet, aztán leültetnek egy asztalhoz, és valaki mást aki szintén kitöltötte, és szerintük a legjobban passzol hozzád, és van öt perced és utána így folyton mentek körbe, mindenki beszélget mindenkivel, vagy valami ilyesmit beszélt Debra.
Faith Abigail Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 23
Összes hsz: 76
Írta: 2019. szeptember 9. 12:35 Ugrás a poszthoz

Arie

- Jól áll a kezedben - jegyzem meg halkan, de mosolyogva, s próbálok leküzdeni egy keserű érzést, mert én élénken emlékszem arra, nekem ez a mozzanat mennyire nem volt egyszerű. Jó, még sokszor elbizonytalanodok, ha felteszem magamnak a kérdést, jól döntöttem-e.
- Mondjuk ebben igazad van - hála égnek a testvéreim mind szeretik a kisbabákat, így ha el is szúrok valamit, ők majd biztos segítenek.
- Nem maga az esküvő, az egész minden. Épp akkor bukkantam fel, és Max hülye ötlete, hogy házasítson, az én ügyeim... sok volt ez egyszerre, főleg, hogy semmi nem akart elsőre összejönni - sóhajtok fel, de ez már inkább a megkönnyebbülés.
- Az esküvőről leléptem, aztán betértem valahová, elkezdtem inni, a többit meg jótékony homály fedi - és valószínűleg, ha a lányom egyszer majd rákérdez, ő tuti nem ezt a sztorit fogja megkapni, de addig van még időm gondolkodni, mondjuk nem olyan sok, de van.
- Nem... mindig érzem úgy, de köszönöm - talán fel sem fogja, ezt most mennyire jól esett hallani.
- Első körben veszek lakást, aztán az egyetemet is marhára befejezném, aztán meg... fogalmam sincs - tárom szét a karom, mert már nem tervezek, felesleges.
- Esetleg lenyúllak egy törzsvásárlói kártyával - pislogok rá nagy szemekkel, mosolyogva próbálom elpoénkodni a helyzetet, mert az még mindig jobb, mintha kiülne a teljes kilátástalanság az arcomra, nem?
- Komolyan, sok helyen megfordultam, de ilyen pizzát sehol máshol nem ettem még - és mint egy vezényszóra, a gyomrom is megkordul, mivel enni ma is elfelejtettem.
Bogolyfalva - Faith Abigail Payne összes hozzászólása (13 darab)

Oldalak: [1] Fel