37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bogolyfalva - Emily Dorothea Fisher összes hozzászólása (158 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Le
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. szeptember 5. 21:12 Ugrás a poszthoz

Evena
Kinézetem

Hazamehetnék, de nem akarok. Végeztem a vizsgáimmal, negyedéves leszek. Van már pálcám, de még nem használhatom. Ez az egész mostani állapot annyira semmilyen, mintha nem is történne semmi. Mintha állna az idő, vagy én nem is tudom. Persze a többieknek biztos izgalmas, nekem azonban nem. Sosem volt az. Viszont ilyenkor oda mehetek, ahova csak akarok. Megvettem hát néhány tekercs pergament és tintát, amivel a szünetben tervezek rajzolni. A tinták a legkülönfélébb színekben pompáznak, így nem kell félnem attól, hogy unatkozni fogok. Most viszont szörnyen unatkozok, így az enyhén csípős hideg ellenére is gördeszkával hasítok a Macskabagolyban, az út közepén, elvégre alig járnak itt emberek. A hajam - amire igencsak ráférne már a vágás - lobog utánam, miközben egyre jobban gyorsítok.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. szeptember 5. 22:01 Ugrás a poszthoz

Evena

Vicces az emberi agy. A vizsgán végig az Imagine Dragons Thunder című száma ment a fejemben, most viszont kristálytisztán megvannak a kérdésekre a válaszok. Komolyan. Minden visszajött mugliismeretről, és tudom a varázslójogokat is. Most bezzeg nincs semmilyen dal a fejemben, csak a száraz tények. Gyorsítok még egy kicsit, aztán hirtelen ott van előttem egy érdekes jármű. Hirtelen és közel. Még szerencse, hogy a bolond génjeim jó reakcióidővel áldottak meg, így gyorsan kitérek, ami elég bénán néz ki, mert körülbelül leugrok, és hirtelen kapom el a deszkámat, de még így is futok kicsit, mire el tudom érni, hogy rendesen megálljak. Nem láttam még itt ilyen járművet.
- Bocsi, jól vagy? Nem ijedtél meg?
Fogalmam sincs, hogy hogyan van, én egy kicsit megijedtem, főleg attól, hogy nekimegyek, és akkor borulunk mind a ketten, de szerencsére nem így lett.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. szeptember 6. 19:47 Ugrás a poszthoz

Evena

- Hát...
Megvonom egy kicsit a vállam, engem annyira nem ijesztett meg az eset, mint őt. Ilyen ez a Fisher vér, ha valakinek olyan testvére van, mint nekem Valery, akkor nem igazán jut el odáig, hogy bármi zavarja.
- ... Nem sokan szoktak itt mászkálni, főleg nem ilyenekkel.
A járgány felé bökök a fejemmel. Mr. Warren szokott néha, de többnyire ő is lefékez az autójával a határban. Ezen a helyen biciklivel közlekednek az emberek. Maximum seprűvel, bár ők tudnak durvulni.
- Nincs bajom.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. szeptember 6. 21:33 Ugrás a poszthoz

Evena

- Többnyire bicikliznek. Meg seprűn lovagolnak.
Furcsa, hogy egy varázslófaluban pont a bicikli lett a megszokott közlekedési eszköz.
- Mr. Warren néha elmegy a házukig autóval, de többnyire ő is sétál.
Néha láttam őt, leginkább olyankor jött autóval, mikor valami furcsa fintor ült az arcán, de egyébként semmi.
- Igen, a kastélyban lakom, ezért nincs biciklim.
Azt meg, hogy a seprű nem a barátom, már hozzá sem teszem. Az a baj, hogy én egyből elkezdtem magam produkálni, amikor seprűt adtak alám, így végül eltiltottak.
- Emily vagyok.
Elfogadom a kezét, és közben egy mosolyt is küldök felé.
- Ideköltözöl?
Utoljára módosította:Emily Dorothea Fisher, 2017. szeptember 6. 21:41
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. szeptember 6. 21:59 Ugrás a poszthoz

Evena

- Ez nagyon jól hangzik. Most, hogy itt van az előkészítő is, meg folyamatosan bővül a falu, nem árt. Régebben ez volt a mágusvilág legkisebb falucskája, egyetlen utca, három üzlettel. Ma pedig már olyan vagyunk, mint egy kisebb város.
Mondjuk nem bánom, mert a Cukorvarázsban is, a Pillangóvarázsban is istenkirály ízekhez jut az ember.
- Házat keresel?
Kérdezem tovább, bár elég egyértelműnek tűnik, de azért illik kérdezni is.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. szeptember 6. 22:27 Ugrás a poszthoz

Evena

- Apukám azt mondja, ne álljak szóba idegenekkel.
Meg Colt is azt mondja, de Colton mostanában olyan mufurc velem, szóval nyaljon sót, és Adri is azt mondja, hogy vigyázzak, de ő meg minden héten szétvereti magát, mert arra van szüksége. Szóval ő is nyalhatja azt a sót. Én elvigyorodva nézek azonban Evenára.
- Szívesen. De amúgy remélem nem tanár leszel a suliba, és nem fogsz megszivatni azért, mert letegeztelek.
Mondjuk nem nagyon félek ettől, de ki tudja. Felpattanva a hónom alá fogom a deszkámat, és tőlem már suhanhatunk is.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. szeptember 30. 21:19 Ugrás a poszthoz

Olívia

Némán pakoltam össze a cuccaimat, majd ugyanezzel a némasággal bandukoltam hátul, a testvéreim mögött. Nem volt bajom, vagyis de, volt, de semmi olyan, amit meg tudnánk beszélni. Mi nem olyan család vagyunk, legalábbis már nem. Cole és köztem mintha minden összeomlott volna. Fogalmam sincs, hogy mi váltotta ki, de tudom, hogy milyen létező és keletkező elemek hulltak porba akkor, amikor végleg egy fal mögé vonultam.
- Elmegyek megkeresem az egyik barátomat.
Direkt nem adok nemet vagy nemet ennek a barátnak, főleg, mivel nem létezik. Csak nem akarok egész úton egy Cole - Adrian vagonban ülni. Akkor már inkább valami elviselhetetlen hisztérika, aki egész úton a pasijáról hadovál, meg arról, hogy mit tettek a szünetben, és hogy ő nem olyan lány, pedig mindenki tudja, hogy ordas nagy... ribizli.
- Szia.
Intek a lánynak, aki bent ül, nem láttam még, lehet, hogy elsős, vagy talán másodéves. Amióta itt vagyunk, én is csak ismerkedem az iskolával. Zenét hallgat, de remélem észreveszi tejbetök vigyori, integetős magamat.
- Szabad ez a hely?
Mutatok a szabad részre. Nem akarom zavarni, ha ő nem akar beszélgetni, de jó lenne itt meghúzni magam.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. szeptember 30. 21:31 Ugrás a poszthoz

Olívia

- Remek!
Örülök, hogy nem kell tovább mennem, még a végén belefutok a Fisherek másik felébe, Rosieba, akivel ha kommunikálnom kell, érzem, hogy megfagy a levegő. Adrian szerint nem utál engem. Hát nem vagyok benne biztos.
- Nagyon vagányul nézel ki.
Nem igazán tudom, hogyan kell rendesen barátkozni, de a vagány szó jut róla először az eszembe. Kinyújtom felé a kezem.
- Emily vagyok.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. szeptember 30. 21:48 Ugrás a poszthoz

Olívia

- Nagyon tetszik. Főleg a szemed.
Mondjuk eléggé félek tőle, hogy a tanárok, főleg a vaskalaposak, be fognak szólni neki, de szerintem ő szóban is vagány, olyannak néz ki. Biztos vagyok benne, hogy vissza fog szólni.
- Olívia.
Ismétlem el. Oké. A neve nem olyan, mint ami egy vagány emberhez illik. Az Olíviát inkább egy szőke elsőáldozóhoz párosítanám. Viszont a hely adott, így beljebb mászok. A hátizsákom meg az íjtartómat szépen lerakom az ülésre, a bőröndömet meg már gyakorlott mozdulatokkal a tartóra. Végül az íjat magam mellé támasztom, és elé rakom a táskámat, hogy ne akarjon eldőlni.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. szeptember 30. 22:12 Ugrás a poszthoz

Olívia

A bagoly hangja egy kicsit váratlanul ér, hirtelen nagyobb levegőt veszek, mint amit eredetileg akartam, érzem, hogy szegény orrom ezt nem pont így számolta ki.
- Saját baglyod van? De szerencsés vagy!
Mi ugyebár osztozunk azon az egy ingapéldányon. Nekem nincs is állatom, amíg együtt éltünk Valeryvel nem mertem, mert tudtam, hogy meghalna. Mostanra pedig már annyira megszoktam, hogy nem lehet, hogy fel sem tűnik, hogy lehetne.
- Íj. Öhm... eddig kviblinek számítottam, mert nem nagyon volt varázserőm. Csak az elméleti órákon vehettem részt. A gyakorlatiak helyett extra zenei és sport lehetőséget használhattam ki.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. szeptember 30. 22:37 Ugrás a poszthoz

Olívia

- Nekem négy tesóm van. Kettő idejár. Miért legyen sajátom, ha lehet közös is.
Mondjuk így is szeretem a baglyunkat, de nem azzal a kötődéssel, mintha tényleg az enyém lenne. Az másabb.
- Te varázstalanok közül jössz, ugye?
Bár nem néz ki annyinak, de most már biztos vagyok benne, hogy elsőéves. Ki van zárva, hogy ezt a szót még nem hallotta. Maximum, ha Amerikából jött, mert akkor magnix, de nem hinném.
- A kviblik leginkább varázsló szülők varázstalan gyerekei. Bennem megvolt a mágia, de olyan szinten gyengén, hogy éppencsak érzékelhetően. Ezért kitalálták, hogy a kvibli diákok programjába bevehető vagyok. Aztán a varázserőm elkezdett feléledni tavaly, úgyhogy most különórákra kell járnom majd, hogy pótoljak.
- Igen, próbáltam a kviddicset is, de nem nekem való. Inkább ez, és a cselló.
Amit szuper módon ott hagytam a tesóméknál, de remélem, hogy vigyáznak majd rá, és nem teszik tönkre nekem.
- Ha gondolod, és vannak kérdéseid, szívesen megválaszolom őket.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. október 1. 15:31 Ugrás a poszthoz

Olívia

Most én se felelek semmit arra, hogy az anyukája boszorkány. Furcsa, hogy az, mégsem tud mindent, a legtöbben teljesen tisztában vannak a mágusvilág dolgaival, ha van varázsvérű a családjukban.
- Mikor ébredt fel a mágiád?
Talán akkor mégis idősebb, mint amennyinek lennie kéne elsősként. Nem nagyon hittem, hogy találok egy olyat, mint én, most mégis lehet, hogy itt ül velem szemben. Még szerencse, hogy nem akartam elnézni Cole és Adri enyelgését.
-Igen, seprűn játszák, elég népszerű, mint a foci például.
Mondjuk a focit én például pont nem szeretem, de a vízi sportokat eléggé szívesen nézem. Imádom a kajakosokat, és az úszóknak is nagyon tudok drukkolni. Viszont tény, hogy a foci a legnépszerűbb.
- 17 évesen. A mugli világban ugyan még kiskorúnak számítasz akkor is, de a mágusoknál más jogaid lesznek.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. október 1. 16:18 Ugrás a poszthoz

Olívia

-Értem, nekem csak tavaly mutatkozott meg, akkor megvizsgáltak, és vehettem pálcát.
Használni még nem használhattam, de megvan, és vigyázok rá nagyon. Remélem idén jobban belevethetem magam. Mindenképpen a legjobb szeretnék lenni, de persze, akkor alvás közben is varázsolnom kellene.
- Két csapat van, mind a kettőben hét játékos. Három hajtó, két terelő, egy őrző és egy fogó. A hajtók egy piros bőrlabdát, a kvaffot kell, hogy bedobják az ellenség karikáin, amiből három van. A terelők egy fekete vaslabdát, a gurkót ütik baseball ütő szerű ütőjükkel, és igyekeznek kiütni vele a másik fejet. Nagyon veszélyes, ha például a másik fejét találják el, tutira kinyírják. Az őrző a karikák előtt van, ő próbálja meg meggátolni azt, hogy bedobják a labdát a karikákba. Ezen kívül van a fogó, őt szokták a legértékesebb játékosnak mondani. Kicsi és fürge. Neki annyi a feladata, hogy elkapja a cikeszt. Az a baj a cikesszel, hogy ilyen pici, arany labda, ezüst szárnyakkal és nagyon nagyon gyors. Egyik pillanatról a másikra helyet vált. Szóval nagyon nagy kihívás. Amikor elkapják a cikeszt, ami százötven pontot ér, akkor ér véget a meccs. Akinek a több pontja van, az nyer.
Igyekszek mindent elmondani, ami fontos lehet, de magát a játékot szerintem csak akkor fogja élvezni, amikor már látja.
- Igen, van egy bagolyház, ott laknak.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. október 1. 16:34 Ugrás a poszthoz

Olívia

-Nem, én a saját korosztályommal haladok tovább. Annyi, hogy kell majd különbözeti vizsgákat tennem év közben, meg jövőre is, és azok alapján döntik majd el, hogy záróvizsgára alkalmas vagyok-e.
Mondjuk engem nem zavar az sem, ha nem, és egy évvel tovább kell itt maradnom, a lényeg, hogy már van lehetőségem.
- Elég vadak, de szerintem is terelőnek lenni a legjobb.
A fotelos megjegyzésre elnevetem magam, tudom a választ, de azt is, hogy csak viccnek szánta. Nem akarok savanyú strébernek tűnni.
- Be vannak tanítva, ezeket a baglyokat levélhordásra képzik ki, és hihetetlen, de bárhol megtalálják a másikat. Mindenképpen vissza fog jönni. De nincsenek bezárva, nincsenek kalitkába. Bármikor repkedhetnek.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. október 1. 17:12 Ugrás a poszthoz

Olívia

- Igen, de szeretem a kihívásokat. Az eridonosok jellemzően keresik a pontokat, ahol hősködhetnek, ez is olyasmi.
Tudom, hogy a házam jellemzői csak elsőre hangoznak olyan nagyon jól, második megvizsgálásra már számos kivetnivaló van bennük.
- A lakhelyük egy torony. A manók takarítják, de csak hetente egyszer, pénteken, így szerdára már eléggé vészesen lehet ott közlekedni.
Jótanácsok, amik nekem is sokat segítettek, remélem, hogy nekik is fognak.
- Tizenhét, papíron már nagykorú, kinézetre meg olyan tizenöt felé.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. október 1. 17:27 Ugrás a poszthoz

Olívia

- Az egyik ház. Négy ház van itt is, mint a Roxfortban. Az Eridonba a bátrak és nagyhangúak járnak, a Levitába azok, akik nagyon okosak és művészlelkek, a Navinébe azok, akik kedvesek és elfogadóak, míg a Rellonba az agyafúrtak és extrán hűségesek. A rellonos fiúk szeretnek arcoskodni, de szerintem ők is jófejek, csak jobb nekik, ha kakasoskodhatnak. Amúgy a legjóképűbb fiúk is rellonosok.
Valószínűleg azért, mert olyan sok a titok körülöttük. De tényleg. Adrian is rellonos volt, és ő se csúnya, de az vitathatatlan, hogy a legtöbb markáns áll és hangsúlyos arccsont ott található.
- Nem tudom, azt tudom, hogy az egyik lány az előző tanévben férjhez ment, de még kiskorú volt, és a festmények azt mondták, hogy nagykorúsították. Gondolom kell egy jó indok, de nem tudom, hogy a férjhez menésen kívül mi lehet az.
Utoljára módosította:Emily Dorothea Fisher, 2017. október 1. 17:27
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. október 1. 17:43 Ugrás a poszthoz

Olívia

- A rellonba elég könnyen terhesek lesznek a lányok, állítólag. Én még nem találkoztam terhes lánnyal a kastélyban, de pletykálnak.
Nem tudom mondjuk. hogy mennyi igazság van abban, amit a festmények mondanak, de biztos alapja van mindennek.
- Óóó igen, a festményekkel vigyázni kell. Nagyon pletykásak.
Én is igyekszem kerülni a konfliktusokat a folyosón, meg mindenhol, de ott főleg.
- Én huszonöt éves koromig nem akarok férjhez menni, az biztos. Van valami hobbid, amit szeretsz csinálni?  
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. október 1. 18:08 Ugrás a poszthoz

Olívia

- Aham, elég veszélyesek. Van egy festmény, aki szerelmes a fiúkba, de ha azt látja, hogy az egyik szerelme mással van, akkor a banyához szalad. Vele kell a legjobban vigyázni, mert ő a legijesztőbb. Nagyon sok mindent összehazudik ám.
Legalábbis szerintem azok, amiket ő mond, hazugságok.
- Énekelni én is szeretek, de csak úgy, amikor egyedül vagyok. Szerintem nincs valami jó hangom. Csellózok, meg szeretek fára mászni. Táncolni nem szeretek, mert szerintem nagyon darabos a mozgásom. Viszont, ha kipróbálnád az íjat, akkor majd írok, ha gyakorlok. Annyi, hogy mindig van velem egy tanár, mert felügyelet nélkül nem csinálhatom, de nyugodtan jöhetsz te is.
A pocimat megsimogatva pillantok ki a tájra.
- Jól sejtettem, már csak negyed óra, és ott vagyunk. Itt hagyhatom kicsit a cuccom, elhagytam a csellóm, és nem szeretném, ha a tesóim összetörjék, inkább idehoznám.
Ha beleegyezik, akkor hagyom is, aztán elszaladok oda, ahol őket hagytam, hogy a "kis" szerelmemet magamhoz vegyem, és visszatérjek Olíviához.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2018. június 6. 21:18 Ugrás a poszthoz

Dettike

Nem hiszem el, hogy van ember a világon, aki elfelejt enni. Eléggé ijesztő, az meg még inkább az, hogy ez a valaki az én szobatáram. Úgy értem, ember, enni kell. Én három ember helyett is megteszem néha, olyankor meg úgy nézek ki, mint akinek babája lesz, pedig nem, én olyat nem csinálok, ez tuti. Szóval eléggé hihetetlennek tűnik nekem, hogy Detti rendesen elfelejt enni, pedig bizony ez elő szokott fordulni, én pedig olyankor, amikor ezt eszembe juttatja, totálisan kiakadok, mert hát ne már. Most is ez a helyzet, ezért jöttünk ide, a cukrászdába, ahol minden van, ami kelhet.
- Hihetetlenek vagytok mind a ketten!
Korholom, mint ahogy a normális anyák a normális gyerekeiket szokták, miközben a karjába karolva haladok vele a falu utcáin. Azt tudom, hogy ő már nyugodtan kint maradhat, illetve azt is, hogy én hiába vagyok nagykorú, már réges-rég a szobámban, vagy legalábbis a körletemben lenne a helyem, de most nem érdekel, csak nem vagyok olyan szerencsétlen, hogy egy prefektusba fussunk, ha meg igen, és mondjuk nem ismer annyira, akkor meg simán azt mondom, hogy én is mestertanonc vagyok, és hagyom Dettit, hogy kimagyarázza majd a helyzetet, bólogatok a tanárok nevénél, és osztom majd a véleményét. Mivel hiszem, hogy nekem nincs helyem a varázsvilágban, ezért nem is nagyon érdeklődök a mestertanonci szakok iránt. Már felvettek, már tudom, hogy mi akarok lenni, csak még a bátyámmal nem osztottam meg, pedig neki mindenképpen el akarom mondani, és aztán azt hiszem Adriannek, Dettinek és Rosienak. Persze ez még nagyon képlékeny, mert félek Cole reakciójától, de nagyon szeretném, hogy támogasson a döntésemben, végre megtaláltam az utam, tudom, hogy mit szeretnék csinálni, és talán lelkileg is rendbe tudnék jönni. Szeretném, ha úgy állna ehhez a dologhoz, mint az a Cole, aki engem mindig védett, aki tudta egy pillantásomból is, hogy mire gondolok, aki egyben volt. Aggódok miatta. De igyekszem kizárni most ezt az érzést, és helyette inkább a cukrászdába lépve leültetem Dettit, majd odasomfordálok Ervinhez egy gyors diskurzusra. Egészen nyitott, még csak a szemöldöke sem emelkedett meg, és azt mondta, meg lehet oldani.
- Ő az, ő kérdez olyan sokat Rosieról.
Bökök feltűnésmentesen a srác irányába, aki felénk pillant, majd eltűnik hátul.
- Képzeld, Adrian igent mondott, elvisz a bálba. Tök rendes tőle, legalább nem én leszek az egyetlen végzős, aki nem olyannal táncol, akit kedvel. Persze, csak mint barátot, de ez mindegy is, a lényeg, hogy egy normális fiúval megyek.
Mosolyodok el őszinte örömmel. Jó, kicsit füllentettem, de nem akarom, hogy bárki azon sajnálkozzon, mekkora gyökér vagyok, amiért a saját bátyám párjába estem bele totálisan.

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2018. június 16. 13:39 Ugrás a poszthoz

Miro

Mi szakkörösök, ha már úgyis itt vagyunk, akkor segítsünk be, és vigyük el a miniket ebédelni. Eddig nem is lett volna probléma, meg aztán tudom, hogy most minden tanár lázban ég azért, mert lehet, hogy lesz igazgatója az intézménynek, és senki se tudja, hogy ki. Elég sok a pletyka, azt is mondták, hogy Kirill adta be, meg azt is, hogy egy orosz férfi jönne ide, de igazából senki se tud semmi konkrétumot. Viszont engem ma is megdicsért az intézmény alapítója, hogy jól végzem a munkámat, szóval ha így haladok, még lesz belőlem valami. Meséltem neki, hogy a jövőbeli terveim az ovisokhoz kötődnek, ő meg egyből bele is dobott a sűrűjébe.
- Szerinted is férfi lesz az igazgatónk?
Kérdezem Mirotól, aki mint kiderült a kicsiket kapta meg, így nem az az eredeti felállás, hogy mind a kettőnknek van kettő gyereke meg egy közös, hanem van tíz gyerek, vagyis öt-öt, akire oda kell figyelnünk, és mivel még kicsik, így segítenünk is kell nekik. Ez így már egy kicsit ijesztő, főleg, mivel a fiúk többségben vannak, a lányoknak meg szép és húzható copfjaik vannak, de remélem a gyümölcsleves motiválóbb lesz számukra a rosszalkodáson kívül.
- Gyere Gergő, megmossuk a kezed, utána leülhetsz Steffi mellé, ígérem.
És remélem, hogy tartani is tudom, mert ha nem, akkor engem itt egy zokogó gyerek állít majd élő céltáblává. A sikeres, és csak egy kicsit vizes kézmosás után alaposan megtörlöm a kezét, és odakísérem az asztalhoz, hogy tényleg Steffi mellé ülhessen. A kislány pedig megsimogatja a kezét.
- Milyen cukik, Gergő tiszta lovag.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2018. június 17. 19:51 Ugrás a poszthoz

Miro

- Olyan furcsa, amikor egy ilyen kaliberű intézményt egy kemény kezű ember irányít. Értem, hogy legalább minden rendben van akkor, de nekem az nem gyerekközpontú.
Márpedig ezt nagyon fontosnak tartom, és reménykedem benne, hogy a gyakorlatomat, illetve később a munkámat is olyan helyen végezhetem, ahol kedves a vezetőség és jó a légkör. Még mindig úgy gondolom, hogy az a legjobb megoldás, ha elhagyom a varázsvilágot, ezért is nem gondolkozom a Shanes-ben. Cole már nem nagyon hiszem, hogy a maradásomat erőltetné, hiszen az elmúlt hetekben sosem látott mélységű szakadék keletkezett közöttünk. Rosie egyre erősebb, és már nincs szüksége arra a pörgésre, amivel eddig kínoztam, nem mintha mostanában még igaz lenne rám, vagy ha pörgök is, azt őszintén teszem. Különben is, ha nem szúrja el, még boldog lehet. Aztán ott van Adrian, az édes, kedves és tökéletes Adrian, akinek bármennyire is szeretnék, nem maradhatok a közelében. Nem, hiszen nem vagyok hozzá őszinte. Nem tudom csak barátként vagy csak bátyámként szeretni, nem tudok csak Adrianként gondolni rá. Sajnos az iránta érzett szerelmem sokkal mélyebb, mint feltételeztem, és nem tudok tőle szabadulni, éppen ezért, nem is szabad maradnom.
- Várj, segítek.
Lépek oda Steffihez, még mielőtt magára borítja a levest. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy a segítségemet elfogadja. Örülök, hogy rátaláltam a hivatásomra, mert talán ez lesz az egyetlen dolog, ami képes lesz feledtetni velem mindazt, amit itt hagyok. Nem a varázsvilágot sajnálom, hanem azt, hogy az érzéseim tönkretettek mindent, hogy nem tudok én lenni az erősebb.
- Furcsa lenne, ha ott állna feletted, és irányítana, hogy mennyi csillámot szórhatsz rá a képre. Hallottam, hogy vannak ilyen emberek.
Nagyon remélem, hogy mi nem ilyet kapunk ki, és azt is, hogy Miro boldog lesz itt. Egy pillanat alatt megkedveltem, és ő is egyike azoknak az embereknek, akikről tudom, hogy hiányozni fog, amikor elmegyek.
- Jó lenne, ha az utóbbi lenne, de szerintem inkább a kevés ember, bár nem tudom. Ha kevesen vannak se biztos, hogy ránk bíznak olyan kicsi gyerekeket, mint amiket mégis megtettek. Talán van ebben némi bizalom. Délután lehet nevelő se lesz velünk az udvaron. Olvastam pár körjátékról, ki akarom próbálni velük.
Mostanában egyre több gyermekekkel kapcsolatos könyvet olvasok, és igyekszem a jó ötleteket már most összeírni, hogy az elkövetkezendő években tudjak majd táplálkozni belőlük.
- A múltkor megnéztem az első képeimet, és jesszus... borzalmasak, nem is tudom, hogy Áron mit látott bennem, de nagyon örülök, hogy valamit mégis, mert elkezdett tanítani. Mostanában egyre többször fotózok úgy, hogy nem szólok az alanyoknak, hihetetlenül jó őszinte érzelmeket közvetíteni. Persze ezeket valószínűleg sosem jeleníthetem meg sehol, de nekem jó emlékek. Az egyik barátomnak, Adriannek a születésnapjára egy montázst adtam például, és úgy tűnt tetszik neki.
Hihetetlenül jó egy kicsit a fotózásról is beszélgetni, Miro tudja, hogy mivel rántson ki a búskomorságból, még ha kifelé nem is mutatom.
- Nagyon nagy a különbség akkor, amikor tanítasz és amikor szakkör van?
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2018. június 18. 17:12 Ugrás a poszthoz

Miro

- Ez meg a másik, hogy ez inkább olyan, mint egy sokgyerekes család, és nem olyan, mint egy vállalat mondjuk, ahol keménynek kell lenni.
Bár én nem itt töltöttem a gyerekkorom, nem ide jártam, és nem élhettem át azt a sok mindent az indulástól mostanáig, mégis, úgy érzem, hogy mostanra befogadtak. Nagyon szeretem, hogy megkaptam mindenkitől a bizalmat, és hogy annak ellenére, hogy máshol is dolgozom, itt is kaptam állást. Azt hiszem, ez részben a gyenge mágiámnak is betudható, hiszen valamilyen szinten mindenki védeni akar, akkor is, ha engem már nem érdekel, hogy sosem leszek jó mágus.
- Na de Miro!
Sikítok fel nevetve a kijelentésén, és a nevetésem még néhány pillanatig fennáll. Napok óta még csak őszinte mosolyra se nagyon tudtam húzni a szám, most meg nevetek, csoda ez a lány. Persze a testem is, mert egyből megérzi, hogy valami nem oké, és be is szúr az oldalam. Nem értem, a sírás és a nevetés egy eléggé hasonló funkció, nem?
- Pedig Kyle nagyon cuki, amikor a kicsikkel van. Ő olyan magas, a többiek meg olyan kicsik. Olyan közöttük, mint valami nagy és komoly vezér, sőt egy istenség, akit bálványoznak. A múltkor azon a széken kellett ülnie, amíg ettek.
Mutatok a színes, kézlenyomatokkal díszített, ám igencsak pinduri székre. Nekünk annyira nem is probléma a dolog, de Kyle sokkal, de sokkal magasabb, mint mi, és nála ez máshogy jött le. Viszont tényleg nagyon imádni való és édes, amikor ott ül.
- Akkor is szavazniuk kell ugye, ha csak egy jelölt van?
Annyira ezzel nem vagyok tisztába, meg ház Miroval ellentétben nekem még nem voltak ilyen tanulmányaim, így ő az, aki tudja, mi a pontos eljárás. Viszont úgy tippelem, hogy ez lehet, mert akkor is meg kell szavazniuk, mennyire akarják az illetőt.
- Ez szép volt.
Utalok a pohárra, majd pillantok fel az arcára.
- Magadról? Szívesen. Akár ötvözhetnénk is a kettőt. Én készítem a fotókat, te pedig az albumot, akkor a legjavát kapja annak, aki vagy. Nem mintha ajándék nélkül ne lennél tök jó bárkinek is.
Én például nagyon örülök neki, hogy ő van, mert vele sokkal másabb a világom, meg tudom látni a szépet és a jót. Szalvétaosztás közben vérszegény mosolyra húzódik a szám a kérdése miatt, és megvonom a vállam.
- Néha azt képzelem, hogy eltűnök. Nem csak ideiglenesen, nem örökre, hanem úgy, mintha sosem lettem volna.
Jó, hogy neki elmondhatom azt, amit érjek, ő is művész lélek, megérti.
- Eléggé összevesztem a bátyámmal, és van egy barátom, aki nagyon fontos nekem, és ő most nagyon szomorú és nem tudok neki segíteni, pedig szeretnék.
Azt már nem teszem hozzá, hogy főleg azért nem, mert pont a háta közepére kíván, de a lényeg végül is meg megvolt. Nem tudok segíteni neki.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2018. június 19. 19:08 Ugrás a poszthoz

Miro

- Hihetetlen, hogy neked még ez is jól áll. Komolyan mondom, szégyelld össze magad.
Nekem nem áll jól, ha görbe háttal állok, de ha meg nm úgy állok, akkor meg azt hiszik, hogy a cicijeimet akarom mutogatni, pedig nem. Én nem vagyok az a fajta, aki így odamegy a másikhoz, hogy nézd, milyen nagy van nekem, dupla D, úgy ám, és neked? Szóval eléggé kellemetlenül élem meg, hogy azért mégiscsak emberibbnek nézek ki egyenes háttal.
- Állítólag nagyon vicces volt, de a kislányokat meg simán megvette, még azt is mondták neki, hogy lehet a férjük. Nem járnának rosszul.
Kedvelem Kyle-t, annyira meseszerű maga a fickó, és hozzájön az is, hogy milyen rendes, az egész meg ad egy hihetetlenül jó kombót neki. Szerintem nincs olyan ember a földön, aki ne kedvelné őt. Ha mondjuk jönne most egy világpusztító vírus vagy sötét varázsló, tuti, hogy Kyle-t nagy ívben kikerlné mind a kettő, mert olyan lehetetlenül rendes, hogy még ők is bírnák.
- Senkinek, meg eléggé rossz lehet úgy a munka. A felnőttek világa igazából tök nagy szívás, hát milyen sok buktatója van?
Tudom, tudom, én is felnőtt vagyok, vagy legalábbis annak vagyok könyvelve életkorilag, de nekem nagyon sok olyan dolog kimaradt az életemből, ami a felnőttséghez vezető út miatt elengedhetetlen, szóval egyelőre csak egy valaminek tekintem magam, se ide, se oda nem tartozónak.
- Akkor most itt a remek lehetőség.
Milyen nagyon fog neki örülni a másik. Mostanában én is kézzel készítettem egy ajándékot, méghozzá Adriannek varrtam egy tortát, mert nagyon sok mindent nem ehet és a múltkor is egy heti fizetésem ment majdnem kárba, csak mert jót akartam neki. Oké, nem ment végül oda, mert én megettem a sütiket, de akkor is jó lett volna, ha neki tudok örömet szerezni. De szerintem a mosolygós torta tetszett neki.
- Tudom, de nem könnyű.
Gondolkodás nélkül fogom meg a kezét, jól esik a bizalma, és én is hamar a bizalmamba fogadtam őt. Szeretem, és szeretném, ha életem hátralevő részének a részese lenne, ami eléggé problémás, tekintve, hogy ki akarok lépni ebből a világból.
- Akár ma este is?
Kérdezem, és azon kapom magam, hogy komolyan is gondolom. El akarok menni innen, kiszabadulni kicsit.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2018. június 20. 22:21 Ugrás a poszthoz

Miro

- Kinéznéd belőle? Mondjuk Steffi amilyen kis pattogós, illene hozzá.
Persze nem hiszem, hogy Kyle tényleg várna addig, meg aztán én nem tudom, hogy mit esznek a lányok az idősebb férfiakon, mert valljuk be, Vasváry például iszonyat egy sármos pasi, de nem tudnám elképzelni, hogy smacizzunk, vagy mg annál is több. Mert ő idős már nekem, technikailag kis szerencsével az apám lehetne. Hát nem, nagyon nem. Persze azok, akik mégis meglépik ezt, biztos éreznek valamit. Csak én nem értem, mert nem érzem. Mondjuk szerencsére, mert elég nekem a magam baja a saját korosztályommal, nem kell még tetézni a dolgot azzal, hogy valamelyik tanárom is képbe kerül.
- Nagyon furi, hogy mi vagyunk a felnőttek, olyan nagyon nem megszokott. Azt hiszem, kell egy kis idő még, mire elfogadom, hogy oké, nekem is szólnak, amikor például tanári értekezlet van. A múltkor így néztem, hogy mi van, de hát csak néha lejövök és fotózunk, de ott kellett ülnöm, olyan ciki volt.
Az emlék hatására is vörös foltok jelennek meg az orcámon, érzem, ahogy égni kezd a bőröm. Ha valamit nagyon intenzíven élek meg, akkor az, amikor emlékekből visszatér is nagyon intenzíven járja át a testemet. Eléggé mókás másoknak ez, nekem már annyira nem. Dolgoznom kell a zavaromon.
- Megéri.
Mondjuk ebben a kijelentésben annyira nem vagyok biztos, de szeretném egyszer úgy kimondani, hogy azt el is hiszem, tényleg szeretném. Jó lenne, ha így volna,és tudom, hogy Miro közelében ez teljesülhet. Élvezem azt a pozitívságot, kedvességet, őszinteséget, amit egy pillanat alatt kapok tőle, és nagyon örülök neki, hogy jóban vagyunk, mert így táplálkozhatok mindabból, amit önzetlenül ad. Mellette önmagam lehetek.
- Akkor tízkor a pályaudvarom.
Mondom elszántan, és még egy puszit is nyomnék neki hálám jeléül, ha az a leves nem éppen akkor borul ki. Eszembe jut, hogy nekem is vannak gyerekeim, szóval vissza is fordítom a figyelmemet feléjük, még ha gondolatban már csomagolok.  


//Köszönöm a játékot! Kiss //
Utoljára módosította:Emily Dorothea Fisher, 2018. június 21. 06:38
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2018. augusztus 3. 20:29 Ugrás a poszthoz

Gyöngyvér
Kinézetem


Az egész napom olyan rutinszerű. Három negyvenötkor kelek fel, mint minden reggel, és nem tudom, mi köt ehhez az időponthoz, mintha valami borzalom történt volna velem három negyvenhatkor, és nem akarnám újra átélni. Nem mintha emlékeznék az álmaimra, mostanában szerencsére álomtalanul alszom. Pár percig fekszem, csak nézem a plafont, és nem gondolok semmire. Aztán felkelve odasétálok Rosiehoz, megigazítom a takaróját, vagy kisimítom a haját az arcából. Aztán elmegyek megmosom az arcom, és a világosodó tájjal együtt megyek ki az erdő szélére, hogy kicsit gyakoroljam az íjászatot. Elvileg kellene velem tanárnak is jönnie, de gyakorlatilag már szinte mindenki megbízik bennem. Másfél óra után felmegyek, vissza a kastélyba, hat óra fele jár, amikor a többiek nekiállnak ébredezni. Gyorsan zuhanyzom, tíz perc csupán, nem cicomázom magam. Utána reggeli, tanórák, ebéd, tanórák majd csellózok, újabban komponálok is, aztán keresek valami elfoglaltságot. Ma nem csellózok, mert mára programom van. Élnem kell. És ez nem jelenti azt, hogy nem hordozom mindenhova a levelet.
- Szia! Hallottam a pletykát, hogy jár nekem a sajttorta.
Mosolyogva kacsintok egyet, a táskámat ugyan leteszem a székre, de én nem ülök le. Farmernadrágomat egy kicsit megigazítva nézek a pult felé.
- Mindjárt jövök.
Látom, hogy ott van a fiú így hozzá lépek, szeretem a mosolyát, olyan vonzó és engem valahogy meg is nyugtat. Mondjuk a dumájától még mindig zavarba jövök, de ez mellékes. Két süteményt tesz egy tálcára, én pedig ezekkel együtt visszasétálok Gyöngyvérhez.
- Ezzel pedig én gratulálok neked. Új sütemény, a tulaj, a srác, akivel beszéltem, a jövendőbeli sógorom, a nővéremre gondolt, amikor összeállította a receptet. Remélem ízlik.
Középre teszem a sütiket, és végre leülök én is.
- Mesélj, minden részlet érdekel.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2018. augusztus 3. 21:09 Ugrás a poszthoz

Gyöngyvér
 
- Tudom.
Biztattam mosolyogva. Nem tudom, sosem kérdeztem, hogy mennyi a kerete, hogy ő zsebpénzből vagy diákmunkából él-e. Nekünk apa ne ad, dolgozunk. Én a pubban, ahol Cole is, és az előkészítőben, ahol meg egy számomra nagyon fontos ember, Cel. Így van ezt az egész rendben. Mindenhol van valaki, bár Cole és köztem nem tudom, hogy mi lesz, az az örök és tiszta testvéri és bajtársi kapcsolat, ami volt, már biztos nem hozható vissza. Szomorú, de szükséges. Legalább nem élünk hazugságban.
- Miért is?
Nem értem, hogy miért vagyok, én csak üdvözöltem Ervint, eléggé jó hallgatóság, de hogy ezért süteményt kaptam, az már csak rajta állt. Én meg nem utasítom vissza, elvégre ha valamit kínálnak, el kell fogadni, különben legközelebb már nem fogják kínálni.
- Asztalcsata?
Emelem meg egy kicsit a szemöldököm, ahogy rá nézek. Ez nem az a szokásos randielem, amiket az emberek a mugli filmekben hallanak. Szóval ez most azt jelenti, hogy ők ketten összeverekedtettek két asztalt, és ennek a vége szerelem? Mindig tanul valami újat az ember.
- Ugye, szerintem is.
Én mondjuk nem azzal, hanem az egyik sajttortámmal kezdem, de tudom, hogy finom, mert szerencsésként előre megkóstolhattam. Helyzeti előny, ha valakinek ilyen a rokonsága.
- Velem? Semmi érdekes. Mesélj inkább a randiról. Nagyon izgisen hangzik. Hivatalosan együtt vagytok? És csókolóztatok már?
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2018. augusztus 10. 21:20 Ugrás a poszthoz

Gyöngyvér és Ervinke

Havány mosollyal konstatálom, hogy ő azt látta, feltámadtam. Erről szó sincs. Nem tettem ilyet, és nem is tudom, hogy mikor jutok el majd arra a szintre, hogy azt mondjam, élek. Egyelőre a túlélésre játszom nap nap után. Mondjuk a boldogsághormon tényleg jól jön, de a boldogság nekem nem csak ebben, hanem Adrian levelében is van. Habár abban kvázi esély nélkül utasítottak el. Valahogy törvényszerű volt az egész, és nem, én nem tudok olyan lenni, aki csak úgy továbblép. Ő túl fontos nekem ahhoz.
- Majd jövök még erre, a barátaimat nem fogom elhanyagolni, de tényleg nagyon nagy levegőváltozásra van szükségem.
Kell az, hogy ne azt érezzem, én vagyok a világmindenség legbénább és legszerencsétlenebb embere az élet szinte minden területén, és ehhez az kell, hogy a hátam mögött hagyjam azt, ami elszomorít, és ez jelenleg elég sok mindenre igaz.
- Ugye, hogy nem is olyan rossz arc? Mondjuk azt még mindig nehezen hiszem el, hogy rellonos, olyan kis levitás beütése van, de hát ilyennek is kell lennie, hogy fennmaradjon a kivétel erősíti a szabályt kifejezés. Mondjuk az étteremtulajdonos tutira nem örült nekünk annyira, de ez mellékes.
- Filmtől függ szerintem. Ne nyálasra és ne horrorra vidd, inkább vígjátékra. Én biztos, hogy egy vígjátékkal indítanék, mert akkor kedvet kap a mozizáshoz. Először mondjuk lehet, hogy a hangos hangok és a sok villódzás nem fog neki jót tenni, de menő, hogy nyitott a mugli világra.
A fészkes megjegyzést szeretném valahogy figyelmen kívül hagyni, és ezerrel kattog az agyam, hogy miként terelhetném, amikor megjelenik az én megmentőm, akire vetek egy hálás pillantást, bár abban nem vagyok biztos, hogy ő is látta.
- Elég perverz a főnix vérének hívni, de nagyon menő a kinézete. A társast pedig határozottan támogatom, tuti én is kiélvezném, amíg itt vagyok.
Belekortyolok a hűsítőbe, és elégedetten elmosolyodok.
- Finom, az meg ott a nővérem.
Mutatok egy háttal álló, még minidig iszonyatosan vékony, vörös hajú alakra. De ismerem, tudom, hogy ő az.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 23. 19:11 Ugrás a poszthoz

Charlie

- Komolyan másodéveseket versz?
Kérdezek vissza mosolyogva, mert láttam az előbbi jelenetet. A magam részéről nem kávéért álltam sorba, csak egy teát kértem ki, és amíg ízesítettem, addig láttam a jelenetet, csak akkor még nem tudtam beazonosítani, hogy ki is a szereplője.
- Charlotte.
Elmosolyodva tárom ki a karjaimat, Cole miatt helyzeti előnyöm van a rellonosoknál is, úgyhogy megtehetem, hogy megölelem.
- Igen, a soha többet a Fishereknél egy év. Mi a helyzet?
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 23. 19:42 Ugrás a poszthoz

Charlotte

- Ja hát igen, a rellonos útmutatás.
Mosolyodom el a törődés milyenségén. Ők ilyenek, nekem meg helyzeti előnyöm volt mindig, mert a bátyám egy közülük. Millie-t nem bántjuk. Most jövök csak rá, hogy milyen hasznos, hogy Cole a bátyám.
- Igen, olvastam. Sajnálom a nagyid, nagyon határozott asszony volt, és csodás dolgokat vitt véghez. Igazi veszteség a társadalomnak is és nektek is.
Csodás asszony volt, ez tagadhatatlan, és egy hős, elvégre Felagund professzort is képes volt megnevettetni. Emlékszem rá, egyszer láttam. Nem is állt neki olyan rosszul. De ezt sosem fogom elmondani.
- Tényleg? Mintha hallottam volna róla, hogy erre járt.
Húzom össze a szemeimet, de aztán csak legyintek egyet.
- Áh, egyből megfordult a lábaim között, ahogy visszajöttem.
Belegondolva a saját mondatomba, elnevetem magam, és megrázom a fejem.
- Nem úgy, csak megijesztett, én meg letepertem és ráültem.
Mondjuk ez sem sokkal jobb így, szóval megint nevetnem kell a saját hülyeségemen.
- Persze, menjünk. Na és te? Fiúkat is helyreraksz?
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 26. 17:29 Ugrás a poszthoz

Gyöngy
Mai öltözet
cukrászda, az ablak mellett

A mai napom leginkább sétálásból állt. Mivel még mindig nem döntöttem el, hogy hol szeretnék lakni, ezért opciókat néztem meg. Ma összesen hetet. Ebből kettő a kastélyban van, két kisebb szoba, de nem tetszettek a fényviszonyok, öt pedig lent a faluban. Az ötből három csak egy szoba, ami nem igazán hozza el azt a függetlenséget, amit szeretnék. Egyben van társbérlő is, aki állítólag sosincs otthon, a hetedik meg nagyon tetszik, de egyedül húzós lenne. A héten el kell döntenem, sőt péntekig igazából, hogy legyen két napom be is költözni. Abban biztos vagyok, hogy a kollégiumban nem akarok maradni.
Az opciókat nézegetem, amíg a kávémra várakozom. Feketeerdő tortát rendeltem, hozzá egy nagy bögre tejeskávét, és remélem, hogy az egyik kedvenc helyem hangulata meghozza majd a várva várt megoldást.
Bogolyfalva - Emily Dorothea Fisher összes hozzászólása (158 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Fel