37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bogolyfalva - Mikola Keve Áron összes hozzászólása (36 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2015. november 6. 22:09 Ugrás a poszthoz




Keve totális izgatottsággal vágott neki a falunak a mai napon az órái után. Nem ismeri a kudarc szót, így a már három napja fűzött szőke évfolyamtársát remélte meggyőzte kitartása és el fog jönni a megbeszélt találkozóra. Nem vitte túlzásba a készülődés, de azért arra vette a fáradtságot, hogy a haját belője, azért mégis csak ki kéne valahogy nézni. Időben elindult, sőt még egy virágot is lopott az egyik bolt elől. Persze a legnagyobb óvatossággal és sajnálattal. Vigyorogva viharzott be a cukrászda ajtaján, ahogy odaért, majd egy szimpatikus asztalt foglalt le. Ahogy üldögélt, a szál virággal az asztalon maga előtt kicsit azért izgult. Valahogy rossz előérzete volt, mondjuk a bátyjától mindig azt tanulta, hogy csak magabiztosan szabad, semmi kétely. Azonban, ahogy ült magában és teltek a hosszú percek zavartan vakarta meg a tarkóját és nézett körbe.
Sehol nem volt a szép szőke, de még csak kitekintve az ablakon közeledni se vélte őt. A vigyor lassan fogyott arcáról még nem egészen semmitmondó és komoly tekintettel sóhajtott fel. Megtámaszkodott az asztallapon, majd felállt és a pulthoz sétált, ahol egy ismeretlen barna hajú lánnyal találta szembe magát.
- Ne haragudj, nem láttál egy nagyjából ilyen magas, szőke, csinos lányt bejönni esetleg?
Kézfejét vízszintesben vállához tartotta szemléltetve a magasságot, bár ő is tudta, hogy igazából tökre fölöslegesen. Utolsó próba volt, de kezdte felfogni, hogy igazából felültették. Fintorgott egy sort, végül a kínálatot kezdte nézegetni. Ha már ennyire szerencsétlenül sikerült eszik valamit mielőtt visszacsámpázik.
- Mindegy is... Mit ajánlanál? Mi a legfinomabb?
Érdeklődött végül,tekintetét a lány és a látott sütemények között jártatva. Egyedül nehezen tud dönteni, de ha muszáj megteszi. Bár most minden kedvét elvette, hogy hiába ücsörgött itt. Majd legközelebb, talán félreértették egymást, szóval van ez így...
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2015. november 7. 14:28 Ugrás a poszthoz




A kezdeti jó hangulat és kedv lassan kezdett fogyni belőle, ahogy egyébként igen türelmesen várakozott. Nem az a fajta gyerek ő, aki ilyen esetekben izgága és türelmetlenkedő, de lehet nem ártott volna. akkor talán előbb döbben rá a tényre, hogy hiába jönnek és mennek az emberek a cukrászdában, akire ő vár már bizonyosan nem fog ideérkezni. Lehet dolga van, vagy csak szimplán jobb társasága. Nagyon nem eshet nyilván jól férfiúi hiúságának ez a kis pofon, azonban nem nagyon tud mit tenni. Inkább úgy kell tenni, mintha mi sem történt volna. Ezzel a tudattal ballag a pulthoz végül.
- Kár. Köszi azért.
Nem bunkó ő, szóval szépen megköszönminden választ, bármilyen is legyen az. Különösebben észre sem veszi a gúnyolódást, eléggé másra koncentrál. Bár jól megnézi magának a barna hajú lánykát is  apult mögött, miközben sütivadászatot rendez. Egyik jobban néz ki, mint a másik, azonban nem nagyon jut egyről a kettőre.
- Vulkán? Robban? Kiönt? Éget? Vagy mitől...?
Csattan fel érdeklődően hangja, miközben különösen mozgatja szemöldökét is, ahogy próbálja elképzelni. Valahogy most egy kisebb vulkán képe jelent meg előtte, amiből folyik a krém, a forró és tejes csoki. Igazából nem is hangzik valami rosszul belegondolva, de a másikról se tudja az mi.
- Plimpy? az valami hal lehet, nem köszi ilyenekkel nem élek. A sushit se szeretem.
Nem mintha kérdezték volna, de ő jól elszórakoztatja így legalább önmagát is. Végül aztán rámutat a pultban egy linzerszerű édességre, hogy ő bizony azt szeretné vélhetően, megvárja még a lány válaszolgat persze, mielőtt nagy dolgokba bocsátkozna. Az édesség majd segít, azért nem omlott össze, lássuk be, de szomorú, hogy egyedül ücsörög itt. Legalább egy havert előkeríthetett volna vésztartaléknak, aztán elbaromkodtak volna a sarokban.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2015. november 8. 19:58 Ugrás a poszthoz




Miben is reménykedett? Hogy majd a barna lány esetleg felvilágosítja, hogy csak benézte, a másik sarokban ücsörög egy szőke és biztos rá vár. Aztán a következő pillanatban mint a filmek tipikus lassított jeleneteiben fordul hátra, szemei kikerekednek majd leesett állal figyel egy rá váró bombázót. Hát nem, Keve, ez nem az Imax vászna.
- Micsoda sütemény, wow. ezeket ti találjátok ki?
Meglepettsége arcára is ki van írva, miközben azért már eljátszott a gondolattal milyen is lehet ez az édesség. De ez se győzte meg az amúgy döntésképtelen mindenségét. Inkább ujjaival a pultot zongorázta végig, amíg el nem ért a linzerekig. Természetesen száját nem csukta össze. szeret villogni mindenfélével az ellenkező nem előtt. Kényszerét érzi szórakoztatónak és beszédesnek lenni. Egyszer talán kinövi.
- Mondjuk a neved, ha már ilyen gyorsan és kedvesen kiszolgáltál.
Villantotta felé fehér fogait egy vigyor formájában, míg zsebéből előhúzta  a pénztárcát és fizetett. Egy percre megtorpant a fizetséget nyújtó keze, tekintete pedig a pulton pillantott végig. Aztán megint a lányra.
- Tudod mit, legyen kettő, az egyik a tiéd. Legyen szép napod!
Mondja a lánynak, miközben kifizeti végül mindkettőt, majd megvárja még elveheti a magáét. Hát eléggé furcsa módszerekkel ismerkedik, meg kell hagyni, de le merné fogadni, hogy az első aki ilyet ajánl a lánynak. Valahogy az idejárókból nem nézi ki, hogy egyedül toporognának előtte és segítségre lenne szükségük, amit aztán meg akarnak hálálni. azonban még a nevét meg nem tudja nem tágít a pulttól. A kezében lévő édességbe harap, majd elégedetten hümmögni kezd.
- Ehmz nahmgyohmn fihnomhm.
Utoljára módosította:Mikola Keve Áron, 2015. november 30. 16:37
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2015. november 30. 16:41 Ugrás a poszthoz




Valami úton módon a saját kedve kompenzálása ként leginkább úgy lép fel, hogy szájmenést kap, amit másokra erőltet. Ha tudná eredendően, hogy közel sem erre vevő hölggyel van dolga és hogy az illem tartja már csak a barnát a társaságában, biztos kínos csend és vigyor mellett távozna. Így azonban egyre jobban felbátorodik és kérdezget. Minden érdekli jelenleg, csak ne kelljen a szőkére gondolnia.
- Milyen különleges név. Régóta dolgozol itt, Állia?
Kérdez még, ha már mást nem szórakoztat lelkes személye, hiszen felültették. De tényleg nem húzza azért a végtelenségig, előszed valami döntési képességet egy kis csavarral magából. Mindezzel vezeti tovább magukat. Fizetéskor pedig a köszönömre felcsillannak barna szemei, megvillantja hófehér fogsorát, csak eztán kezd a süteménynek neki.
- Nem tesz semmit, neked is.
Nem a háláért vannak ezek az apró megmozdulásai, mégis jól esik a szívének, ami nagyon is a helyén van, ha kedves gesztusra kedvessel reagálnak, nem csak lesöprik az útról. Elteszi a pénzt, majd neki is kezd a süteménynek. Kifejezi még tetszését is igen hamar, aztán látva, hogy mintha más is igénybe venne némi segítséget, nem is tartja fel tovább a lányt. Kihátrál a pulttól, kulturáltan igyekszik lenyelni minél gyorsabban a falatot, hogy elköszönhessen tőle, csak aztán távozna. Tekintetét közben sem veszi le Álliáról, a fintort is kiszúrta, de igyekezett azt ignorálni, és úgy tenni, mint aki nem vette észre se magára.
- Még egyszer köszi, remélem még látlak itt.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. január 1. 01:44 Ugrás a poszthoz

Lotti



Már jó pár körön túlestek a haverjaival még a pubban, mire nekiindultak egyet levegőzni és rágyújtani, azonban nem bírt ő sokáig a vérével. A csárda elé érve hamiskás mosollyal figyelte, ahogy többen kifelé szállingóznak, de még így is sokan vannak bent. Fiatal még az este, így kapva kapott az alkalmon, hogy belevesse ő is magát. Nem is tette rosszul.
Egy gyors körültekintés után szúrta ki a barna szépséget, majd vigyorogva termett mögötte.
- Lám, mit hozott az új év...
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. január 1. 01:58 Ugrás a poszthoz

Lotti



Mindig őszintén megmosolyogtatja, ahogy az apró célzások a lánynál nem nyernek értelmet, de ezt sosem bánta. Óvatosan a kezéért nyúlt, majd magával szembe fordította ritmusra Lottit.
- Látom sikerült búcsúztatni az évet rendesen.
Jegyzi meg, majd végigpillantva rajta megrázza a fejét. Az ő feje sem tiszta már, ettől még pontosan látja, hogy a lány nincs teljesen tudatában saját magának.
- Kocintasz velem is az új évre? - Minden hátsószándék nélkül, természetesen. Keve vállát meg kéne veregetni, egyelőre.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. január 1. 02:14 Ugrás a poszthoz

Lotti



- Maja? - Felvonja a szemöldökét, mert a közelben sem látta már a lányt, sem Ririt vagy Nikot, akikkel szintén elég jól megvannak, de egyelőre nem túráztatja magát ezen sokat, biztos a lány is talált magának társaságot.
- Korábban? Meg sem kérdezem milyen íze volt, valami színes lötty, gondolom. - Apró fintor után Lotti orrára koppint egy aprót és megrázza a fejét nevetve a kérdésétől. A pult felé irányítja magukat, ahol türelmetlen intéssel várja a csapost és néz Lottira, hogy kiválassza mi tetszik neki a kínálatból.
- Na, melyik legyen?
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. január 1. 02:34 Ugrás a poszthoz

Lotti



Nem foglalkozott hosszabban Lotti aggodalmával, inkább próbálta átvenni az irányítást, amire úgy tűnt rá is szorul a lány. Tartotta a kezeit a lány két oldalán, ha úgy adódna összeszedhesse, de szerencsésen eljutotak a pultig.
- Egyszer? Tényleg?
Sokatmondóan pillant le rá, aztán a pultosra néz, a kevés instrukció után pedig végül felmérve a helyzetet, vagy ront vagy nem a dolgon rendel két kört az este sztárjából, ahogy hallotta éppen. Majd mikor a narancsszínre színezett italok eléjük kerülnek, az egyiket a lány elé tolja...
- Lotti kedves, boldog új évet, aztán jót ne halljak rólad idén se.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. január 1. 02:55 Ugrás a poszthoz

Lotti



- Hogyne. - Lotti dereka köré fonja balját, közelebb is húzza kicsit, majd megemelgeti a szemöldökét. Nagyon aranyos a lányka, ahogy próbálkozik itt válaszolgatni, de inkább csak ráhagyja ezeket.
- Itt is megfordulok eleget, én mindig megtudok mindent.
Fogkrémreklámba illő vigyor után megemelte kicsit a poharát a lány felé, majd gyorsan le is küldte. Megnyalta a szája szélét, majd a poharat a pultra csapta. Csak a lendület, na.
- Elmesélhetnéd, hogy kerültél pont ide, nem hittem, hogy nem valami pizsamapartiban vagy inkább...
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. január 1. 03:13 Ugrás a poszthoz

Lotti



- Pedig érdekel ám, mi van veled. - Kissé szárazon és teljesen hidegen közli, mintha csak az időjárásra tenne megjegyzést. Nem ez a helye és ideje az ilyeneknek, Lotti amúgy is elég különleges teremtés.
- Megint ilyen fölösleges kiegészítők, mint a ruha?
Rájátszik egy drámai sóhajra, majd vigyorogva int a pultosnak, hogy valami könnyűt adjon még nekik, de lehet az utolsót kéri ki, itt sosem lehet tudni.
- Boldog új évet kedves még egyszer.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. január 1. 03:27 Ugrás a poszthoz

Lotti



- Engem nem is kérdeztél jönnék-e.
Igen, Keve pontosan elképzelte a jelenetet, bár ez jobb is, ha a fejében maradt minden ötletével együtt. Ez a fantázia tuti Perwoll-lal van mosva, színtartó. Vagy csak Keve tud nagyon pasi lenni.
- Csak óvatosan, kislány. - Attól nem tartott, hogy leesik, mert megfogta volna, de itt aztán volt minden lehetőség. Lazán elé lépett, majd kezeit Lotti két oldalán a pultnak támasztotta.
- Nem járnák jobban ha táncolnánk inkább egyet, vagy elmennénk sétálni?
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. január 1. 03:37 Ugrás a poszthoz

Lotti



- Lehetett volna.
Nem igazán ismeri a kell meg muszáj szavakat ilyen esetekben a srác, sőt, jobb esetben maga is kerüli, legalábbis az őszinte válaszaiban. Túl sok nyomatékosítás van bennük, viszont most már ő is érzi az alkohol milyen sebesen futkos az ereiben és üti fel magánakcióját az agyában. Ez a pohár már a sokadiknak sikerült. Dobol kicsit az ujjaival, ahogy figyelte a lényt, aztán a derekáért nyúlt, leemelte a pultról, majd a fejére egy puszit nyomta kezdte maga után vonni.
- Most még választhatsz te...
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. január 1. 03:49 Ugrás a poszthoz

Lotti



Lotti és az okos ígéretei, Keve is pontosan tudja, hogy valószínűleg ennek a beszélgetésnek halvány nyomai se lesznek reggel, de ha már kiprovokálta, bólogat is hozzá. Mindig meg tudják őt lepni a nők, a barna meg pláne, főleg azzal, hogy elég jól tűri az egészet.
- Akkor sétálunk, rád fér. Kabátod merre van?
Rápillant, aztán ha kell el is megy neki érte, egyelőre az akadálymentes kijutás elképzelésétől is nevethetnékje van. Nem baj, ez a szép feladat.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. január 1. 12:44 Ugrás a poszthoz

Lotti



Nagy segítség után próbálja kitalálni melyik az az asztal, amit mázlijára sikerül elviselhető időn belül.
- Vedd fel, segítsek?
Kétkedően figyelte, vajon megy-e majd neki, aztán jöttek a bűvös szavak és megszaporázta lépteiket, nem zavartatva magát lökte félre, aki útban volt. Ő siet, ne tartsa már fel senki csak úgy, majd kiléptek a csárda elé.
- Meleged van csak vagy hányni is fogsz?
Legfontosabbakat tudni kell...
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. január 1. 13:48 Ugrás a poszthoz

Lotti



Elég komikus volt Lotti igyekezete, de szó nélkül tűrte, mielőtt kimenekítette volna magukat a helyzetből. Neki is szüksége volt már a fülledt és büdös közeg után a friss levegőre.
- Forog minden?
Vigyorodott el, aztán kicsit oldalra állt, de elég közel a lányhoz, ha segítségre szorulna, hát na, néha benne is dolgozhat ez az ösztön, nem? Felvont szemöldökkel méregette, hogy mi lesz végül a barna fürtök után nyúlt.
- Valami hülyeség van a hajadhoz, amivel így meg lehet csomózni? - Keve szakértelme határtalan, de nem akar ő rosszat ezzel. Került már hasonló szituba és elég jól megúszta. - Csak a biztonság kedvéért, persze.
Nagyon megnyugtatóra sikerülhetett.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. január 1. 14:11 Ugrás a poszthoz

Lotti



Az alkohol rossz, kellemetlen és a lehető legdurvább módon tudja levenni a lábairól az embert. De tapasztalat után lehet tanulni, nemde?
- Szerzünk neked vizet, bár ahogy elnézlek annak már késő...
Annak ellenére, hogy Keve mozdulatai is meginogtak olykor, és kicsit nehézkesen mentek, tudta, hogy rá van utalva a lány.
- Bocs, pedig már a fodrászom is pont javasolta... - Az ég felé emelte tekintetét, még meg is rázta enyhén a fejét, végül összefogva a lány haját leguggolt mellé.
- Próbáljunk meg elindulni, elkísérlek, mert itt nem lesz jobb, hidd el.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. október 10. 01:55 Ugrás a poszthoz

Zanyuka


Nem különösebben kipihent, ez érződik minden mozdulatán, ahogy a falu végében még a fél szál cigarettába slukkol. Nem csinálja rendszeresen, nem akar pont ettől elpatkolni, azon Kiva is segít, ha annyira jó lesz megint, viszont ahányszor a lábát beteszi a Faraday házba, vagy a gyerekei előkerülnek, a doboz is nyílik és volt nikotinszál, nincs nikotinszál. A füst tétován gomolyog előtte az álló levegőben, aztán egy szélfúvás oszlatja szét. Lassan hamuvá foszlik a papír, elfogy a nyugtató anyag, ő pedig egy kukába pöccinti a csikket. Köhögve párat tessékel lábbal arrébb valami kóbor macskát - akiről reméli nem Ririéké mert még Véda is megöli -, majd a házhoz lép, tétován az ajtóhoz sétál aztán bekopog egy élete, egy halála alapon. Hívatlan és csak reméli, hogy Kiva mentes a ház.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. október 10. 02:13 Ugrás a poszthoz

Zanyuka


Hiába szaladnak a hónapok, Keve még mindig olyan furcsán áll az egészhez, nem érzi a dolgot valami normálisnak leginkább a saját részéről. Nem is mondhatni hogy túl sokat tett volna az első másfél hónapban, szinte a kisujját se mozdította fizikálisan. A pénz, meg az, hogy amúgy van és nem lép le csak inkább dolgozik nem segíthetett sokat Renée-n ő is tudja, de ez a lelkiismerete éledezik érzés ismeretlen volt eddig. Nagyot sóhajt is, ahogy a tarkóját vakarva figyeli a csöppöt, meg az anyukát és végül az undorító köpést.
- Remélem őket nem ilyennel eteted... - nehezen tudta a röhögést visszafogni, aztán kicsit sután de kinyújtotta felé a kezét, hogy ha már ezért jött, bármilyen hihetetlen is, átveszi a fiát, aki láthatóan azért hallgatott el, mert már nem csak ketten vannak. az újdonság varázsa.
- Hányadik próbálkozás volt?
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. október 10. 02:34 Ugrás a poszthoz

Zanyuka


Elég szórakoztató a volt eridonos arca Keve számára a grimaszokkal és ahogy látja a gyereket is eléggé lefoglalja, mer sírás helyett csak könnyes szemeket meresztett az anyjára. Szerencsétlennek lövése se lehet mi folyik körülötte, Keve megérti, neki az egész élete ilyen.
- Lehet el kéne kezdenetek termeszteni, ezek szerint lenne mire használni. - A bal karjával tartva, a jobbal pedig kitámasztva átveszi közben a fiát, aztán már ismerve a járást vonul be a lakásba. Furcsa a csend kicsit, a fejében valahogy az az elképzelés él, ha két egykorú gyerek közül az egyik bőg akkor a másik is fog. Bár inkább ne legyen igaza, mert Kiva akkor három nap után már elásta volna őt.
- Az már nem rossz. Mi a helyzet amúgy? Hogy-hogy csak ő?
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. október 10. 02:56 Ugrás a poszthoz

Zanyuka


Még ebben a percben is szokatlan volt neki, ahogy a karjaiban tartotta a saját gyerekét. Amint a kis ujjak a mutatóujja köré fonódtak talán még halványan el is mosolyodott, hogy aztán csak felvont szemöldökkel hallgassa az okítást a mandragórák kapcsán.
- Remek koncert lenne, de szerintem nem vennék rá jegyet - morfondírozott a gyerekre bámulva, közben csak akkor pillantott a nőre, mikor az kimondta a kislány nevét. Ilyet se pipált még, mi az, hogy nem a kislány a hisztisebb? Egy este alatt több sztereotípia dől meg, mint bármikor. Végül látja elillanni Renéet, így ő maga a kanapénak dőlve a karfára ül félig, úgy ringatja - vagy olyasmi - a kisfiút, aki már éppen lecsukta a szemeit, mikor a kedves édes anyukája elkezd rikoltozni. Keve fáradt sóhajjal fordul a lépcsők felé.
- Remek, hangosabban nem ment volna? - érdeklődött, aztán elindult felfelé, a lépcső nyikorgott a lába alatt, Milán meg elkezdett nyűglődni, bár sírás az még nem jött.
- Azt ne mondd, hogy pókot láttál, nem vagyok rovarirtó.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. október 10. 03:41 Ugrás a poszthoz

Zanyuka


Minden alkalommal újra és újra felrémlik benne, hogy mennyire alkalmas bármelyikük arra a feladatra, amit az élet eléjük görgetett. Nem szeretne túl lemondó lenni, de Milán újabb nyűgése, Reneé meg a szemforgatásával semmit nem segít a helyzeten. Így csak lomhán fellépdel az emeletre, majd a szobába érve bámulja a kislányt leső nőt.
- Milyen csirke? - kérdezte értetlenül. Igazán nagy babaszakértő, ha őszinte akar lenni rémlik neki valami nagy ünnepi beközlés Milánról, meg arról, hogy egyedül forog, de akkor se értette jobban, mitől akkora szám. Nem ért a gyerekekhez, eddig azt se tudta, hogy ez nem valami velük született skill.
- Az én gyerekeim is, nyilván képesek... dolgokra.
Az már más kérdés, hogy az a lelkesedés megmosolyogtatta, olyan őszintén és elgondolkodtatóan, ahogy az anyja figyelte a lányát maga előtt. Milánra nézett az ölében aztán ő is a kiságy fölé hajolt.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. október 10. 12:44 Ugrás a poszthoz

Zanyuka


- Azért ha elkezdene tolluk nőni inkább szólj a nővérednek, az szerintem nem túl normális.
Kicsit szorosabban fogta mindeközben szerencsétlen kisfiút, nem igazán akarta leejteni és fogalma nem volt, hogy is a tökéletes, leginkább csak kísérletezett mindig. Egyszer látta Renéet, hogy egy kézzel tartja valamelyik babát - igen, nem tudja melyikük volt, de fontos ez? -, totál elképedt. Leginkább rettegett, hogy majd a volt főnixlányka zupáltatja le a kölyköt, de láthatóan kettejük közül belé repült több készség ehhez. Olyan ösztön, vagy mi is az.
- Mert babák, nem tudnak beszélni, valahogy jelezniük kell az igényeiket. Gondolom - vonta meg a vállát, amennyire merte, mert inkább nem ficánkolt így. Aztán a fáradt nőre pillantott, majd a megint kicsit nyugodtabb fiúcskára az ölében.
- Menj, feküdj le, én majd lefektetem, meg még maradhatok egy pár órát... Csak előbb ezzel csinálj valamit, rendesen szaglik - bökött a pelenka felé. Nem, nincs az az isten, hogy megint nekifogjon. Egyszer-kétszer már csinálta. De nem.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. február 13. 18:37 Ugrás a poszthoz


Mostanság annyi időt vagyok megint a volt iskolám környékén és a faluban, mint utoljára akkor, amikor még itt is tanultam. Az meg nem tegnap volt. Persze, most sem totál céltalanul jöttem, a délelőttöm nagyrészt Renéenél töltöttem és a két kiskrapekkel voltam, akik már egész nagyok. Megnőtt úgy a fejük meg minden alkatrészük. Sőt, Milán már megy! Rendesen, feláll és fut. Sétálni nem tud, minek az, igaza van, az én fiam! De ezen kívül egészen jól állnak szavakkal is, szóval egyre több időt érdemes rájuk szánni, legalábbis éppen így érzem. A gondolatra grimasz is csúszott az arcomra, ahogy megvakartam a tarkóm a fejemre húzható maszkot tartó kezemmel. Hagyjuk is inkább ezt a család dolgot, amúgy is elég labilis az életem, nem hiányzik, hogy az övükét is azzá tegyem, ha sűrűbben megyek, aztán megint nem. Kinek kell ez? Azt hiszem jobb, ha semmit nem erőltetek túl, abból csak a szar van.
Már pár napja egy kolis buliban belefutottam Dimitribe, még talán második félévben tanultam nála, de szerencsére nem a karót nyelt profjaink egyike, így mikor meséltem neki, hova is tartok a hétvégén - az alkohol! Mindig a pletyka! -, akkor valahogy arra jutottunk, hogy nem megyek, hanem jövünk. Szóval én itt voltam, valahol gondolom ő is, éppen körülnéztem, ahogy egy bódéban áruló nőre kacsintottam éppen. Szép darab volt a vörös hajával, úgy elbambultam, hogy észre se vettem, hova is visz a lábam. Csak akkor néztem fel, mikor valaki a lábamra lépett.
- Hééé... én is azon járok, csak a másik felén…
Utoljára módosította:Mikola Keve Áron, 2018. február 13. 18:53
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. február 16. 12:32 Ugrás a poszthoz


Valószínűleg, ha éppen nem lett volna okom a faluban lenni, akkor is kikötök itt, ráadásul szerintem a kutyát nem érdekelte volna, hogy senki nem vagyok az eseményhez. Én meg úgysem számoltam volna be erről. Jöhettem volna görényként egy köpennyel a pórázra erősítve, és így belegondolva, kifejezetten díjnyertes ötletnek tűnik. Ezt elraktározom, jó lesz későbbre, biztos lesz még valakinek esküvője vagy temetése. Fő, hogy élném az alkalmat, mindennek is lehet örülni valahol. A téma érdekességének is be lehet tudni az ittlétem, de azért ne legyünk sztereotipikusak. Nem csak a szuperhősök hoztak. Van kaja is.
Az öltözékemmel azon a ponton éreztem meg, mennyire elégedett vagyok, mikor a harmadik Supermanbe futottam, és a negyedik Hulkba. Én még mindig csodálatos vagyok ellenben. Megnyugtató. Nehéz döntés volt, de a frissen beszerzett halálmedencés szerkómhoz még nem volt passzent az övem és a készletem, így pedig bizony nem indulnék vele útnak, maradt a hálószövés. Amihez éppen ki is szúrtam az MJ-em, amikor valaki szándékosan rám gyalogolt, mert én ugye figyeltem!
- Ezt se mondták mé… jé, Dimitri - vigyorodom el a felismerés közepette, nem is számít éppen miről akartam bárkit felvilágosítani. Elégedetten dörzsöltem meg az állam a lányról a profra pillantva. A szerelése minden volt, de leginkább egyedi, egy pillanatra meghökkenhettem volna, de azt hiszem ez is több volt, mint amire sokan hajlandóak egy farsang jegyében.
- Ők tudták az utat, most mondd meg - tártam el a karjaim, hogy aztán nevetve forduljak vissza egy pillanatra a bódé felé. - Csak a kínálatot… megiszunk valamit erre a nagy lábegymásratalálásra?
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 10. 12:48 Ugrás a poszthoz


A figyelmem nem az, ami híressé tett, és nem azért, mert teljesen hiányozna, inkább csak kifejezetten költözékeny. Akkor van meg, mikor éppen olyan hangulata van, engem meg aztán igazán nem hibáztathat senki, ha olyan elvonó elemek lépnek elő, mint a vörös csaj. Vagy a barna. Az is elég szép darab, de meglepően keveset időzött rajta a szemem. Valahogy nem volt az igazi, valami nem volt olyan rajta, amit kerestem.
- Ez a szuperképességük - bólintottam két nagyobbat, miközben le is néztem magunk közé meg is mozgatva a magamét. Megesik, a legjobbakkal is. Az mondjuk elég érdekes, hogy még meg se szültem a gondolatot fejben, de már meg is volt, akit keresni kellett volna. Univerzum, te csodás.
- Mertem remélni - vigyorodtam el, aztán el is indultam a prof mellett a kinézett hely irányába. Azt hiszem már jól jött volna bármi toroköblítésre, mert mióta a faluba jöttem sok dolog volt, de ilyesmire lehetőség nem. Eleve a hely se szórakozásra várt most már több, mint egy éve, viszont a mai nap méltó kivétel úgy érzem. Éltem az alkalommal, közben pedig a mellettem lévőre pillantottam igyekezve rájönni, mit is akart a jelmezzel elérni, de csak a visszafojtott vigyor jött, kérdés tőlem nem.
- Helló kislány - köszöntem be én is feltámaszkodva a bódé vevői pultrészére, aztán rá is hagytam a rendelést Dimitrire. Amíg a lányka összekapta magát én a vásárhoz vagy vurstlihoz hasonló egészet nézelődtem. - Hogy a fenébe tettek oda egy kastélyt?
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 18. 03:43 Ugrás a poszthoz


Volt pár érdekes, kisiskolás tekintet, de én csak jót vigyorogtam rajtuk, aztán elégedetten vakartam meg az állam, miközben Dimitrire pillantottam, mutassa az utunk merre tartson. Bár elég nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a legközelebbi szomjoltó pont jó lesz. Minden célra is, hiszen ez a hely amúgy sem olyan nagy, hogy ne legyen tőle öt lépésre más izgalom is. Bár egyelőre az egyetlen, amire vágytam, az a kiszáradás leküzdése volt. Hőst szomjaztatnak itt, kérem!
A figyelmem valahogy az elsős, viháncoló kislányoknál jobban lekötötte a megmentőnk, így nem annyira sikerült mindent elsőre felmérni, de ki hibáztatna? Dimitri nem tette, meg normális embert miért is zavarna? Sosem értettem ezen prűdségi szinteket. Közben a kastélyt is sikerült perifériából betáplálni, majd a lányt hagyva dolgozni a bódénak dőlve figyeltem a várat.
- Hát de akkor is - még mindig vannak nekem hihetetlen dolgok. Bár - grimaszoltam is a gondolatom közben - errefelé annyi mindent tudó van, lehet valakinek ez a képessége. Bárhova rak egy kastélyt, akkorát, amekkorát csak akar. A gondolatra csak felvontam a szemöldököm, majd már az italaink érkeztek, amit széles vigyorral nyugtáztam, majd Dimitri felé emeltem azt.
- Levele - teszem hozzá gyorsan, de kivárom, és éppen érkezik is a megszólalása mire felnevettem, csak aztán ittam bele. - Különben nem értem felénk miért nem szerveznek semmit. El kell jönni az isten háta mögé kettővel… ezért?
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2019. február 11. 19:56 Ugrás a poszthoz


#therealbatman | feb. 12. | denevér rajom

Ahogy vészesen fogy el a tanév, úgy közeledik a vizsgaidőszak, én azonban egész más miatt szoktam rá a napok kihúzogatásának a tanáriban. Még rendesen Lewy is megbámult, bár szerintem mostanra már leesett neki, főleg, mert utána ő is számolgatott ott valamit. Nem kérdeztem, ő sem, mi nem a nőink vagyunk, nem kell ez hozzá. Mindenesetre könnyes búcsú nélkül hagytam a tanodát a hátam mögött és a munkát is, ahogy egy szál mentolos cigarettát húztam ki a tartóból és gyújtottam rá. Időben voltam, nagyon is időben. Úgy fél órával hamarabb eljöttem, így a laza séta és a térig a nikotin is belefért, ott elnyomva a csikket egy kukába pöccintettem, majd egy erősebb köhögésáradat közepette le is kanyarodtam a Játszótér irányába. Ma nem én mentem a törpékért, pontosan tudtam viszont mi a program.
- Szia kicsicsibe - guggoltam le a megrohamozó Peggyhez, akit már a bátyja is követett, de ő egyből nyúlt volna a kezemért, mert ő most olyat mutat, hogy lehidalok. Nyilván nem így fejezi ki magát, de azt hiszem erre gondolt a csúcshipermegaszuperkirály kifejezéssel, amit nem is értem hol tanult összerakni. Mintha Sebbyt hallanám gyere... oh. Nincs több kérdésem. - Megyek - tisztelegtem egy sort a nejem felé, és az eredeti tervezetemet felülírva kerültem egyet és leemeltem a fent ragadt kölyköt, még fel is dobtam a levegőbe mielőtt egy csókot nyomtam volna a fejére, mint a többieknek, majd hagytam, hogy menjenek tovább játszani én pedig a feleségemhez indultam.
- És akkor te is kérsz egy hasonlót? - nevettem el magam, mielőtt az ajkaim az övére nyomtam volna és végigmértem mi is a szorult helyzet. - Minden rendben van?
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2019. február 21. 14:29 Ugrás a poszthoz


#therealbatman | feb. 12. | denevér rajom



Nem lehetett nem észrevenni, a családi összehangolt viseletet, főleg, mikor a felém rohant törpéken is pufi vagy éppen szövet kabát volt, de az is sötét. Nem, a családunk sosem gyászol, bár a mai világban lenne mit, inkább vegyük úgy, ez egy megfelelő inkognitó. A jólöltözöttség és nem hivalkodás a szuperhősök rejtett és mindenkiben meglévő képessége. Ennyit erről.
Gyorsan letudtam az apás köröket, amit senki nem foghat rám, hogy ne élveznék mindig. Nem változott semmi, az elmúlt egy évben, hiába tudtam már azt, amit. Én ezt éreztem mind a négy kölyökkel, amit most is és valahogy tudom előre, hog ez nem lesz később sem másként. Talán csak az volt ilyen dermesztő, mikor már Adri szájából is többször hallottam, hogy apa.
- Ahhoz nem kell megütni valami korhatárt? - néztem gyanakvóan, bár fogalmam nem volt, nem véletlen nem tanultam soha gyógyítónak, de úgy képzeltem, mikor majd mindenem fáj és protézisre szorulok, az akkor lesz, mikor Maxival az lesz a sikerélményünk, ha emlékszünk rá bingó közben, mit reggeliztünk és ki tudjuk még mondani a kedvenc sörfajtánk. - Ennyi? Biztos?
Ezt a kört minden nap lefutjuk mostanság és általában a huszadik kérdésemnél azért kifakad a dolog, hogy ja, elfogyott a fagyi, látott valami hülye reklámot, ami katasztrófa volt, tényleg fáj valami, aminek nem kéne - ekkor üt be a pánik és nem nála. Pont ezért elég mérlegelően és határozottan meredtem rá, ahogy felegyenesedtem. Ekkor rohant nekem az egyik kölyök. - Na, hé, kisbuldózer, kapsz tíz másodperc előnyt, vagy felteszlek a kisház tetejére és egyedül jöhetsz le - néztem hátra, aztán ő meg nevetve kezdett rohanni, én meg még visszafordultam egy rövid csókra mielőtt a kabátom levéve a hintavas tetejére dobtam. A kesztyűm megigazgatva biggyesztettem a szemüveget a nejem fejére, majd indultam rohanva a gyerek után.
... és akkor a következő kép tárul eléd. A legkisebb Mikola fiú lóg a mászókán fél karral a szélét fogva és éppen akasztja be a lábait, mint egy denevér; az eggyel nagyobb összefont karokkal ejtette magát már függőlegesbe... és jöttem én, aki lazán még a telefont nyomkodta oldalra lesve, Milu mikorra rakja össze a teljes képet.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2019. március 5. 13:59 Ugrás a poszthoz


#therealbatman | feb. 12. | denevér rajom

Nem konkrétan érdekelt a sérv kérdése, még csak meg se mozgatott a félelem, jaj nekem, mi lesz ha. Igazából nem hittem, hogy egyszer ilyen gondokat megélek. Több rokonom szerint örülhetek, ha van még tíz éve épen a szervezetemnek. Pedig nekem aztán semmi bajom, évente lát az üzemorvos, és néha kicsit megjegyzi, hogy érdekes az illatom, vagy van egy-két dolog a szervezetemben, aminek nincs jó helye, de ugye üsse kavics, nem látta mert rendes és ismerjük egymást.
- Ez előfordul, kezdhetsz addig egy újat - javasoltam, bár óvatosan, meg lehetőleg olyan irányba terelve ezzel, amiből nem lehet vita. Mert b-szik, az mindenből lehet, ezt már tudom, szóval megfogadtam én minden élő meg holt tanácsot a "hogyan bánj a terhes nővel" beszédekből a környezetemben, de ez nem ilyen egyszerű.
Nevettem, pedig éreztem, hogy ez nem feltétlen szólt a törpöknek, sőt. Leginkább tudtam. Mégsem vettem fel, nem estem kétségbe csak ballagtam tovább figyelve rá, Peggy éppen miről számol be, ma mi történt, és Mimire is, aki meg erősen szorongatta Adri kezét a mászókáig, aztán ő csak felcsoszogott a kisházba és ülve lógatta ki a lábait, hogy aztán minket figyeljen.
- Mindenki egészben hazamegy - reményeim szerint, de ezt nem üvöltöttem át, csak az elejét természetesen, majd oldalra pillantottam a kissrácokra, akik nevetve helyezkedtek. Aztán Miloval azon nevettünk, ahogy Adri arcába csúszott a komplett felső ruházata. - Szóltam, hogy tűrjétek be - sóhajtottam egyet, majd kisebb felhúzódzkodással előbb a pólóját tűrtem el, majd a pulóver gumis részét vissza a csípőjére, ami tartott, a kabát cipzárjának felhúzása - esetünkben lefelé - meg megoldotta a többit. Utána már csak hangin'.
- 'Pagetti - visította a lányom, már a kisebbik a házból a többiek túl elfoglaltak voltak ehhez.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2019. március 6. 15:46 Ugrás a poszthoz


#therealbatman | feb. 12. | denevér rajom

Ki vagyok én, hogy a feleségem meg a könyve közé álljak? És akkor jött az alvás. Nem akartam én lenni a rossz zsaru, szóval szavam se volt rá, hogy szerintem nem a könyv teszi, hiszen leginkább emberfeletti erőre és életenergiára lenne szüksége mellettünk és a munkája mellett, ami azért valljuk be terhesen nem több, mint egy teknősé. Akit a páncéljára fordítottak. A sivatagban. Nem egyszerű.
- Vagy nézhetünk helyette filmet is valamikor - dobtam még be egy win-win ötletet, mert ha az előzőből nem is mosnám ki magam visszakérdés esetén, ezt pont ugyan annyira éljük, így mondjuk lifehacknek. Ha még lenne túlélési alapismeretek oktatás a bagolykőben, biztos felvetetném a családos létben, a terhes nők mellett és az 5 év alattiak mellett a túlélés több lépésű kifejtését. Kérném a trükköket és praktikákat, részletesen. Vannak napok, mikor azt érzem életképtelennek tűnök mellettük.
- Hö? - hangzott az értelmes kérdés, ahogy Adritól visszalógva néztem felfelé, ahogy kivillant a csípőm és a fekete szív is. - Fogalmam sincs miért kérdezed - szögeztem le lazán visszatűrve a pólómat és mint akivel semmi nem történt nevetve a kölykökkel. De persze a jóból is megárt a sok, meg ez a fejjel lefelé lógás már olyan színű fejet csinált a fiaimnak, mint egy érett paradicsom, így befújtam a visszavonulót és leugrottam, aztán leszedtem őket is.
- Problémamentes, többnyire - engedtem meg egy féloldalas mosolyt magamnak a dologra, bár igazából sosem rázott meg se negatív, se pozitív értelemben semmi a tanításban, ha más munkámba csúszott gond, ott nagyobb volt a bukási lehetőség. - Aki utoljára ér a csúszdához, az mossa ki Harleyék tányérját - jelentettem ki és gyakorlatilag egy múló csók erejéig torpantam csak meg a nő mellett, majd a gyerekeket prímán lesétálva, másodikként álltam a létrához.
Bogolyfalva - Mikola Keve Áron összes hozzászólása (36 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel