Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Este van már, nem is kevés. Ő pedig nem így tervezte a mai estéjét. Elég furcsán érzi magát, hogy itt sétál a hidegben és reméli, hogy nem kési le az utolsó befutó vonatot. Ujjai a kesztyűben is fáznak, igen morcos és fáradt. Újabb veszekedésre adott okot és ebből kezd nagyon elege lenni. Semerre sem haladnak és ez nem lesz így jó. A hotel mellett halad el, ahol már csak néhány fény ég.  Mások mér biztos jót alszanak, addig, amíg ő itt kint siet, hogy összeszedje az unokahúgát. Talán nyáron találkoztak utoljára, akkor, amikor McKenzie elhozta Yar-t is magával. Szóval, itt haladt el, amikor messziről hallotta a beérkező vonatot.
~ Hogy az a...~
Morogva pillant az órájára és elkezd gyorsabban lépkedni, hogy időben leérjen. Pedig még szívesen végiggondolta volna, hogy miért mindig rá sóznak nevelhetetlen kölyköket a családjából. Minden alkalommal megkapja, hogy mit nem csinál jól, de ha a többiek nem tudnak valamit megoldani a gyerekkel, akkor naná, hogy neki passzolják le. Oldja meg. Grace, McKenzie, Yvonne – aki idősebb, mint ő mellesleg – Benjamin és most itt van Samantha is. Ha valakit kihagyott már most elnézést kér, kicsit nehezebben tartja már számon a sort. Mindenesetre sikeresen eléri a pályaudvart és a gondolatok alapján nem esett jól neki, hogy leszedték a vonatról.
- Ha Roxmorts megfelelt, akkor Bogolyfalva is megfog.
Igyekszik nem morogni, még egy mosolyt is megenged magának a lány felé. Az RBF-ek előtt elhozni az embert igen nagy szívás. Most jóval többet kell szenvednie ezért a kis papírért.
- Csak ennyi?
Érdeklődik a csomagokra. Azt hitte a fél állomást elfoglalja majd a sok csomag, egész visszafogott volt. Odaérve végignéz a lányon, Sarah jobban hasonlít az anyjára, Samanthában inkább tökéletesen keveredik a két család.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Hiába nyomta le Petre előzékenyen az ébresztőórát, és hiába ölelte át kedveskedve, csókot nyomva a fejére, miközben még valahol álomországban járt, tudta, hogy kelnie kell, és tudta, hogy kelnie kell, el kell készülnie, és el kell indulnia. Nagy nehezen, de rávette magát arra, hogy felkeljen és lezuhanyozzon. Rosszul érezte magát, nem azért mert gyermeket várt, hanem mindazért, ami a napi napon történni fog, és mindazért, ami a jövőben történhet a mai nap után.
~ Ne légy ostoba, a kettő nem ugyanaz. ~
Valahol mélyen tudja, hogy igaza van, de egyszerűen nem tudja figyelmen kívül hagyni azt, ami történt. Persze ez nem olyan egyszerű, ez igaz. A két ember halálához azonban talán valamilyen halvány módon mégiscsak van köze. Nem nagyon…csak egy picit…pindurkát. A zuhany alól kilépve, gyorsan törülközőbe csavarta magát, és a falnak vetett háttal egy pillanatra behunyta a szemét.
~ Đomi esete más. ~
Vagy százszor elismételve magában a mondatot, lassan kezdte is elhinni, hogy valóban így van. Más, ez tény, de most elkezdett olyanok miatt aggódni, hogy túl hamar fejezték be, túl gyorsan haladtak, valami kimaradt. Mindenen gyakorlatilag. Nem akarja elszúrni, nem akarja tönkretenni egy ember életét azzal, ha túl gyorsan haladtak és emiatt mindketten elbízták magukat. Talán várni kellett volna még, de a végén már nem volt mire. Viszont abban biztos, hogy többet ő nem fog elvállalni. Egyszerűen ez sokkal aggasztóbb, mint hitte. Inkább marad az illúziónál, meg, ha olykor akad néhány patrónus. Szíve szerint elelmélkedne erről a férjének is öltözés közben, de egyrészt Petre alszik, másrészt a mágia ezen része nem túlzottan hatja meg, talán rosszul is esik neki, mivel a varázslatok alkalmazása nem különösebben megy neki. Nem véletlenül vett vissza a nő is, hogy ne érezze magát Petre olyan rosszul. Ilyenek okán az okklumencia se kifejezetten az erőssége, így ezeket könnyedén ki tudja olvasni belőle.
Az utolsó simítások után, táskáját magához véve, csendben oson le az előszobába, húzza fel a cipőjét, veszi a kulcsait, és hagyja el a házat. Viszonylag korán van még, de nem baj, a reggeli csípős hideg legalább felébreszti kicsit. Nem kell sokáig mennie, és könnyen kiszúrja a fiút is, aki éppen felkel, hogy üdvözölje, ő azonban egy szó nélkül lép oda hozzá, és öleli át szorosan, mint anya a vizsgázó gyermekét. Valami olyasmi a helyzet nem? Elengedve rámosolyog és kicsit megigazítja a srác haját.
- Lesznek bent emberek, akik mogorvák, és kellemetlenkedők, a helyi góré is ilyen, de ezeket hagyd figyelmen kívül. A megbízottak szerintem az unalmas munkájukba fáradtak már bele, némelyikük még csak nem is animágus, így nem érthetik a dolgot. Nem a gyorsaság, a pontosság a cél, rendben? Nem szeretném, ha valami elromlana menet közben. Most pedig mondj el mindent, amitől tartasz, kezd el kiüríteni a fejed, hogy bent már csak az akkor feltámadó gondolataidat kelljen kiütnöd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Mosolyogva hallgatja a fiú problémáit, igyekszik nyugalmat sugallni neki, anélkül, hogy erről említést tenne neki, csak egy kicsit hatol a fejébe, csak egy kicsit próbál nyugtató, ám mindenképpen hamis illatokat belecsempészni. Ezt a fiú nem is érezheti, hiszen nagyon erőlködnie se kell. Az elmúlt hosszú hónapok során eljutott már addig, hogy kiismerje, mi az, ami megnyugtatja a fiút, és mellette tud figyelni arra is, hogy mi mond.
- Olyat nem tudnak kérdezni. Különben is, a kérdezők nagyon idősek szoktak lenni, nem hallanak már olyan jól, ha valami nem stimmel, majd jelzem, ne aggódj, de már számtalanszor bizonyítottad, hogy az elmélettel nincs problémád. Csak lazán, képzeld azt, hogy én kérdezlek mindig, én is foglak, tévedés ne essék, mert nekem is kell, amolyan mentő kérdések lesznek, azt fogom kérdezni, amit a legjobban tudsz, hogy menjen az idő.
A másikra, mármint, hogy megzavarják kuncog egy kicsit és megrázz a fejét. Ezt elfelejtette elmondani, így itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba.
- Nem fognak. Azt csak én csinálom. Itt van egy kissé veszélyesebb pálya, ez tény, de a veszély csak akkor kezdődik, amikor már átváltoztál, és beléptél a pályára. Én viszont nem végzek fél munkát, ha valaki nálam tanul, az úgy tanulja meg az átváltozásokat, hogy azokat a kastély oltalmazó falain kilépve is alkalmazni tudja. Jó mesterem volt nekem is, aki továbbadta a tudását, és mellette megtanulhattam, milyen is az, amikor egy oktató nem figyel oda a világra, és milyen az, amikor úgy tanít, hogy azzal bármikor és bárhol megállhatod a helyed. Sokszor konzultáltam vele, ő az, aki a pályát is összeállította, a bizottság elnöke is ő lesz talán, de ez nem biztos. Egyet javaslok, álld a tekintetét, nagyon átható, mintha a vesédbe látna, de gondolj arra, hogy az első munkanapján felpofozta az egyik diákját, akivel azóta is rendszeresen találkozik, és társasjátékokat játszanak. Rá figyelj a leginkább, rendben? Ha beloptad magad a szívébe, akkor nincs már probléma, és ha egy olyan morcos embernek, mint Felagund professzor is sikerült meghódítania a szívét, akkor neked is menni fog.
Azt már nem teszi hozzá, hogy a nő amúgy animágus, hiszen érzi, ahogy a fiú a korábbi kijelentésétől megnyugodott, nem akarja most összezavarni azzal, hogy jaaa, amúgy az elnök az, mert lehet, akkor Đomi kifutna a világból.
- Persze, ettől nem kell tartanod, végig melletted leszek. Az átalakulás közben nyugodtan nézhetsz rám is, ha az megnyugtat, na de induljunk meg, mert még a végén azt hiszik nem is jövünk.
A fiú előtt lép be a hatalmas épületbe, ahol a recepción az eggyel lejjebb lévő szintre küldik, ott van egyedül olyan része a minisztériumnak, amit akármivé lehet alakítani. Biztatóan rámosolyog a fiúra, mielőtt kinyitnák előttük az ajtót, és a hét fős bizottság elé vonulnának.