Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Freddie? Ki az a Freddie? - kíváncsi mosollyal nézte a lányt, megpróbálta értelmezni a kódnyelvezetét, és egyben helyre tenni fejben a szereplőket. Azért valahol mélyen merte remélni, hogy ez a Freddie nem egy futtató, vagy valami sötét alak, mert nem lett volna most se kedve, sem pedig energiája egy bunyóhoz. No persze nem is feltételezte azt a lányról, hogy olyan lány lenne, inkább csak próbálta kizárni az eszement feltételezéseit. - Aha, azt - még rá is mosolygott Nárciszra, teljesen ártatlan mosoly volt ez, nem volt mögötte hátsó szándék. Atlas egy kicsit ki akart kapcsolni, elterelni a gondolatait Nayáról és Eddieről. Meg akarta fogadni a vele szemben ülő nő tanácsát és tovább akart lépni. Ismerkedni. Élni. Meglehetősen gyors döntés volt ez a részéről, nem is nagyon gondolta át, de mivel szimpatikus volt neki Nárcisz, nem akarta elszalasztani az alkalmat, hogy megismerhesse őt. - Menjünk - mosolyogva nyúlt a söre után, hogy kiigya az utolsó néhány kortyot, aztán zsebéből előhúzva a pénzt, lerakta az asztalra az italok árát és még némi borravalót is, majd felkászálódva a székről a karját nyújtotta a nőnek, hogy úgy kísérje ki a helyről, onnan pedig egyenesen a Tündérmanóba hoppanáljon vele.
- Itt is volnánk, ez lenne az, de így sötétben kintről nem nagyon látszik, hogy milyen - elmosolyodott, csak az utcai világításnak köszönhetően látszott valami a házból. Atlas a kulcsai után nyúlt, közben egy sóhaj hagyta el a száját, nem akart a szomszédjára gondolni, így inkább Nárciszra fókuszált.
- Gyere - ismét tartva a karját, bevezette és már nyitotta is az ajtót, fényt varázsolt, hogy a ház teljes terjedelmében és a maga szépségében látszódhasson.
- Ez lenne az - a folyosón elég sok doboz hevert, így lehetett köztük manőverezni. - Az előtér után jön a nappali, jobbra a konyha, itt felfelé pedig az emelet és a háló. Van egy kis dolgozószoba is a földszinten, mosdó és fürdő mindkét szinten. Kérsz valamit? - lesegítette a kabátot a lányról, aztán maga is megvált a sajátjától. - Van egy üveg borom, vagy csapvízzel szolgálhatok. Szendvicset? - már a hűtőben turkált, hogy megmutassa, milyen lehetőségek vannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Örülök, hogy egy zenészről beszélünk, frusztrálva érezném magam, ha mondjuk a maffiózó nagybátyád lenne - neveti el magát a séta közben, így már nem kell attól tartania, hogy mikor akarná lecsapni egy tagbaszakadt fazon. A zenét maga is szereti, Mercuryról is hallott már, kedveli is a munkásságát, akár csak a régi, neves előadókét, akik már nem élnek. Máguselőadók közül is fel tudna sorolni néhányat, de most nem teszi, mert épp elérik a házat, amit már nagyon szeretne megmutatni a lánynak. Befelé menet reagál is a kérdésre, de a küszöbön túl már egyértelművé is válhat az, hogy közel sem sikerült még berendezkednie.
- Nem tudom, mire gondolsz. Régiek a bútorok, azoknak lehet fura illata, vagy a friss festésnek a falakon, és tegnap takarítottam is - illatosítót is használ, mert egy kicsit tényleg tisztaságmániás és szereti, ha az otthona jó illatú. Emellett elég sok növényt is tart, azok egy jó részét Nayától kapta, és azóta is hűen gondozza őket.
- Nincs mit - mosolyog vissza, ezután akasztja a fogasra a kabátot és jó házigazdaként már indul is, hogy valamivel megkínálja Nárciszt - Hagyd csak a cipőt - legyint, a vendégtől nem várná el, hogy levegye, mert most nem tudna neki hirtelenjében papucsot szolgáltatni. Valamelyik doboz mélyén rejlik pár női vendégpapucs, azokat Naya és a húga szokták felvenni, mikor nála tanyáznak. Ezeket hozta magával Pécsről, sok más holmival együtt, de még nem volt ideje arra, hogy mindent ki is pakoljon.
Félig még a hűtőben lóg, éppen kikászálódik, amikor megérzi a hátán végig simító tenyeret. Majdnem sikerül is megfejelnie a hűtőajtót, de elkerüli a koccanást, kicsit meglepetten és enyhe zavarral pillant a mellette álló fiatal nőre, akitől egyébként nem érzi idegennek az érintést, sőt, éppen ellenkezőleg, fizikai vonzalmat érez irányába.
- Akkor legyen a bor - mosolyodik el, és a szendvicshez valókat már teszi is vissza. Ha Nárcisz jól megfigyeli, láthatja, hogy enyhén el kezdett vörösödni Atlas füle, tényleg zavarban van kicsit, de kihasználja az alkalmat és távolabb is lép, hogy a dugóhúzó és két pohár után nyúljon. - Az egész ahhoz a nőhöz köthető, akiről már meséltem. Hosszú sztori - pillant Nárciszra, miközben az egyik poharat felé nyújtja, és elkezd a másikba is bort tölteni. - Régóta barátok vagyunk már, a legjobbak és mindig egymás támaszai voltunk, de én elkövettem azt a hibát, hogy beleszerettem, ami nyilván nem kölcsönös és ma tudatosult is bennem. És nyugodtan nevezz egy hülyének, mert az vagyok, hogy éppen itt a szomszédjában vettem házat - sóhajt is egyet, egy kicsit már meg is bánta, azt viszont nem, hogy a sors összesodorta Nárciszra, mert úgy érzi, hogy szívesen megismerné a nőt.  - Gyere, mutatok valamit - kézen fogva vezeti őt át a nappaliba, előhúzva a pálcáját begyújtja a kandallót, így pedig a kellemesen megvilágított helyiségben már nagyjából szemügyre vehető néhány dolog.
- Ez az egy rész van eddig, amit sikerült már az ízlésem szerint berendezni - mutat a kandalló feletti falra, ahol már felfüggesztve pihen tokjában egy igazi szamurájkard. Atlas a poharát a kandalló tetejére helyezi, nyújtózva emeli le a falról a harcieszközt és nagyon óvatosan húzza ki a penge egy részét a tokból, hogy megmutathassa a lánynak. - Látod ezeket a karcolásokat? Egy szöveget karcoltak belé, és ez egy igazi szamurájé volt - meséli lelkes mosollyal Nárcisznak.
A lehullott virág hátrahagyja az illatát.
- Ezt jelenti és a történet szerint a fiatal szamuráj azért vésette bele ezt a kardjába, hogy mindig emlékeztesse magát arra, ha egy napon használja a kardot, és azzal életet vesz el, annak nyoma marad. Így kétszer is meggondolta, hogy megtegye-e azt, amire készült - kissé hosszasan is mesél már, így szokta Nayát is fárasztani. - Ne haragudj, szólj rám nyugodtan, ha sokat beszélek. Te gyűjtesz valamit? - kérdi kíváncsian,miközben a poharáért nyúl, hogy kortyoljon a borból. - Mit lehet tudni rólad Nárcisz? - rámosolyog,hosszan néz a szemeibe, tényleg érdekli, hogy ki lehet ez a titokzatos lány, hisz róla ma este még alig beszéltek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- El akartam, most legutóbb például a pikniken. Rákérdeztem nála, de azonnal terelt. Ebből is úgy gondolom, hogy csak nem akar megbántani, és kezdem úgy érezni, hogy egyedül vagyok ebben az egészben - megválaszolva a kérdést rájön arra, hogy azért nem ez a legjobb pillanat arra, hogy ezeket a dolgokat megvitassa a nővel. Szegény biztosan unhatja Atlas nyűgjét és a férfi sem azért hívta el magához, hogy fölöslegesen untassa. Bár nem a legjobb időben és helyen találkoztak, mégis úgy érzi, hogy ez okkal történt, ezért is szeretné megismerni Nayát. Nárciszt. Emlékeztetnie kell magát arra, hogy ez a szépség, akit most néz, nem Naya. Pedig kétség sem fér hozzá, hogy mennyire hasonlóak. Éppen emiatt nem tudja eldönteni, hogy vajon csupán emiatt érez ilyen vonzalmat a másik irányába, vagy alapból is ennyire tetszik neki a lány. Abban viszont biztos, hogy most szeretné elfelejteni a szomszéd nőt és kizárólag a vendégére akar koncentrálni. Menni fog. Emlékezteti magát gondolatban, aztán bele is kezd egy kis tárlatvezetésbe, de időközben rájön arra, hogy egy kicsit talán túlságosan is belemerült a témába. - Jó, nem versz át. Az sem baj, ha nem tetszik - neveti el magát és ekkor kér elnézést, hogy egy kis történelemórával hozakodott elő. Vissza is csúsztatja a kardot a hüvelyébe, azt pedig visszailleszti a falra, pontosan a helyére.
- Star Wars? Persze! Remek alkotás - közben a magával hozott borosüveg után nyúl, odalép és tölt még a vendégének, majd a saját poharát is újra tölti, miközben figyelve hallgatja sztoriját. Egy kicsit úgy érzi, mintha a lány nem akarna neki annyira megnyílni, de ezt nem is feltétlen várhatná el ilyen rövid ismeretség alatt. - Bármire, amit szívesen elmesélnél - faggatni sem szeretné, így hagyja, hogy Nárcisz szabadon mesélhessen egy kicsit, közben pedig végre helyet foglal mellette a kanapén, karját a támlán fekteti el és testével is úgy fordul, hogy láthassa a nő minden mozzanatát.
- Színésznő is vagy? De jó! Miben láthattalak? - igazán lelkes lesz, hisz nagy színházrajongó többek közt és elég sűrűn is jár előadásokra, ha teheti.
- Micsodát? - meglepett mosollyal hajol közelebb és tartja a fülét, arcán egy mosoly terül el és így közelebb hajolva pillant Nárciszra. - És mit álmodtál? Leöntöttelek kávéval? -kérdi egy kíváncsi mosollyal, meglepő, de ő is álmodott a lánnyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Miközben hallgatja Nárciszt, alaposabban is szemügyre veszi a vonásait, tetszik neki a szája és a szemei is. A téma is izgalmas, nem sűrűn sodorja az élet egy színésznő társaságába, az a világ számára mindig különlegesnek, és egy kicsit távolinak is tűnt, most viszont úgy érzi, hogy egy csipetnyit kaphat belőle. - Tehát egy óvónő, aki színészkedik, izgalmas - mosolyodik el, főként mikor a gyermekkori dolgok jönnek szóba, egészen addig, míg meg nem tudja, hogy a lány elveszítette az édesapját.
- Nagyon sajnálom, hogy ez megtörtént, de akkor a színház egy kicsit segített és ez jó - most egy kicsit még komolyabb is, hisz maga a téma is komoly. Kortyol is a borból, ezt a pillanatot használja ki a lány, hogy talán terelve a témát édesapjáról, más vizekre evezzen. Kíváncsi az álomra, de a válasz épp úgy meglepi, ahogy ott a hűtőnél az az érintés. Szemöldökei kicsit feljebb is szaladnak, miközben érzi a közelségét is, hisz túl közel hajolt, a lehelete szinte cirógatja a fülét. Nárcisznak pedig igaza van, mert hogy még csak magát az álmot sem kell megosztania, Atlas füle máris vörösödni kezd. - Izgalmasabb? - ahogy visszakérdez, jobbjával megtámaszkodik a kanapén, nyújtózva leteszi poharát az asztalkára, hogy aztán Nárcisz combjára helyezze a tenyerét és nagyon lassú mozdulattal csúsztassa feljebb, miközben mélyen a szemeibe néz. Attól ugyanis, hogy képes őt zavarba hozni a nő, Atlas még nem szűnt meg férfiként létezni, hatással van rá a mellette ülő és azt is érzi, hogy Nárcisz nem beszélgetni akar. Atlas pedig lehet bármennyire is úriember, van az az ital, ami után már őt sem tartják vissza gátak és különféle történetek. Ez a pillanat pedig most jött el.
- Mi volt benne? Elmeséled? - hajol egyre közelebb, egészen közel Nárcisz ajkaihoz, míg keze megállíthatatlanul kúszik feljebb a ruha alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

A hétvégéje egész gyorsan eltelt, bár leginkább társaság nélkül. Szombaton ugyanis a lovardába ment ki, meghívta Nárciszt is, a fiatal nőnek azonban dolga akadt, így Atlas kénytelen volt egyedül bebarangolni lóháton a környéket. Ettől függetlenül még jól érezte magát, rá is fért egy kicsit az egyedüllét, így legalább sok mindenről tudott gondolkodni. Példának okáért, elhatározta, hogy a festésbe komolyabban is beleveti magát és megpróbálkozik egy portré festésével. Ehhez majd azért le kell akasztania a szögről valakit, aki szívesen vállalja azt, hogy órákig mozdulatlanul ül előtte, de egy próbát megér. Ha nem sikerül jól, akkor legfeljebb dupla árat fizet, a képet pedig elégeti a kandallóban. Aztán az is felmerült benne, hogy mihez is kezdjen Nárcisszal, aki nagyon tetszik neki, csak még mindig nem sikerült kiűznie belőle a Naya iránti érzéseit. Nem is tudja, hogy ez egyáltalán lehetséges-e, mindenesetre úgy érzi, hogy ezt kellene tennie, hisz nem szerethet örökké valaki olyat, akinek egészen más tervei vannak a jövőre nézve. Furcsa, hogy épp erre gondol, miközben magát a nőt hívta meg magához lakásnézőbe. Vasárnap van, így sok más teendője nem akadt, mint hogy kicsit rendbe szedje a házat, kitakarítson és még össze is üssön egy kis kaját. Választása egy hagyományos, olasz tésztaételre esett, ami nem áll másból, mint paradicsomból, zöldségekből, fűszerekből, ízesítésként pedig sajtból. Éppen elzárja a tűzhelyet, amikor is hallja a kopogást, nagy lábaival gyorsan az ajtóhoz ér, még az előszobai tükörben ellenőrzi magát, azután nyit csak ajtót. - Szia! - basszus, most is úgy üt a pillantása a nőnek, mint amikor először látta meg, és bármennyi harag is volt benne az elmúlt napok hozadékából, azért még mindig nem tudja megállni, hogy ne mosolyogjon rá Nayára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Végig pillant Nayán, egyszerű, mégis nagyszerű és ezt magában el is könyveli. A feszültség ellenére pedig mégis csak odahajol, vállát érinti és két puszit is ad Nayának a már jól megszokott módon, ahogyan azt mindig is tették egymás közt. Ezt viszont nem szeretné túllépni, és az sem fordult meg a fejében, hogy a vacsorát követően majd a hálóban kössenek ki. Nem, abba nem mehet bele, bár talán nem is lenne erre már esély azóta, hogy összeugrottak ott a kávézóban, de még ha lenne is, netán Naya kezdeményezné, neki kell majd észnél lennie és visszalépni. Egyelőre viszont nem fenyeget veszély, csupán egy csomag az, ami felé nyúlik, meglepetten pislog.
- Ajándék? Köszönöm - elmosolyodik, ahogy kinyitja a zacskót és meglátja annak a tartalmát. Valóban sikerült kiválogatni a kedvenceit, örül is a hazai ízeknek.
- Köszönöm, már hiányzott ez- húz ki egy tábla csokit a tasakból és mutatja fel a nőnek, aztán visszasüllyeszti, az ajtóból pedig félre is áll, hogy bejöhessen rajta a vendége.
- Na gyere csak, érezd magad otthon- mondja a lánynak, nehogy már ott toporogjanak az előszobában. - Ez van egyedül berendezve száz százalékosan - mutat a nappalira, ahol semmi nyoma annak, hogy egy héttel korábban még vendége volt. Atlas mindenre ügyelt, amúgy is igényes fiatalember, és igyekszik rendet tartani maga után. - Innen tudunk az emeletre menni, ez itt a fürdő, mellette a wc, ott pedig a konyha - meséli, ahogy haladnak előre és mutat jobbra-balra, meg kitárja az ajtókat, hogy a lány kedvére nézelődhessen.
- Tudom, ráférne még némi dekoráció, gondoltam, hogy abban adhatnál tippeket - mosolyog rá, közben a konyhába tereli, ahol már meg is terített a két fős vacsorához. - Foglalj helyet, tésztát készítettem. Kérsz egy italt? Bort? - házigazda módjára kínálja meg, még egy picit talán érződik az a nem megszokott közvetlenség kettejük közt, de talán idővel elmúlik, ha rendeződik a viszonyuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Köszönöm, igyekeztem, hogy azért hasonló legyen, mint a pécsi, mert azt a lakást nagyon szerettem - vallja be, talán épp akkor hozza szóba, amikor Naya is erre gondol, szinte ott vannak egymás fejében. Atlas imádott ott élni, rengeteg sok közös emlék és élmény köti őket ahhoz a lakáshoz, egy kicsit sajnálja is, hogy el kellett onnan jönniük, de nem akart ott maradni Naya nélkül. Mikor a Tündérmanóra esett a választása, egy kicsit azt gondolta, hogy a közelséggel együtt majd beindul alattuk a szekér, és végre együtt lehetnek. Nem csak, mint barátok. Aztán valahogy ez a gondolat szertefoszlott.
Ennek ellenére lesz köztük egy elválaszthatatlan kötelék, Atlas ha máshogy nem is, talán barátként még lehet a lány életében. Ezért is hozakodik elő a lakás berendezésével, de egy picit meg is torpan, amikor a lány szóba hozza a barátnő szócskát. - Még nem a barátnőm, ha Nárciszra gondolsz - immár ki is mondja a lány nevét, akit eddig nem neveztek nevén. Közben Atlas a lány reakcióit figyeli, de nem különösképp érzi, hogy ez a téma zavarná Nayát. Kár, abból legalább egy hangyányit érezné, hogy talán még van remény, de azonnal a belső hangja figyelmezteti is, hogy most álljon le. Nayának más kell, nem pedig ő. - Én szeretném, ha te rendeznéd be, jó érzéked van hozzá - teszi még hozzá, ezzel el is kanyarodva a barátnő témától. Ha Nárcisz az is lenne, nem hiszi, hogy a lány nagyon pakolászni akarna a lakásában, és valószínűleg ezt Atlas sem feltétlen díjazná. A nyakához ér közben, most kivételesen azért, mert kissé feszült, így jön az ital, mint lehetőség, elő is vesz egy palacckal, kibontja, tölt Nayának és magának is. - Köszönöm, remélem jó vétel lesz hosszútávra. Egészségedre - koccint a lánnyal, majd kortyol is jó párat a borból, ez kell ahhoz, hogy kicsit lazuljon és ne akarjon olyannal előhozakodni, amiből még baj lehet. Aztán úgy tűnik, hogy talán épp Naya az, aki előáll majd valamivel, a hangvételéből legalábbis ez szűrődik le.
- Ne csigázz, miről van szó? - kérdi komolyan, és inkább kortyol még, biztos ami biztos, mert már tényleg csak egy esküvői bejelentés hiányzik a nyakába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Igen, amilyen szép, annyira titokzatos - teszi hozzá, mert hogy tőle is kisomfordált az éj leple alatt, és azon túl, hogy óvónő és színésznő is egyben, aki remekül játszik és egyébként nagyon jó társaság, még túl sok dolgot nem tud róla. Akár barátja is lehet, erről sosem faggatta, csak reméli, hogy nincs senkije. Egyelőre nem is hozza szóba, hogy bemutatná őket egymásnak, hiszen ez még igen csak korai lenne. Idővel talán, ha úgy alakul, akkor valószínűleg arra is sor kerül majd.  - Jó ötlet, megnézem majd a dobozokban, hogy hoztam-e magammal régebbi képeket, ha nem, kénytelen leszel kölcsönözni - rámosolyog Nayára, mert azért vele rengeteg közös képe van, így biztosan akad néhány a múltjukból, akár az iskolai évekből is. A bor kortyolásánál akkor akad el, amikor Naya végre kiböki, hogy miről is van szó és mi az, amit eddig eltitkolt. Egy kicsit félre is szalad neki, így megköszörüli a torkát, miközben szája elé emeli a kezét. - Még egy testvér? - nem tagadja, hogy meglepi ez a hír, egy kicsit talán rosszul is esik neki az, hogy erről sosem mesélt neki Naya, mert mégis csak régóta nagyon jó barátok. - Értem, hát igyunk a titkokra - mosolyogva újra koccintja a poharát, ezzel azért picit jelezve, hogy nem esik neki túl jól, hogy csak most hall róla, de azért próbál megértést is gyakorolni. - Jó, nem kell magyarázkodnod, biztosan okod volt arra, hogy ne mesélj róla. Tulajdonképp nekem is van olyan titkom, amiről sosem beszéltem még neked - vallja be, aztán lerakva a poharat, egy fél fordulattal emeli el a spagettis tálat, az asztalra helyezi, utána hozza a szószos edényt és a sajtot is. - Szedhetek? - pillant Nayára, most szeretné őt kiszolgálni, elvégre vendég. - És amúgy milyen az új testvér? Jó volt a kiruccanás? - végig figyeli őt, nem venné le róla a tekintetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Mintha Naya kissé fura lenne, valahogy így érzi most Atlas, de ezt végül betudja annak, hogy biztosan mérges, amiért nem ő láthatta először a házat. Ő ugyanis neki ígérte meg, hogy ő lesz az első és így, akárhogy is nézzük, már csak a harmadik helyre került be Noa és Nárcisz után. Szóba inkább nem is hozza a dolgot, hisz amúgy is ingoványos talajon járnak, de majd valahogy kiengeszteli őt, például a finom spagettijével, mert azt remekül készíti és tudja, hogy Naya is szereti. - Igen, az előfordulhat - mosolyog rá, mert tényleg nagyon sok közös holmijuk volt, főleg a pécsi lakás okán, így elképzelhető, hogy néhány holmija elkeveredett. - Emlékszel arra a repedt szélű, töredezett kviddicskártyára, amit elsős korunk óta őrizgettem? Azt se találom sehol, meg az egyetemi pólóm sincs meg. Ha így haladok, lassan elvesztem a személyes tárgyaim nagy részét - nevet, de inkább kínjában, nem is érti, hogy az ilyen fontos dolgokat hogyan is hagyhatta el. Még szerencse, hogy a Nayától kapott ajándékokat féltve őrzi egy dobozban, az legalább megvan.
A bor mellé közben az asztalra kerül a főfogás is, addig is van ideje Atlasnak emésztenie a híreket az eddig titkolt testvérről. Kicsit rosszul is esik neki, de azért reméli, hogy ennél több dolgot csak nem titkol előle Naya. A lány tányérjába közben mer, de egy pillanatra meg is merevedik a mozdulatban.
-  Nem, dehogy! - vágja rá nagyon is határozottan, de ahogy elgondolkodik, rá kell jönnie arra, hogy nem is emlékszik tisztán arra az estére. Lehetséges az, hogy ne védekezett volna? Könnyen megeshet, hisz mindketten alkoholt fogyasztottak. Ezúton pedig máris egy apró kőhalom terül el a gyomrában, köszönjük Naya. Most majd izgulhat egy kicsit, de azért hiszi azt, hogy Nárcisz egy érett felnőtt nő és gondolt mindenre is. A röpke zavar talán érezhető rajta, de aztán pillanatok alatt vissza is rázódik térbe és időbe.
- Igazából nem is olyan nagy titok és talán már régóta tudod is. Jean-Pierre Desgrange az apám és nem csak névrokonok vagyunk - avatja be a lányt, aki biztosan hallott már a férfiról, hisz ismert személyiség Párizsban. A szószt elteríti a tésztákon, sajtot szór rá, tölt még bort a poharakba és helyet foglal Nayával szemben. - Jó étvágyat! - most mintha megint csak kínos csend lenne, ő sosem mesélt a lánynak az apjáról, mindig csak az anyját emlegette.
- Sót, borsot, bármit? - kényszerkérdések, mert egy kicsit tart tőle, hogy mi lesz Naya véleménye.