Juhéé, síelünk!Dasha, Grace, Iza, Scarlet és TonyIszonyatosan hosszú út áll Lina mögött, és hazudna, amit egyébként sosem tesz, ha azt mondaná, kellemes volt. Elvégre Pécs és Gerlitzen nem éppen szomszédos városok, de még csak közel sincsenek egymáshoz. Még szerencse, hogy édesapjának épp egy határmenti városban kellett valamilyen konferenciára mennie, különben zötykölődnie a vonaton vagy fél napot, így legalább néhány órával megúszta. Az egyetlen vigasza a végtelennek tűnő úton a lenyűgöző táj volt. Mindig is szeretett a természetben gyönyörködni, most sem tett másképp. Kissé kellemetlenül érezte magát a rosszalló pillantásokért, amiket azért kapott, mert gyermeki lelkesedéssel sikoltott fel, és nyomta arcát a koszos ablaküvegnek, valahányszor meglátott egy őzikét, vagy egy nyúlcsaládot átnyargalni a fagyos mezőn. Aztán meg a havas hegycsúcsok ejtették ámulatba, és képzeletben már siklott is a havon. Időnként el-elszundított, szerencséjére azonban nagyjából az út közepétől egészen a végéig kellemes útitársra talált egy idős nénike személyében, akinek elmesélte, hogy síelni megy a barátnőivel a hegyekbe, majd szóba került a lány hobbija is, a jégtánc. Szegény néni csak nézett, mint pocok a lisztben, hogy mégis mi a fenét akar egy táncos azokkal a rusnya sílécekkel meg snowboarddal, vastag téli dzsekiben, amikor megmaradhatna a kecses korcsolya és flitteres ruhák varázsában. Lina szégyenlősen elmosolyodott, igyekezett elmagyarázni, hogy a két sportág nem üti egymást, ám a néni hajthatatlan volt, és megígértette a lánnyal, hogy az eltervezettnél is jobban fog magára vigyázni, nehogy eltörjön a lába, és odalegyen a sportkarrier. Gerliteznben az állomáson búcsút vettek egymástól, és Lina elindult a szálláshely felé. Útközben szinte minden kirakat előtt megállt, és igyekezett észrevétlenül pásztázni magát az üvegekben, mert ezer százalékig biztos volt benne, hogy ennyi ülés után a feneke felvette egy szabályos négyszög alakját. Nagy nehézségek árán ugyan, de csak megtalálta a többieket, gyorsan a szobájukba sietett, hogy minél előbb megszabaduljon a bőröndöktől, mert bár otthon úgy tűnt, nem hozott el elég cuccot, a cipekedésnél kiderült, hogy valószínű a fél házat belepakolta a hatalmas kofferba. Eztán gyorsan átöltözött: trikó,póló,pulcsi,kabát,még egy kabát és még egy, ami mindenféle bűbájjal el volt látva, ugyanígy a nadrágokkal is, majd belebújva a sítalpakba evickélt kifelé a többiekhez. Már a tervezéskor felvetődött a probléma, hogy a társaságból ketten nem tudnak síelni, és Lina természetesen ajánlkozott, hogy minden tudományát, amivel csak rendelkezik, igyekszik a tőle telhető lehető legjobban átadni. Persze, ha akad még olyan a bandában, aki szívesen vállalná az oktató pozíciót, a szőkeségnek nem lenne ellene kifogása, elvégre többen jobb és hatékonyabb eredményt érhetnek el.
-Azt hiszem, igazad van Dasha. Túl mély víz lenne, ha rögtön a csúcsról kéne leszáguldaniuk. Ha jól emlékszem van itt valahol egy gyakorlópálya…Körbepillant, és szinte észre sem veszi, hogy a csapatkapitány átnyújtja neki a bérletét. Gyorsan észbe kap, legbelső zsebébe mélyeszti, majd visszatér a terep pásztázásához. A koriját tenné rá, hogy van itt egy ilyen pálya, kifejezetten erre a célra, már csak az a kérdés, hogy merre található. Gyermekkorában volt itt utoljára síelni, kicsit megkopott a helyismerete, de nem adja fel, amíg meg nem leli, az egyszer biztos. Miza, Scarlett készüljetek, Linácska elméletben már akcióba lendült!
