Téli Kirándulás - Bécs
Emma már napok óta készülődött a kirándulásra. A bepakolás számára nem volt nehéz, hiszen szüleivel sokat költöztek. Gyakorlott volt már. Attól függetlenül annyira izgult az utazás miatt, hogy egész éjszaka nem tudott aludni, és attól rettegve, hogy valamit nem tesz be, állandóan kipakolt, és utána be. Az éjszaka folyamán csak pár órát aludt, és már 5-kor fent is volt. Lassacskán felöltözött, és kibattyogott a találkozási helyre. Már háromnegyed előtt 5 perccel volt, de már ott is voltak egy jó páran. Néhány percen belül szinte mindenki ott volt. Mellette egy srác állt, aki összevissza forgott, és a bográcsával, ami a táskájára volt kötve állandóan eltalálta a könyökét. Szegény fiú már annyiszor kért bocsánatot tőle. Ő mindannyiszor csak azt mondta, hogy semmi gond, és a végén már nevetett is. Amira egy kisebb előadást tartott a helyes viselkedésről, majd végre elindulhattak. Egy kis megállót tettek, hogy kis csapatuk utolsó két tagját is maguk mellett tudhassák.
Végre valahára megérkeztek a gyönyörű terembe. Az egész gyönyörű volt. Amira megint beszélt, bár a figyelmét nem igazán kötötte le egészen addig, amíg nem ért a szobabeosztásig. Tejesen fel volt dobódva, bár senkit nem ismert a szobatársai között. A többiek társaságában megközelítette a szobájukat. Úgy tűnt, hogy mindenki ismer mindenkit, de amikor mindenki beért a terembe, egy Noel nevű srác rögtön elkezdte a bemutatkozást. A bográcsos srác is a szobában volt. Fynnek nevezte magát. A lány cuccait egy felső emeleti ágyra dobta. Még egy páran bemutatkoztak. Úgy tűnt, egész jó kis csapat gyűlt össze.
- Én Emma vagyok! - mondta, és próbált a lehető leglazábbnak tűnni úgy is, hogy teljesen ideges volt, hogy mit fog most magával kezdeni a kirándulás alatt, hiszen senkit sem ismert közelebbről. Levette kabátját, és csizmáját, és felmászott az ágyba amit kiválasztott. Onnan hallgatta a többieket tovább.