- Utálom ezt a helyet.
Jelenti ki a nő, miután a hosszú bejutási és ellenőrzési procedúra után elindulnak a folyosókon. A férfi elmosolyodik a kijelentésen, de alig látható módon bólint egyet a megállapításra. A felesége se nagyon tehetne ilyen kijelentéseket, de neki jelenleg egy csinos előléptetés van a kilátásban, így kétszer olyan nagyon meg kell gondolnia a kijelentéseket. A felesége esetében ráfoghatja, hogy egy terhes nő, akinek hangulatingadozásai vannak. Erről ő nagyon nem tehet ugyebár.
- Anna…
Az utolsó néhány méteren a nő olyan erősen megszorítja férje kezét, hogy már rá kell szólnia, mert egyébként nem venné észre magát. Egy kicsit enyhül a szorítás, nem keltene jó benyomást, ha éppen most törné el a kezét a felesége. Amikor felbukkan Dea a láthatáron, Anna nem törődik semmivel, elindul, hogy a férje kezét elengedve, minél előbb ölelhesse magához a kislányt. Ő most már hozzá tartozik. Az elmúlt néhány hónapban nagyon erősnek kellett lenniük lelkileg, de most végre itt van a kicsi és ezzel nem tud betelni most.
- Jó napot! Nézze el neki… nem tud most másra figyelni.
Péter azért kezet fog a nővel, úgy tűnik, rá hárul a papírmunka hátralévő része, hiszen Anna a gyereket ölelgeti. Félrevonul a nevelőnővel, hogy minden részletet megbeszéljen, addig a nő a kicsivel maradhat.
- Nagyon jól áll a ruhád, nagyon szép vagy. El is felejtettem megkérdezni a múltkor, hogy mi a kedvenc süteményed. Hope kérdezi igazából, szerette volna megsütni neked, mire hazaérkezünk, de remélem az is ízleni fog, amit készít. Nagyon várja már, hogy megismerjen.
Leguggolva a kislányhoz megsimogatja az arcát. Olyan szép és aranyos és most már, annyi év várakozás után, végre elmondhatja, hogy sikerült az örökbefogadás.
Jelenti ki a nő, miután a hosszú bejutási és ellenőrzési procedúra után elindulnak a folyosókon. A férfi elmosolyodik a kijelentésen, de alig látható módon bólint egyet a megállapításra. A felesége se nagyon tehetne ilyen kijelentéseket, de neki jelenleg egy csinos előléptetés van a kilátásban, így kétszer olyan nagyon meg kell gondolnia a kijelentéseket. A felesége esetében ráfoghatja, hogy egy terhes nő, akinek hangulatingadozásai vannak. Erről ő nagyon nem tehet ugyebár.
- Anna…
Az utolsó néhány méteren a nő olyan erősen megszorítja férje kezét, hogy már rá kell szólnia, mert egyébként nem venné észre magát. Egy kicsit enyhül a szorítás, nem keltene jó benyomást, ha éppen most törné el a kezét a felesége. Amikor felbukkan Dea a láthatáron, Anna nem törődik semmivel, elindul, hogy a férje kezét elengedve, minél előbb ölelhesse magához a kislányt. Ő most már hozzá tartozik. Az elmúlt néhány hónapban nagyon erősnek kellett lenniük lelkileg, de most végre itt van a kicsi és ezzel nem tud betelni most.
- Jó napot! Nézze el neki… nem tud most másra figyelni.
Péter azért kezet fog a nővel, úgy tűnik, rá hárul a papírmunka hátralévő része, hiszen Anna a gyereket ölelgeti. Félrevonul a nevelőnővel, hogy minden részletet megbeszéljen, addig a nő a kicsivel maradhat.
- Nagyon jól áll a ruhád, nagyon szép vagy. El is felejtettem megkérdezni a múltkor, hogy mi a kedvenc süteményed. Hope kérdezi igazából, szerette volna megsütni neked, mire hazaérkezünk, de remélem az is ízleni fog, amit készít. Nagyon várja már, hogy megismerjen.
Leguggolva a kislányhoz megsimogatja az arcát. Olyan szép és aranyos és most már, annyi év várakozás után, végre elmondhatja, hogy sikerült az örökbefogadás.