Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Izgalmas volt az este, de mégsem torkollott teljes mennyországba, bármilyen képzavar is van. A kapuig vezető úton már végigmentünk, de Szent Maki Masám végül nem engedett be és Szent Péter – mugli hitt világ, nézzetek utána - is ejnye-bejnyézett miközben előtte bevágta a kaput. Persze nem haragszom, meg is értem őt, csak hát már jó lenne, nem igaz? De igaz, és már eléggé fel voltam húzva a kis nyuszim által, hogy felnőtté váljunk? Á, nem hiszem, hogy ez tesz azzá, de tudom, hogy az évfolyamtársaink, sőt, már az alattunk járók – nem szó szerint! – is csinálják. Gondolom, annyira nem lehet rossz. Bár csalódott voltam elsőre, mégsem tudtam haragudni rá. Remélem, nem sokáig fog távol tartani ettől már, de belenéztem a fejébe és bár nem mondta ki a választ, láttam, hogy fél tőle. Pedig Lóránt Bencéről nem lehet elmondani, hogy nem úriember, meg gavallér! Az utóbbi egy mugli régies kifejés az úriemberre és megtetszett, szóval tuti használni fogom. Na, mindegy, azért az sem volt rossz, ameddig eljutottunk és tudom, hogy ez Masámnál sokkal nehezebb dolog volt, de nem láttam rajta, hogy annyira ellenkezett volna… bizonyos dolgoknál. És ez jár ébredéskor a fejemben, hát szép! A mugli interneten, pedig számos dolgot néztem meg a témában, volt olyan is, amitől majdnem behánytam, szóval nem mondanám, hogy nem voltam alapos… mégis hiányzott valami. Hát, majd legközelebb. Óvatosan nyitom ki a szemeim, én eléggé nehezen kelő vagyok – kivéve, ha egy maki ugrándozik a mellkasomon -, szóval mosolyogva néztem lassan oldalra… de Masa már felkelt. A másik oldalamra fordultam és félig lelógva az ágyról, kikotortam a pálcámat, alig találtam meg.
- Invito telefon – sóhajtom halkan, nos, a gatyám vágott pofán néhány pillanattal később, mert a jobb zsebében volt a hívott tárgy. Kikerestem és megnéztem hány óra. Még rohadt korán van! Mármint így Szilveszterezés után, ami igen jól sikerült.  Nem tudom, hogy hogyan kerültünk ide, csak arra emlékszem, hogy Masa mondta, hogy ha halkak leszünk, aludhatunk náluk, és még talán a szüleinek is bemutat napközben. A pizsamám egy kockás póló és egy alsónadrág volt, mert a fűtés rendben volt. Masa jó meleg volt, ahogy hozzám bújt, még ha fázós is vagyok, nem kellett több. Fel kell tápászkodnom, mert maximum kirobbantani lehet majd innen! Felkelek és valahogy elbotorkálok a hátizsákomig és előkeresem  a fogmosószettemet. Egy két pálcamozdulat és csak bámulnom kell magam a tükörben, ahogy a fogkefe elvégzi helyettem a mozgásokat. Hát, nem vagyok valami jó állapotban! Miután végzett, lemossa magát a fogkefe, a fogrém tubus teteje visszacsavarodik, és a kezeimbe ugrálnak.
- Köszi, jó dolgoztatok, kaptok egy sarlót – mosolyogok, persze válasz nem jön. Kicsit megmosom az arcom, majd a fésűt is ideparancsolom, aki még gyorsabban végez az egésszel, mint a fogkefe. Drága volt a színváltós, fogszélesség-váltó fésű, de megérte! Kicsit emberibb arccal indulok el, és tudom, hogy Márk szobája fent van, talán ott lehet Masa… ha WC-n lenne már itt lenne. Elindulok a szembeszobába és benyitok, ahol éppen Masa kérdezősködik, én pedig hátulról átölelem őt a derekánál, fel sem fogva, hogy miket hadovál. Reggel van még na, és imádom a hangját hallgatni. Nem csak reggel.
- Cső népek. Hogy vagy Má… Karola? Helló uncsitesó – jobbra felemelem a fejem és a bal szemmel hunyorgok, hogy jobban lássak. – Van kaja amúgy? – ez van, ha éhes az ember. Bár Karola kissé fura fejet vág, mintha rémült lenne? Aztán kitől félne, Masámtól? Az egy elég vicces feltevés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hej, hát úgy szép az élet, ha zajlik. A probléma abból adódik, ha sok-sok meglepetés ér minden résztvevőt. Az engem nem zaklatott fel, hogy Karola Márk ágyába aludt… ha aludt. Az sem, hogy Márknak nem vagyok a kedvence, mert félti a húgát.  Ráadásul most még olyan kómás vagyok, hogy teljesen fel sem fogom ennek a hármasnak – velem együtt négyesnek – a drámáját.
- Talán ő – azért felhorkanok egy pillanatra, amikor Márk le-„ezez”. Mégiscsak vannak határok, ráadásul sosem voltam bunkó vele, főleg pedig fel is buktathattam volna, amikor vak volt. Nem beszélve arról, hogy Masa elmondta neki, hogy itt alszom… szóval bátya, ésszel legyél már.
- Igen, Bence – mosolyodom el Karola felé, és belepillantok az elméjébe. Hát nagyon meg van ijedve a drága, valakinek meg kell majd nyugtatnia. Azonban Márk kiakad, mint a izé, „trakszisóra”, vagy mi az a sárga autó a mugliknál, amikor viszik az utasokat pénzért. Ráadásul még nekünk is jön, mintegy véletlenül.
- Hagyjad Masu, nem számít – persze fura volt, hogy nekem jött, de hát biztos azért van, mert itt vagyok a hálójába. Mondjuk ebben éppen egyetértek, hogy ez tiltott zóna, de hát, ha az én makim erre csámborog, mit is tehetnék ellene?
- Szóval kakaó. Megteszi egy pár percig – mondom Masa után, miközben ő elmegy ruháért Karolának. Oda is fordulok a kuzin felé, és mosolyogva karba fonom a kezeimet, miközben az ajtó mellett támaszkodom. Kettesben maradtunk egy rövid időre valószínűleg.
- Nyugi nyanya, nem hiszem, hogy Márk csinált volna olyat, amibe te nem egyeztél bele. De valószínűleg olyat sem, amibe beleegyeztél. Nem olyan családnak ismerem őket – kacsintok a lányra, aki n mindössze egy póló van, és hát bizonyos domborulatok sokat sejtetőek. Emiatt végig próbálok tartani a szemkontaktust, mikor is visszatér Masa, pont a z utolsó mondatom végére.
- Masa a megmentő!  - gondolok vissza az előző csókra, annyira jól esett, hogy ezt mind a négyen láthattuk. Illetve Masa becsukta a szemeit, de ő valószínűleg tudott róla, hogy megcsókolt.
- Ó, szeretem azt a pólód – mondom, ahogy lehelyezi az ágyra a szettet. Habár bugyi nincs, azt valahogy megértem. Közben Márk is visszatér, én pedig most már elveszem a kakaómat és bele is kortyolok.
- Ez répás? Nohát – egyből kipattannak a szemeim, majd végignézek a díszes társaságon. Aztán vállat vonok, nem igazán az én ügyem, de azért maradok uncsitesós megerősítésnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elmosolyodom a kakaóm mögött, amikor Márk megjegyzi, hogy nem számít minden, amit Masa, ha nem hallja. Tipikus Masa és biztos vagyok benne, hogy így, vagy valami hasonló módon történhetett, ahogy „elmondta”, hogy itt fogok aludni. Nem tudom, miért védi ennyire a tesóját, hiszen nem tegnap óta járunk, és bárhol is csinálhattunk volna már bármit, ha úgy van. Igaz, itt még nem voltam, és örülök, hogy eljutottam a Masa főhadiszállására. Pont olyan, mint ő, el sem lehetne téveszteni. Amit Márk elmond, az logikus, bármennyire is nem szimpatizál velem, amennyire én ismerem, kizárt dolog, hogy egy gólyával elbánjon úgy, hogy az nem tud magáról, vagy éppen elég befolyásolható hangulatban van.
- Persze – próbálom nyugtatni, még kedvesebbik mosolyomból is küldök felé. – Jaj, ugyan, eszembe se jutott. De legalább tudlak majd zsarolni valamivel, kösz, hogy szóltál – kacsintok, de látszik, hogy csak szívom a vérét picit. Szerencsére mindenki nyugtatni szeretné Karolát, Masa pedig megjön a ruhával, majd eltakarja a lányt. Elfordulok, oldalra és nézem Márk falát, amíg tart az öltözködés, így nem látom, hogy a barátnőm engem néz. Mire vége a rituálénak, visszajön Márk, aki kopog. A saját szobájába. Ebből is látszik, hogy nem olyan, aki kihasználna másokat. Ha ez nem győzi meg Karolát, akkor mi? Közben Masa odaül a lány mellé, de feltűnik, hogy ez nem az első eset. talán a karma? Én már őket nézve kakaózom, miközben a pároshoz odaér Márk a gyógyszerrel, de Karola felpattan és elrohan a fürdőbe. Hmm, ez váratlan volt. Rövid időm beül, ketten akarnak fellökni, de semmi probléma. Masa – a Karcsit most nem kommentálom – kész lesz, és megmakacsolja magát, ő marad, mi menjünk. Nem tudom nekem, miért kéne mennem, de segítek Márknak, mégiscsak a barátnőm bátya, Karola pedig távoli uncsim. Ma nem uncsi. Sóhajtva kukkantok be Karola fejébe, hogy milyen gondolatai vannak, majd Márkhoz fordulok.
- El akar hoppanálni, de nincs nála a pálcája, gondolom a nélkül nem menne. Pánikban van – nézek a Zippzhar tesókra. A nekem kedvesebbik finoman szól, hogy küldjem Márkot, de nekem is ez volt a tervem. – Márk tiéd a pálya, szerintem le kéne nyugtatod valamivel. Elmenjünk Masával? Hátha, ha nem nézi 3 ember, nem lesz olyan nagy gond. Ja, és vidd a gyogyót – mutatok a fel nem használt fájdalomcsillapítóra. Aztán csak Masa mellé ülök és a kezébe nyomom a közben kiürült bögrét.
- Finom volt, köszi – nekidőlök, és Márk reakciójára várok, ha már az ágyán ülök. Jó lenne benézni a fejébe, de nem vagyok tapintatlan, ha nincs vészhelyzet. Kicsit félnék is, hogy mit gondol rólam, és az, ha tudom nem jobb, mintha magától fejezi ki. Masa közelsége megnyugtat, és jól esik, az illata elönti az orromat és megannyi emléket hoz fel bennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Eléggé bonyi a helyzet, de egye fene, megoldjuk valahogy. Szerintem Márkó nem béna, hogy elbírjon egy elsős lánnyal. Főleg, hogy nem csinált semmit, mégis az látszik, hogy ő van kínos helyzetben. Ejj, de bekukkantanék hozzá is, de Masára való tekintettel mégsem fogom megtenni. Amúgy is látszik, hogy zavarja, hogy van pasija a húgának, csak azt nem értem pontosan, hogy már vagy két éve járunk, és ezt miért nem lehet megszokni. Ha volt is panasz rám, szerintem azért olyan sokszor nem, és a mértéke sem volt túl nagy, és a vak is láthatja, hogy mennyire szeretem őt, az összes bolondságával együtt. Lehet, ha az átlaghoz mért normálisság lenne benne, akkor nem is jutunk el idáig, de ő egy igazi tündérmanómaki embertestben. Szóval, na, kicsit bánt néha, hogy Márk ennyire fúj rám, még ha ritkán is mutatja ki. De Masám mindig megvigasztal, elég ránéznem most is.
- Persze, ez ma eddig a legjobb ötleted a kakaó után. Habár, ha engeded, megnézném, hogy milyen fejet vágtak, amikor rájuk törtél, illetve… kedvesen ébresztetted őket. Rágondolnál? – vigyorom elég széles, és a többiek nem hallják, hacsak nem hallgatóznak felém. Ha kapok engedélyt, akkor megnézem magamnak az estet, nagyon fogok röhögni, tudom. Még az unokáinknak is ezt fogjuk mesélni, ha lesznek. Jó, ne menjünk ennyire előre, egyelőre még az utódok nemzéséhez való gyakorlás is odébb van. Kivárom.
- Csak halkan, – veszem fel a ritmust – hogy senki meg ne hallja – vigyorogva mondom a kis mondókát, csak ne nevetgélnék közben, rontja az összhatást. Végül megérkezünk a Zippzhar konyhában, és üresen találjuk, legalábbis szülők nélkül. Nem mintha bármiféle gondom lenne velük, eddig nagyon kedvesek voltak velem. Csak néha kapok pillantásokat „te ezt, hogy bírod?”, de csak egy „bárhogy” a válaszom, mást nemigen tudnék mondani. Masát ha elfogadod, szerintem nincs nála jobb társ/barátnő/maki a világon! Én pedig élvezem ezt a kitüntetett figyelmet, amit rám fordít és a szerelmét is. Na, mindegy, kezdek kicsit szentimentális nyálas lányba átmenni, de szerencsére a kajaötlete kizökkent a naplemente összebújós nézéséből.
- Oké, és mi mit eszünk? – nevetem el magam. - Annyira bírnám, ha mi valami olyat ennék, amire ők vágynak. Mi Márkó kedvence? Meg tudjuk csinálni? Ha nem, mi is ehetjük ezt a PiRá ala Masa-t – nevetek és nem tudok nem odamenni, megölelgetni őt. Még meg is pörgetem, és a végén adok neki egy apró, rövid répakakaós csókot.  Bármi is lesz, nagyon szívesen és lelkesen segítek neki az elkészítésében, szóval jáhá, kezdjünk neki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Masában feltétel nélkül megbízom, ami nem csak nálam, hanem másnál sem feltétlenül van meg. Az emberek nem szeretik kitálalni legféltettebb titkaikat, így aztán a legilimentorok sok olyan dolgot megtudhatnak, amit a legilimentor alanya nem szeretne, hogy megtudjon más is. Nálam ilyen nincs, illetve biztos, hogy van, nem is kevés, de nem érdekel, ha Masa megtudja, legfeljebb elpirulna ezen-azon, ha megtudná néhány fantáziámat, ami tulajdonképpen róla szólnak, bizonyos helyzetekben. Tudna tudományos munkát végezni, ha nagyon akarna, hogy mi tetszik nekem, meg mi nem, milyen vágyaim vannak. Mondjuk, azt lehet, nem bánnám, mert akkor legalább megtudnám én is. Jelenleg attól parázok, amit már korábban a faházban mondtam neki… gőzöm sincs, hogy később mit akarok csinálni, csak annyit, hogy ő benne legyen. Majd lesz valami… viszont megérzem az kutató szándékát és nem állok ellen. Azonnal egy alacsonyabb perspektívába vált „kép” és látom, érzem, érzékelem, ahogy Masa bemegy Márk ajtaján és akkor meglátom őket. A kezem a számhoz kapom, ahogy röhögni kezdek, és utána még jobban, ahogy szegény Karola leesik az ágyról. A fal felé fordulva röhög, befogott szájjal hangosan, a kezeim viszont egész jól hangszigetelnek szerintem nem hallatszik. Még röhögnék egy sort, miután Masám távozik a fejemből – megjegyzem tökéletes volt a projekciója -, de megoldjuk azzal, hogy távozunk a helyszínről. Felveszem a Masmas ritmusát és leninjázunk a lépcsőn, majd jöhet a reggeli. A kajaötleteitől általában mindig félek, ne tudjátok meg, hogy milyen pizzákat szokott enni a Félszeműben. De mindig kérek kóstolót, és vannak olyan konstellációi, amik egészen meglepően finomak. De ő mindent megeszik, amit kitalált és soha sem panaszkodik… vagy legalábbis nem mondja. Szóval azért a pillecukor-rántotta nekem kicsit sok a répás kakaó után, de mivel Masa édesszájú, nem annyira csodálkozni való. Próbálkozom elterelni a gondolatait, mindenfélével, meg amúgy imádom is, szóval a kettőt összekötni nem egy bravúros dolog. Csak bólintok, úgyis ismer már annyira, hogy mennyire rajongok az ötletért, de én lennék az utolsó, aki egy kérés után le akarná beszélni. Hátha jó lesz… Kapom a nevetős-csókot, amit szintén nem cserélnék le semmire. Hú, Bence, te nagyon bele vagy zúgva ebbe a lányba! Megfogom az alapanyagokat, és bár felhúzom a szemöldököm a ketchupra, de szerencsére az visszakerül a helyére, így ő visszakapja a mosolyom. Odaviszem a pultra őket és várom, hogy mi lesz belőle, de nagyon nagy lelkesedéssel kezd bele.
- Ó, persze, hol… á, oké – mosolygok vissza a fejbiccentés-iránymutatásra és kikeresem a dobozkát. Elég magasan van, de szerencsére minden rendezett, így könnyedén emelem le polcról, majd teszem a keze ügyébe. Még puszit is kapok érte, szóval megérte.  Masmas mögé osonok és kibontom a pillecukor doboz tetejét és egy cukorkát belőle a drága szájába nyomok.
- Kell a kóstolás, nehogy romlott legyen – susogom a fülébe és hátulról átkarolom a derekát. Figyelem, ahogy ügyködik, egészen magabiztosan csinálja. Közben adok pár puszit a nyakába, ha nem hesseget el, én kiélvezem ezeket a pillanatokat, a vállát pedig nyakpárnának használom, amíg el nem készül a nagy mű.
- Végül is, nem is néz ki rosszul – mondom, majd beledugva az ujjamat, az ajkaira kenek egy kicsit, a maradékot pedig leszopogatom. Hát mit ne mondjak… nem rossz, de olyan édes, hogy még a szerelmünkön is túltesz. Látványosan tettetve esek hanyatt, a hasamra fogom a kezemet és Masám szemeibe nézek.
- Cukormérgezés, cukormérgezés – mondom nevetve és ha tudom,magamra rántom őt. Mindenesetre megpróbálom. Szóval meg kell gyógyítania valahogy, mert itt halok meg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Háhá, meglepem a nyakpuszikkal és olyan édesen ugra-bugrál, ahogy csak ő tud. Igaz, néha kapok egy-egy könyököst, ahogy próbálja magát tartani, de nem igazán fájó, ahogy lekoppannak a hasizmairól. Jó, nem egy nagy szám, de amióta kviddicsezek, egy kicsit figyelek rá, hogy jobban ne legyek nyeszlett, mint az elején.
- Ú, de jó lett, éhes lettem! - csak pislogok mögüle, majd benyúlok a tálba és lopok egy kóstát. Az ízlelőbimbóim felrobbanak, ahogy megérzem az émelyítő édes ízt, de be kell valljam magamnak, hogy meglepően finom. Igaz, nem sokat tudnék belőle egyelőre enni, de bízom benne, hogy ha kész lesz, akkor valamennyit veszít az édességéből. Viszont móka nélkül nem nagyon vagyunk meg, ezért eljátszom, hogy „cukormérgezést” kapok. Mindketten nevetni kezdünk, de nem hagyom ám, hogy csak úgy álldogáljon, amíg készül a csúcs szuper reggeli. Annyira édes, ahogy befogja a száját, viszont látszik, hogy szereti a szüleit, mert nem akarja felkelteni őket. Én is halkabbra veszem a figurát, pedig most akartam egy kicsit megcsikizni is addig, amíg nem fogja tudni visszatartani magát. Galád, galád, mit tegyek? Nos, nem sokáig kell ezen tovább törni a fejemet, hogy mit és hogyan vessek be a Masanevetésvisszafogó-kéz ellen, mert hirtelen elemelkedik rólam, nem túl természetes módon, miközben eljut az agyamig Márk hangja is utólag. Gyakorlatilag leszedi rólam Masát, amit biztosan meglepett pofával nézhetek, pont úgy, ahogy az áldozat, mert megmozdulni nem tudok hirtelen. Sem szó, sem mozdulat nem mozdít meg pár pillanatig, amíg a meglepettség dühbe fordul át. Felállok, a testtartásom fenyegetőbe megy át, amikor még tetőzik a baj… Márk hozzám vág egy táskát, amit még némi instrukcióval is ellát. Azért álljon már meg a fúrómenet!
- Ó, hogy a gurkó simogatna meg kétszer és... a szemeim szikráznak, mert ennél nagyobb gonoszságot ebben a helyzetben nem nagyon tudok elképzelni. Talán ha még meg is rugdosott volna, de azért Márk csak a tesója, szóval jobb lenne, ha észhez térne. Viszont megakaszt a mondatomban Masa arckifejezése, és eltátogott légyszije. Rendben, oké, de legközelebb biztosan orrba nyomom, és még Ő sem tud visszatartani. Az a szerencséje, hogy ő a házigazda és először vagyok itt, meg nem vagyok egy heves természetű. Valószínűleg bárki más már megtette volna, amit én is érzek, de nagyon lassan lenyugodni készülök. Fújok még egy nagyot, jobbra-balra csóválom a fejem csalódottan és mérgesen nézek Masára, majd elindulok az emeletre. Azért megállok mellette és szorosan megölelem, még a feje búbjára is adok egy puszit, és elmosolyodom. Ő nem tehet semmiről, de ez a srác kiakasztott, teljes testszélességgel.
- Ma már ne. Jó legyél és Boldog Karácsonyt – mosolyogok rá, és megsimítom az arcát, még egy rövid puszit is kap az ajkaira, ha hagyja, majd Márk felé tekintek, aki már rég eszik. Éppen ketchupot nyom az egészbe, méghozzá nem spórolva. Barbár. Ezt Masa is a tudtára adja, sajnálom is szegényt, hogy Márknak sikerült elrontani az egész reggelünket.
- Jó étvágyat – horkantok egy bosszúsat, majd felmegyek az emeletre, próbálva összeszedni magam a sokkból – Leszedte rólam ez a barom, hát normális? – dünnyögöm magam el, majd elmegyek és bekopogok a fürdőbe.
- Gyere kuzin, hazamegyünk a kastélyba – várok, amíg kell, majd szétnézek, hogy van-e valami cucca. Amint kilép, átadom neki a táskát, és biztató mosolyt próbálok felé küldeni. Hááát… úgy, ahogy sikerül is talán. -  Minden okés? Márk összepakolt és megkért, hogy vigyelek vissza. Nézd meg, hogy megvan-e mindened, aztán mehetünk. Ha el szeretnél búcsúzni… inkább írj neki valamit, nincs túl jókedvében – vonok vállat és megölelgetem a lányt, ha hagyja. Azért így elrontani a karácsonyom még senkinek sem sikerült, a fenébe!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az imént még súlyos dolgokat vágtam Karola fejéhez verbálisan és fizikailag is, most meg úgy érzem, hogy szétrobban a mellkasom és hiába akarom felemelni a fejem, mintha két kézzel nyomják. Amint kinyitom a szemeim, kettészakad a tér és nem akar összeállni eggyé. Valami pokoli a kín, ami a fejembe hasít, - elájulhattam - ismerem fel az érzést. Még mindig kóvájgok, szép lassan kezdenek visszatérni az emlékeim és a szemeim is kezdenek megnyugodni, a fehér plafon látványa viszont nem emlékeztet a pubéra. Meg nem mondanám most, hogy milyen színű, de nem ilyen. A fejem még hasogat, a mellkasom közepe pedig fáj, nem tudom mi lehetett, talán valaki odavert nekem? Ennyire kiütött volna a pia? Táncoltam Lillával, csókolóztunk... mi? Tényleg és nem volt rossz, de nem értem pontosan miért. Aztán pont jött Ka... te jó ég! Felkapom a fejem, és rájövök valamire. Tuti mindent látott, és... még ugyanaz a nap van? A ruha ugyanaz rajta, és a szó bennragad, hirtelen nem is tudom mit mondjak. De valamit kéne!
- Kár - sóhajtok, majd inkább behunyom a szemeim, nem akarok rá nézni, már megint az én hibám minden? Kezd unalmas lenni az egész, valami nincs rendben velem. De akkor menjünk szép lassan sorjában.
- Mi történt? - nézek a barátnőm szemébe, fájdalmas képet vágva, kicsit megmozgatva magam. Szerintem detoxikáltak is, mert semmi hatását nem érzem az alkoholnak. Megpróbálok kicsit felülni és körbe nézni. Mellettem van a kis asztalon a pálcám és egy pohár víz is, így odanyökögöm magam és iszom pár kortyot.
- Sajnálom - szólalok meg végre, de mintha örök szárasságra lenne ítélve a torkom, a hangom elhalkul és nem bírom őt nézni. Mert még mindig szeretem, bármi is történt. A legnagyobb bajom az, hogy nem is értem, hogy miért és hogyan jutottunk el odáig. Lehet, hogy lesz időm ezután a beszélgetés után gondolkodni rajta. Jó sokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az ébredés eléggé meggyötört minden tekintetben. Ha a mellkasomon lévő fájdalom nem lett volna elég, a fejfájás és az, hogy Karola vádló tekintetének kereszttüzében fekszem, mondjuk úgy, nem a legideálisabb érzés, amikor felkel az ember. Azon mondjuk csodálkozom, hogy Emma még nincs itt, valahogy varázslatos erővel rendelkezik, amikor ilyen helyzetben vagyok és ott terem. Most is arra számítottam, hogy ott áll támogatólag Karola mellett és helyesel, majd ha a drága elmegy, még külön is kioszt. De legalább ez nincs, marad a szenvedés és a számonkérés, amit most nem tudok megúszni, hogy összeszedjem a gondolataimat, mert gyakorlatilag megmozdulni is fáj. Még sajnálhatnám is magamat, de az nem én lennék. Na, essünk túl rajta, meg egy pár korty vízen is.
- Sok mindenre emlékszem, csak azt nem tudom, hogy miért vagyok itt és hol van az itt - mondom nem túl barátságosan, bár nem ingerülten. Inkább beletörődött vagyok, mintsem mérges, vagy ideges. A pubban történtek felett pedig értetlenül állok, most visszagondolva. Nem is tudom, hogy miért csókolt meg Lilla, azt meg pláne, hogy miért hagytam, de azt tudom, hogy megakadályozni mégsem tudtam volna. Az egy olyan pillanat volt, aminek meg kellett történnie. Megátkoztak volna? Kétlem. Nálam ez nem így működik, mert akkor ráfoghattam volna Babunál is, na, mindegy.
- Tényleg jól sikerült és ő csókolt meg. De ez mindegy, a lényeget tekintve - fűzöm hozzám, miközben ő ingerületen folytatja a vádemelést, ahol az alperesnek nincs sok esélye. A tények magukért beszélnek, nehéz lesz bármit is kimagyaráznom...
- Nézd, nem tudom miért történt, ami történt. Változtatni nem tudok rajta, és én sem értem, hogy mi ütött belém. Még csak azt sem mondanám, hogy érdekel ő, mint nő. Bekerültem egy olyan érzésbe, ami oda vezetett, és örülök, hogy megérkeztél. Sajnálom, amit csináltam, csináltunk, megmagyarázni nem tudom és tök fölösleges is lenne, ha tudnám. Téged szeretlek, a látszat ellenére és nem akarok Lillától semmit, maximum a barátságát. Túlléptünk egy határt a pillanat hevében? Fogalmam sincs és nagyon zavar, hogy nem tudom azt mondani, hogy azért, mert mondjuk, szerelmes vagyok belé. Az legalább logikus lenne, de nem így van, téged szeretlek. Akkor is, ha fájdalmat okoztam megint. Úgy tűnik, erről nem tudok leszokni. Pihennem kell - mondom és lehunyom a szemeimet a szomorú arcomra, ami végig jelen van a beszélgetésünk során. Magamban is csalódtam és megmagyarázhatatlan ez az egész, hogy eddig elfajult. Jobb is, ha alszom egy kicsit, addig sem kell a tükörbe néznem. Most biztos nem tudnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Oh - nyögöm a válaszára, nem gondoltam, hogy ilyen messzire kell elvinni. Ezek szerint nagyobb a baj, mint gondoltam, azt hittem, hogy mondjuk a sokktól ájultam el, vagy a sokktól és a csóktól egyszerre. Szóval nem volt elég a kastély gyengélkedője, és a falu ispotálya sem, hanem egy komolyabb intézménybe kellett hozniuk. De lám, élek, még ha nem is nézek ki fényesen, szóval biztosan megérte idáig utazni velem. A hárító beállás semmi jót nem feltételez Rolától, de mégis megpróbálok elmondani mindent, amit csak tudok. Tudom, hogy ma ezt úgysem lehet igazán megbeszélni, de valamit mondani kell, nem hagyhatom kétségek között. A ráförmedésre azonban nincs mentségem, egyszerűen akkor úgy éreztem, hogy védekeznem kell, és el kell mondanom, amit érzek. Pedig figyelni szoktam, hogy ha el is mondok mindent, próbáljak kedves maradni. Na, ott a pubba nem hogy nem sikerült, hanem csak úgy törtek ki belőlem a szavak, mintha egymásba kapaszkodtak volna és az egyik húzta volna ki a másikat belőlem. Aztán fájdalmas emlék a medál letépés is... tényleg pont ott volt, ahol fáj, csak nem hatott rám ez az egész lelkileg és testileg is? Valószínűleg csak beképzelem az utóbbit és csak szorít a szívem, ahogy nézem Őt, tele bűntudattal.
- Őszinte vagyok, nem tudom, hogy hogyan jutottunk el oda, amikor nem is szeretem, sőt nem is akartam tőle semmit. Akkor talán igen, úgy, ahogy mondtad. De én nem akartalak sem megbántani, sem lecserélni, sem eltávolodni tőled. Sőt most már kezdem azt sem tudni, hogy miért is lógtam vele annyit. Persze jó fej, meg minden de... mindegy - rántok egyet a vállamon, és láthatóan bűntudat mardossa a lelkem, ami kiül a képemre. Rendesen zavarban vagyok, mert nem tudom megmagyarázni az egész szitut, egyszerűen értetlenül állok az egészhez. Mármint emlékszem a pillanatra és jó volt és akkor azt kellett tenni, de hogy az egész folyamat hogyan jutott el idáig rejtély. Még egy kicsit tetszett is Lilla vagánysága és taszított Karola nemtörődömsége és visszautasításai, de most az egész, mintha bagatel lenne. Miért ne tanulhatna ő, miért vettem addig a szívemre ennyire, hogy ilyeneket vágjak a fejéhez? FuckA picsába.
- Nem, nem kellett volna így beszélnem veled és nem is értem, hogy hogyan és miért csináltam. Úgy éreztem, hogy ki kell adnom magamból, de máskor is volt már ilyen és soha nem akartalak ennyire megbántani. Most akartalak, de nem tudom, hogy miért, mert egyáltalán nem érzem jogosnak ezt a stílust. Sajnálom, nem tudom mi ütött belém - nem kérek elnézést, mert nincs értelme. Vagyis biztos van, de hogy lehetne elfogadni? Majd máskor, amikor normálisabb állapotba leszek, megpróbálom kiengesztelni, ha még lehet. Azért elég durva jelenetet rendeztem, nem lepne meg, ha inkább szakítana velem. Hát rohadtul gáz vagyok, fájna és kurvára megérdemelném.
- Rendben, köszönöm. Nem, nincs, nem kell semmi - csak te, tenném még hozzá, de nem lehetek ennyire önző. Apró mosolyt próbálok kihozni magamból, ahogy felé nézek hálásan. - Köszönöm, hogy megmentettél - bágyadtan intek felé, nincs merszem elköszönni szavakkal, nehogy az utolsó legyen.