37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Magyarországi helyszínek - Turnman Katalin összes hozzászólása (4 darab)

Oldalak: [1] Le
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. július 17. 00:04 Ugrás a poszthoz

Tusa III

Alig egy hét telt el a sárkányok óta. Ez számomra arra volt elég, hogy regenerálódjak. Az égési sérüléseimet, meg a sok karcolást azonnal ellátták, amint megérkeztünk a lakrészbe, komolyabb, maradandó sebet, pedig szerencsére nem szereztem. Arra már nem volt elég a hét, hogy egy újabb megmérettetésre is ráhangoljam magam. Ahhoz képest, hogy először nagyjából egy hónapot semmittevéssel töltöttünk, az első próbát követően nagyon sűrű lett a program. Úgy érzem, szinte egy nyugodt percem sincs, túl gyorsan telnek napok.
A körülményekhez képest kipihenten ébredtem ma reggel, bár nem sok kedvem volt az újabb próbához. Legszívesebben visszabújtam volna a takaróm alá lustálkodni. Fogalmam sem volt, mégis mivel lehet überelni a sárkányokat, és nem is nagyon akartam megtudni... De hát az élet nem kívánság műsor, én jelentkeztem a tusára, most már bírnom kell, és nem pedig nyafogni miatta.
Amint befejeztük a reggelit, a zsupszkulcs már repítt is minket a helyszínre. A lakótelepen, ahová érkezünk, igénybe veszünk egy mágikus bejáratot, amin keresztül csak egy újabb utcára jutunk. Magamban már azt sikernek könyvelem el, hogy egyáltalán sikerül talpra érkeznem a sötétben. Nagyjából tíz perciig követjük Maurice-t, mire kiérünk a sötétből. Egy magas irodaépület tárul a szemünk elé, Maurice pedig elmondja, mi is lesz a feladat. Kissé meglepetten veszem tudomásul a férfi szavait. Én eddig azt hittem, az Edictum szerkesztősége egy helyiség a déli szárnyban, bár gyanítom, hogy igazából bármilyen nevet adhattak volna az épületnek, nem ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy "lesznek akik nem látnak szívesen itt idegeneket". Egyelőre fogalmam sincs, kiről és miféle pletykát fogok kreálni. De előbb jussak be, szerezzek pergament meg pennát, aztán majd kitalálom.
Sofi nyomában lépek be az épületbe, arra gondolva, hogy jobb lesz minél alacsonyabban lévő emeletet elfoglalni, hogy aztán könnyebben ki tudjak jönni. Az elöl haladó Ben megindul felfelé, Sofi elkiáltja magát, hogy övé a második, úgyhogy én nem bonyolítom túl a dolgot, egyszerűen úgy döntök, megpróbálom az első emeletet birtokba venni. Előhúzom a pálcámat, és óvatosan haladok a folyosókon, hogy találjak egy nyugis helyet, ahol írhatok. Közben az jár a fejemben, hogy ez jobban hasonlít arra, amikor a gyerekek bátorságpróbát találnak ki egymásnak, mint az a tusa eddigi profiljára. De nem panaszkodom, örülök, hogy ezúttal semmi nem akar megégetni, megenni, megölni, foglyul ejteni... remélhetőleg.
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. július 20. 20:03 Ugrás a poszthoz

Tusa III

Egy darabig minden egész szerencsésen alakul, az itt dolgozók egyike sem vesz rólam tudomást, mindenki a munkába van temetkezve. A folyosó vége felé találok is üres, eldugottabb helyiséget, de mielőtt eltűnhetnék az ajtaja mögött egy ismeretlen csávó megállít, és elkezd nekem magyarázni. Kicsit bepánikolok, mert nem vagyok jó a magyarázkodásában meg mások lerázásában. Pedig most ezt kell csinálnom. Kitérek a válaszadás elől, és megpróbálom neki beadni neki, hogy éppen őt kerestem, mert a harmadikról jövök, és valamiért szükség van ott rá. Nem vagyok valami nagy hazudozó, ég a pofámon a bőr, így maximum csak arra számíthatok, hogy ha már a hazugságom ilyen átlátszó, talán azt veszi le belőle, hogy egyszerűen csak egyedül szeretnék lenni... Vagy ha nem jön rá magától, felhívom én erre a figyelmét. Ha azonban sehogy sem tudom szép szóval lerázni, nemes egyszerűséggel küldök rá egy elsuttogott konfúziós bűbájt és elküldöm. Általában véve nem vagyok az a típus, aki így oldja meg a problémáit, de ha másképp nem megy, most megteszem.
Ha sikerült megszabadulnom a dumagéptől, gyorsan bevetem magam az üres helyiségbe, pergament meg pennát ragadok és elkezdtem írni a pletykát.

Ahogy azt mindenki tudja, a Mágustusa részvevői a megnyitó bált követően külön lakrészbe költöztek, szinte teljesen elzárva a külvilágtól. Minimális szabadidővel rendelkeznek, csak a mentoraik mehetnek be hozzájuk. Ez a másfél hónap a felkészülésről szólt számukra... elméletben. Ugyan ki hiszi azt el, hogy 16, igaz már csak 7 tinédzser, mindennapjait csak a gyakorlás teszi és még arra sem jut idejük rendesen, hogy egymással szívózzanak? Ugyan kérem! Most azonban lehull a lepel a nagy titokról, hogy mi is folyik a lakrészben!
A beköltözést követően minden normálisan indult, éjszaka párnák repkedtek( aminek ugyan gyorsan vége lett, de Sofi másnap megjelenő csúnya pattanása, meg Robi folyamatos somolygása azért gyanús volt), hajnalban diákok potyogtak a függőágyakról, mások a berendezési tárgyakban buktak fel és estek pofára - véletlenül...
Minden teljesen rendben volt, amíg a rellon gyöngye, Bianca C. Shanes, bájos szárnysegédje, Noel Rainsworth közreműködésével akcióba nem lendült. A fiú nagy odaadással hordott a lánynak kétes tartalmú csomagokat meg üdítőket. Bia pedig nagyon ügyesen használja fel a szerzeményeit. Nem elég neki, hogy jóval képzettebb az évfolyamtársainál, további előnyt igyekszik szerezni magának. A minap például nagyon finom, és igen különleges aromájú muffint sütött puszta szeretetből a drága versenytársainak, de limonádét is nagyon szívesen készít bárkinek. Mert olvasgatás, tanulgatás, gyakorlás közben olyan jó valami szürcsölni vagy nasizni, Bia pedig elérte, hogy a többiek is így gondolják. Hiszen ez a lány olyan kedves, de nem túl kedves vagy rámenős, sokat mosolyog, cserfes, attól függetlenül, hogy rellonos tényleg egy igazi tünemény. Miért is jutna eszébe bárkinek, hogy éppen egy különleges mérget adagol a társainak? Ennek a következménye hát a többé kevésbé idilli állapot a tusázók között (hiába próbált  vigyázni, hogy mindenki megfelelő adagot kapjon.) A rellonos kisasszony ügyködésének tudhatjuk be Aileen Aurora kényszerű távozását is, ugyanis a méreg egyik komponense hozta ki a levitás eddig lappangó betegségét. A méreg a többieknél még nem mutat látványos hatást, szépen lassan fogyatkoznak meg az energiáik, gyengül a koncentrációs és állóképességük, fáradékonyabbá válnak. Bia nem bízza a véletlenre!


Miután végeztem gyorsan sokszorosítom a művemet, biztos, ami biztos alapon. Fogom a papírköteget és a folyosón visszafelé haladva minden irodába bepakolok egy párat a kész, nyomdába szánt cikkek közé. Remélem visszafelé már senki nem fog hozzám szólni, mert ha elfogyott minden másolatom, már sietősen távozom is az épületből egyenesen Maurice-hez.
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Projektmunka.
Írta: 2014. július 28. 23:21
Ugrás a poszthoz

Azt hiszem sokat változtam az elmúlt időszakban. Vagy a dolgok változtak körülöttem, nem is tudom. Vagy csak most ébredtem rá, hogy már régebben változtak. A lényeg, hogy ebben a tanévben végre igazán céltudatos vagyok, rájöttem, hogyan szervezzem jól az időmet. Legalábbis többnyire. Azért elég nehéz párhuzamosan végezni két nem is olyan könnyű szakot, és közben a lehető legtöbb időt Yarral tölteni, aki meg edzésekkel van betáblázva. Mégsem érzem magam mókuskerékben, legalábbis egyelőre tényleg nem, aztán nem tudom, meddig fogom ezt így bírni, de egyelőre még érdekel, amit tanulok, élvezem, hogy elfoglalt vagyok. Élvezem, hogy azt érzem, halad valamerre az életem. Fogjuk rá.
Azért néha vannak pillanatok, amikor egyszerűen csak szeretnék visszabújni az ágyba és egész nap fel sem kelni. A hétvégéket általában Yarnál töltöm, ma reggel, vagyis még hajnal van, nagyjából háromnegyed négy, a kastély beli szobámban ücsörgök egy bögre gőzölgő kávéval a kezemben. Egyelőre nem vagyok túl élénk, de feltételezem, hogy a projektmunka gyorsan felráz majd, gyorsabban, mint a kávé. Dwayne azt írta, öltözzek megfelelően, ezt úgy interpretáltam, hogy kényelmesen tudjak mozogni és adott esetben ne sajnáljam, ha a ruhámat már varázslattal sem lesz érdemes mentegetni a kukától. Ettől függetlenül, azért okozott némi fejtörést, hogy mit is kellene felvennem. Hiszen nyár van, az első gondolatom egy sima rövid gatya volt, aztán megfordult a fejemben, hogy sok esetben elég hasznos tud lenni, ha védi valami a csupasz lában, még ha csak egy vékony ruhaanyag is. Rögtön ezután meg is cáfoltam a dolgot azzal, hogy égési sérülés esetén kifejezetten kellemetlen tud lenni, ha beleég az ember bőrébe a ruha. Ami azért nem valószínű, hogy most megtörténik velem, de sose lehet tudni, és egyébként is melegem lenne hosszúban. Mindezt pár másodperc alatt pörgettem végig, és végül az eredeti tervhez tartózkodva, felvettem egy régi, kényelmes farmer shortot, egy egyszerű passzos, homokszín ujjatlannal, aminek a tetejére azért csak felkaptam egy vékony pulcsit, mert hajnalban azért még hűvös van, és edzőcipővel, majd lófarokba kötöttem a hajam. Én magam és a pálcám, ennyi kell. Ez megvan.
Még hamarabb is elkészültem, mint vártam. Ezért üldögélek most, ujjaim között forgatva a kavicsot. Túl fáradt vagyok még, hogy az előttem álló feladaton morfondírozzak. Egyébként sincs rajta mit gondolkodni. A tantervben van. Pont. Na, ezért mondtam, hogy változtam. Az utóbbi időm jönnek a dolgok, történik ez-az, én meg tudomásul veszem, ha probléma megoldom, ha valami jó, örülök neki, de semmit nem reagálok feleslegesen túl.
Az óramutató lassan a négyesre vándorol, a kezemben tartott zsupszkulcs működésbe lép, ismerős rántás a köldökömnél, szédítő forgás, és végül egy tisztásra érkezem. Mélyet szippantok a hűvös levegőből, szerencsére azért nincs nagyon hideg, egész kellemes az idő. Már kezd világosodni, legalábbis meg tudom állapítani, hogy egy erdei tisztáson vagyok, de még nagyjából egy óra lehet hátra napkeltééig.  
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Projektmunka.
Írta: 2014. augusztus 3. 13:33
Ugrás a poszthoz

Miután körbetekintettem, nagyjából felmértem a terepet és ezalatt egyben kigyönyörködtem magam a tájban, Dwayne-en állapodik meg a pillantásom. Megállapítom, hogy az egyenruha csak dob az egyébként is komoly fellépésén. Gyors, határozott léptekkel megyek oda hozzá, valahogy sosem szerettem ezt, amikor vár rám valaki, és már látjuk egymást, de igazából még ahhoz messze vagyunk a másiktól, hogy beszélgetni kezdjünk, és van az a pár méter, amikor más mosolyogsz a másikra, de még nem szólsz, amikor azt érzed, hogy vár rád és lassú vagy. Vagy csak én vagyok ilyen? Mindenesetre a mosolygás részt Dwayne esetében most kihagyom.
- Még feléledni se nagyon volt időm, nemhogy izgulni - reagálok a férfi szavaira, mikor végre már ott álok tőle  alig két lépésnyire. Igyekszem visszafogni a szavaimmal ellentétben álló izgulós  mosolyomat és próbálok komoly képet vágni. Valamiféle pozitív izgalom mégiscsak kezd kialakulni bennem most, hogy itt vagyok. Eddig valóban nem izgultam azon, hogy mi lesz itt velem. Az elmúlt időszakban kezdek leszokni erről az előre agyalásról és kombinálásról, kezdem elfogadni, hogy nem lehet mindenre tökéletesen felkészülni, csak annyit tehetek, hogy bízok magamban, a tudásomban, a képességeimben meg abban, hogy Yarnál lesz valami fini kaja, mikor itt végzek.  
Magyarországi helyszínek - Turnman Katalin összes hozzászólása (4 darab)

Oldalak: [1] Fel