LénártEgy ceruzával próbálom kipiszkálni a fülembe ment vizet, ami rettentően zavar. Kicsit meg kellene rázni, így nagyobb esélye volna hogy kijön. Nem szeretném a padtársam arcára fröcskölni még több vizet, így fog csikorgatva drukkolok magamnak, hogy ne dugjam fel az agyamig a cerkát. Miután pár cseppnyi vizet sikerül kiűznöm a helyéről, kihelyezem a tintásüveget, de amikor eszembe jut hogy van nálam rendes toll azt választom. Nincsen baj a pennával sem, de általában összekenem a kezemet vele, és egy talárom is odalett a tinta miatt. A legjobb viszont az volt, mikor másodévben egy teljes üveg tinta borult bele a táskámba. Sok pénzbe került az új táska és a tankönyvek is, de időben be tudtam szerezni őket. Egy papírzsepivel próbálom helyrehozni a képemet, mert tegnap tartottunk egy kis smink tanfolyamot is a szobában, ami muris volt, de úgy nézhetek ki mint akinek behúztak. Letörlöm hamar az arcomról, majd Lénárt kijelentésére halványan elmosolyodok. A tollamat a fejemhez teszem, és úgy teszek mintha fejbe lőném magam. Kérdésére, a táskámat az ölembe veszem és az előbb kérteket kirakom elé, és magam elé is.
- Tessék. Próbáltam nem összekenni festékkel és vízzel a lapot, ami mint látod sikerült is. Csak halkabban, mert.. – a tollal a tábla irányába intek, jelezve hogy a professzor elkezdte leírni az óra anyagát, és mivel is kezdünk órán? A jegyzeteléssel. Jó tanítási módszernek tartom, de szívesen állnék többet az üst fölött, mint hogy a padnál ücsörögjek. Jó helyzetben vagyok, mert jegyzetelés közben tudok csacsogni is, remélem a padtársam is. Az vihar csendesedni kezd, bár még mindig szinte vaksötét van odakint. A szél az még fúj rendesen, jó hogy védenek minket a falak. A tollak és pennák sercegése tölti be az egész termét, a fő zajt pedig a kréta adja.
- Tegnap, hogy-hogy nem voltál? Beteg vagy talán? Ilyen időben nem is csodálom, nekem se hiányozna más csak egy jó kis nátha. Más nem. – mondom, a táblára szegezve a szemeimet.