Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Őszinte és pimasz mosolyra húzódik a szám, amikor meghallom az enyhe élt. Valóban éppen, hogy nem sértő, de azért az érzékenyebbek biztos, hogy megjegyeznék ezt a bánásmódot. Nos, van ilyen is. Azt hiszem, belőlem elég sok érzelem hiányzik, vagy működik rosszul, ami nem túl szerencsés, tekintve, hogy tanár vagyok és férj, illene talán kedvesebbnek lennem. Illene, illene, igen, én is nagyon jól tudom. Ez persze nem jelenti azt, hogy leszek is, sőt, mintha az évek előrehaladtával egyre csak rosszabbodna a helyzet. Kellemetlen.
- Igen. Nem azt mondom, hogy ne legyen, mert, amikor egy óvónőt vettem feleségül tudtam, hogy kelleni fog az a gyerek, csak hamar eltelt hét év, és már túl két költözésen, egy kávézónyitáson, nem nagyon találok már okot arra, hogy azt mondjam most ezért vagy azért nem lesz.
Különben is, lehet, hogy már úton is van. Megmondtam, hogy lehet - köszönjük pálinka -, és ha kicsit is ismer az asszony, akkor nem nagy bejelentések közepette teszi, hogy akkor ő mától nem védekezik a gyerek ellen sehogy sem, mert, hanem csak úgy sunyiban elhagy mindent, és szépen terhessé válik. Mert higgye el mindenki, ha nem így jár el, akkor nem tudom, hogy hogyan hiszi, hogy össze fog jönni, mert olyan stresszt szerintem ember nem élt még meg. A kötelező teljesítés eléggé vad, és nem szeretek igásló lenni. Amikor úgy éreztem, hogy megfelelő egy-egy lépés, akkor megtettem. Egyik tett követte a másikat, volt eljegyzés, házasság, házvásárlás, vidékre költözés, újabb házvásárlás, biztos munkahelyek, szóval most már semmi sem akadályozza meg a dolgot.
- Mondjuk ön még fiatal a felnőtt problémákhoz, ne is akarjon nagyon felnőni.
Mostanában minden lány felnőtteset játszik, amit nem is értek, hogy miért szeretnek. Addig jó, amíg nincsenek ott a súlyok, a kötelezettségek, amíg tényleg szabadon lehet hülye az ember, mondhatnék ezer jó okot, hogy miért ne, de helyette inkább lepillantok a könyvére.
- Iskolaelsőnek készül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Halványan elmosolyodom arra, hogy jó apa leszek szerinte, és be kell vallanom, én magam is szeretnék eljutni oda, hogy azt tudjam mondani teljes nyugalommal, hogy úgy érzem, jó apa leszek. Mondhatnánk, hogy most még csak neki kell rugaszkodni a dolognak, aztán hónapok vannak még felkészülni, de a hónapok, a negyven hét is olyan hirtelen eltelő. Nyilván nem az anyának, aki gömbölyödő pocakjától egyre nehezebben végez dolgokat, de nekem az lesz. Viszont nyilván, nem igazságos halogatni a dolgot. Szerencsére a feleségem jó anya lesz, és ennek köszönhetően, ha én nem is leszek olyan jó apa, akkor is kiegyenlítődik a dolog. Mire az első gyerekem húsz lesz, én hatvankettő, furcsa ebbe belegondolni azért. Nem olyan szerencsés, mint korábban hittem. Régebben kortalannak véltem magam, mostanra meglepő a tény, hogy halandóbb nem is lehetnék. Derékfájás, szuszogás hegymenetben, morgolódás, minden apró tünetet produkálok.
- Remélem igaza lesz, különben negyvenkilenc százalékra buktatom, mindegy mit ír a vizsgalapra.
Felelem egy huncut vigyorral az arcomon. Az igazság az, hogy eszemben sincs ilyen felagundi eszközökhöz nyúlni, pusztán csak oldani szeretném a téma súlyát, kicsit enyhíteni azon, hogy egy diákra zúdítottam az éppen aktuális drámámat, de Boglárka jó hallgatóság, még a végén egészen megjön a kedvem ahhoz, hogy hazaérve azt mondjam az asszonynak, teherbe eshet, készen állok. Tudom, nagy csoda lenne, meg hosszú az út Bogolyfalváig, de hiszem, hogy megvalósulhat a projekt. És igen, ez már egy durva szint.
- Nyelvvizsgázik is? Maga aztán nem vesztegeti a diákéveket.
Nem mindenki akar felnőni. Mégis, ő eléggé céltudatos. Határozott tervek, egyéniség. Valaki, aki a jég hátán is megél. Kedvelem a csínytevőket is, de az ő fajtáját is, akik szeretik rendben tartani az életüket. Nem lengnek ki, hanem van egy igazi céljuk. Összességében szeretem a gyerekeket, nem is értem, mi a baj a saját témával.
- Mi szeretne lenni, ha mégis bekövetkezik az az elkerülhetetlen és mocsok felnőttkor?
Lövésem sincs, hogy mit fog válaszolni, belőle sok minden lehet a gyógyítótól elkezdve a minisztériumi osztályvezetőn át a bártulajdonosig. Mindent kinézek belőle, és szörnyen érdekel, hogy ő igazából mire vágyik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Egyszer fenyegetek meg valakit, és ő közli, hogy még csak nem is jár az órámra, hát az eszem megáll.
Játékos elégedetlenkedéssel, ciccegve csóválom meg a fejem, sőt még a szemem is megforgatom erre a tényre. Hát komolyan mondom, az eszem megáll. Én itt végre nekiállok keménykedni, erre tessék, az egyetlen ember, akiben látom a potenciált jelen pillanatban, hogy talán még meg is hatná a kijelentésem, közli, hogy nyugodtan, mert ő úgysem tanulja a tárgyam. Na most akkor kérdem én, hogyan legyek jó tanár? Fel kéne szednem egy diákot. Koromból adódóan inkább mestertanoncot, akkor biztos, hogy rendben lenne a tanárérzetem. Ahj, ma is de bunkóra sikeredtem. Kedvelem a kollégáimat, de tényleg.
Éppen megjegyezném neki, hogy a sok tanulás és nyelvtudás mihez illik a legjobban, de aztán ő már válaszol is a kérdésemre, és olyan hitelességgel, hogy megdermedek a mozdulataimban. Hosszan nézek rá, és elképzelem, ahogy éppen megöl valakit. Simán látom magam előtt a dolgot, még azt is, ahogy egy halvány mosoly húzódik ajkaira, mert kijátszotta a másikat, mert sokkal okosabb volt megint.
- Megvallom őszintén, elhittem, hogy tényleg bérgyilkos szeretne lenni.
Még bólintok is az ötlet és a hitelesen előadott produkció kettősének adózva. Mondanám, hogy színésznek az ilyen nőszemélyt, de valljuk be, ő tipikusan az lenne, akiért kár volna. A színészek nagyon okosak, tehetségesek, de szerintem ő nem találná meg a helyét abban a világban, neki más kihívás kell. Kicsit talán elszomorít viszont, hogy az átoktörőn gondolkozik. Van egy ilyen hobbim, hogy szeretem megtippelni, kiből mi lesz. Mondjuk eddig vegyes sikereim vannak, de van, akit például nagyon el tudtam találni, és arra eléggé büszke is vagyok.
- Vaaagy, mit szólna a nemzetközi máguskapcsolatokhoz? Szerintem a maga képességével és tudásával elég hamar eljuthatna a konzuli posztig, és képviselhetné hazánkat nemzetközi vizeken. Szerintem testhezálló lenne.
Nem akarom persze rábeszélni, csak ez egy olyan terület, amin lehet, hogy nem gondolkozott el. A minisztérium állítólag a fiatalítás útjára kíván lépni. Új mágiaügyi miniszter, új szabályok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egy drámai sóhajtás nekem is belefér, mert valljuk be, eléggé szomorú, még ha közben mókás is, hogy végre itt megfenyegetek valakit, és akkor tessék, az a reakciója, hogy nem is tanulja a tárgyam, hát az eszem megáll. De ugyanakkor meg nagyon vicces, jó vele beszélgetni, így azt hiszem a tényt, hogy nem tanulja a tárgyam sokkal szomorúbbnak gondolom és sokkal jobban bánom, mint, hogy céltalan volt a fenyegetésem. Azért jó kis fenyegetés volt, de úgy vélem, másodszor ellőni már nem lenne olyan izgalmas, mint először, még ha jól pofára is estem miatta.
- Ez mondjuk igaz, a konzulok elég gyakran vannak távol.
Mondjuk én mennék szívesen, de a magam nyughatatlan lelkét nem vetíthetem ki másokra, nem lenne igazán igazságos. Sokszor voltam kívülálló, sőt, vagyok is, mert esetleg másra vágyom, máshogy gondolom a dolgokat, mint mások. Már a mixelt vallásomból akadó esetlegesen eltérő gondolkodás is okozott számos ellentétet. Jó kedélyű ember lévén, a harcaim többnyire belső harcok, nem tudok olyan embert mondani, aki nem szívesen töltene velem huzamosabb időt, nyilván mert ebben a pillanatban még nem mondhatom el magamról, hogy Francesco Bianchi rendre utasított, hogy mit tehetek és mit nem tehetek a feleségével, aki még csak nem is a felesége. Csak egy apró, de szórakoztató félreértés egy termékenységi szoborral kapcsolatban, amit én nem úgy gondoltam, ahogy ő gondolt, hogy gondoltam.
- Szerencséje van, még pár perc és a léhűtő banda távozóra fogja. De javaslom kisasszony, ha szeretné megragadni a lehetőséget, akkor komolyan mondom, hogy Líviához menjen, mert benne van a legnagyobb potenciál.
Nem tudom, hogy végül megtörténik-e a dolog, vagy sem, de úgy vélem, velük csak jól járhat. Ha másra nem, a nyelvvizsgáira simán összegyűjtheti a pénzt.
- Amúgy, ha szeretne belehallgatni néhány egyetemi előadásba, csak szóljon, vannak kapcsolataim, és szerintem vannak órák, amik érdekelnék.
Ez a legkevesebb, amit a tudás átadóiként tehetünk, nem igaz? Szeretem megragadni a lehetőségeket, és ez is egy olyan lehetőség, amit kár lenne nem felajánlani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Remélem, hogy ennek a beszélgetésnek a vége nem az lesz, hogy valaki hallotta, és vénségemre az igazgató engem küld majd büntetőmunkára, mert valljuk be, az nagyon kellemetlenül jönne ki, együtt takarítani a wc-t a renitensekkel. Nem mintha én más lennék, itt ajánlgatok olyan pénzszerzési lehetőséget, ami nem éppen törvényes, viszont igazán jövedelmező. Így hát, amikor azt mondja, mindenképpen beszél vele, elégedett mosolyra húzódnak ajkaim. Erről van szó.
- Tudtam én, hogy nem hiába lenne a felajánlás, akkor minde...
És akkor az átok. Egy pillanatra meglepődök, és csak lassan fordulok a levegőben levegő Tomika felé, aki kapálózva próbál szabadulni. Istenem, hogy jutott el ilyen magas osztályba? Néha annyira nem értem az emberek vajszívűségét. Egy hosszú pillanatig még elgyönyörködöm a szerencsétlen kölyök látványában, majd tekintetem lassan emelem vissza Boglárkára, szemeimben vidáman csillan meg a büszkeség fénye, és ajkaimon is elégedett mosoly pihen. Tomika jó helyen van, mert így nem tud szökni, a többieknek meg nincs kedve követni. Valószínűleg Lívia ebben a pillanatban fedezi fel, hogy Boglárka nem hülye, és talán benne is éppen az fogalmazódik meg, amit én javasoltam a lánynak, vagyis, hogy kölcsönösen használják ki egymást.
- Szóval, ahogy az előbb szerettem volna elmondani...
Ezzel figyelmen kívül hagyom azt, hogy bocsánatot kért, elvégre semmi szükség rá, helyesen cselekedett, és vicces a látvány, szóval igazán nincs okon haragudni.
- ... elintézek mindent, ami kell hozzá, és bagolyban küldöm majd az engedélyeket, így ön viszonylag szabadabban járhat be az egyetem területére, ülhet be órákra és lehet részese az ottani életnek. Még egy kis kreditelismertetést is megpróbálok kicsikarni.
Talán mindent nem lehet, de hátha. Ha csak pár tárgy kreditjét tovább tudná vinni, akkor már kényelmesebben tanulna az egyetemen. Viszont vészesen közeleg az óra vége, ő pedig megérdemli, hogy végre nyugalma legyen.
- Engedje szabadon Tomikát, had fusson.
Kacsintok is egyet rá, majd elfordulva a fenekükön maradtakra pillantok.
- Oszolj!
Ahogy ők kiviharoznak, mint egy állatcsorda, észreveszem, hogy Lívia kínosan lassan pakol. Na hát akkor jobb, ha lépek, innentől ez az ő bulijuk.
- Szép napot, kisasszony!
Intek búcsúzóul, mielőtt kilépnék a helyiségből és hazaindulnék. Felnőtt férfi vagyok, meg kell hoznom a magam áldozatait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Imádom a reakciókat, amiket egy olyan egyszerű szó, mint a termékenység kiváltanak. Nincs benne semmi vad, semmi földöntúli. Termékeny a talaj, a munka, az asszony. Termékeny, aki ír és termékeny, aki képes egyetlen nap alatt behozni egy heti lemaradást. Nyilván persze a termékenységi szobrok inkább az asszony és a föld termékenységét szolgálják.
- Mindenképpen a fiatalabb tanerőkre gondoltam, Ms. Rosales, Ms. Fisher, ők igazán nyitottnak tűnnek, kellemes személyiségeknek, és ki tudja, talán a közeljövőben szülővé kívánnak válni.
Persze a későbbiekben nekem és majd a kávézóm akkori vevőkörének is nyilvánvalóvá válik, hogy Mr. Bianchi tervei között nem szerepel még a családalapítás, ellenben a tudatalattija már legalább egy rendbeli lánykérésre igazán megérett. Az is valami, nem? Szóval ha gyerek nem is lesz a szoborból, de legalább hamarosan lakodalomba mehetünk. Egy jó lagzin már úgyis régen voltam, és bár belőlem nem nézi ki az ember, szeretek mulatni. Meg szeretem a pálinkát, csak, ahogy az lenni szokott, a pálinka nem szeret engem, és aljas mód igencsak megcsap, de csak egy életünkre emlékszünk.
- Gondolod, hogy eltörnélek?
Ártatlan kiskutya szemekkel pillantok felé, még az ajkaim is kissé legörbülnek, mintha a világ legszomorúbb dolgát látnám. Mondanám, hogy sértő még a feltételezés is, de mind tudjuk, hogy milyen vagyok, és hogy simán képes lennék arra, amit az előbb felvázolt. Okkal nem beszélget rólam vallásról, és még a végén elkezdek azon morfondírozni, hogy pocsék a személyiségem. Na az lenne ám az igazán valami, ha még pszichológushoz is elkezdenék járni miatta.  
- Ne félj, olyan pályázatot dobok össze neked, hogy arra nem tudsz nemet mondani.
Már nagyjából tudom is, hogy mi lesz benne. Fontos lesz a helyi művészek támogatása, az ősi és a modernkori vallások kulturális értékeinek továbbörökítése, a változatos oktatással növelt jó hírnév. Minden, ami valóban megtörténne a támogatás bővítést esetén.
- Viszont most azt hiszem, lassan elbúcsúzom. Megannyi tudást kell még átadnom az arra fogékonyaknak. Egy nap azért remélem, hogy te magad is hajlandó leszel velem lépni valamerre.
Hogy félreérthetően fogalmazok? Hogy a viharba ne! Imádom, ha Jules nevet, egyszerűen csodálatos a kacaja. Felkelve még megvárom a válaszát, sőt, ha velem tartana, úgy egy darabon elkísérném.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az új tanévvel új tanárok is érkeznek, és az a bevett szokás, hogy ők ne egy-egy új kupacot alkossanak, hanem egy kicsit mindenki új helyre költözik a tanáriba, oly módon, hogy az újak a régiek közé olvadnak. Így esett, hogy nekem is hárommal arrébb lett új asztalom. Tavaly még én is új voltam, idén már vannak nálam újabbak, ami azt jelenti, hogy balomon Matyi foglal helyet, míg jobbomra Szigethy került, vagyis Sankó, ahogy a folyosón hívni szokták. A magas férfi mellett az ember, hiába nőtt átlagosra, mégis kicsinek érzi magát, és olykor elgondolkozik férfi létén is, mert valljuk be, ha valaki egy jó húsz centit ráver a másikra, ráadásul jóval szélesebb vállú is, akkor egészen máshogy látja önnön magát a tükörben. Na mindegy is, most már így alakult, ugyebár.
A lényeg, hogy a pajtás-rendszernek köszönhetően - nem így hívják, ezt csak én mondom rá - Sankó a pajtásom lett, vagyis én vagyok az, aki megmutatja, hogy hova ül majd, mit hol talál, hogyan jut el feltűnésmentesen bizonyos helyekre. Nekem kell bevezetnem a tanári szoba rejtelmeibe, az iskolai rendbe, meg minden ilyen csodába. Tavaly engem Fisher kisasszony vezetett körbe, én ígérem, hogy az információkat hosszabb idő alatt és tömörebb mondatokban fogom majd átadni, azon egyszerű oknál fogva, hogy én nem tudok hat percig egyfolytában beszélni a fénymásolóhoz illő papírok grammban való megkülönböztetéséről. Igen, hat perc, mértem.
Hogy ne érje sokként a reggel, de, hogy engem se nézzen totálisan vénnek, egy kilenc órai időpontot beszéltem meg vele, hogy találkozzunk a tanári folyosóján, és akkor onnan kezdődik a túra. Mivel tavaly már volt itt, helyzeti előnye van, de ez még nem ok arra, hogy én elsikáljam a kapott feladatot.
- Sándor!
Intek felé, amint látom - mert, hát ki ne látná -, hogy bekanyarodik, és még egy nyugodt mosolyt is az arcomra ültetek. Kölyök, látszik rajta, de hát rajtam meg az, hogy egy vén majom vagyok. Hogy ki járt jobban? Nem kell vitába bonyolódnunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Az attól függ, hogy mennyi cuccot hoznál elsőre.
Viszonzom a kézfogást, majd abból kibontakozva a megállapításomra legyintek egyet, mert valljuk be, ez inkább csak valami egyszerű kis poén volt, semmint komoly gondolat.
- A helyzet az, hogy a tanárok év elején mind minimál dizájnban gondolkoznak, aztán az év közepén már nem nagyon látjuk egymást a papírhalmazok felett, aztán, mikor eljön a nyári szünet és lepucoljuk az asztalt, gyakran új barátságokat kötünk.
Nem ennyire drasztikus azért a helyzet, de mondjuk én volt, hogy az előttem lévő papírokra fogtam azt, hogy nem vettem észre egyik vagy másik kolléganő frizuraváltását. Pedig valljuk be, igencsak látványosak is voltak, de mit tegyek, férfi vagyok. Nekünk az ilyenhez kell egy kis átállási idő, olyan két, maximum három hónap. Viszont nem akarom, hogy szerencsétlen flótás már az elején beijedjen, így inkább addig lépetem át vele a küszöböt, amíg még nem rohant el sírva.
- Szóval, Merlin hozott a tanári szobába. Most, hogy beléptél az ajtón, már hivatalosan is tanár vagy. Az asztalunk egész közel van, itt rögtön a falnál, elég sokan fognak itt járkálni, mert mi, vagyis Matyi ül a legközelebb a hirdetőhöz.
Intek is neki az asztalaink irányába, hogy ha van kedve, akkor megnézheti. Bár minden asztal egyforma, most még a legtöbb teljesen üres is, ha három tanár költözött be eddig. Az övék is egyszerű, néhány mappa, pennák és tollak, bögre, ami jelzi a hely birtokba vételét.
- Ja igen, ez fontos, hozz saját bögrét. Nyugodtan lehet humoros is, mert itt szinte mindenkinek olyan van. Öniróniát tartalmazó főleg. Íme az enyém.
Csak, hogy lássa, nem viccelek, felemelem a saját példányomat, ami elég erősen utal a tárgyamra és a vallásomra is. Bár szűz lányokat nem szoktam áldozni, de tudjuk, hogy az én vallásom igen kevert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Ennyire ijesztő?
Kérdezek vissza a jajjogásra, mert valljuk be, ha a colorrun emlékeim nem csalnak, kettőnk közül én voltam az, aki azt mondtam, engem nem verhet meg futásban egy elsős. Komolyan, amíg Matyi megállt, addig én áthaladtam a célon. Nos, van ilyen, én akkor is tanítottam, mert Zina több bölcseletet is megtapasztalhatott, mint “az élet kiszámíthatatlan” vagy éppen azt “hogy a pofonok váratlan helyről jönnek”. Nyilván, ha lenne gyerekem, akkor nem lett volna akkora dicsőség, hogy nem álltam meg a cél előtt, hanem akkor én is úgy tettem volna, mint kedves barátom, és lelassítva hagytam volna, hogy a lányka előttem robogjon be. Ennyi idősen a második helyezés is szép. És ha bárki azt hinné, hogy most a bűntudat beszél belőlem, sajnálom, de nem. Én még mindig nagyon büszke vagyok magamra, hogy elsőként futottam le három kilométert. Oké, tudom, szánalmas.
- Igen.
Jaj, hát nem biztos, hogy egy exminisztériumosnak éppen ilyen határozottan kellene rávágnom azt, hogy szoktam áldozni az isteneknek, mert persze mi az első gondolat: Hogy szűz lányok vérét veszem és ádáz rituálékba kényszerítem őket. Meg persze, hogy vérrel a testemen köszöntöm a felkelő napot. Jó, az utóbbit inkább hagyjuk, de az előbbit kikérem magamnak, én olyat nem szoktam.
- De nem a faluban teszem.
Még jobb, mert így kipipálhatja azt is, hogy szektás vagyok. Kiváló önjellemzés Bandikám, haladsz te lefelé a lejtőn. Kellene valami jó poén? Nem, inkább ne is poénkodj, mert még a végén lebilincselő átokban visznek el innen. Inkább csak próbálj valami egyszerűt mondani, mert tudjuk, hogy úgysem fog sikerülni.
- Nagyon sok vallásnak vagyok valamilyen szinten a tagja, hiszek is, kutatok is. Sok könyvet lehet írni a feltételezésekből, de én úgy vélem, hogy oktatni jól csak az tud, aki maga is átélte ezeket a dolgokat.
Mondjuk nem tudom, hogy mit várunk a Sawyer kislánytól, mert az is inkább néz ki lázadó kamasznak, mint sokat megélt embernek, de hát ő tudja. A mítoszok mondjuk kevésbé átélhetőek, mint a vallások, de azért feltétlenül beülök majd egy-két órájára, mert érdekel, hogy egy gyerek hogyan tanít.
- Hát, itt ez a részleg a házas férfiaké, ha hozzá akarsz szólni a témához, minimum egy asszonyt kell prezentálnod, addig valószínűleg csak szivatni fogunk.
Jegyzem meg nagyon komolyan, holott ez teljes mértékben ki van zárva, de hát nem mondtam azt se, hogy ennek a szerencsétlennek könnyű éve lesz. Alapból basszus, hogy képes valaki ilyen nagyra nőni?
- Van pár csinos kolléganő, akik még egyedül vannak, hátha megfog valaki.
Ütögetem meg biztatóan a karját. Hátha, ugyebár.
- Jobb lesz itt, mint a minisztériumban, bízz bennem. A kislányok közül sokan fognak rajongani érted, de okosabban teszed, ha észre se veszed, kisebb az esély az Edictumba, az igazgatóiba meg az ilyen helyekre kerülésnek. Amit mondanak, azt meg ne vedd fel, van pár nagyszájú.