Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elégedetten csettint a nyelvével. Arckifejezéséből ítélve is megenyhülni látszik a reggel nyolcórai kelés hallatán. Így elméletileg lesz ideje kipihenni az utat, a gyalogtúrát, de még a vacsorát is kényelmesen megemésztheti a gyomra. Néhány percig csendesen bámul a lángok közé, bőrén finoman érzi a tűz melegét. A nyársra toronyként szúr fel egy újabb adagnyi zöldséget és húsokat, hogy aztán a parazsas rész fölé tartva kezdjen türelemjátékba a következő falatokért. Jóféle kolbászt és szalonnát hoztak, de lehet, hogy csak a teljesítményükből fakadóan kívánta meg a következő kört. Tény, hogy Kristóf sosem sajnálja a hasától az ételt, és szerencsére nem látszik meg rajta túlzottan. Ha lejjebb is hagyott az utóbbi időben az edzések intenzitásával, az egy nagyon kis sörhas formájában ölt látható jelet. Senki nem figyeli, panasz még nem volt rá, egyébként is lehet, hogy csak pusztán a korral jár. Akkor lesz gond, ha a mosdózáskor kitakarja a lényeget.
- Ezt honnan veszed? Tudsz olyanról felsőbb körökben, aki nem kedveli őt? - hangjában némi csodálkozás hallható, ugyanakkor bizalmatlanság is, pedig szeretne hinni Reginek. Ennyire mélyen még sosem mentek bele a témába. Az apjáról van szó. Számára ő egy afféle bukott istenfigura volt. Szavai váltak otthon az éppen aktuális törvénnyé, gyerekkora óta így nevelkedett. Nehéz ezért most elhinnie, hogy az a személy, akire valaha felnézett, majd elborzadt ugyan, de akit mindig is hatalmasnak hitt - mert annak is akart látszani a családja előtt -, most egy sebezhető, hús-vér alaknak íródik le, ráadásul az unokatestvére szájából. Akivel eleve tabu téma volt, hogy nyíltan bírálják, hiszen az egyet jelentett volna a Návay családon belüli feszültségek felszításával.
- Értem - motyogja a családra. Előző gondolatmenetébe úgy belebambult, hogy a kolbász sercegése zökkentette ki. Egy kissé talán oda is égette már a nyárs egyik felét, de sebaj. Fordít rajta, s még vár egy kicsit. - Nem igazán komolyodnak a dolgok körülöttem. Mert szerinted kellene, hogy legyen? - kíváncsi a véleményére, ezért kérdez vissza. Hogy a komolyodás hiányáról ki tehet, arról mélyen hallgat egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hosszasan hümmög, őzik, ajkait résnyire nyitja, de végül feladja az apja hatalma melletti érvelést. Lehet, hogy valamikor többen becsülték, de az évek előrehaladtával egyre kibírhatatlanabb lett. Csoda, hogy a házassága még stabilnak mondható. Mert egyedül a párja az, aki tűr, teret enged annak a rombolásnak, ami elől végül a két Návay gyerek is elmenekült. És igen, Kristóf ugyanannyira haragszik az anyjára ebben, mint az apjára. Valaha áldozatnak hitte, de rájött, hogy ha a gyerekek szökése nem volt elég pofon neki, akkor semmi. Drasztikus megoldás volt anno, nem is biztos, hogy teljesen arányos a tettekkel, mert felnőhettek volna ebben az elnyomó légkörben, de mégis úgy döntöttek, hogy másféle sorsot szánnak maguknak. Bátorság kellett hozzá.
- Azért elég jó, hogy így tudsz róla beszélni... - ismeri el, amikor a rövid életű szerelmi történetet hallgatja. - Nekem Bogit sokáig tartott elengednem - ha sikerült egyáltalán. De itt múltidőt használ, amivel mintha azt igazolná, mennyire erős. Hát nem mindig az. Pláne akkor nem volt, amikor ez történt vele.
- Ráérek fenntartani - szögezi le. - És csakis Viktor miatt tenném. Az apám már rég nem érdekel - osztja meg az álláspontját némi daccal a hangjában.
- Na, ne akard, hogy az erdő közepén legyek kanos... - vigyorodik el, amint Regi megérinti az orrát. Kristófot nem kell félteni ilyen szempontból, de a mai napon nyújtott teljesítménye még őt is lefárasztotta ahhoz, hogy a fajfenntartásról fantáziáljon. Nem is lenne szerencsés idefent. Előbb botlik egy medvecsaládba, mint a mesebeli tündérkisasszonyra a fák között.
- Tessék, vegyél csak - nyújt át készségesen egy adagot a megsült szalonnából. - Vagy te akarod megsütni? Akkor a táskában matass - biccent a cuccai irányába. - Köszi amúgy a tanácsokat - teszi hozzá, aztán befejezi az evést, és egy hosszabb szusszanás után megkezdi előkészületeit a lefekvéshez, hogy rápihenhessen a következő napi túrára. És még a pálinka is a táskában marad, bontatlanul, átmenetileg.