Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Azt a félresikerült téli napot követően, ha csak tehette, kerülte barátnőjét. Hol feltűnőbben, hol kevésbé, de igencsak sikeresen. Mivel nem voltak közös óráik, Csenge megtehette, hogy az évfolyamtársaival töltötte az időt és teljesen valódinak tűnő kifogásokkal szúrhatta ki Lili szemét. "Vizsgákra tanulunk." "Bájitaltanra kell megírni egy három pergamen hosszú értekezést." És ha ezek nem lettek volna elegek, még mindig hivatkozhatott az akrobatikára, a versenyekre, a szüleire.
A tanév végén nem a vonattal ment haza, megkérte apját, hogy jöjjön érte a faluba, a férfi pedig örült, hogy a lánya vele akarja tölteni az idejét, nem igazán kérdezősködött a miértek után.
Most azonban nem tudott mire hivatkozni, a tanév kezdetén senki nem vitte volna el csak úgy a faluba, ha a vonat amúgy is oda megy. A szülőknek sokkal egyszerűbb felrakni rá a gyereket, majd integetni ahogy a jármű lassan a távolba vesz, és ez alól Csenge szülei sem kivételek.
Igyekszik meglapulni, egészen a vonat hátuljáig megy, és a legutolsó kocsiban foglal helyet. Egyelőre egyedül van, de sejti, hogy ez nem fog végig így maradni. Az állomáson nem látta Lilit, de ez nem jelenti azt, hogy barátnője nincs is itt. Hirtelen felpattan, rájön, hogy hibázott. Emberek közé kell mennie! Az évfolyamtársai között sokkal jobban el tudna rejtőzni. De már késő. Lassan nyílik az ajtó, Csenge pedig félve pislog a belépőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Mikor a belépőben felismeri barátnőjét, a szíve hirtelen félrever egy ütemet. Disszonáns a hangja, mint a horpadt harangé, mégis végigrezeg benne a lábujjai hegyétől a legutolsó hajszála végéig.
Egész szünetben nem találkoztak, és bár így minden idejét az akrobatikának szentelhette, hiányzott neki a lány. Azért kerülte, mert félt a társaságában lenni, de most hogy látja, legszívesebben a nyakába ugrana örömében. Hogy visszafogja magát, karjait keresztezi a teste előtt, majd hogy megtörje a csendet, megszólal:
 - Mim? - kérdezi, remélve hogy gyorsan lezárhatják a beszélgetést és Lili elmegy, közben pedig agyának egy mélyebb, sötétebb szeglete lelkesen próbálja rábeszélni arra, hogy nyújtsa a találkozást olyan hosszúra, amilyenre csak lehetséges.
Tekintete végigsvenkel a lányon a szőke hajától cipőbe bújtatott lábaiig, majd pillantása visszatér Lili arcára. Mikor azonban véletlenül a szemébe néz, elkapja róla a tekintetét. Szíve túl gyorsan ver, gyomra görcsbe rándul, fél és izgatott egyszerre. Muszáj lenne távol maradnia Lilitől, de most nem tud hova menekülni előle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

~ Ennivaló. Hát persze, mi mást is keresne Lili a vonaton fülkéről fülkére járva, mint ennivalót. ~ Csenge megpróbál elnyomni egy mosolyt, ami félig-meddig sikerül is neki, bár bal szája sarka azért enyhén felfelé kunkorodik. Aztán szeme az ajtóra villan, de az oda vezető útra barátnője hamar akadályt állít, saját lábaiból képezve azt. Viszont olyan ártatlan-egyszerűen teszi mindezt, hogy Csenge nem tudja eldönteni, hogy szándékos szabotázsról van szó vagy csak így kényelmes Lilinek.
Végül rápillant az ablakra is, nem éppen direkt, inkább önkéntelenül keresve a kiutat, mégha azt bizonyára nem is a száguldó vonat ablakából való kiugrás fogja jelenteni. Aztán bólint:
 - Van még pár hangulatnyalókám, meg talán egy fél kedvenc szeletem - mondja, és már szedi is elő a táskájából, aztán kissé remegő ujjakkal Lili felé tartja a választékot. Szeretné, ha a lány úgy venné el a kezéből az édességeket, hogy közben nem ér hozzá a kezéhez, ugyanakkor valahol mélyen, egy még saját magának sem bevallott gondolat arra ösztökéli, hogy ő maga mozdítsa úgy az ujjait, hogy a bőrük egy pillanatra összeérjen.
Hallgatja mit mesél Lili, és közben ajkait összeszorítva próbál úrrá lenni arca elvörösödésén. ~ Reménytelen vagyok. ~ Hiába nem találkoztak a szünetben, hiába tartotta a távolságot, úgy érzi, semmi nem változott, semmit nem segített a helyzetén. Sűrű pislogással, ajkába harapva próbálja elkerülni, hogy elsírja magát. Fejét lehajtva tartja, így reméli, hogy barátnője nem is vesz észre belőle semmit. Mikor sikerül megnyugodnia rápillant a szemben ülőre, majd rögtön kibámul az ablakon.
 - Nem, nem voltam ügyes - válaszolja halkan, pedig ezen akár nevethetne is. Elvégre még csak nem is maga vizsgázott minden tárgyból. Persze erről Lili szintén nem tud. ~ Talán meg is utálna, ha tudná, hogy csaltam a vizsgákon. ~ Éppen csak átfut agyán a gondolat, meg az, hogy emiatt rögtön közli is vele, de bármennyire is vágyik rá, hogy megszűnjenek benne ezek a furcsa érzések és Lili minél távolabb legyen tőle, azt nem hiszi, hogy el tudná viselni, hogy a lány megutálja őt. ~ Reménytelen vagyok. ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Csenge még a tenyerét nézi elvörösödve, enyhén könnyes tekintettel, de közben megrázza a fejét válaszul Lili kérdésére, majd egy kisebb nyelés után hozzáteszi:
 - A tiéd.
Közben barátnője továbbugrik a következő témára, a vizsgáikra, ezzel lehetőséget biztosítva Csengének arra, hogy visszanyerje az önuralmát. Színtelen hangú válasza azonban nem épp olyan, ami megszokott lenne tőle, és hogy mennyire nem, azt Lili kérdése teszi egészen egyértelművé.
Csenge felkapja rá a fejét, és még meg sem szólal, de már hevesen rázza a fejét. Egyáltalán nem akarja, hogy a lány azt higgye miatta van, hogy ő tett valami rosszat. Nem is hiszi, hogy Lili egyáltalán képes olyanra.
 - Nem, ez nem... - "a te hibád" fejezné be, de leharapja a mondat végét. Abban sem biztos, hogy mi is ez pontosan. Hiba lenne? Rosszul működik benne valami? Létezik, hogy emberek tönkre menjenek? Ha valaki tönkremegy, meg lehet még javítani?
 - Nem miattad van - mondja végül halkan, szinte suttogva, miközben lábait felhúzza, majd térdeit átkarolva egészen kicsire tömöríti össze magát. - Sajnálom.
Ismét megkörnyékezi a sírhatnék, de hősiesen ellenáll neki. A könnyektől még soha semmi nem lett jobb, a tapasztalatai szerint a síró embertől a többiek csak frusztráltak, dühösek, zavartak lesznek. És a fülkében már így is éppen elég érzelem zsúfolódik össze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Eszébe sem jut, hogy megpróbálja elrejteni Lili elől, mekkora káosz is van benne, mert tudja, hogy egyébként sem járna sikerrel. Barátnője az őt érdeklő ügyekben különösen rámenős tud lenni, és Csengéhez képest sokkal bátrabb is az érzelmek terén. Vagy csak nem gondol bele annyira, mint a másik szőke.
Miután Csenge biztosítja róla Lilit, hogy egyáltalán nem az ő hibája, bármi is történt vagy nem történt, szeretne fizikailag is távolabb kerülni a lánytól, s mintegy védve önmagát kicsi gombóccá gyűrődni. Ez félig-meddig sikerül is. Térdeit felhúzva egészen gömbölyded pozíciót tud felvenni, eltávolodni azonban kicsit sem sikerül, főleg hogy Lili úgy dönt, közelebb ül a lányhoz.
Szavaival talán megnyugtatni szeretné Csengét, aki azonban nem sok vigaszt talál abban, hogy Lilinek nem tűnt fel, hogy bármi baj lenne. Legalábbis amíg el nem kezdte kerülni. ~ Szóval megúszhatom? ~ nevet fel magában, nem éppen örömből. ~ Bár úgy lehetne. ~
Éppen csak kitekint a már vele szemben ülőre a gondolatai közül, amikor azzal szembesül, hogy Lili egy plüsspolipról cseveg. Önkéntelenül is gyengéd mosolyra húzódnak ajkai, elméjét pedig egyetlen ~ Annyira édes. ~ gondolat tölti ki. Aztán megérzi a térdén barátnője kezét, amitől bugyutának érzett arckifejezése rögtön eltűnik.
Szeretné kinyújtani a kezét, hogy magához húzhassa a lányt, szorosan átölelje és... De éppen ezért a karjai pont ott vannak biztonságos helyen, a térde körül.
Egy darabig úgy bámulja Lili kezét, mintha minimum robbanóátok lenne rajta, majd lehunyja a szemét és sóhajt egyet. Tudja, hogy ez nem mehet így tovább. Ha nem akarja elveszíteni a barátnőjét, muszáj megemberelnie magát a közelében. Megpróbálni úgy tenni, mintha a régi, "normális" Csenge lenne. De erre képtelen.
Hirtelen előre lendül, karjait Lili nyaka köré fonja, hogy aztán kihasználva az ölelés alap kritériumait, elrejtse arcát a másik elől. Közvetlenül barátnője füle mellett mormolja a szavakat:
 - Valami baj van velem, de... Sajnálom, nem mondhatom el. Tudom, hogy furcsa vagyok, és lehet, hogy meg is foglak bántani. De nem szándékosan. És annyira hiányzol. Tudom, hogy minden az én hibám, de... De azért maradhatok a barátod?
Szemeiben annyi könnyet érez összegyűlni, amennyi akár egy kiadós síráshoz is bőven elegendő lehet, de nem hagyja, hogy távozzanak. Szorosan öleli magához a lányt, látását nem csak a várakozó könnycseppek homályosítják, de mindkettejük rengeteg szőke tincse is. Csenge a válaszra várva lehunyja szemeit, orrát megtölti Lili ismerős, finom illata. Egy pillanatra, még ha csak egy egészen rövidre is, mély békességet érez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Valószínűleg, ha az ember talál egy furcsa kiírást a hirdetőtáblán, elcsodálkozik rajta, továbbmegy és két perc múlva már azt se tudja, mit olvasott vagy látott. Csenge azonban mostanában a majdnem minden mindegy korszakát éli - legtöbbünk talán nem is hallott ilyenről, de Csenge ezt is megoldotta magának -, így tépett egyet a hirdetésből. Akkor még nem is gondolta, hogy ennek van jelentősége, de most, hogy három roppantul élethűnek ható plüssbáránnyal egyensúlyozik a Bibircsókos banya folyosóján, be kell látnia, hogy némi horderővel mégiscsak rendelkezett a tett.
A barikat előbb gondosan elhelyezi, előbb egymáson, majd egymás mellett, végül egymás mögött, miközben elgondolkodva, néha állát megvakarva gondolkodik a legtökéletesebb sorrenden. Végül vállat vonva mégis a véletlenszerű kupac mellett dönt, hogy aztán a talárja zsebéből elővett üvegcse tartalmával a lehető legteljesebben végiglocsolja mindegyiket, "ha már húsvét" jeligére. Aztán pálcáját a halomba rendezett báránykákra irányítva elmond néhány Baziteot. Egészen konkrétan addig folytatja a műveletet, közben finoman elhátrálva a növekvő barigombóc elől, míg akkorák nem lesznek, hogy a folyosó másik felét még csak véletlenül se lehessen megpillantani. Végül elégedetten megszemléli művét: a gyapjastorlaszt. Felettébb puhának tűnik, kedve is lenne egyszerűen nekifutni és hagyni magát visszapattanni róla, de ő tudja azt, amit a többi gyanútlan arra tévedő nem fog: a bájital, amit rájuk öntött - és amit egy gyanútlan, bájitaltanból kiváló háztársától szerzett, némileg rájátszva az illető büszkeségére és lapos pénztárcájára - meglehetősen ragaszkodóvá tette őket, akár egy jó ragasztó. Ha valaki megfogja a báránykákat, szakértő segítség nélkül aligha fogja tudni elengedni.
Még egyszer megszemléli művét, majd mint ki jól végezte dolgát, pát int a bariknak és elsétál a tetthelyről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Hagyja, hogy Lili átkarolja, vigasztalóan simogassa és közvetlen közelről mormolja szavait a fülébe. Hagyja, még akkor is, ha egyértelmű, hogy ezektől ő a legkevésbé sem tud megnyugodni, sőt inkább az ellenkező hatást érik el nála. Úgy érzi, valahogy minden tönkrement, de ahogy barátnője átöleli mégis minden egésznek és rendben lévőnek tűnik. De az, ahogy vágyik erre az érintésre, árnyékot borít minden pillanatukra.
Végül nem bírja tovább visszatartani a könnyeit. Mikor Lili megígéri, hogy vele marad és a barátja lesz továbbra is, egyszerűen túlságosan boldog, megkönnyebbült és egyben szomorú ahhoz, hogy mindezt az érzést magában tartsa. Még jobban belekapaszkodik a szőkébe, homlokát a lány vállához nyomja és megpróbálja kisírni magából az elmúlt hetek, hónapok magányát, fájdalmát, kétségbeesését.
 - Köszönöm, hogy vagy - suttogja nem igazán törődve azzal, hogy Lili ebből meghall-e bármit is. Szeretne örökre belesimulni ebbe az ölelésbe, itt maradni ebben a csak kettejükre szűkült világban, az iskola felé haladó vonatfülkében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Na, szóval végeztem egy kis kutatómunkát.
Ezzel kezdi, amikor ebédnél hirtelen felbukkan a rellonosok asztalánál, Roland háta mögött, majd azzal folytatja, hogy belekapaszkodva a fiú vállába egy gyors mozdulattal becsusszan mellé a padra. A rellonos fiú, aki eddig Roland mellett ült, és akinek Csenge így majdnem az ölében köt ki, vet rá egy félig érdeklődő, félig megsemmisítően lenéző pillantást, de végül csak arrébb csúszik, ahelyett, hogy betaszítaná a lányt az asztal alá, pedig utóbbihoz ránézésre több kedve lenne.
 - Pont most jött be - suttogja teljesen értelmetlenül halkítva le a hangját, hiszen a nagyterem zaja éppen elég ahhoz, hogy talán még egymást se nagyon hallják meg. - De ne nézz oda! Még a végén észreveszi, hogy bámuljuk - szól rá a srácra újfent megragadva a vállát, miközben próbál el is rejtőzni mögé. Ha már olyan szép széles, legyen valami haszna belőle Csengének is. Közben egyébként magára nem vonatkoztatja a "ne nézz oda" parancsot, sőt jó alaposan megnézi magának kíváncsisága tárgyát.
 - Kénytelen voltam a hatodikosokhoz fordulni a kérdéseimmel, és most a Vass Vivi tuti azt hiszi, hogy bele vagyok zúgva ebbe a srácba - húzza el a száját, és nem is az bántja, hogy bárki azt gondolja, hogy beleszeretett egy fiúba, hanem hogy mások szerint ez lenne a normális. És most, hogy itt ül, és az után a srác után leskelődik, akibe nagy valószínűséggel szerelmes az a lány, aki Csengének tetszik, a lehető legtávolabb érzi magát a normálistól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mivel kedveli Rolandot és nem találja a fiút túlzottan életveszélyesnek, folyton elfelejti, hogy a zöldeknek nincs éppen jó híre. Mégis sikerül bevetődnie a Rellon asztalához, nem is túl finom módon és ezt mégis túléli. Amit lehet, hogy annak köszönhet, hogy cukinak tűnik és lányból van, de lehet, hogy inkább annak, hogy Rolanddal láthatóan ismerik egymást, vele meg senki nem akar összekapni egy idióta levitás miatt. De bármi is legyen, Csenge erre egy fél gondolatot is éppenhogy csak szentel, többi figyelmét a két fiú: Roland és Lucas között osztja meg, de többségét érezhetően utóbbira fordítja - elfelejti megmagyarázni a helyzetet a rellonosnak -, amit Roland hamar meg is un. A figyelemfelkeltés - Csenge szerint - drasztikus módját választja, de mire a lány megpróbálná lefeszegetni a fiú kezeit az arcáról, addigra Roland már el is engedi őt.
 - Merlinre! Szétszedted a fejem! - fúj a fiúra, mint egy dühös macska, de már rögtön tér is át a fontosabb témára. Amin már eddig is teljesen rajta volt, csak éppen Rolanddal nem sikerült megismertetnie közben.
 - Na, szóval a srác, aki épp most ül le a Navine asztalához... ott jobbra, az a barna hajú, ő Lili pasija - közli, miközben nagyvonalúan átsiklik olyan felesleges tények felett, minthogy mindezt a híresen kevéssé igazat író pletyka... akarom mondani iskolaújságból tudja, és hogy Lili mindezt tagadja.
 - Azért nézzük, mert ööö... konkurencia, vagy mifene - mondja, miközben nem csak a fülei, de az arca, sőt még a nyaka is teljesen elvörösödik. Hogy zavarából könnyebben kilábalhasson, folytatja a magyarázást:
 - És igen, Vass Vivi jó csaj. Már ha én annak számítok. Hasonlít rám, csak némileg sötétebb árnyalatú kiadás. Tudod, barna haj, barna szemek... Nagy mellekre ne számíts - vonja meg végül a vállát. Nem épp a legjobb téma, hogy kevésbé legyen zavarban, de Roland mellett valahogy mégis működik.
 - Vivi hatodikos, mint ez a Lucas. Gondoltam, hátha tud róla mondani valamit. És a faggatózásom miatt tuti azt hiszi, hogy belezúgtam. Mármint a navinésbe, nem Vivibe - teszi gyorsan hozzá, miközben átfut a fején, hogy lehet még a hatodikos levitás lánynál is több esélye lenne, mint Lilinél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kicsit megdörzsölgeti az arcát, hogy elmúljon a nyomorgatás utóhatása, közben pedig beavatja Rolandot a lényegbe. A srác elég gyorsan felfogja miről is van szó, amiben kifejezetten sokat segíthet neki, hogy ismeri Csenge titkát. Persze ettől függetlenül nem felejti el emlékeztetni a levitást arra, hogy ha netalántán "megunná" a lányokat, ha a szíve nem is, az ágya tuti nyitva állna előtte. De addig is beérheti valami dán csajjal is.
 - Nem is tudok dánul - jegyzi meg Csenge pislogva, miközben röviden elmorfondírozik azon, hogy vajon mit is jelent az, hogy a csaj dán. Mármint a származásán kívül. Szőke és kék szemű? Ezért ajánlgatja neki? Mert Lili hasonló tulajdonságokkal rendelkezik és Roland úgy gondolja, hogy Csengének ez az ideálja? Mondjuk, ezen még soha nem is gondolkodott el. Mármint Lili akkor is tetszene neki, ha vörös lenne vagy esetleg kék hajú. Van egyáltalán olyan típus, ami bejön neki? Fogalma sincs, és bár ez furán hangzik még a saját fejében is, de jelenleg Lucas jobban érdekli, mint egy ismeretlen dán csaj.
Közben Roland már ott tart, hogy kérdések formájában azt tanácsolja a lánynak, hogy tojja le mások véleményét. Amivel Csenge egyébként egyetért, még ha a gyakorlatba nehezebben is ülteti át ezt az elméletet, de azért valamin megakad a figyelme.
 - Hé, az feltűnt, hogy szexinek meg jó csajnak titulálsz, de nekem sincs több mellem, mint Vivinek? - ráncolja homlokát értetlenségében, sőt le is tekint a mellkasára, hogy ellenőrizze, tényleg nem lett nagyobb az elmúlt fél percben, kicsit sem törődve azzal, hogy a körülötte ülök esetleg furcsán nézhetnek rá. Na, máris sikerült lépnie egy szintet a letojás művészetében! Az viszont tény, hogy születetten vézna, az akrobatika miatt pedig izmos, és hát zsírszövet meg némi genetika nélkül maximum egy bazibumm bűbáj tudna segíteni rajta e téren. Bár ezen téma miatt sosem aggódott igazán. Elég nehéz lenne két lufit cipelve hátraszaltózni a seprűn.
Ha már éppen eléggé kitárgyalta a - persze - cseppet sem kínos témát a rellonossal, visszatérhetnek a Lucas-Lili ügyre.
 - Mi tart vissza? Hát, hogy esetleg, és ez egy nagyon valószínű esetleg, nemet mond - forgatja a szemét, majd enyhén lebiggyesztett ajakkal feltekint a mellette ülő arcára. - Tudom, a hozzád hasonló menő csávóknak fogalmuk sincs arról, hogy ezt a szót nő egyáltalán ki tudja mondani, de eléggé tud fájni. Elveszíteném barátként is. És ráadásul egy szobában alszunk. El tudod képzelni, milyen kínos lenne utána az egész? Kénytelen lennék beszökni hozzád és elkunyerálni az ágyad felét - mondja a végén már kuncogva, könyökével finoman oldalba lökve a srácot. Persze az nem érdekelné, hogy Rolandnak az alváson kívül esetleg más tervei is lennének.
 - Amúgy meg az Edictum írta - kezdi és már rögtön emeli is fel a kezét, hogy megállítsa, ha esetleg jönne erre egy ízes megjegyzés: - És tudom, hogy a fele se igaz annak, amit írnak, de Lili bevallotta, hogy... hát csókolóztak, meg nem tudom. Kicsit zavaros ez az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lilivel és a pasijával kapcsolatos, leskelődéssel egybefűzött gondolatmenetét Roland dán lányos megjegyzése zavarja meg. Meghökkenésében rögtön a nyelvi nehézségekre hívja fel a figyelmet, de hamar kiderül, hogy azok nem is akkorák, és persze az is, hogy Roland nem csevegésre ajánlotta a lányt.
Elvörösödéséből kilábalva inkább mellméretekről beszélget a rellonos fiúval, mert hát mi másról beszélne az ember lánya a fiúbarátjával az ebédlőasztalnál?
 - Jah, azt tudom, hogy más vagyok, és kösz, hogy neked meg különleges - vigyorog a fiúra válaszul. Aztán amikor Roland tovább fejtegeti, hogy a nagyobb mellméret csak extra, a lánynak kedve lenne a rellonos homlokára tapasztani a tenyerét, hogy megnézze nem lázas-e esetleg, de végül nem teszi. Inkább megtisztelve érzi magát, hogy híresen őszinte - túl őszinte - barátja, a kedvéért még füllent is.
A szerelemhez viszont kicsit sem ért. Legalábbis Csenge szerint. Nem mintha ő nagy szakértő lenne, de azért annyi tudást - és félelmet - már sikerült összekotornia, hogy az "odamegyek hozzá és megmondom neki" a legritkább esetben jó stratégia. Legalább némi előkészítést igényelne a dolog. Vagy valami.
Azon viszont megdöbben, hogy az ágya felét sem adná kölcsönbe neki a srác. Bár azért az alvási szélesség kifejezésen jót kuncog.
 - Nem csak úgy kellene, kérhetsz érte cserébe valamit - legyint, mintha ez magától értetődő volna, miközben szavai alapján már azt hihetné az ember, hogy eldöntött tény, hogy Rolanddal fog aludni. Pedig ahhoz előbb egy szerelmi vallomás kellene Lili irányába. Csenge egy pillanatra megtorpan ennél a gondolatnál, mert ez már legalább annyira kuszán hangzik, mintha az anyja által olvasott Mágikus hétköznapok című nyálas sorozatból vette volna. Amit persze Csenge csak hírből ismer. Persze.
 - Egyébként meg ha neked alvási szélességed van, akkor nekem meg mélységem. Fel se tűnne, hogy hókon vágtál, bár most hogy így belegondolok... mi a fene az a hók?
A nyunyikára már inkább nem is reagál, régen megszokta Roland becézési stílusát, időnként át is veszi tőle.
A minden egyéb mellett szóba kerül azért a fő téma is, és a srác hallhatóan nem osztja Csenge véleményét a járás tényéről, viszont jóképűnek tartja Lucast, ami miatt a lány nem hagyhatja ki, hogy be ne szóljon neki.
 - Ne menj oda! Vagy ha ennyire bejön, akár oda is mehetsz. Ha összejössz vele, legalább nekem már nem fog miatta fájni a fejem - mondja és még a nyelvét is kidugja Rolandra. - Egyébként meg kuszább a sztori, mert a srácnak barátnője volt, mikor Lilivel smároltak. Aztán persze a csaj szakított vele, de azért gondolom az enyelgés mégsem annyira valid opció - rázza meg a fejét, majd hirtelen bevillan neki egy ötlet. Még a szeme is felcsillan, miközben megragadja Roland vállát.
 - Te, eszembe jutott valami!
Ebből Roland már sejtheti, hogy semmi jó nem fog kisülni az ötletből, elvégre Csenge ilyen felvezetéssel szokta előadni legelborultabb eszmefuttatásait.
 - Van olyan főzet, mint a százfűlé, csak arra, hogy pasinak nézzek ki?
Már el is képzeli magát, és hát minden szerénysége ellenére is el kell ismernie, hogy nem lenne rossz vége a dolognak. Mármint izmos, szőke és kék szemű. Már csak egy márkás seprű kellene a hátsója alá, és ő lenne minden csaj álma. Aztán mehetnének Rolanddal közösen nőzni. Ettől a gondolattól mondjuk, meglehetősen röhögnie kell, de próbálja visszafogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem tesz megjegyzést a fiú egójára, hagyja hadd vigyorogja ki magát. Az együtt alvásból viszont nem enged, elvégre egyszer lehet tényleg jól jön majd, ha netán "hajléktalanná" válik. Felajánl némi ellenszolgáltatást, és megkönnyebbülésére egész könnyen meg is ússza az üzletet.
 - Levitás vagyok, zöldi. Egyébként is könyvtárba járok - jegyzi meg vállat vonva. Azt már nem teszi hozzá, hogy ha kell, ha nem, mert azért nem ő a kékek mintapéldánya, és sokkal több idejét tölti seprűn, mint a könyvei mellett. De azért még valószínűleg simán felismerné a könyvtáros, ha összefutnának.
Közben azt is megtudja, mi az a hók. Roland ezt némi homlokkopogtatás kíséretében tudatja vele, majd azzal vág vissza, amit Csenge mondott neki épp az előbb: a ténnyel, hogy ő elméletileg levitás lenne vagy mifene. Csenge bólintva reagál a szép "ütésre", de mondhatni elég magas labda volt ez tőle, szégyen lett volna nem lecsapni.
Nem visszavágásként, de azért, hogy a srác "érezze a törődést" fel is ajánlja neki, hogy nyugodtan ráhajthat Lucasra, de a rellonos hamar közli vele, hogy nagyjából ugyanannyi lelkesedést érez az ügy iránt, mint Csenge.
 - Hé, te most sértegetsz? - tettet felháborodást, tükrözve a másik arcára kiülő érzelmeket, majd legyintve folytatja: - És igen, elég gáz lenne, ha máris összeborulnának. Vagy a fene se tudja. Komolyan, mintha lett volna már kapcsolatom. De még sima se volt, nemhogy ilyen megcsalósdi. Lehet nem is lesz - húzza el a száját némileg elszontyolódva, de ekkor érkezik a tökéletes megmentő ötlet, amit rögtön meg is oszt a rellonossal. Aki azonban nem repes a gondolatért, és le is szögezi, hogy a részvételt benne nem vállalja. Bár a százfűlével való alakváltás éppenséggel Csengét sem dobja fel, az ajánlott módon meg aztán pláne nem.
 - Miért akarnék úgy kinézni, mint ő? Nem azt akarom, hogy Lucasba zúgjon bele még jobban - csóválja a fejét. - Ami meg a főzetet illeti... megvannak a forrásaim - jelenti ki titokzatoskodó hangon. Az átváltoztatástan vizsgájának körülményeiről nem beszélt senkinek, bár erről most eszébe jut, hogy azért még tartozik is Hunornak. Talán kevesebbet kellene a nem létező szerelmi életével foglalkoznia, és többet a barátaival. Bizonyára kevésbé lenne fájdalmas is.
 - És abban nekem mi lenne a jó? - nevet fel Roland ötletére. - Ha azt akarnám, hogy én fogdozzam magamat, azt egyedül is meg tudnám oldani. Akkor már inkább hozok neked egy szálat Lili... Nem, ezt inkább hagyjuk - fejezi be motyogva vörös fejjel, de feltekintve Rolandra azért még hozzáteszi: - Bár azt elhiszem, hogy alaposság terén nem lenne rád panasz.