Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Mentős voltam, nem megmentő. Mégis mostanában sok diákért megyek el ide-oda, hogy bekísérjem őket a kastélyba. Most is azért tartok a kapu felé, hogy összeszedjem a kóborló, elveszett, tanácsatalan nebulókat. Civilben vagyok. Ma nincs még dolgom és kell is ez a nap pihenés, mielőtt belevetem magam ebbe az új tanévbe és annak feladataiba. Kellemes idő van idekinn. Legalábbis nekem, aki hűvösebb éghajlathoz szokott. Laza, fehér alapon világoskék apró virágos ruha van rajtam. Derekán masnival. Hajam fonatából ki-kibújt pár szál és szálldogál ahogy szaporán szedem lábaimat. Három alakot pillantok meg, akik látványosan tanakodnak. Feléjük veszem az irányt és beérve őket megállok előttük. - Úgy látom elkélhet itt a segítségem - közlöm és ártatlan tekintettel nézek rajtuk végig. Nagyon nem festek tanárnak. Még mindig előfordul, hogy beküldenek órára a feledékenyebb vagy idősebb kollégák. Ilyenkor jót nevetek és szólok, hogy bizony én egy vagyok ám közülük. Ez pedig általában megoldja a problémát. Az már nehezebb ügy, amikor a felsőbb évesek hiszek diáknak. Megesik. Szerencsére nem olyan gyakran.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Megkaptam a választ a diáktól, egy rövid helyzetjelentés formájában. Sőt még egy rögtönzött ténymegállapítást is adott. De azt mondta, út közben, hogy rám hagyja a diagnosztizálást. Ez kedves tőle. Tényleg. Igazán kedves. Belefutottam már pár önjelölt gyógyítóba, az ide tévedők között. Szóval már meg sem lepődöm. Valójában lassan semmin sem, ami azt illeti. Leány anyák, öngyilkossági kísérlet, pirománia, konyhai baleset, túladagolt szerelmi bájitalok, alkohol és nikotin mérgezés, kábító és bódító szerek miatti dührohamok. Volt már pályafutásom során mindenhez szerencsém. Pont az utóbbiak miatt kellett a kivonulásból az irányításba váltanom annak idején. Egy törött láb kismiska lesz. -  Legközelebb biztosan nem felejted majd el - mosolygok a lány humorizálásán és megvárom míg befejezik a tirádát kísérőjével és az végül távozik. Magunkra maradva pálcám elhúzom a lába felett mire ketté hasad az azt fedő nadrág szövete. - Ez nem szép - ingatom fejem és magamhoz igézek egy kis üvegcsét a nem messze lévő ellátó kocsiról - Ezt idd meg. Azonnal ható érzéstelenítő - adom át a lánynak, majd miután felhajtott a tartalmát magamban hatvanig számolok. - Most meg foglak vizsgálni és ha szükséges helyre igazítom a csontot és ezután kapni fogsz egy gipszet, egy üveg pótcsont rapiddal. Ma éjjel és holnap itt kell maradnod és ezalatt meginnod. A gipsz pedig ezután két hétig rajtad kell, hogy maradjon, amihez meg mankót kapsz, hogy ezalatt is be tudj járni órákra - magyarázom, hogy amint befejeztem megtegyem azt amiről beszéltem. Finoman megfogom a lábát és végig tapintom. Ebből ő már szinte elvben alig érez valamit. Maximum enyhe nyomást és a törés konkrét pontján kellemetlen, rövid szúrást, de fájdalmat semmiképp. Ismét pálcámat hívom segítségül és helyére igazítom a csontot, amit megint tapintással és bűbájjal ellenőrzöm, hogy biztosan tökéletesen a helyén van-e és semmi nemű eltolódás ne legyen. Mert ha rosszul forr össze, azt nehezebb korrigálni, bár persze nem lehetetlen. Ezután újabb bűbájt vetek a végtagra, mire a gipszes pólya és egy tál lebben mellénk és "láthatatlan kezek" végzik el a piszkos munkát. Ellenőrzöm pár mozdulattal a szorosság mértékét, nehogy túl szoros vagy épp ellenkezőleg, túl laza legyen, majd egy szárító igézettel véglegesítem a művet, ami fehérre színeződik és teljesen  megkeményedik. - Kész is van. Mindjárt hozom a csont növesztőt és egy poharat. Addig pihenj - mosolygok biztatóan a lánykára, majd elmegyek az orvosi szoba felé, hogy néhány perc múlva az ígért két dologgal térjek vissza hozzá. Az üveget kibontom és kiöntöm az első adag italt, majd bátorító pillantással felé nyújtom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Mindenről tájékoztattam. Minden kérdésére válaszoltam. Magamban ugyan együtt éreztem vele, mégis jót derültem a cserfes megjegyzésein. Igen a csontnövesztőnek nincs jó íze, ezzel még egyet is értettem és meg is mondtam neki, hogy igaza van, teljes mértékben. Nem tudom, hogy az alap természete ilyen-e vagy csak a fájdalomcsillapító főzet és a sérülés adta adrenalin löket tette-e ilyen beszédessé, minden esetre nagyon jól eltársalogtam vele. Az óráimról ismerem is őt, most, hogy jobban megnézem. Ott is mindig rendesen viselkedik és nincs vele baj sosem. A fiatal korban elkezdett sport ad egy bizonyos plusz fegyelmezettséget a gyerekeknek, az már biztos. Könnyebben lehet őket kezelni és mentalitásukon is meglátszik. - Ha bármi kérdésed lenne a gyógyulás ideje alatt, vagy fájdalmad lenne, kérlek azonnal gyere majd vissza! Rendben? - mondom a lánynak miközben egy pár mankót hívok magamhoz és átadom neki. Megmutatom és el is magyarázom hogyan használja. Kímélnie kell a lábát és ez a jól bevált mugli eszköz ebben remek segítője lesz. Ezután még beszélgetünk egy kicsit, hogy lássam nincsenek-e fájdalmai. Az érzéstelenítő hatása lassan elmúlik, de Zselyke nem adja jelét erős fájdalmaknak, így megnyugodok, hogy rendben helyre sikerült tennem minden porcikáját és a gyógyulás simán fog zajlani. Azért még majd ellenőrizni fogom egyszer vagy kétszer, de ahhoz már elég lesz annyi is, hogy óra végén rápillantok. Nincs akadálya, hogy tanuljon. Nem veszi zokon. Szorgalmas és már most nagyon kötelességtudó. Megnyugtatom afelől is, hogy ezt a napját egy az egyben én magam fogom igazolni. Nyugodtan pihenhet ma még itt a gyengélkedőn, de holnap már mehet is órára. Közben befut hozzánk Lex, így az ő gondjaira bízom. Macskám nem rest és teszi is a dolgát. Felugrik az Eridonoshoz és körbe udvarolja, hogy simogatást kapjon tőle. Nézem őket egy darabig, majd amikor egy bagoly reppen be az ablakon, lábán levéllel, gyorsan elköszönök és a madárral a nyomomban visszavonulok a gyógyítói szobába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vele minden különleges élmény. Nem csak az, amit legutóbb megmutatott, amikor meglátogattam. Tényleg, minden egészen másként zajlik. A legegyszerűbb cselekvéseknek is rituáléja van nála. Tudtam ezt jól, amikor felajánlottam, hogy kivizsgálom és el is kísérem a helyre, ahol ezt meg tudom tenni. Szegedre jöttünk le végül, mert Budanekeresden nem áll rendelkezésre minden eszköz, amire szükségem van az átfogó vizsgálatokhoz. Itt viszont igen. Ráadásul egy olyan részlegen vagyunk, ami kísérleti labor. Nincsenek sem kollégák, sem tobzódó betegek. Csak mi ketten és a masinák. Az első helyiség a gyógyítói pihenő. Itt kellemes, semleges illat van, a hőmérséklet sem nem túl meleg, sem nem túl hűvös. A mágia ereje érződik ugyan, de nem tolakodóan. Kényelmes fotelok kaptak itt helyet és egy soha ki nem fogyó tea-és kávéfőző működik. - Először beszéljük meg milyen vizsgálatokat fogok végezni rajtad, hogy semmi ne érjen váratlanul. Rendben? - kérdezem, ahogy elrendezkedünk a szobában. Úton idefelé nem ejtettünk erről szót. Inkább hagytam őt a maga világában és magamat a ráhangolódás csendjében. Próbáltam békét megélni, bizakodást, szilárd elhatározást és nyugalmat. Csak akkor szólaltam meg, ha feltétlenül muszáj volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyszerre érdekes és elgondolkodtató vele lenni. Találkoztam látássérült emberekkel hivatásomból kifolyólag, de ő egészen más kategória. Van benne egy olyan éteri megfoghatatlanság, ami mindig elbizonytalanít. Tudom mekkora teher neki a hoppanállás, de azt is tudom milyen fontos neki, hogy megtudja mi a helyzet a rosszulléteivel. Áldozatokat hoz és ezek miatt tisztelem. Éreztem egész úton, hogy talán mégsem kellett volna ekkora stressznek kitennem, de most, látva ahogy elveszetten ül a számára ismeretlen környezetben már biztos vagyok benne, hogy ezt a mai napot valami módon kompenzálni fogom neki. Azonnal egy kő jut az eszembe, mely ugyanolyan éteri és érzékeny energiájú, akárcsak ő maga. - Egy pillanatra magadra foglak hagyni, de nem megyek messze és ha kiejted a nevem, a szoba bűbája jelez nekem - beszélek hozzá puha gondoskodással és átmegyek a mágikus kellékek raktárába, ahol egy gyors "invito szelenit!" elmondása után, kezemben a nevezett kőből készült lencse alakú, selyempuhára csiszolt koronggal térek vissza. - Tessék, ezt neked hoztam - adom nagyon óvatosan a kezébe a követ és hagyom, hogy megtapintsa, felmérje, megszokja az erejét. - Szelenit. Ez segít csökkenteni a környezet rád gyakorolt hatását. Nem nyom el semmit, csak egy puha takarót von köréd, hogy ne érezd olyan kiszolgáltatottnak magad - mondom és mellé ülök kényelmes, nem tolakodó távolságra, hogy aztán egy kicsit figyeljem, miként reagálnak egymásra a szelenittel. NEm erőltetek semmit, de szeretném, ha tudná, hogy valóban vigyázok rá, amennyire tőlem telik nem csak most, de a vizsgálatok atatt is végig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Azt szeretem az éjszakai ügyeletben, hogy behozhatom magammal Lexet és amikor épp nincs betegünk őt dajkálhatom. Ma azonban kölcsönadtam. Az egyik diákunk nagyon szomorú volt, mert míg ő itt volt, sajnos meghalt a nagypapája. Nehezen dolgozza fel az elvesztését, mert közel álltak egymáshoz. Teljesen meg tudom érteni mit érez. Ezért gondoltam egyet és megkértem, vigyázzon Alexejre egy kiscsit. Eltereli a figyelmét és macskám kedvessége még a lelkének is jót fog tenni. Így történt tehát, hogy egymagam ülök a gyógyítóiban és kórlapok szortírozásával, rendezésével és archiválásával töltöm az amúgy, hála at égnek csendes estét. Szőke fürtjeim franciás fonatba fogtam össze, púder színű pulóverem és bézs nadrágom felett fehér talárt viselek. Az asztal felett görnyedve olvasok egy diagnózis sort immár negyedjére, de a betűk kicsit összefolynak. Ujjaim közé veszem orrnyergemet és kis nyomást gyakorlok az ott lévő akupresszúrás pontra. Ezután megmozgatom elgémberedett nyakamat, majd a vállam következik. Ébernek kell maradnom még pár órát. Éjféltől hajnal ötig elvben aludhatok úgyis majd. Úgy döntök készítek egy teát. Megindulok tehát a szamovárom felé, amit még tavaly rendszeresítettem ide a gyengélkedőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Orrnyergemet masszírozva, kezemben egy bögre teával ülök vissza az íróasztalhoz. Nagyot sóhajtok, látva a rengeteg átnézendő kórlapot, ami rám vár még ma éjjel. Folytatom is azonnal, hogy haladjak, de csak nem sikerül koncentrálnom. Nincs idebenn oxigén. Felkelek ablakot nyitni és kiszellőztetni a régi papíroktól poros helyiséget. Ekkor hallom meg a nyávogást és a kaparászást. Felelősségteljes macska gazdiként automatikusan veszem az irányt a hangok forrásához. Arra gyanakszom, Lex lopakodott vissza hozzám suttyomban, de nem. - Helló Cicus! A gazdádat hol hagytad? - kérdezem, miközben kipillantok a folyosóra, hátha meglátok valakit. Odakinn csend és béke honol. Csak a fáklyák adnak némi fényt ilyen, hiszen későn igazából már senkinek sem illenék kinn kóricálni. - Gyere szépen, kérsz egy kis tejet? - nyúlok óvatosan a szép állat felé, hogy előbb hagyjam magam megszagolni, majd elkezdjem simogatni, ha hagyja magát. A fejénél kezdem, a füle tövénél folytatom és ujjaim végigszántanak a hátán. Ártatlan kék szemeim közben keresnek egy nyakörvet vagy bilétát, ami elárulhatja a macska nevét és a tulajdonosa kilétét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Puhán kutató ujjaim ugyan meglelik a bilétát, de olyan fáradt vagyok, hogy csak mosolyogva megrázom a fejemet arra, amit olvasni vélek rajta. Nem csoda mindez, hiszen azon túl, hogy itt dolgozom még kutatok is és néha besegítek a diákoknak, akiknek nem megy a gemmológia. Szinte csak aludni járok fel a lakrészembe és azt sem sokat. Túlterhelt munkamániás vagyok mióta magamra maradtam, aki saját lelkiismeretessége miatt bukik fel egyszer a kimerültségtől. - Gyere szépen, bemegyünk aztán meglátjuk találok-e neked valami finomságot - nyalábolom fel óvatosan a méretes macsekot, és amennyiben az hagyja magát, simogatások duruzsolás és cirógatás közepette cipelem be a gyógyítóiba szőrös vendégemet. Lehuppanok vele a székre és ölemben tatva kezdek kutatni holmim között. - Hmm...nézd csak, akad itt egy tonhal konzerv. Na, mit szólsz Szépségem? - húzom ki az íróasztal nekem felcímkézett fiókját, miközben szakadatlanul vakargatom a kandúr füle tövét, ha pedig az még bizalma jeléül a hasát is megmutatná, akkor azt is megsimogatnám. Lex például teljesen odavan érte, így nekem is természetes cselekvés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kezem alól leszökken a padlóra a macska. Nem tartóztatom, pedig már nálam van a konzerv, amit kivettem a fiókom aljából. Nagyon rázza a fejét, amit a nemleges válasz jelének kellene tekintenem, arra a kérdésre, hogy mit szól hozzá. Ehelyett valamiért arra jutok, hogy elege lett a simogatásból. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Tágra nyílt szemmel és elnyíló szájjal nézem végig, ahogy emberré válik előttem. Ajkaim elé kapom a kezem, ahogy aprót sikkantok és érzem, hogy rákvörösre vált az amúgy halvány színű arcom. - Teee, te macska voltál...és én..én meg simogattalak és becézgettelek...Jaj nekem...Ne haragudj rám... - mondom zavaromban kicsit dadogva és ártatlan kék szemeimből süt a kétségbeesett naivitás. Nem akartam én rosszat. Esküszöm. Hiszen ez a férfi az előbb még csak egy macska volt, akit meg akartam etetni. Egy nagy macska. Egy main coon, igen. Mondom magban, hogy aztán végre leessen a papírtantusz. - Egy teát? Máris, máris hozok neked - téblábolok el a szamovárig, aztán vállam felett hára pillantva kérdezzem meg, hogy mivel is inná a teáját. Az arcom még mindig rózsás, a füleim égnek, de a szívem már nem azért kalapál, mert megilletődtem. Atyaég! Én simogattam Őt! A hasát a mellkasát és a hátát! Ez már intim kapcsolatnak számít akkor vajon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A tea készítése nagyszerű dolog arra, hogy ne lássa rajtam mennyire zavarban vagyok. Főleg attól amikre az előbb gondoltam. Teljesen összezilált a tudat, hogy olyan helyeken értem hozzá, még ha macska is volt, amikhez még jó sok randevú után sem biztos, hogy mernék a megkérdezése nélkül. - Igen, igen. Mondtad, de mostanában azt sem tudom hol áll a fejem - magyarázkodom úgy ötvenedjére megkeverve a teát, az üres teát! Jaj nekem! - Köszönöm, még a nagymamámé volt - mondom a szamovárra, aztán bíbelődöm és tipródom tovább - Tudod ott a kutatásom, aztán nyakamon egy konferencia, meg még az itteni műszakok - hadarom miközben odaadom neki a csészét, ami hogy-hogy nem macskás. Egy rőt macsek néz rá róla a nagy zöld szemeivel. Aztán végre leesik mit kérdezett - A hónapban ez az utolsó éjszakám, azután még lesz két nappal és ennyi - válaszolok és magamhoz veszem saját innivalómat, ami teljesen kihűlt. Annyi baj legyen, iszom ahogy sikerül. - Ez most bután hangzik, tudom, de te olyankor mit érzel, amikor macskaként dögönyöznek? - teszem fel ártatlan, őszinte tekintettel a kérdést pár pillanatnyi hallgatás után, mert nem hagy nyugodni a dolog. Igazából az nem, hogy most akkor már emberként is közelebb vagyunk egymáshoz és mondjuk nem csak az arcára adhatok mondjuk puszit, hanem...Áh...badarság! Még ilyesmiről szó sem esett közöttünk. Mondjuk eshetne, de az olyan furcsa lenne. Vagyis nem furcsa, csak más. Ő teljesen más mint Bálint. Belőle egészen más energiák sugároznak. Kedves energiák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hatvanhat. Ha babonás lennék, azt mondanám, hogy ördögtől való ez a szám. Így viszont csak örülök, hogy nem kell annyit lépcsőznöm vagy ügyetlenkednem a páternoszterrel. Valamiért sosem tudok időben be meg kilépni, ezért bezuhanni, vagy cseppet sem elegánsan kiugrani szoktam belőle. Igazán kecses, ahogy landolok, mint valami szőke parókás malac a jégen. De ez alkalommal ezt bizony megúsztam. Csak Anton hiányzik. Nagyon. Úgy belopta magát a szívembe és az ujjbegyeimbe és...és minden kis négyzetcentiméterembe, hogy már most azon vacillálok, hogy amikor visszaérek meglepem majd valamivel. Például egy órányi macska alakjában elvégzett simogatással. Mert ahogy arra rájöttem azt nagyon szereti. Meg valami szuvenír is kell, ha már alakul köztünk a szerelem. Ezekkel a nem éppen a konferencia komoly témájához méltó gondolatokkal van tele a fejem, amikor valaki megszólít. - Oh...Szia! - szökik a számra széles mosoly, ahogy felismerem a fiatal kolleginát. Felfedezőútrám nem is indulhat ennél jobban. Jaj én is, mert csak engem delegáltak és attól féltem senkivel nem tudok egy szót sem váltani, ami nem rúnázott műszívről vagy mágikus műtéti eljárásokról szól majd. Szóval te vagy a megmentőm! - lelkendezek nagy, kék szemeimben és hangomban is vidám örömmel. Tényleg unalmasnak ígérkezett ez a pár nap Anton nélkül, de most már kellemesnek látom az itt töltendő időt. - Huh várj, megnézzük. Azt tudom, hogy az ő előadásával egy időben lesz az amire én szeretnék beülni. Dr. Vaskovik úttörő a mugli sebészeti módszerek mágikusításában - mesélem, miközben kis táskámból előveszem a programfüzetet, aminek hátulján egy sematikus térkép van, mely jelöl bennünket és mikor mozgunk, a kis neves pöttyök velünk mozognak. Tiszta tekergők térképe, doktor special edition. Fölé hajolok a lapnak. - Hmmm..Szerimtem induljunk el egyenesen, arra,  aztán az első kereszt folyosónál tovább jobbra - mutatom ujjammal a javasolt útvonalat, hogy azután felnézzek és várjam a kedves nő válaszát. Remélem tudunk egymással majd az elkövetkező napokban még találkozni. Viszont addig is kihasználom az időt, míg a termekig sétálunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Erre most mit lehet mondani? Zavaromban még picit túl is cukrozom a teáját. Legalább nem sót kap bele, az is valami. Tanakodom egy kört magamban, míg a szamovárnál szöszmötölök aztán rá emelem ártatlan tekintetemet. - Az biztos, hogy nem fogom egyhamar elfelejteni - fut azonnal leheletnyi az arcomra és bizseregnek az ujjaim, amik nem sokkal ezelőtt még a bundájában voltak elmerülve. Teljesen átjár ez a furcsa valami és szinte érzem, ahogy feromonokat bocsátok ki, miközben a véredényeim kitágulnak és még jobban elpirulok. Attól félek ezt ő is észre fogja venni. Gyorsan témát váltok, de túl hamar kanyarodom vissza a macska lét részleteihez. Alig tudok odafigyelni a saját mozdulataimra. Esetlenül közlekedem a szűkké és meleggé vált szobában. Aztán kimondja amit reméltem nem fog, de mégis megteszi. Nekem meg azonnal nyilik is kifelé a szám, amit pont most kellene lelakatolnom, aztán jó messzire dobnom a kulcsot. - Megmutatod? Dorombolnál nekem? - ahogy kimondom rájövök, hogy ez mekkora butaság volt, amit már nem csinálhatok vissza. Túlságosan imádom a macskákat és vonzódom hozzá. Mint valami szédült bakfis úgy nézek rá, várakozva vágyakozva vagy nem is tudom hogyan. Nagyon meleg van, ezért kigombolok két gombot a blúzomon. Orromba tolakszik parfümöm és saját vágyaim illata. Ez teljesen összezavar. Ilyen még nem történt velem. Lehet beteg vagyok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Egyáltalán nem vártam bocsánatkérést. Kicsit zavarba ejtő volt az élmény, de mindenképp kellemes. Bizarr és izgalmas egyszerre. Nem sok ilyenben van részem. Igazából sosem volt még ennyire közeli kapcsolatom egy animágussal. Elmosolyodom és megrázom a fejem. - Semmi baj, jó értelemben volt felejthetetlen - mondom halkan, ezzel le is zárva ezt a részét a beszélgetésnek. Kezemben teámmal kérem meg ezután a legbotorabb dolgra, amire csak lehet. Félek teljesen bolondnak, vagy ami még rosszabb, tolakodónak néz azon túl, hogy megtagadja a kérésemet. Látványosan elpirulok saját butaságom zavarától és szóhoz sem jutok az elkövetkező pár pillanatban. Egyszerre ér el hozzám vacsora meghívásával együtt a tény, hogy már fel is ölti macska alakját és hangos, szívmelengető dorombolásba kezd. Teljesen elgyengül a térdem. Leteszem a teámat és bátorságot merítve vágyamból odalépek elé. Kezeimet kinyújtom, ha hagyja elkezdem simogatni, majd a füléhez hajolok.- Nagyon szeretnék veled vacsorázni - suttogom neki, mert úgy tudom, ilyenkor valamivel jobban hallanak. Aztán egy lágy puszit adok szőrös fejére és eltávolodom egy kicsit, hogy ha akar visszaváltozhasson. A szívem most elég szabálytalanul ver és aggódom, mit fog szólni a merészségemhez. Nem tudom milyennek lát engem, de az biztos, hogy fülem hegyéig vörös vagyok és kék szemeim úgy csillognak, mintha valami tűz lenne bennük. Furcsa, mégis otthonos érzés, mintha hazaértem volna valahová, ahol még nem is jártam. Lehet ez a szerelem? Annyit olvastam és hallottam róla, de Bálinttal egészen más volt. Olyan tudományos. Nagyon kellemes, és biztonságos. De ez valami egészen más és új és ismeretlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Aggódva várom hogyan reagál a kőre. Ártatlan kékjeim el nem mozdulnak róla. Figyelem az ujjait, ahogy szinte egybeolvadnak a szelenit darabbal. Selymes és puha fehérségek találkozása, mint valami fura tánc, úgy hat a letapogatás. Művészinek, talán ez a jó megfogalmazás. Aztán a szájához emeli és furcsa hangot hallat. Először megijedek, de aztán megbabonáz, mint mindig amikor figyelhetem. Meg sem merek se moccanni se nyikkanni, annyira leköt a viselkedése. Kutató vagyok, ez nem is csoda. De néhány hosszú perc múlva muszáj vagyok megtörni mégis a pillanatot. - Az első vizsgálat egy nagy labor lesz. Ezután szeretnék csinálni egy EKG-t és egy ultrahangot. Beleegyezel ezekbe? -kérdezem lágy, halk hangon úgy, hogy óvatosan megérintem szabad kezét. Ebből tudhatja, hogy itt vagyok vele és mellette. Számíthat rám és igyekszem a helyzethez mérten a legkevesebb fájdalmat okozni. Ez a vérvételnél lesz a legnehezebb. Ott szúrnom kell, de bűbájjal fogom irányítani a tűt, amit hydromágiával kezeltek és így mindig elsőre beletalál a vénába. Azért szeretem ezt a klinikát, mert itt egyesítve vannak a mágusok és muglik legjobb módszerei és eszköztára. Több orvos beavatott és akad olyan mágus aki orvosi egyetemet is végzett. Kiváló ellátást tudunk biztosítani a betegeknek és a kutatási részleg, ahol most vagyunk, szintén remek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Belebegtetek mindent, ami a vérvételhez szükéges, majd leülök vele szemben. Míg előkészülök, végig beszélek. Ez engem is megnyugtat. Elmesélem miként működik az ultrahang és azt is meglebegtetem előtte, hogy hallani fogjuk a szívét ahogy dobog. Hangosan, tisztán. Nem úgy, ahogy magunkban szoktuk a sajátunkat. - Sokan úgy vannak vele, hogy a szív csak egy nagy izomcsomó, mely pumpa funkciójának köszönhetően keringeti a vért a szervezetben és ennyi. Szerintem ennél jóval több - beszélek halkan miközben a vér már a piros csőbe jön, de hamarosan cserélnem kell. Ez szokott fájdalmas lenni, ahogy előbb le, majd felfelé megmozdul a tű a vénában. Rutinosan kezdem el a feladatot, nem engedem meg magamnak sem a godolkozást, sem a kíméletet. Gyors és határozott, teljesen biztos kézzel végzem el a csőcserét és a vörös testnedv immár a lila csőbe folyik. - Valamiért úgy hiszem, hogy a kutatásokkal ellentétben a lélek, de legalábbis egy része a szívben van. Szerinted? - igyekszem terelni a figyelmét az utolsó csere közben, aminek végén a kék cső is megtelik. Óvatosan de gyorsan húzom ki a tűt és mondok sebkötöző igét a karjára. Azután saját kezűleg címkézem fel a csöveket, amiket a vizsgálatok után kézben viszek át a laborba. Egy pohárba vizet veszek ezután és cseppentek bele öt csepp hegyikristály elixírt, amit közlök vele és megkérem igya meg, mielőtt folytatnánk. Ez az ital segít pótolni a folyadékot, az elektrolitokat és a hegyikristály az életerő regenerálódást segíti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kellemes is lehetne ez a mai nap. Se bal lábbal kelés, se bosszantó kis apróságok, csak a nyugalom és a boldogság, hogy menyasszonyként kezdem ezt az évet. Ott csillog az ujjamon az Antonomtól kapott gyűrűm, ami minden pillanatban erre a csodára emlékeztet. Arra, hogy egymásra találtunk, és bár semmi sem tökéletes, mert a lánykája kissé még tart tőlem, de az életünk révbe érni látszik. Egy épületben vagyunk, mégsem gátoljuk a másik szakmai életét. Minden lopott percet vele töltök, de ma én idefenn maradtam, hogy előkészüljek a gyengélkedő megnyitására. Kollégám persze már megint a szoknyák után futkorászik. Thorsten, még a nevében is ott az istenkomplexus. Folyton zavarba hoz és ahelyett, hogy levegőnek nézném, butácska naiva módjára mindig besétálok a kelepcéjébe. Komolyan, már azt fontolgatom, hogy szólok erről Antonnak. Azért nem tettem eddig, mert ez a fajta áskálódás teljesen szembe megy a jellememmel. Bárcsak találna más célpontot végre és békén hagyna... Esküszöm, ha idén is ezzel kezdi az évet, tényleg bemószerolom a vőlegényemnél. Na de vissza az igazán fontos dolgokhoz. Éppen a bájitalok lajstromját futom át, amikor furcsa zajokra leszek figyelmes. Kisétálok az ajtóig és földbe gyökerezett lábbal állva hallgatom az egyre másra felzengő ordítást, trappoló lábak és elkiáltott utasítások hangját. Tavaly egy elsőst inzultáltak, idénre meg az Armageddon lett betervezve, csak nekem felejtettek el szólni róla? Pislogok hatalmasra nyílt, ártatlan kék szemeimmel és várom, hogy mikor ér el ide a lökéshulláma annak, ami odalenn zajlik. Megpillantva az első érkezőket, azonnal elmúlik zavarom és vele együtt a leblokkolás. Azonnal elébük szaladok. Főkötőm alatt kontyom stabilan tart, hófehér talárom gallérja kikeményített, ujját futás közben tűröm fel, majd pálcámat húzom elő zsebemből és szorosan fogva vágok bele a triázsolásba. Most jól jönne a segítség, de egyelőre egymagam vagyok gyógyítóként az események sűrűjében.