Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
értette a kérdést, hordta is a gyűrűt, aztán már nem igazán volt oda a jóban, rosszban rosszban részéért és inkább kiszállt igen undorító dolgok kíséretében
|
|
|
|
|
|
Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
Praliné#godisgood >> ×××
Figyelmeztetés! A hozzászólás szexuális utalásokat, vulgaritást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? Do it.
Nevettem, de kurvára nem volt ez túl őszinte dolog. Leginkább úgy éreztem, erre se most, se később nem kéne válaszolni a magam érdekében, volt valami hibbant nő is, akit miután elküldtem a karom simogatása után a kezére szorítva közölte, hogy fel fog jelenteni zaklatásért. Majdnem megerőszakolt a szemével, és ő jelent fel? Krisztusom. Egyszerűbb lett volna, ha hagyjuk. Ezek tapadnak, biztos hogy nem. Ez igaz, de ő? vele mi bajod, ide tapadhatna a... Kuss. De most már komolyan. - Igen, baj? Kipróbáltam, hogy hangzik - gondolkodtam látványosan - szoktál -, pedig nem volt min - kapd be -. Már elég jónak tűnt, sőt, kifejezetten vicces és jóleső volt a szó. Irtózom a normálistól, amióta én is aberrált vagyok. Ez is lehet az ütéstől, amit a fejemre kaptam, nem? Szeretnéd, ha így lenne. Csak néztem rá le, ahogy a gombokat ki, majd újra rangsorolta. Bár nem volt elcsúszva a hossz, de a minta rettenetesen bántotta a szemem, nem szóltam mégsem. A göndörödött fürtjeit lestem, aztán az orra vonalát, majd az ujjait, amik még az utolsó gomb után se távolodtak el rögtön. Olyan érdekes egy perc volt az, nem igazán akartam ezért rászólni, vagy úgy bármit vele, igazából még meg is mosolyogtam, mielőtt kellett volna. Ez a fotózás dolog nem az erősségem, s talán sosem lesz. Nem is hiányzik, jól elvoltam a kötelező igazolvány és aktafotókkal, minden mást évekkel ezelőtt magam mögött hagytam. Dobozban és messze onnan, ahol éppen élek. Undorodtam a tényektől, hogy léteztek néha. Fel is sóhajtottam a gondolatra, de inkább kivártam a képet. - Szerintem is - helyeseltem a "gagyi" kivesézésén. Szimplán szar volt, valljuk be, de én ilyen rendes figura vagyok és alkalmazkodtam. - Ja, a színek elég jók, én a helyedben a faszit lecserélném rajta, de amúgy ja, jó - bólogattam mielőtt zsebre toltam volna a kezeim.
|
|
|
|
Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
Mogyorós Bonbon#godisgood >> ×××
Figyelmeztetés! A hozzászólás szexuális utalásokat, vulgaritást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? Do it.
Imádtam, ahogy játszik, minden kutya különleges a maga nemében és még csak kicsinek, vagy korban kölyöknek se kell ahhoz lenni, hogy egy játékos és lelkes eb legyen előttem. Le sem akart olvadni a vigyorom, néha még kisebb nevetések is elhagyták azt hiszem a szám, ahogy a kezemmel az arca körül köröztem, hagyva, hogy újra finoman megkóstolja, ha úgy adódik, de aztán csak megvakargattam meg szemrevételeztem a kendőt. Igazság szerint a mintáján lett volna mit átgondolnom, mert olyan ismerős volt. Talán valaki sétáltatta már? Nem hiszem, az csak beugrana, gondolom legalábbis. Mikor furán megmorogta a poharam csak feljebb emeltem, és csitítani kezdtem. Nem hiányzott a baleset a forró itallal, meg ez amúgy sem egy neki való pohár, bár mintha nem szívlelné. Inkább beleittam, ha előbb túlesek ezen, később nem lesz gond a borogatásra. - Nyugi, kislány, nincs baj vele, látod? Mindjárt el is fogy - mozgattam meg kicsit a poharat, ahogy még felében lötyögött az ital, majd felegyenesedtem, ahogy körül kezdett engem járni. Valahogy nem tetszett a dolog, mintha készülne bármire, de csak hagytam, hogy dörgölőzzön. A kis műsora a körtével aranyos volt, az ugatásra viszont meglepve meredtem rá. - Mit szeretnél kis gyönyörű? Nem jössz inkább velem? - próbáltam felé lépdelni a kérdésem alatt, a poharat megint elfelejtve a kezemben, egészen lekötött a vörös, göndör bunda és annak tulaja. A nagy mancsaival, a csillogó szemekkel, és a viccesen erőszakos ugrálásával. Kibaszott édes egy kislány.
|
|
|
|
Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
Praliné#godisgood >> ×××
Figyelmeztetés! A hozzászólás szexuális utalásokat, vulgaritást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? Do it.
Nem szoktam reménykedni, igazság szerint elég régen magam mögött hagytam a bizalmat építő hitet és ezzel együtt járt az aggodalom is, legalábbis ami a nőket illette. Nem próbáltam kedves lenni, nem vágytam újabb hisztikre, arra, hogy olyat kapjak a fejemhez, amire semmi szükségem. A nevem se kellett tudják feltétlenül és ez remekül ment egy darabig. Nem tudom mennyire jó, mikor visítja utánunk a szőke, hogy te, Józsi... Szerintem kurva vicces volt, főleg, hogy a sarkon túl el is tűntünk. Tény, az a nő hibbant volt. Mondja ezt a csengés. Te egy világi nagy fasz tudsz lenni, csak mondom. Hasonlítunk. Mikor húztad vissza a nadrágod a mosol vagy a fotó után? Nagyot sóhajtottam, ahogy ott álltam a kamerája előtt, majd hasonló mélységeket ütöttem meg, amikor vártuk azt a bizonyos elkészülést. Furcsa volt az ing magamon újragombolva. Egyszerre volt idegen és zavaró, közben meg nem értem hozzá, nem akartam belerontani abba, amit olyan... lelkesnek tűnően követett el. Mert lehetne még ilyen lelkes kigomboló. Csak egy kis csendet szeretnék. - Édes vagy, kiscsillag, de ettől még tény - vontam meg a vállam el is nevetve magam a dolgon. - Nem vagyok az a fotómodell típus - vakartam a szakállam kicsit erőltetetten, ahogy mondhatni nem éreztem magam túl jól az egésztől. Nem volt bajom egy fotóval, azzal se igazán, hogy mit lát vagy akar belelátni, de nem különösebben értettem egyet az emberekkel a rólam kialakult kép kapcsán. Volt hogy pozitívan és a negatív oldal is jött, mint most. - Minek nekem a pof... - de nem jutottam a végére, leginkább elég meglepetten felejtettem magam csak úgy ott. Mintha kívülről néztem volna az egészet. Marha vicces, csak mondom. Aztán akaratlanul is előkerültek a zsebemből a kezeim és egy egész rövid pillanatra a vöröske derekára is simultak a tenyereim, ahogy viszonoztam azt a... csókot? De aztán el is engedtem és felvonva a szemöldökeim meredtem rá. - Nem mondták még neked, hogy idegeneket lesmárolni nem mindig kifizetődő? Mi van ha jön valaki, akinek nem Krumpli vagy, hanem mondjuk Cékla? He? - meredtem rá teljesen számonkérően, nem mintha közöm lenne hozzá, de ez tényleg aggasztó probléma! Neked mi a fasz bajod van már megint? Nálad nagyobb pszichopatát nehezen találna. ... Csak nem akarom tudni a válaszokat se. Nem lehet minden rossz örökké. Egész elmosolyodtam a kijelentésén de csak hitetlenül ingattam a fejem, mielőtt még kicsit lemaradva indultam meg utána aztán beérve csak tehetetlenül lépkedtem mellette csendben. Nem akartam beszélni, ő meg igen, és én szívesen hallgattam. Olyan megnyugtató, kicsit csilingelő és lelkes volt. //Köszönet, Krumpli.//
|
|
|
|
Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
Mogyorós Bonbon#godisgood >> ×××
Figyelmeztetés! A hozzászólás szexuális utalásokat, vulgaritást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? Do it.
Szenvedély. Azt mondták rám, hogy egy kibaszott függője vagyok és megszállottja az állatoknak, valójában csak bennem megvan, ami mindenki másból hiányzik. Áldozatkész vagyok, ha arról van szó. Általában azok, akikért mindent megtennék négy lábon közlekednek, sokkal többre is tartom őket, mint néhány embert, talán ezért is a rám ült, széles vigyor és a pillanatok, hogy még csak meg se rezzentem, a belém mélyedt agyarakra. Egyszerűen csak imádtam, amilyen lelkesen támadott engem a maga módján. - Shh, nincs baj kislány - próbáltam lenyugtatni, de csak nem akart csendesebb lenni, sőt, kifejezetten olyan volt, mint akinek egy illat, egy megmozdulás, vagy bármi, de éppen nagyon az ellenére van. Ilyen reakciót szoktak produkálni a robbanószerkutató kutyák is néha, így mondhatni nem volt új, de én aztán nem robbanok. Ez elég biztos. Beszéltem hozzá, próbáltam rájönni ki ő, honnan jött vagy bármire, de folyton elakadtam a nagy, mogyorószín szemeknél, hogy aztán megvakargassam, majd hagyjam játszani magam körül. Nem voltam képben, mire is készül, de azt láttam, hogy van valami. Mondhatni megéreztem. Még találkozott is a tekintetünk, éppen az előtt, hogy ő megint szaladni kezdett volna, de most nem állt meg, nem nézett vissza. Nem tűnt úgy, mint akinek ez olyan játék, hogy vissza is térjen én meg... meredtem egy pillanatig, majd a műanyag pohárba néztem és elhúzva a szám - kidobott pénz - belevágtam a kukába, hogy aztán kerülgetve pár embert futólépésben keressem, most merre lett.
|
|
|
|
Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
Mogyorós Bonbon#godisgood >> ×××
Figyelmeztetés! A hozzászólás szexuális utalásokat, vulgaritást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? Do it.
Meglepően nehezen sikerült csitítani, leginkább semennyire, és teljesen elvesztettem mitől is ijedt meg így. Vagy mi nem tetszik. Sok kutya válik agresszívvá, ha korábban bántották, esetleg elég rosszul bántak vele, ha fizikai erőszak nem is történt, és ahogy egy hang, egy illat emlékezteti őket, teljesen vaddá válnak. Sokszor ártatlanoknak is nekiugranak, pedig csak védik magukat, a saját épségüket. Sóhajtottam egy nagyobbat, ahogy néztem a nagy mancsokra, majd próbáltam az italomba inni, de annyira kerülgetett és figyelt, hogy inkább csak rávigyorogtam. Elég vidám teremtésnek tűnt a kis fennakadáson kívül, játékos kislány. Nem tudtam beazonosítani pontosan mennyi idős, de elég játékos még, hogy ne járjon el felette óra, hogy család barát is lehessen akár. Mégis itt van, teljesen egyedül, ami elszomorító. Mint az, ahogy a poharam loccsant a kuka aljában, mert baszki nekem a kutya után kell menni és vagy az úton öntöm végig, vagy itt folyik szét. Jobb így. Én arra szavaztam volna, hogy előbb igyuk meg. Nincs erre idő. Gyors volt, a kondimhoz képest mindenképpen, amit perpillanat a mellettem siető, szatyros néni is képes volt felvenni. Be kell látnom, hogy kiestem a ritmusból, de kisebb gondom is nagyobb volt ennél az utóbbi időben. Meg ki tud ellenállni a féláras somlóinak? Azzal a sok tejszínhabbal és a mogyorószórattal rajta? Na, én biztosan nem. Ennek ellenére siettem és úgy tűnt, mert megpillantottam a kis négylábút, hogy jól is megy. Lassan kezdtek fogyni az emberek és a háborgók, aztán az utolsó párt is kikerülve igazítottam meg a kabátom, ahogy felnéztem és megláttam békésen ülni. - Megdolgoztatsz, szépségem - ingattam meg a fejem, ahogy elkezdtem lassan lépdelni felé, majd pár lépés távolságban leguggoltam a kezem tartva felé. - Nem jössz velem haza inkább? Hm?
|
|
|
|
Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
Mogyorós Bonbon#godisgood >> ×××
Figyelmeztetés! A hozzászólás szexuális utalásokat, vulgaritást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? Do it.
Pimasz. Az első és egyetlen szó, ami jelenleg eszembe jutott a négylábúról. Elhiteti az emberrel, mennyire kis kezesbárány, az egyik percben még az életét is rád bízná, olyan szemekkel mered rád, a következőben meg úgy jársz, mind a megcsócsált körtéjének a magháza. Félredobnak az utcán és elfutnak előled. Van némi előnyöm a rohadó gyümölcsszármazékhoz képest. Ha a két lábadra gondolsz, jelen tempónkban nem biztos hogy kiemelném. Akkora egy fasz vagy. De ezek a te lábaid is, csak mondom. Remek, akkor ketten vagyunk szarban, de jó nekünk. Ú, odanézz, az a fekete, azokkal a... Nem érdekel. Nehéz volt követni, mert bár nem kiskutya volt, jóval könnyebben mozgott és elfért az emberek között, mint én magam, megnéztek, rám kiáltottak és a nénik fenyegetően intettek felém még rájuk nem néztem igyekezve elnézést kérően mosolyogni. Olyan megenyhültek és elvarázsoltak lettek, egyikük még azt is mondta, hogy legközelebb hozzá is átsiethetek. Ijesztő ez a falu és lakossága. Látod mikbe keveredünk a kutyák miatt? Nem az ő hibája. - Rendben vagyunk, gyönyörű? - kérdeztem a kutyát, ahogy láttam az óvatos, de határozottan közeledő mozgását. Nagyon széles vigyor ült rajtam, majd mikor odarohant hirtelen a rám nehezedéstől meginogtam és még egy nyögés is elhagyta a szám, ahogy megpaskolva az oldalát a bundájába túrtam. Elég nagy puszikat osztogatott édes egy kutya, de nyakörve továbbra se volt, szóval a farka alatt összefogva a hátsó lábait megemeltem felegyenesedve és ez volt a legbiztosabb, mert a tüdőm nem akartam kihányni ide. Ha meg újra kergetőset kezd játszani, biztos hogy idepusztulok. Lehet fele annyi kéne a somlóiból. - Gyere, elviszlek egy jó helyre. - Azt csak reméltem, hogy hagyja is magát ilyen félig ölelve tartani és nem akar a vállam felett hátra elugrani. Igyekeztem nyugtatólag simogatni, amennyire tőlem telt közben és a szám se nagyon állt be.
|
|
|
|
|
Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
Öcsi?#godisgood >> október közepe Két hét leforgása alatt megfordult velem megint a világ. Nem lett szar a gyógyszerek cseréjéből, senki nem volt fasz a csapatból, és még Eugén se terhelt a lovardában pluszban, ez most máshol ütött meg. Éreztem a tompa fájdalmat a tarkómba attól, hogy megint nem aludtam, de ennek nem volt köze most hozzám. Nem voltam megint rosszul, nem ingadoztam, nem volt olyan sok és nehéz súly, amit vinnem kellett volna. Egyszerűen izgultam. Azt hiszem hat éves kölyök lehettem, talán kicsit nagyobb, mikor komolyabb verekedésbe keveredtem pár idősebb sráccal. Megmondtam nekik, hogy nincs igazuk, hogy úgyis megtalálom a családom, én nem olyan leszek mint ők, akik sosem tudják meg. Honnan? Hogyan? Miért? Kapitány hallgatás után kivételesen elő is hozakodott valamivel, ami érdekel. Belefutott egy árvaházi dokumentumba, amit Cinkén keresztül meg is kaptam. Neveket. Ha minden igaz az édesanyámé és édesapámé. Sosem kértem különösen semmit se Mitzingertől, se Kreßlertől, így értettem a meglepődést, mikor megkerestem, hogy tudna-e nekem elérhetőséget szerezni. Végül annyit küldött, hogy az egyik gyermekük ide jár. Megkaptam a nevét és egy képet. Az utóbbi most nincs nálam, a nevet meg már eleget gyakoroltam, hogy az se kelljen. Mély levegőt véve ittam bele a papír kávéspohárba, amiben fehércsokis, kókuszos forrócsoki volt. Tudtam, hogy késésben vagyok, de ez most jól jött, ha igaza van Hattienek, ő már bent ül. Hiszek a nőnek, és jól teszem. - Helló, kölyök, leülhetek? - kérdeztem rá a szabad székre meredve magam elé, nem pont így terveztem, de indulásnak jó, nem?
|
|
|
|
Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
Öcsi?#godisgood >> október közepe Az arcomon széles mosoly terült el, sokkal nagyobb, mint általában ide belépve, pedig kedvelem ezt a helyet. Ha van hely, ahol még szívesen eszem süteményt a konyhán kívül, az ez. Igazából szerintem Bonnie már szerzett receptet Hattietől, mert múltkor az az isler kísértetiesen egyforma volt ahhoz, amit venni szoktam. Imádom, mindkét nőben tehetség van, csak az enyémben több - nem vagyok elfogult! - Bocs, öcskös. Megzavartalak? - kérdeztem a furcsa reakcióra, mert isten lássa lelkem - nem vagyok hívő bassza meg, de most lássa! -, jól akartam indítani. Kis sóhajjal végül le is ültem, intettem a kék hajú nő felé és az islerre is letettem már fejben a voksom, de az egyelőre ráér. Kint kavargott a levegő, pedig mikor sétál az ember nem érezni, sőt, meleg van őszhöz képest, olyan szar ez a sok változás az időben. Még a térdem is megérzi. - Ez a kérdés most egy kicsit meglepett - néztem rá őszintén, leginkább csendre vagy arra számítottam, hogy megkérdi, miért ide ültem, vagy bármi. Ez most olyan eltervezetten kívüli. Nem hoztam a cetliket, de azért emlékszem mit írogattam fel. - Ha javasolhatom, az isler világbajnok a pite levezetésének - mutattam a sütemények felé vigyorogva, hogy aztán még mindig kicsit izgulva járjon a lábam az asztallap alatt. A közepébe akartam vágni, de azt amúgy is tartják rólam, hogy nem vagyok túl kedves látvány, így megpróbáltam lazán. Mert biztos megy ez! - Olivér vagyok, egyébként, sokat járok ide, te is jól teszed. Egyébként Bárány Farkast keresem, te vagy, ugye?
|
|
|
|
Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
Öcsi?#godisgood >> október közepe Lehet, hogy sok ember vesz körül, akik a magányt és a személyes teret mítosznak tekintik, én ezért sem értem meg elsőre, mikor a probléma maga a megjelenésem. Sóhajtva intézek inkább pár szót a pincér lány felé a süteményigényemmel, de mire visszafordulok legalább nem néz ki úgy a srác, mint aki szellemet látott. - Ja, persze, de nem erre gondoltam. Általában az ember előbb problémázik, majd feldobja, hogy baszki, mit is akarsz itt - közöltem egyszerűen, hogy én miként szoktam ezzel foglalkozni. Nem mintha ez megfelelővé tenné. Végül csak vakargattam a tarkóm ahogy előbb a süteményről beszéltem, majd a nevem is sikerült így többek közt kimondani. Na, eddig nem haladtunk papírforma szerint. Ideje visszaterelni magunkat. - Ja hát igen, a lovas lánynak meg a csapatának arany keze van, jót tett ennek a helynek, sokkal finomabb is minden azóta - bólogattam nagy egyetértéssel a megerősítésre meg egyből az asztalra könyököltem, és már kezdtem volna bele a betanult "Azért kerestelek, mert..." dologba, mikor jött a kutyás kérdés. - Hogy mi? - néztem körbe. - Nem hinném, van kutyám, már a nejemen kívül is, de éppen otthon van, egyedül akartam jönni ehhez. Nem nagyon akart lankadni a boldogságom, még a kis kutyás dolog se akasztott meg eléggé, az érkező süteményem meg csak még inkább felvillanyozott. Hát bassza meg, fél lépésre vagyok attól, hogy megismerjek valakit, aki... hát a saját testvérem. Igazából nem neheztelést érzek, nem akarok elégtételt venni a múltért, én csak szeretnék része lenni annak, aminek nem lehettem eddig. Öreg vagyok én már csatázni, erre ott volt a homokozó. - Szóval, kölyök. Téged kerestelek, elég régóta már, és beszarás, hogy itt voltál pár méterre az utóbbi időben - forgattam el a karkötőket a kezemen, hogy ne mártsam végig a kajámon még eszek.
|
|
|
|
Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
Öcsi?#godisgood >> október közepe - Ja, én általában az vagyok, aki akar - bólogattam nagyon önegyetértően, még össze is dörzsöltem a tenyereim az asztalra téve a kezeim. Nem volt ezen mit szégyelljek, volt az életemnek szakasza, mikor ez volt a természetes. De ma nem pont ez vezérelt. Jó, nem teljesen így. Tényleg önző vagyok ezzel a kényszeres kutatással, de szeretnék pontot tenni a dolgok végére, és végre itt volt a lehetőség, ha Gabe nem téved. - Én sem, mikor kölyök voltam nem annyira mozgatott meg a falu, aztán meg elkerültem - vontam vállat, mert bár nem kérdezte, már többet közöltem, mint talán név nélkül illik. Inkább bemutatkoztam, meg akkor már rá kellett kérdezzek, mert kibaszott kellemetlen lenne 10 perc után ráeszmélni, hogy ő nem az a Farkas. Már ha Farkas egyáltalán. Pedig elvileg értek minden négylábú, kutyaszerű állathoz. - Jaja, Mogyoró. A nejem, mármint Mogyoró a kutyám, de a kutyám a nejem is - röhögtem össze meg vissza, imádtam az emberek arcát ilyenkor. A sajátom azért nem tenném erre alapra, mikor kiderült. Arról kevésbé vidáman beszélek. - Mit mondtál? Pillanatok alatt olyan voltam, mint a kivéreztetett állatok fellógatva. A szemem rángva rúgta az utolsókat, ahogy szinte mereven bámultam a srácra. Ez nem olyan dolog, amit bárki, bárhonnan tudhat, teljesen össze is zavarodtam. - Ja, én... anyád, anyád miatt - próbáltam magam összeszedni, aztán kiszedtem a zsebemből egy papírt, ami valami kórházi cuccból volt, meg se néztem eddig. - Ő az, ugye?
|
|
|
|
Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
Öcsi?#godisgood >> október közepe Meglepett, hogy ennyire nyugodtan állt hozzá, hogy egy idegen pasas zargatja. Lehet én már odabasztam volna kettőt magamnak, de ugye ez egy cukrászda, meg egy falu. Mindenki szeretet, béke meg bárányfelhők körében él. Általában. - Ja, ezt ismerem, rengeteg helyen éltem, jártam kiküldetésen és itthon a katonasággal, az aurorokkal is. Laktam a híd alatt is, tök nagy bulik ezek, de ez nem olyan lényeges - legyintettem is, mert nem azért jöttem, hogy elmeséljem mi meg mennyire nagy szám. Egész el is nevettem magam azért ezen a besűrítésen. Az alapján amiket mesélt olyan nagyviláginak tűnt, az jó. Nehéz azokkal, akik így se erre, se arra. Értitek, mit kezdjek valami olyannal, mint akik a nejemnek próbáltak korábban udvarolni. - A nejem animágus, egy kutya az alakja, úgy találkoztam vele először, vicces sztori, szeretem ezt, ünnepekkor van az évfordulónk is - bólogattam magam elé, aztán megláttam Hattiet meg a kék loboncát és kértem tőle egy fehércsokiból készült forrócsokit. Egész rákívántam itt ülve az isler mellé. - Dávid? - a kérdésemkor az a kis vidámság elpárolgott, a mosolyom inkább döbbenet vette át. Megköszörülve a torkom végül csak igyekeztem átlépni ezen. Zavart lettem azt hiszem, éreztem a verejtéket a tarkómon és a homlokomon, meg is dörzsöltem a halántékom, majd megrázva a fejem éreztem a zsibbadást, ami régebben a csengés jöttét adta. Sosem volt csengés, te fasz. Aztán az az ugatás szerű hang mozgatott ki, egyből rá is néztem értetlenül. - Ez mi volt? - teljesen elvonta volna a figyelmem ha nincs előttünk a papír és nem erősít meg. - Nem volt? Nem beszéltek már? Nekem nem volt szerencsém még megismerni őt.
|
|
|
|
Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
Öcsi?#godisgood >> október közepe - Nem, az annyira nem. Bár tanultam pár dolgot, meg voltak vicces sztorik - röhögtem magamon, ahogy felrémlett bennem pár dolog, de tudtam, hogy a magam szórakoztatása most egy kisit eltúlzott lenne, ha kitartana. Igazából nagyon nagy volt bennem az izgalom, hasonlóan éreztem magam mint annak idején az első küldetésemen. Azt a jót, ami kellemesen végigfut az egész szervezeteden, mikor várod, de a kiszámíthatatlansága az eseményeknek doppingol. A gyógyszerek, az életem alakulása vagy a sok nyűg sokáig ezt nem hagyta, hogy előjöjjön. Aztán jött ez a vörös szerelemnő, és megint volt egy nagyobb berobbanásom. Olyan vagyok mint egy hetvenből csórt berobbanó motor, ami néha meg, néha meg bele kell rúgni kettőt. De ezt a hangulatot hamar elhagytam, kicsit meg is állt bennem az ütő meg a vérem is elment valamerre, mert a lesápadásom megmondtam volna tükör nélkül is. Kirázott a hideg, a lehető legrosszabb értelemben, főleg az ugatáskor, addig csak dolgoztam fel a Dávid nevet meg a bilétát. - Igen, figyeltem - közöltem lesokkolva. Nem tudtam erre mit kellene mondani, tenni. Azt hittem itt ma maximum én okozok bárkinek meglepetést és az is jó lesz. Ezt viszont nehezebb feldolgoznom, mint gondoltam elsőre. A hideg végigjárta a gerincem és nem is akart elmenni, olyan érzésem lett, mintha figyelnének. - Meghalt? - néztem rá tág pupillákkal az asztallapra nyomva a tenyereim, azt hiszem az arcomon lévő értetlenség előbb csalódottságba majd keserűségbe csúszott. A tartásom megereszkedett, a szék támlájához dőltem és az ölembe bámultam. Percek telhettek így, mert nem igazán tudtam megszólalni. Azt hiszem nem erre vártam. ERRŐL NEM VOLT SZÓ. - Mikor?
|
|
|
|