Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

A szenvedélyek furcsa dolgok, példának okáért én sem tudtam, hogy ennyire oda tudok lenni egy kétkerekű lélekvesztőért. Mikor végül elszakítom a tekintetem a motorról, hogy könyörgő szemeimet HVH-mra vezethessem, feltűnik, hogy eléggé indulhatnéka van, így nem is problémázok tovább. Mindennek megvan a maga ideje, és bár sokan talán felnevetnének, ha ezt hangosan mondanám ki, de azért igenis ismerem én is a határokat. Jó-jó, és néha ha úgy hozza az élet oda is figyelek rájuk. Jézus, itt dobálózok ilyen szavakkal mint az "élet", mi lesz a következő, a "bezzeg az én időmben"? Fú, betegre röhögné magát rajtam minden legilimentor.

Lebiggyesztem az alsó ajkam amikor kijelenti, hogy nem vezethetek, de látszat-sértődöttségem nagyjából kimerül ebben az egy másodpercben, aztán újdonsült lelkesedéssel nyomom a fejembe a sisakot, és csatolom be a szíjját az állam alatt. Egy pillanatra félrebiccentem a fejem, ahogy előrevetítem magamnak a lehetséges felszállási módokat. Csak pár pillanatnyi habozás, majd egyik kezemmel Dimi bácsi vállán megtámaszkodva rámászok az ülésre, lábaimat komikusan széttárva oldalra, eltartva a motor testétől. Az instrukcióknak megfeleően ráfogok az előttem ülő derekára, és igyekszem odafigyelni, hogy izgatottságomban ne nyomorgassam túl az oldalát.
A lábaim a V alakot megtartva lóbálódznak előre-hátra, egész addig amíg instrukciókat nem kapok rájuk vonatkozóan. Szófogadóan teszem amire kér, és kiszélesedik a vigyor az arcomon, ahogy elindulunk. Nos, észre sem vettem hogy eddig is mosolyogtam, azt hiszem ez egyelőre hozzámnőtt.

Hangosan örömködök ahogy felszállunk, és pillanatokon belül mindenki kis pici pettyé válik a mezőn. Nézelődök jobbra-balra, de igyekszem nem nagyon kidőlni, nehogy bezavarjak a motor egyensúlyába. Az út első részében tartom magam, és csak néha kiáltok fel, ha valami különösen gyönyörűt látok, és mindenképpen fel akarom rá hívni útitársam figyelmét. Aztán amikor hullámvasút-üzemmódba kapcsolunk, egyre több juhúú és vííí sikítódik Dimi bácsi fülébe. Hupsz, bocsánat. Megesik.

Kicsit csalódottnak érzem magam amikor landolunk, egy csapat idegen mellett, hiszen olyan gyorsan elrepült ez az út. Lekászálódok, a sisakot leveszem a fejemről, amitől láthatóvá válik kipirult arcom, és a széltől és siaktól kiborzosodott hajam. Beletúrok picit hátul, hogy fellélegezhessenek a hajhagymáim, miközben enyhe bátortalansággal nézek szembe a... Nem, fogalmam sincs kik ezek, csak annyit tudok, hogy egyetemisták.
- Hahó - köszönök a korábbi kiáltozásoktól kicsit karcos hangon. Körbefordulok, szemügyre veszem a hatalmas épületet, miközben magamon érzem a többiek tekintetét. Mielőtt bármit is mondhatnék, egy alsó hangon 180 centis lány lép oda hozzám, és fellelkesült arccal kezdi el borzolgatni a hajam. Talán még gügyög is egy kicsit a bemutatkozásához. Kifejti, hogy milyen szép, befonható hajam van, és mire észbekapok, már el is kezdi a két fonatot a fejem két oldalán. Csak dermedten meredek magam elé, ahogy próbálom feldolgozni az élményt, miközben az arcom láttán többen elnevetik magukat.
- Engedd el, ő ilyen, úgyis mindjárt végez - bíztatnak, és a helyzet annyira valószerűtlen, hogy visszakúszik az arcomra a korábbi vigyor egy moderáltabb, halványabb változata.
- Masa vagyok, - kezdem meg válaszomat a hirtelen érkező bemutatkozásokra, majd érzem ahogy pattan a hajgumi a fonatok végén, és két határozott kéz fordít Dimi bácsi felé.
- Na, kész. Milyen? - hallom a hangot magam mögül, ahogy Dimi bácsinak szegezi a kérdést. Kíváncsian felemelem a kezem, hogy megtapintsam a fonatot, de a lány rácsap a kezemre, amolyan "ne tedd tönkre a mesterművem" stílusban. Dozzogós arcot vágok, amit csak a néha-néha megránduló szám sarka tör meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Pöttöm kis eb
Én

Szerintem sosem voltam még ennyire szomorú eperfagyival a kezemben. A jobb szemem alatt egy kis izom minden nyalintásnál megrándul, ahogy megérzem a mandragóralevél fujfujfuj ízét. Bleh.
Tüsszentek egy aprót, ahogy a kis szellő az arcomba sodorja a hajszálaimat, amik megcsikizik az orromat. Próbálom a karjaim segítségével hátrafogni a hajamat, de sokat nem segít a helyzeten, és továbbra is hülyén nézek ki. Van ugyan hajgumim a jobb csuklómon, de ahhoz legalább két kéz kellene, a fagyimat pedig mégsem rakhatom le csak úgy nem? Még ha nem is igazán érzem az epret.

- Remélem hamarosan mérséklődik ez az íz - szöknek könnyek a szemembe, ahogy világmegrendülve lerogyok egy padra a járda szélén. Már nem foglalkozom a tincseim féken tartásával, hagyom hogy lengedezzenek körülöttem, takarásukban pedig a pár szomorú könycsepp az ölembe cseppenjen. A fagyit leeresztem, egész az lábamig, a tölcsért két kézzel fogva. Amikor megérzem, hogy az olvadó fagyi a farmeromra cseppen, lenyalom a szélét, de csak fokozódik a rossz kedvem. Mikor telik már le az az egy hónap?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nimibogyó

- Hess na! Sicc innét, te kis cukorfalat! Te is te hé ott, nem mész el onnan? Rossz kiscica! - nem azt mondom, hogy percek óta tőlem zeng a rét, ahogy a száradó macskamentaszagra körém gyűlő cicókat próbálom elhajtani, de de. Nagyhiszeműen lecuccoltam a hengerekkel, falapokkal, köteg spárgákkal, hogy majd amíg száradnak a kis levélkék még barkácsolok is cicónak pár jópofa játékot, erre a tervem dugába dőlni látszik, mert a kastély összes cirmosa, feketéje, fehére és karamellája itt sündörög a lábam körül. Megfogom a tegnap este varrt groteszk plüssegereket, és eldobom őket, hátha utánuk mennek - meg ahogy én azt elképzeltem. Nagyot sóhajtva egyenesedek ki egy percre, arcomat a nap felé fordítom, beszívom a friss, nyarat ígérő tavaszi levegőt. Elönt a békabéke, a nyugalom, meg a világszeretet, hogy aztán újra felidegesíthessem magam, amikor visszapillantva meglátom a levelek felett két miliméternyire szuszogó cirmost.

- Héha már na! - nyúlok a karjai alá, és emelem le a magaslatról. Az eldobott plüssegereket esélyem sincs egyelőre visszaszerezni úgy néz ki, ha egy pillanatra nem figyelek, rögtön megtámadják a kincsemet. Pedig ez Lysander ajándéka lesz! A múltkor nyert ajándékutalványból is szereztem neki egy haatalmas cicatornyot, de szeretnék csinálni neki egy mini akadálypályát ahol igazán kiélheti a vadászösztöneit. Hátha akkor csak minden második hajnalban támadna orvul rá az ágyról lelógó nagylábujjaimra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nimibogyó

- Hogy lehettek ilyen kis dögök, de komolyan, jó, még megértem, hogy unatkoztok, és unjátok hogy egész nap csak az árnyékban per a napon heverésztek csoportokban, és doromboltok ha valaki simogat titeket, de akkor menjetek és kunyizzatok kaját, nézzétek, ott ő - és a távolba mutatok, mire minden egyes kis állat a kezemre fókuszál - felvágottat eszik, zaklassátok őt! Úgyis kevésbé laktok jól a leveleimtől mint a felvágottaktól. Menjetek! Hess naa, felvágott, nyávogjátok utánam, felvágott!

Kimerülten állok meg egy pillanatra, és törlöm le a homlokomon cseppedző izzadtságot, amikor a macsekok figyelme elterelődik. No nem sokáig, már újra védhetem a leveleimet, de épp elég ideig ahhoz, hogy eljusson az agyamig - amúgy éppen hozzám beszélnek. Oldalra kapom a fejem, majd amint felismerem ki beszélt, már fogom is meg az ugró karamellszínű, zöld szemű szörnyeteget, és pakolom le a földre. Ő méltatlakodva nyaffint egyet, nekem meg van kábé négy másodpercem, hogy intsek a fiúnak.

- Szia Nimi! - még egy mosolyra is futja, majd zsörtölődve fogom meg a cirmost, aki már rázza a popóját, és ugrani készül - nincs macskajám, csak macsmentám, de ezeknek az is elég.
Elnevetem magam ahogy meglátom az arcát amikor visítani kezd nála a mini Bocica, és a cirmos egyik kiscicáját (aki sikeresebben ugrott fel mint az anyja) a nyakánál fogva felemelem az asztalról.
- Lehet inkább valahol bent kéne ezeket kiszárítanom - gondolom át a dolgot - ha tudsz segíteni távol tartani őket amíg összekaparom a kis zöld, félszáraz cuccokat, azt megköszönöm.

Meglátok a távolban egy felén sompolygó fekete macskát, és itt telik be a pohár. Egy dobozba rakom az elcsendesedett kiscicát, megfogom a terítő négy sarkát , és összecsomagolom a kis batyut. A kiscica megrázza magát, és máris nyávogva támadásra kész, a kezemben tartott batyu láttán pedig minden olyan cica megtámad, akit Niminek nem sikerült megfékeznie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Pöttöm kis eb
Én

Búslakodva kezdem hegyezni a füleimet. Kinyújtott nyelvvel, a mozdulat közben hagyom abba a hüppögést, és úgy figyelek, hogy hallom-e újra a hangot. Nem is kell sokáig várnom, szinte abba sem maradt, már folytatódik a vonyítás, és a nyüsszögés kutyákra oly jellemző keveréke, így felállok, és egy gyors tájolás után jobbra indulok. Szabad kezem ujjait keresztbe fűzve reménykedek, hogy nem egy kutyót fenyítő nénikével/bácsikával találom majd szemben magam, ahogy benézek egy kis kiugró mögé, ahonnan érzésem szerint a hangok jönnek. Egy naagyon kis édes pufi kutyi néz kétségbeesetten, lógó nyelvvel próbálva átriszálni magát a kerítés lécei között.

- Hát szia te - guggolok le mellé, miközben észrevétlenül a földre cseppen egy csepp fagyim. Szőke tincseim előre esnek, az egyikük a kutyus nóziát súrolja végig. A hátam mögé vetem a hajam, nehogy belekapjon, majd kinyújtom a jobbomat, és óvatosan a fejéhez közelítem. Ha hagyja, megsimítom pihepuhának látszó szép, fényes bundáját, és megvakargatom a füle tövét.

- Hát mid van neked itt? - beszélek hozzá tovább megnyugtatóan, és ha hagyja, leseprem róla a sárga virágszirmokat. Végigsimítok az eb hátán, a kerítés léceit vizsgálgatom. Sajnos viszonylag újnak néznek ki, így nincs remény rá, hogy én ezt kézzel szétfeszegessem. Elmélázva tekintek a négylábúra, egymást kergetik a fejemben a "hol a nyakörve?" "hol a gazdija?" "vajon itt lakik?" gondolatok. A vállamon lógó táskát oda sem pillantva a földre teszem, hallom benne összekoccolódni a vizes üvegemet és a pálcámat. Habozok, nem tudom mihez kezdjek a fagyival, végül a szalvétát a tölcsér köré csavarom, és letérdelve két combom közé fogom. Immár felszabadult kezeimmel gyorsan összekötöm hátul a hajgumival, majd immár két kézzel próbálom feszegetni a kerítést. Legnagyobb sajnálatomra, alig moccan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő