Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit várnom kell, de végül mégiscsak belemegy az üzletbe. Nem látom át, hogy ez neki miért jó, de biztosan van valami oka. Lehet csak segíteni akar - bár az ritka, úgyhogy kétséges. Talán most mondták először rólam, hogy nem tűnök alkoholistának. Hálásan pislogok fel rá kék szemeim mély árkaiból. Ahogy lelép, megint az ismeretlenre koncentrálok odabent, de újra csak falnak rohanok. Ritkán találkozok erősebb okklumentorral, vagy egyáltalán olyan varázslóval, aki már azelőtt védekezne, hogy én támadni próbálnék. Ez sokat elmond azért. A célpontom közel van. Ha most ez egy játék lenne, hangosan kiabálná mindenki körülöttem, hogy forró. Lehet, hogy az orrom előtt van, csak én nem vagyok képes meglátni. A gondolat borzalmasan frusztrál. Mint vérszagot fogott kopó, akit láncon tartanak s nem bír szabadulni.
- Óó köszönöm! - veszem át csillogó szemekkel az üveget és rögtön lecsavarom a tetejét, a tartalmának a felét pedig két kortyból legurítom. A gyönyörtől felsóhajt a gyomrom, és én is jólesőn mosolygok, túlvilági bágyadtságban.
- Húú a fürdést nem tudnám megmondani - elgondolkodva vakargatom a szakállam. - De ettem tegnap, az tuti, és aludtam… tegnapelőtt? Talán. De aludni ráérek. Inni volt fontos - emelem meg az üveget és gyorsan be is fejezem. Valójában tudok vizet varázsolni, eléggé alap, de ha valaki kóstolta a mágikus vizet, az tudja, hogy az semmire se jó. Elhiteted az agyaddal, hogy adtál neki innit, aztán azon kapja magát nemsokára, hogy teljesen dezhidratálódtál és már órák óta rózsaszín, tütükés hippogrifeket hallucinálsz. Annyira nem jó buli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sokkal jobb így, hogy nem porzik a torkom. A fejem is mintha kitisztult volna. De így, hogy már nem vagyok egyedül, nem próbálkozok meg egy újabb támadással. Egyébként sincs sok értelme, nem fogja egyhamar leengedni a védőfalakat. Mással is próbálkozhatnék, az igaz, de továbbra is társaságban vagyok. És... jó-jó, tényleg nem zárhatom ki teljesen, hogy esetleg, talán hulla vagyok.
A nő elém tart egy szendvicset és olyan határozottan szól rám, hogy vegyem el, hogy eszembe sem jut ellenkezni. Akkor is megenném, ha nem lennék éhes. Igenis! Biccentek egyet köszönömképp s le is hámozom a védőcsomagolást, hogy beleharaphassak. Ezt nem habzsolom annyira, mint a sört, az éhség mindigis kevésbé jelentett problémát.
- Tényleg? - vonom fel a szemöldököm. Lenyelem a falatot és hitetlenkedve, de egy mosoly kezdetének az ígéretével nézek fel rá. - Minden idegent ilyen könnyedén felhív magához? Veszélyes lehet ám - jegyzem meg felvont vállakkal, nagyon ártatlan képpel, s újra beleharapok a szendvicsbe. Persze én nem vagyok veszélyes, azt láthatja, meg egyébként is, elfogadtam tőle egy kétes eredetű kaját! Akár ő is veszélyes lehet. Nem szabad idegenektől szendvicset elfogadni, meg felülni a seprüjükre, nekem mindig ezt mondta anyukám.
Az anyai jótanácsokat kivágva a sunyiba, követem a nőt a szállására.
- Van...? - felelem, enyhén kérdezve. - Vagyis hát lesz. - Lecsapom a hátizsákom egy székre, s kihalászok belőle egy pólót. Óvatosan az orromhoz emelem, de gyorsan eltartom magamtól. Biológiai fegyver. Néhány jól irányzott vízsugár-, szárító- meg tisztító-bűbáj azonban mindig megteszi, most is egész vállalható állapotba kerül fél percen belül. A fehérneműt nem merném kivenni előtte, azt majd esetleg a mosdóban. - Van - állapítom meg nagyon büszke fejjel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A kérdésén komolyan elgondolkodok, annak ellenére, hogy én kérdeztem előbb. Ha hárít, akkor majd másképp kérdezek. - Nem, nem minden idegent. Csak akin látom, hogy hajlandó volna venni. - Ez egy creepiness-csomagba burkolt bók, de attól tartok, lehet, hogy nem esik le a nőnek. - Általában nincs ilyen gondom, egy sörcsap mellett töltöm az időm nagy részét, de most elszakadtunk egymástól. - Egy drámai sóhajjal nyomatékosítom a helyzetem tragikumát.
Az újabb kérdésére felvont szemöldököm alól pislogok rá. - Beküldtem egy varázslóktól hemzsegő kocsmába, mágus pénzt adtam a kezébe és - ne haragudjon, de nagyon nem úgy fest, mint egy mugli. - Persze tudom, hogy errefele vegyesen élnek, kevés is a tisztán mágus település, inkább csak negyedek és környékek vannak elkerítve, mint valami kedves kis gettók, de eleget éltem már mindkét közösség tagjai között ahhoz, hogy megtudjam őket különböztetni, s főleg, hogy ne aggodalmaskodjak fölöslegesen. Ha egy mugli meglát varázsolni, majd törlöm az emlékezetét, a mugliügyi osztály embereit meg elintézem. Megszídnak, esetleg megbüntetnek, de mást nem fognak tenni, amíg nem kezdem el szántszándékkal felfedni a létezésünket. - Ennyire aggódik? A muglik miatt? Vagy a Minisztérium miatt? - rohamozom meg további kérdésekkel.
A tisztálkodási szokásaimat illetően nincs elájulva tőlem, nem is meglepő módon, a nők mindig finnyásabbak. Pedig csak nem kell szagolni, ha nem tetszik, nem nagy ügy. De mivel vendég vagyok, akit úgy szedett össze az utcáról, mint egy rühes kutyát, szó nélkül elveszem a tusfürdőt vagy szappant, vagy mi ez, amit elém tart, és a többi cuccomat ott hagyva elvonulok, hogy megtisztuljak. Odabent jut csak eszembe, hogy vagy visszaveszem a koszos ruháimat, vagy ruha nélkül kezdek el flangálni előtte. A ruháimra tett megjegyzése miatt megkapja az utóbbit, én legalább már tiszta vagyok. A derekamon egy törölközővel, a kezemben a - tényleg szagos - ruhákkal lépek ki a fürdőből, próbálok semmit sem elejteni, miközben a nem túl nagy anyagot is igyekszem magamon tartani.
- Még vannak ezek - nyújtom felé a halmot. - Köszönöm a tusfürdőt, odabent hagytam - mutatok át a vállam fölött a mosdó ajtajára. Sokkal jobb így, úgy érzem magam, mint egy baba. Menta illatú, tiszta, ha még meg is borotválkoznék, akkor teljesen vállalható lenne a külsőm. Ha egy hétig aludtam volna, akkor sem lennék ilyen friss és üde. Már csak enyhén szédülök és általában betudok fókuszálni, annyira nem úszik minden körülöttem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lehet, azt hiszi, nem veszem észre a kuncogásait, a csillogó tekintetét, meg általános jókedvét, de ez az egész komolyság álca nem valami meggyőző. Mindegy, ha jobban érzi magát így, játsszunk.
- Ahogy gondolja - egyezek bele kegyesen, de a hangsúlyom egyértelműen jelzi, hogy nem vagyok meggyőzve a nem-mágus kinézetét illetően. Hacsak nem él szinte teljesen - vagy teljesen - muglik között, mindig kifog lógni a lóláb. Minél jobban próbálkozik valaki, annál kevésbé sikerül neki beolvadni.
Aztán közli velem, hogy az igazság meg ilyen hülyeségek érdeklik, mire csak felhorkanok s megcsóválom a fejem.

Kiérve már frissen várnak a ruháim, hümmögve átveszem, elismerő pofát vágva, s félre is vonulok kicsit, hogy amíg ő is lezuhanyozik, átöltözhessek. Körülbelül tíz másodperc alatt kész is vagyok, ő viszont nyilván még nem, úgyhogy megállok a szoba közepén csípőre tett kézzel, valami innivalót keresve. Áh, hűtő! Örülök, hogy nem egy olyan ócska helyre jött, ahol még minibár sincs.
Reménykedve bedugom az orrom a hűtőbe. Széles vigyor terül szét a borostám alatt. Kiveszek egy pici üveget, amiből egy soha nem elég, úgyhogy kiveszek egy pillanatnyi habozás után még kettőt, és az ágyhoz sétálok s lehuppanok rá. Amíg várok, kiürül az egyik üveg, majd a másikat is kinyitom, de egy kicsit még várok, csak forgatgatom az ujjaim között, a harmadikat pedig magam mellé teszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mikor a hátsó kijárat csukódik, nyílik az első. A francba.
- Zárva vagyunk! - Gyorsabban kezdek el dolgozni, a ládákat bereptetem a raktárba s diszkréten bevágódik mögöttük az ajtó. Még van egy! Lekapom a pultról a megkezdett üveget, de közben beérkezik az eltévedt kuncsaft.
- Rosszul jár az órád, haver - mutatok a falra, ahol egy másik óra közli a nagyvilággal, hogy öt perc múlva nyolc. Remek. Soha nem jár jól, nem tudott volna kicsit az én javamra csalni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nagyon örül a fejének a kölyök, pedig ha tudná, lehet, nem vigyorogna ilyen önelégülten. Persze nem fogja tudni, úgyhogy valószínűleg egy ideig még néznem kell a vigyorát. Csodás kilátások így estére.
- A főnök tudja, hogy olcsón beszerzett minőségi piának az eredetét nem okos firtatni. - Jó, a főnök nem tudja, hogy van valami, amit nem tud, de ha nem tudja, akkor nem is fáj, nem?
Előveszek két poharat és a már majdnem elpakolt üvegből töltök mindkettőbe. Sűrű, tintakék, ízre egy édesebb rumra hasonlít. Az egyik legjobb a felhozatalból. - Skol - emelem a poharam s legurítom. Nem fogom ezt a beszélgetést józanul végigszenvedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Okosan vár az ivással, amíg biztos, hogy nem tettem bele mérget, bár ha mérget tettem volna elé, akkor én már rég vagy immunis lennék rá, vagy bevettem volna diszkréten az ellenszert, aztán jó látványosan meginnám a magam adagját, hogy eloszlassam a gyanút, de szerencséjére tényleg nem tettem bele mérget. Valószínűleg.
- Ez a rendes munkám - felháborodottan tárom szét a karjaim. - Van szállás, pia, kaja, mit akarsz még? Vagy miért... - hajolok előre, rákönyökölve előtte a pultra. - Van valamid számomra?
Lehet, hogy csak sértegetni akart, vagy bejövök neki, vagy mittudomén, de lehet, hogy tényleg tud valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Anélkül, hogy nagyon feltűnően bámulnám, kiszúrom az apró kis jeleket - a vigyora alatt meghúzódó pillanatnyi habozást, a feszültséget követő megkönnyebbülést, amikor széttárom a karjaim. Rendesen tart tőlem. Épp előhozakodik az ajánlatával, úgyhogy nyugodtan elvigyorodhatom magam. Szemréseim csíkján át sunyítok rá önelégülten.
- Nem láttál semmit, amíg nem láttál engem kosztümben. - Természetesen nincs kosztümöm, mert minek tartanék, de majd szerzek egyet. Például tőle. Jól végigmérem, aztán sóhajtva leteszek a tervemről. Túl sok mágiába fájna az nekem, hogy a méretemre alakítsam a cuccait.
- Mondd csak... mennyire... rendes, à la carte esemény az? - Mindig szeretem kihasználni, ha új helyre juthatok be, főleg hogy mostanában rengeteg a leszakítani való szőlő. Pultosként, pincérként, vagy... másként, mindenképp érdemes meghallgatnom a részleteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Áh, szóval rendes. Jól van, jól van, tudok én rendest is. Mármint az olyat, amit ő meg én meg a hasonló egyének rendesnek tartanak. Hallomásból ismerem a kölyköt és most, hogy egészen biztosan arról a bizonyos Ricsiről van szó, akit olykor megemlítenek a kolleginák meg a vendégek is, meg akit talán lehet, hogy nincs kizárva, hogy láttam már elmékben, úgy érzem, jó biznisz-partnerre leltem benne, és ő bennem.
- Holnap - felelek, várva, hogy mond-e még valami extra információt, vagy csak a mézesmadzagot húzza el az orrom előtt s várhatok holnapig a továbbiakért. Megnézhetném magamnak, hogy miről is van szó, de akkor hol a buli? Neem, csak elrontanám az egészet. Majd kiderül. Megnyalom az ajkam és látványosan végigmérem vigyorogva. - Ilyen hamar? Jó, hát ha így mondod, legyen akkor holnap délután itt, a bejárat előtt.
Most hogy ilyen szépen megbeszéltük a randit, ő hamarosan elköszön, én meg folytathatom a megzavart ügyködésem.