Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyelőre még kattognak a fejemben a kerekek nagyjából a lépteim ütemére, hogy mennyire is jó ötlet ez vagy sem. Nem aggódom, inkább azt mérlegelem, mivel is fog járni. Azt hiszem azóta, hogy a baleset után haza sem akartam menni, most először merült fel bennem, mit gondolhatnak. De ezt se tudtam komolyan venni, szomorú. Akartam azt az ékszert és nem azon fog múlni már rég, mások mit látnak helyesnek az életemben. Betöltöttem a tizennyolcat, most már biztosan nincs is senkinek, semmihez jogalapja. Akkor sem, ha túl sok dolog életidegen nekem továbbra is. Egy ember volt, akinek erről beszéltem, úgy is gondoltam, ő majd tud ebben segíteni.
- Hova is megyünk pontosan? Ő is tetováló, vagy ő csak az ékszerekben utazik?
Akkorát nem tévedhettem, mert itt topogtam a magam alacsony termetével a magassarkú cipőmön Budapest utcáján Dávid mellett, és vártam, hogy túlessünk a dolgon. Ő jobban ismeri a helyet, az embereket, meg talán a munkájából adódóan azt is, mi lesz a legjobb. Én ettől még nem javultam semmiben, már ami a társas kommunikációt illeti, de talán kicsit izgultam. Nem fűzött különösebb vágy a városhoz, igazából az országgal is csak elvoltam, hiába jöttem el otthonról, szeretek Lengyelországban élni, és gondolom ha minden okés lesz, vissza is mehetek. Előbb dolgozni, aztán majd meglátjuk. De most kötelezően távol vagyok tartva, mintha akkora veszély lennék. Baleset volt, még csak nem is teljesen az én hibám, és túl is éltem meg a biztosító is fizetett. Mit várnak még? Hogy könnyesre sírom éjjel a párnám? Kicsit eltérnek a sokkos állapotomról alkotott elképzeléseik. Lehet, hogy pár napig utána itt képleteket mormoltam, meg újra senkivel nem voltam valami bőbeszédű, de ez normális. A szervezetemnek idő kellett, az agyam túl gyors neki.
- Ha azt vesszük, most belépek a tök átlagos tinik 62%-ba, akik viselnek bármilyen idegenkezűleg létrehozott testjelet. Ami nem feltétlenül rossz, bár van ugye az a 8%, aki rövid úton megbánta. Nem is értem, ők egyáltalán minek estek neki... Tetkóknál ez gyakori? Hogy így.. "mégsem kell, tüntesd el"?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem mindig volt szimpatikus az embereknek az, ha elkezdtem mesélni arról, mit is csinálok vagy kedvelek. Eléggé elütött nem csak a korosztályomtól, de úgy azoktól is, akikkel összehozhat az élet bárhol. Mint egy farsangon ugye jelen esetben. El kellett mosolyodnom a tényen, hogy Alíz rendes volt, nem fintorgott vagy értetlenkedett, sőt, úgy nézett ki, valóban figyel és fontos neki a válasz. Ezzel nehezen is tudtam azonosulni párbeszédben, mert ritkán láttam ilyet. De jól esett.
- Mondhatni. Nem olyan nehéz, a logikája sok alapvető matekpéldára hajaz, egyszerűen csak végig kell gondolni. Olyasmi ez, amit bárki képes lehet kis akarattal számolgatni, csak ugye a buktatók - vontam mega  vállam lazán. Voltak ilyenek. Ahhoz már kicsit több kellett, hogy a lehetőségek közötti hibahatárt valaki pontosan adja meg, vagy, hogy tudja, mit érdemes kizárni és mit nem. Emberi természet, hogy a  túl egyszerűt, mint az ismétlés esetén mondjuk hat számból három ugyan az legyen. Ennek ellenére ennek a legmagasabb például a valószínűsége, elég megnézni az adatokat az elmúlt öt évben. Meg ugye az se mindegy, hogy nekem ezek többnyire itt vannak a fejemben, nekik meg keresni kell. Az meg idő és energia, lusta természettel ez nem túl kompatibilis.
- Ügyvéd? Hát, hogy őszinte legyek nem - ingattam meg a fejem, még meg is mosolyogtam. - A gazdasági pályát, az ilyen technikait és ezt is ajánlgatták sokszor, főleg a családban, a bátyámon kívül, ő szerinte jól haladok így. Szeretek tervezni, nem hiszem hogy jól meglennék azokban a munkákban. Meg azt mondják túl nyers vagyok, azt meg ugye nem mindig kéne.
Alig tűnt fel, mennyit is beszélek. Alapvetően eléggé meg szokott szaladni a nyelvem, de ritka, hogy az beszélgetés legyen és ne csapjon át ellenszenvesbe, most mégis jól ment, magam is meg voltam lepődve, még meg is mosolyogtam az övem igazgatva a dolgot, ahogy a vattacukrok felé lépdeltünk. A cukor émelyítő szaga már távolabbról megcsapta az embert, aztán ahogy nézelődtem, nekem hamar nyilvánvalóvá vált, mit is szeretnék, de kivártam, még sikerül a lánynak dönteni.
- Egy kókusz-eper lesz felesben. Lehetne, hogy a fehér legyen a teteje? - érdeklődtem meg, mikor pedig az eladó bólintott párat, akkor békésen kivártam a magamét nézelődve még a szaporodó tömegben. Mikor én is megkaptam és kifizettük intettem is Alíznak, hogy menjünk tovább.
A délután még a miénk volt, szóval a kastély és a programok felfedezésébe fogtunk, én meg egészen meg voltam lepődve, hogy így elvagyok bárkivel, de összességében jó volt a nap. A statisztikai átlagom emberek között bizony emelkedett pár pontot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ez jól hangzik, szóval érti a dolgát. Gondolom olyan sok időt egy ilyen nem vesz igénybe, ha jól tudom, csak belövik, megnézik okés-e, elmondja a tudnivalót, meg fizetek ééés kész. Tak.
Odafigyeltem a dolgokra, amiket mondott, megjegyeztem amit kellett és ez pont elég volt azt hiszem. Sosem kérdezgettem őt különösebben róla, ha már tetovál ő is gyűjti-e őket vagy az ékszereket, nem éreztem a késztetést, vagy mindig volt más, mert állítólag nem igen törődöm a magánélet fogalmával. Szerintem ez hülyeség, de mindegy is. Nem kifejezetten megnyugtatásra vártám, ideges nem voltam, inkább csak kíváncsi, ezért is bukkant fel a kérdésem, aztán ahogy a szél kicsit felélénkült és lobogtatni kezdte a szoknyámon lógó fekete részt utána nyúlva szorongattam egy darabig, aztán csak elengedve összefűztem a kezeim magam előtt, ahogy nézelődtem és folyt belőlem a szó.
- Kétlem, már a megbánást. Az akkor van, ha az ember valami olyan okból teszi, ami nem racionális. Tudod, fogadás, külső behatás, utánzás... bármi, ami egyértelművé teszi, hogy nem a saját jelleméhez illeszkedik - fejtettem ki kicsit tulajdonképpen azt, hogy nem, én nem olyan vagyok, mint a lányok, akik mennek és magukra tetováltatják egy fiú nevét két nap után, hogy öt nap múlva leszedessék. Aztán a vicceskedésére csak oldalra biccentette fejjel néztem fel rá, hogy most komolyan? Még meg is forgattam a szemem, mielőtt ingatni kezdtem volna a fejem. - Sosem próbáltam semmi hasonlót, nemhogy most. Nem szabadott.
Olyan könnyen jelentettem ki, mintha ez így is lenen normális, holott valahol én is tudtam, hogy nem feltétlenül az az izoláltság. De tavaly mikor idejöttem lettem önálló, ha úgy tetszik, addig mindig a család volt és az, amit elvártak, akkor is, ha ufónak néztek és néznek mai napig.
- Durva - jegyeztem meg, aztán majdnem elsodortattam magam, mert későn kezdtem fordulni, be is gyalogoltam majdnem elé, de aztán megtorpanva el is fordultam, hogy végigmenjek az ablakok alatt, már látva valami üzletszerűt a végén. - Amúgy meg, még lógsz nekem azzal a képregénymegmutogatással. - vigyorodtam el egy pillanatra felé nézve, hogy azért tudja, neki szól és megjegyeztem, ezt is, mint sok mást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Éreztem, hogy inog a talaj, amire tévedtem, de ezt se nem az én, se nem az ő ereje okozta, inkább a bizonytalanság, amit a válasza mutatott. Nem akartam hülyeséget kérdezni, sőt, szerintem tök logikus is volt. Viszont azt is be kell lássam, az embereknek nem ugyan az fontos, mint nekem, de segíteni tudott legalább.
- Értem, akkor megpróbálom csak a földet - bólintottam magam elé, leginkább önmegerősítésnek, mert úgy gondoltam, akkor alapjaiban más az egész. Előbb lesz homokom, piros homokom, aztán abból egy kockám mondjuk. Bár mindegy a forma, a lényeg eljutni odáig, hogy tartós eredményt produkáljak, és olyat, amire szükségem is van.
Misiu csendesen lépdelt el tőlem, már majdnem gyanús is volt, ahogy én is a fiú teveszerű lényére figyeltem, így éppen ellestem oldalra, amikor feltűnt, hogy valami pockot kerget. Már megint. Inkább magamhoz hívtam az állatot, kicsit félbe is szakítva a saját munkámat, a porszemek alá is hullottak és elillantak. - Misiu, chodź tutaj.
Mire felnéztem, Tim éppen mesélt róla, hogy mi is a helyzet a színekkel és miért mordult rá az állatára, így kicsit több értelme is lett, meg is mosolyogtam a dolgot, pedig nem sűrűn teszek ilyet. Az állat felém pillantott, valami rózsaszín buborékkal, aztán el is fordult.
- Ő is makacs, nem értem ezeket az elemis állatokat mi bajuk - ingattam a fejem, én is ezt tapasztaltam, na. Inkább újra próbálkozni kezdtem és a piros mellé  a citromos színt is megpróbáltam újra felidézni, majd lassan összemosni a szemcséket, koncentrálva a narancsos színre.
- Azt hiszem működik... te hol tartasz különben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Hogy mi? - kérdeztem vissza a fiútól visszanézve rá a mancsostól, aztán kezdtem kicsit felfogni, mi is lehetett a probléma. Megingattam a fejem, egyrészt eszem ágában sem volt sehova küldeni, pláne nem vízre, éppen azt szerettem volna, ha ide jön hozzám ahelyett, hogy megint félig megdögleszt valami kisállatot, majd idehozza nekem, hogy akkor fejezzem be vele. Még elég kölyök volt, megvolt az ösztöne, de nem működött túl jól. Vagy selejtes az állatom. Nem mintha én ne lennék az mások elmondása szerint, de ez egy másik kör.
- Csak ide hívtam magamhoz őt. Lengyelül. - Nem ez volt a kérdés, sőt, igazából inkább elmélkedésnek hallottam, de azért rendbe is tettem a dolgokat, ahogy leginkább azzal voltam elfoglalva én, hogy menjen is, aminek nekiálltam. Szerencsére elég gyors a felfogásom és hamar ráérzek a legtöbb dologra, éppen ezért kicsi koncentrációval kezdtem elérni a jó színt és a formát is a kezdeti kis semmiből.
- Vagy Misiut, ahogy nézem ők így eléggé elbarátkoznak. De aranyos ez a kis.. teverokon, valami olyasmi, nem? - érdeklődtem kicsit, mert hát láttam pár érdekes állatott az EM-es könyveinkben, és mind hasonlított egy normálra, közben meg olyan volt, mint akit génmanipuláltak. - Talán majd a könyvben, amit a tanárnő küldött, lesz válasz - böktem a fejemmel az irányba, aztán lassan elkezdett a citromnak hála a vörös kivilágosodni, és ahogy ezt tette, olyan téglaszínű lett előbb, majd még egy kis citrommal egészen narancsos és élénk. De a szintre szinte azonnal felemeltem a fejem és szerte is foszlattam azt.
- Inkább képességben gondoltam, mennyire megy a haladás? Gondolom nálad nem csak formálni, színezni meg érezni kell ezeket tudni már - néztem rá teljes figyelemmel, mert érdekelt. Egyrészt rám is ez vár, másfelől talán én is tudok segíteni, ha nem is gyakorlatban, de elméletben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Biztos van eset, mikor aggodalmasak az emberek, mármint olyan eset, mikor éppen magukkal terveznek valamit tenni. Ahogy én is, én mégis racionálisan felsorakoztattam az érveim, jóval hosszabb lett a pro listám, így elég egyértelmű volt, hogy most, mikor már senkinek nem tartozom elszámolással, még mindig foglalkoztat a dolog és lehetőségem is adódott, elhozom magam. Vagy Dávid engem, de ettől még ugyan az történik.
- Az alkohol sok mindenben befolyásoló tényező tud lenni. Állítólag az első alkalom doppingként hat a szervezetre, ezért nyúlunk második vagy harmadikhoz - meséltem, és már a szavaimtól én is kicsit zavart lettem, pedig ez ritka nálam. Leginkább a bizonytalan másokra hivatkozásom tette. Nem tapasztalati úton, ez tényleg hallomásból és olvasatok után maradt bennem, ebből meg nem sokat mondhatok biztosra. De én úgy vélem elég szakértő vizsgálta már. - Meg azt is mondják, hogy bár oldja a gátlásokat, de ezt olyan lökettel teszi, amit a szervezetnek kétszer annyira kell kompenzálni, így érthetően a másnaposság nem baráti. Különben miért is emelted ki?
Mire a kis szövegem végére értem a kérdés is kibukott, maiért elkezdtem körüljárni a témát, bár éppen eléggé morcosan néztem rá fel. Alapvetően nem vagyok magas és túl idős se, egyiket sem szeretem, ha nagyon hangsúlyozzák, mindegyikkel küzdök rendesen.
- Csak 11 rész van a világon, ahol még nem vagyok nagykorú, de például Skóciában már több, mint két éve az vagyok, a varázslótársadalomban pedig több, mint egy.
Azt hiszem nem akart vele rosszat, szóval a végére én is visszafogtam a számat, inkább lefelé bámultam a szoknyámra és leporoltam, mondjuk nem volt rajta semmi. Mire meg felnéztem már kellett kanyarodni, ekkor sétáltam be elé. Nem vagyok valami nagy darab, így nem lett volna nehéz elsodornia, de még ekkora sarkakon is simán korrigáltam és inkább topogtam tovább.
- Nem nagyon tudom, miben merül ki az érdeklődés mutatása - mondtam őszintén, mert igazából ha valamire azt mondom, hogy persze, mutassa én azt komolyan is gondolom. Ha nem, nyilván megmondom, hogy nem foglalkoztat vagy már ismerem a dolgot és nem köt le. Bár talán ez az én hibám, fene se tudja. De közben meglett a fura, kék ház is, és már az ajtajában voltam.
- Jól hangzik, kedden nem jó, mindig világot mentek meg, vasárnap mise van és csütörtökön embereket boncolok, amúgy tökre ráérek - forgattam meg a szemeimet, hogy aztán lenyomjam a kilincset és belépjek az ajtón. - Amúgy a kék... barátságos, nyugtató. Tudósok által bizonyított, hogy bárki szívesebben megy be egy kék, mint egy fehér színű házba. Még talán a sárga ami ilyen. A vörös hívogató, de veszélyt sugall...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem soroltam fel mindent, igaz - billentettem oldalra a fejem bólintva is egyet, mert el kellett ismerjem, hogy így volt. Az más kérdés, hogy az ismeretlenebb infókat szeretem háttértartalomként kezelni. Ez nyilván nem mindig jó, sőt, mondhatni sumákolok, de nekem is van egy határom. Azt meg nem jó egy irányból sem feszegetni, mondaná a bátyám, de nem tudja. Ha tehetné, akkor valószínűleg most nem is itt tipegnék Dávid mellett. - Nálad is? Mire vett rá?
A kérdésem határozottan kíváncsiskodó volt, mintsem egyszerű érdeklődés, még el is vigyorogtam magam kicsit, aztán meg zavartan sikerült feldolgoznom, hogy nem egyre gondoltunk.
- Sok gyakorlati ismeretem van. Például voltam már ejtőernyőzni, búvárkodni légbuborék nélkül... Áh hogy úgy. Öhm, nem igazán van... időm - vágtam rá végül, bár nem mintha ez lenne az oka. Mondjuk lehet, az se segített semmi tapasztalatgyűjtésen, mikor a fiú, akit korrepetáltam megcsókolt én meg adtam neki egy mentos cukorkát. Egy másiknak meg javasoltam még előtte a szájsebészetet, mert olyan volt, mint aki herpeszes. Szüksége volt rá mindkettőnek, nem akartam én rosszat. De talán valamit nem így kellett volna.
- Mármint... nem csak a felismerés, állítólag kimutatni se - vontam kicsit a vállamon, mert ezt nem tartottam teljesen igaznak. Lelkesedni tudok, csak eddig nemigen volt embereknél min.
- A saját köpenyed elmenekül? - kérdeztem vissza el is nevetve magam. - Általában egyedül csinálok mindent, de majd legközelebb szólok. - Közben meg is érkeztünk, én pedig belépve a helyre nem mentem messzire. Igazából úgy lecövekeltem, hogy oké, és most?
- A kék több rovarnak is vonzó, az se ússza meg - billentem egyik lábamról a másikra és hajoltam kicsit nyújtózva a füléhez. Sosem zavart különösen az emberek személyes tere, ha éppen érdeklődtem vagy fontos mondanivalóm volt. - Melyikük?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem nagyon szerettem, ha az otthonom vagy bármit, ami ahhoz köthető kifiguráznak, de a nyelvi sajátosságok viccein megesett, hogy én is elmosolyodtam, mert láttam a gondjaikat. Ahogy egyre több nyelvvel ismerkedtem meg, úgy vált nekem is világossá, mitől vagyunk mások nekik. És miért hiszik, hogy tüsszentek, mikor elnézést kérek.
- Igen onnan, és nem, nem szoktam hibázni - ingattam is meg a fejemet. Alapvetően a bakizás olyan dolog volt, amiben sokszor részem sem lehetett, túl pontosan ismertem mindent az életben, amik esetén beszédbe elegyedtem. A partnereimnél mindenképpen. Kihívás akkor ért, mikor a MENSA oktatóival volt konferenciánk, ott még én is tanultam és szerettem őket. Ehhez képest ez a suli nem nagy durranás, de a magam szakján találok érdekességeket legalább. Meg Westwood tanár úr például megszokta már, hogy a kérdéseim inkább kétkedések és csak nevetve szokott plusz infókkal ellátni.
- Igen, ezt már olvastam róluk, meg hogy az állatom is minden elemist kedvel, akiknek közük van a föld elemhez - helyeseltem egy sort, ahogy elgondolkodtam, mi is volt még a könyvben. Az állata névről sokkal inkább megvolt, mint külsőről, azt hiszem más kép lehetett, lehet kifejlettebb példányról. Nem igazán ugrott most be mi lehetett, de nem is számít. - Most kicenzúráztad, mikor rágyújt? - nyomtam meg a kérdés végén a hangsúlyozott szót erőteljesebben is, hogy aztán kicsit kétkedően nézzek rá. Nem tudom, hogy azt nem nézi ki, hogy ezt tudom Dávidról, vagy inkább azt, hogy értsem. Mindkettő elég nagy butaságnak tűnik nekem, mondjuk előbbi meg normális lenne. Nem tudom, mivel alig vagyok el valakikkel, akivel igen, azokra figyelek, sok dolgot jegyzek meg, olyankor is, mikor nem várnák.
- Ez elég jól hangzik, sőt - mondtam kicsit összébb húzva magam, bár amúgy sem vagyok egy nagy darab, nem akadáltam, csak éreztem, hogy a föld a lábam körül is furcsán bizsereg. Azt hiszem ott is változott valami, vagy csak jelzett. Nem értettem ezt még jól, de szertefoszlott a színezett formám, aztán bólintva pár nagyobbat a térdeimre fordultam és a kezeim felemelve koncentráltam, hogy kupacokba húzzam a földet. Mondjuk négy, nagy bástya jó lenne indulásnak. Azt hiszem. - Ilyen tempóban sose végzünk - piszkáltam kicsit, de leginkább viccesen, most nem azért tettem, mert zavart volna az egész, még magam is megleptem, de érdekelt ez így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Előfordul, velem is - tártam kicsit el a kezeim összepréselve az ajkaim. Nem volt nyilván sűrű, de nincs okom ezen hisztizni vagy hurrdurrogni, hogy nekem márpedig mindig igazam van és sosem hibázok. Az is a részünk, minden embernek van egy bizonyos hibaszázaléka, mint ahogy nálam ezek azon területek, amikben nem mozgok elég otthonosan. Ha az elméletet értem és elég jól összeteszek logikailag bármit, ez sokszor még kevés.
- Csak remélem, hogy ez a három nem egyszerre történt, mert egyre jobban megértem, miért mondják, hogy az alkohol a legjobb smink - forgattam meg a szemeim. Tulajdonképpen pont ott stimulálja az agyat, ahol a tökéletes látás is kellene, hogy azonosulódjon. A minimális torzítás meg pont elég, hogy ne vedd észre, hogy a másiknak mondjuk túl nagy az orra. Vagy bármi, nem tudom ki és mire bukik, de valahogy így megy. Utána jöhet a vallomás és még a csak érted ezt is megcsináltattam. Egyszer a tesóm baráti körében volt egy fiú, akinek el kellett tüntetni a tetoválását, mert ahogy rákerült a lány neve, két hétre rá dobta őt. Kellemetlen.
- Szégyenteljes? Sok dolgot mondok, de azok, amik velem történtek sosem voltak érdekesek vagy értékes infók mások számára - mondtam kicsit nemtörődöm módon, mert nem voltam valami titkolózós. Sokkal inkább érdekelte őket mondjuk az LLG házim, mint az, mit csináltam vasárnap. Nekem meg tulajdonképpen néha már fel sem tűnt, hogy ha rám köszönnek, tényleg csak azért van, mert jön utána a tudnál-e segíteni kérdés. - Most amúgy is csak még unalmasabb minden. Nem dolgozhatok még pár hétig, haza nem megyek itt meg nem igazán van mit csinálni.
Lehet elkeseredettebbnek kéne lennem, de igazából nem voltam az, már ami az ittlétet illeti. Elvoltam a kastélyban, azért itt volt legalább pár ember, akik nem csak háziért, feladatért, könyvért vagy kérésért jöttek. A munka más kérdés. Nem éreztem úgy, hogy ezt érdemlem, hülyeség az egész. Kicsit talán fel is idegesített, mert mikor a kék házhoz értünk a kis virág pár hajtása feltekeredett az ajtófélfára, majd leszáradva porként hullt alá.
- Emlékszem a köpenyre, de nem tudtam hogy hozzád került - mosolyodtam el, mert a kalapácsot és ezt is együtt intéztük becsomagolva az elnökkel, de a farsangon nem nagyon futottam senkibe Alízon kívül. - Megzavarodnak tőle, leginkább, de van olyan illat, mai vonzza őket, szóval ez a füsttől is függ.
Közben megérkeztünk, én meg minden egyéb probléma nélkül hajoltam oda kérdezni. Nem illendő legjobb tudomásom szerint azzal indítani, hogy azt sem tudod kihez jöttél, aztán kicsit megilletődve pislogtam, mikor az ujja hozzámért így fordultam már a lány felé. Mire odaért már én is nyújtottam a kezem.
- Igen, én vagyok - mondtam neki közben kicsit nézve hol rá, hol Dávidra még  kicsit ki is mosolyogva az egészet, végül a kíséretemen állapodott meg a tekintetem. - Azt hittem én beszélek sokat. Arról is beszéltetek, mit szeretnék?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ha nem kezdtem volna már érteni, hogy a navinés kicsit más felfogásban él, mint az átlagos emberek, most biztos nagyon furcsán néznék rá. Ez olyan, mintha megdicsérném őt, hogy németként beszéli az anyanyelvét. Én ebbe születtem, nem is ismertem mást hat éves koromig. Akkor volt egy fordulópontom, mikor rájöttek, hogy sokkal előrébb vagyok, mint az iskolaérett kortársaim.
- Igen, ha minden igaz egy állattal is, aki a levegőmágiához vonzódik és olyan személlyel is - bólogattam helyeslően, ahogy hozzátettem a magamét Tim gondolataihoz. Mióta kiderült, hogy több van bennem mágia terén is, nem csak agyban, azóta ezen a területem is sok dolognak jártam utána. Állatok, növények és úgy az egész társadalmi helyzet. Hát, kicsit olyan ez, mint mondjuk a kisebbség egy ország indentitása mellett. Nehéz, akadályozott és igencsak szűken látják sokan. Főleg akik elég magas lóra ültek mondjuk egy minisztériumi irodával. Sok ilyen cikket láttam, azt hiszik megtehetik és különbek. - Igen, tudom, Tim. Fiatalabb vagyok nálatok és kicsit.... szóval ettől még tudom mit csináltok - vontam meg a vállam. Nem volt okom ítélkezni, különben egy holland kutató lassan tíz éve dolgozik egy tanulmányon, hogy a szervezet lassításával az agy jobban ösztönözhető és rejtett, kreatív tartalékok érhetőek el. Nem feltétlenül rossz minden, amiről sokan szót sem akarnak ejteni.
Fogalmam sincs mióta nem csináltam ilyeneket, és ez nem csak a homokvárra értendő. Hanem úgy dolgokat, hogy az ne kapcsolódjon munkához vagy tanuláshoz. Mióta cselekedni tudok ebben éltem. Bár talán olyan 7-8 éves voltam, akkor egy nyaraláson még csúszdáztam is. De ez régen volt. Kicsit lassabb és óvatosabb mozdulatokkal dolgoztam, de hasonlóan jól haladtunk, aztán mikor nevetett én is elmosolyogtam magam kicsit leszegve a fejem. A térdeimen kicsit előrébb csúsztam és a bal, hátsó tornyot kezdtem megformázni. Szépen kiadta a hengert, még a mintázata is olyan kezdett lenni, mint amikben kis homoktéglák vannak.
- Olyan.... beleférünk mi is? - kérdeztem kicsit hitetlenül befejezve a mondatát, mert szerintem nincs, akiben ez nem merül fel, még bennem is fel szokott, de azt hiszem ez nem tökéletesen megoldható. Bár ha nem lesz felső része és nem építjük be, a közepére be lehet ülni... akár. - Mondjuk férjen bele Misiu és Twix.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azt hiszem most először sikerült olyan nagyot mosolyognom, hogy még magam is megleptem. Eszem ágában sem volt gúnyt űzni különösebben a helyzetből, de nem volt sok bizalma a helyzetben, az nyilvánvalóvá vált. Tapasztalat meg nekem se kell hozzá, hogy összerakjam ezek szerint volt elég szerencsétlen, és az arcából kiolvasva igen kellemetlen helyzete. Bár utóbbit nem annyira tudom érteni, és nem azért, mert ne érteném, inkább mert nem nagyon érzem úgy magam a legtöbbször. Természetes dolog, hogy hibázunk, hogy mit okoz az alkohol, hogy valaki káromkodik vagy éppen vetkőzik tőle, láttam már azért fura dolgokat, de velem lehet a gond, hogy ők nem hökkentettek meg. Jó, a testvérem más eset, őt egyetlen egyszer láttam kikelni magából, akkor volt bennem valami...furcsa visszhang ehhez.
- Abban az időben, mikor éppen nem egyedül tanultam vagy otthon, általában akikkel találkoztam elég... egyediek voltak. A logikailag fontos információk voltak csak számukra befogadhatóak - talán kissé megremegő hangon fejtettem ezt ki. Be kellett látnom, hogy nem különösebben voltam más én se, addig, még nem kezdett el a tesóm unszolni vagy ide nem jöttem. Leginkább tehernek éreztem az embereket, akik amúgy sem érdeklődnek olyanról, ami igazán fontos. Lehet kicsit egyoldalú vagyok velük, vagy tényleg... köcsögök. Nem éreztem tisztemnek dönteni erről. - Igen, nem túl szerencsés, ahogy történt. Nem igazán szeretnék, ha hasonló magánakciót követnék el, és szerintük megtenném, így aggódnak - abban nem vagyok mondjuk biztos, hogy ez kizárólag az épségemnek szólt-e. Apám nem igazán akar emberszámba venni, mert szerinte túl van fújva ez az egész és ennyi idősen inkább azon kellene gondolkodnom, hogy család, valami könnyű, nőies munka és megtalálni a lelki utam. Szóval ufó. Igen, ezt egyszer ki is mondta, bár nem tudta, hogy hallom. Anya próbált nyitni, de egyszerűen semmiről nem tudtunk soha beszélni. A testvérem meg csak nehezményezi, hogy nem magammal törődök.
- Ahha, bár nem mintha olyan nagy dolgokkal járna - intettem is le az egészet. Az az egy vagy két találkozó, meg program,a mi történt mióta itt vagyok nem hiszem hogy hatalmas feladat lenne. Igazából többre értékelném, ha lenne mit tenni, olyan tehetetlen voltam egy ideje. De nem sok időm volt ezen agyalni előbb a kis növény, majd a lány vette el minden figyelmem.
- Jól tetted - mosolyodtam el, bár lehet nem pont ilyen válaszokat várnak. Vagyis nem is tudom most ezen zavarban kéne lennem vagy mérgesnek? Egyik se hiszem, hogy itt lengene. Igazából ez az egész, hogy eljött velem meg segít is tök rendes tőle. - Oh, akkor... Ide, az alsó ajkam közepébe szeretnék egy kisebb karikát - emeltem is az ujjam az említett helyre, hogy aztán az ujjaim összefűzve magam előtt nyújtsam ki a keze várva, mi is lesz a teendő, persze követtem a lányt amerre irányított körül is nézve.
- Neked hol is volt? - néztem hátra Dávidra az ajkamra harapva egy pillanatra, szerintem tudta, hogy a piercingre irányul a kérdésem, nem kellett túlragozni. Nem szoktam bent tartani a kérdéseim, ennek már esett szerintem eleget áldozatául.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- A világ lehetne okosabb, de olyan emberek szablyák vagy mutatják az irányelveket, akik képtelenek ezt megteremteni - jelentettem ki, mintha megoldottam volna a környezetünk minden gondját, pedig nem így volt. Attól, hogy másokkal ellentétben jóval előbb felfedezem a problémák pontos forrásait, a megoldásokra csak javasolhatok és ezek sem feltétlenül előremozdítóak. Én abban vagyok jó, hogy stabilizáljak és a logikusan következő ötleteket feldobjam. A világ azonban sokkal gyakorlatiasabb nálam, igyekszem én is változni, szükséges ahhoz, hogy még precízebb lehessek.
- A félelem normális reakció, ha már került az ember...nos... szoros helyzetbe. De igen, ezt már észrevettem én is, még ha nem is mondta - bólintottam párat a számat ide-oda húzkodva, ahogy kicsit gondolkoztam. Szerintem nagyon kevés ember nyílt, nem velem, hanem úgy egyébként az életéből. Lehet velem sem beszélgetett volna ilyenekről, ha nem vagyok tisztában az illat vagy pár látott dolog után vele, miről is van szó. Sok minden vagyok, de következtetésre képtelen az nem. Dávid elég érdekes egy helyzet úgy mindenben.
A kis kupacok,a miket felhalmoztunk elkezdtek összébb állni, Timnek hála megfelelő volt ahhoz, hogy ne morzsolódjon szét, én pedig ha másban nem is, de a formázásban elég jó voltam már. Amikor a második tornyot, a bal elsőt megkezdtem, egy pillanatra olyan kúp formában abba is hagytam az állatkák felé pillantva. Misiu elég furán méregetett engem, amire kicsit zavartan vissza is fordultam. Oké, elhiszem, hogy nem sűrűn lát mosolyogni, vagy nem olyanról beszélni, amit ha nem is ért, még ő is látja, hogy nem érdekel másokat, attól még nem kell ilyennek lenni! Inkább folytattam a tornyocskát.
- Igen, feltűnt nekem is, hogy a szoba meg a kastély nem túl izgi, most sem maradt volna fent semmi pénzért, alig várta, hogy megint fűben hemperegjen - biccentettem oldalra, mert már az előbb biztos voltam benne, hogy a következő mozzanata az állatomnak az lesz, hogy a hátára vetődve végighempereg egy részen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Pontosan. És nem csak a háborúk, minden megrontója általában a személyes interakciók elcsúszása - vontam vállat végül és ezzel el is engedtem a témát, de a végét még megmosolyogtam. - Én sem vagyok háborúpárti, gazdaságilag és politikailag sem magyarázott és kifizetődő. Tudom, hogy te nem így érted, de minden érvnek megvan a helye ellene.
Bár én is tudtam, hogy Tim a békét a nyugalom és nagy egyetértés érzelmi és lelki alapjain éli, tényleg egyet tudtunk érteni, megvolt a magunk nézete, de mindez ugyanazaon oldalon történt. Valahogy úgy, mint az állatainknál. Más volt a napi rutinjuk, az életvitelük, két külön faj, mégis együtt érezték jól magukat. Kicsit olyan legjobb barátok lettek a gyakorlásaink alatt. Mindkettő társas lény, semmi meglepő nincs ebben.
- Szerintem Stella meg Dávid esetén is sok dolog van, amit nem tudnak se a szülők se ők egymásról. Ez gondolom normális - vagy legalábbis igyekeztem így látni, mert bár nem a szabad formában én is ezt éltem. Sosem beszéltünk semmiről, minden olyan tabu volt, ami nem félt az elvek és etika azon határába, amit a vallás és anyánk és apánk megálmodott nekünk. Ezért lehet, hogy Oskar is bűnös mégsem tud róla senki. Már rajtam kívül, én se azért, mert elmondta volna, egyszerűen elég okos voltam rájönni. Az, hogy kiválasztottak neki egy feleséget, aki hasonlóan tiszta, nem vérileg inkább vallásilag nem fogja boldoggá tenni. De tiszteli a hagyományt. Mindeközben meg már többször szegte meg a fogadalmát, mint bárki. Saját magát akarja átverni és ez nem jó. Nem tett vidámmá sosem, most mégis tudtam mosolyogni a gondolatok között is, olyan más volt ez a gyakorlás mint a tankönyvi és magamnak kreált minta, jól is éreztem magam benne, nem tudtam megmondani miért. Még valahogy a homokformálás is sokkal jobb és precízebb volt, mint korábban.
- Persze, de elméletileg tanulékony lények. Csak velünk nem - néztem rá a két állatkára, hogy meg is csóváljam kicsit a fejem. Ha nem fog rám hallgatni az enyém, nem leszünk ki a vízből. - Az erővel? Igen, elég jó dolog, rengeteg dolognak utánajártam. Azzal talán nem annyira, ahogy mondjuk otthon fogadták, de.... eddig sem voltam kedvenc - vontam vállat végül, ahogy lassan a tornyok közti falrészekre kezdtem összpontosítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Én meg nem tudok másikat - vontam vállat könnyedén, ahogy megtettük a helyre az utolsó métereket is. Igazából fogalmam sem volt, hogyan is kellene állnom a családomhoz. A logika azt mutatta, hogy bár megmagyarázhatatlan elképzeléseik vannak - amit ők hitnek aposztrofálnak -, ettől még valami illem és etikett azt diktálja, ne ítélkezzem, egy vérből jövünk. Azt leszámítva, hogy amire nem volt magyarázat, nehezen vette be a gyomrom, tiszteltem az otthoni hagyományokat. Nem véletlenül éltünk úgy, ahogy a tesómmal, vagy tartottam dolgokat, ahogy kérték. Vagy legalábbis az ő tudatuk szerint tettem, más kérdés a valódi cselekvési skálám. - Igazság szerint mindenkinek van baja a magáéval, nem hiszem, hogy kirívó eset lennék.
Ha kellene, azt is be tudnám lőni, mekkora az esélye, hogy a közelben találunk most olyan embert, akinek legalább három ponton egyezik velem a szüleiről alkotott képe. Ha beletartoznék a tömegbe, minimum 5-7 ilyen okról beszélhetnék. Kicsit nehezebb dolgom van, mindig az volt mindenhol, de egészen megszoktam már. Néha szeretem is, jó másnak lenni, amikor az egyforma egyszerűen olyan ötlet- és ingerszegény.
- Mindenki jobban jár? Miért? Szerintem nem akkora falat ez, persze - emeltem meg a kezeim, sosem voltam rábeszélős fajta. Jó, túlzás, mikor szükséges volt, hamar leérveltem a csillagokat is. Egyszer szó szerint is egy planetáriumi kiállításon olyan vitába torkollottunk, hogy a srác meghátrált, meglökött valamit és a felfüggesztett műanyagok ránk hullottak a dekorplafonról. Undorító volt a próbálkozása utána a "Látod? Lehoztam a csillagokat." szövegével.
Nem nehezteltem, igazából meg sem hatott különösebben, hogy szó lehetett rólam, nem hittem, hogy ez ne lenne természetes, ezért is Dávidban bíztam ennek kapcsán, érti a helyzetet. És mint kiderült, eléggé nagyon.
- Az ékszer. Igen - bólintottam is, ahogy leülte a székre, ahova a lány mutatta. A térdeim összekoccantva lóbáltam két irányba a lábaim, mert ez is elég magasan volt hozzám képest, de ki foglalkozik ilyenekkel? Aztán pont elcsíptem a nyelvnyújtást és még ki is vigyorogtam. - Mooondjuk. Nem úgy néz ki, mint amit rég hagynak gyógyulni - jegyeztem meg még kicsit felé is hajolva. De messze volt és magasan én meg nem vagyok zsiráf. Ő meg csak nem hajolt ide, hogy én most megvizsgáljam a nyelvében a helyet. Közben mellém érkezett a kis asztalra a fertőtlenítő, tű meg a kis ékszer is. - És milyen érzés volt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Én mondom, valami nem stimmel azzal az évjárattal - ingattam is meg a fejem. Bár nem ismertem a szüleit, azaz sokat nem tudtam, az apukája tudom kicsoda, de ennyi. Ettől még a bátyámmal egykorú, szóval nem hiszem hogy annyival másabb korosztályba tartozna az én apám meg az övé és az anyám ugyanez. Más kérdés, hogy bármikor cserélnék egy olyan családra, ahol nem az az elvárás, amit egy nem létező, fiktív, tömegek imádta személy állítólag megírt egy könyvben több száz éve.
A diákönkormányzat kérdése teljesen lényegtelennek tűnt, én mondjuk tartottam, hogy a legtöbb ember, aki valaha tagja volt, nem a jótékonyságért tette. Voltak szabad kártyák, amiket bedobhattak órákon, hogy miért is nem mennek. Tudhattak mindenről előre és döntési joguk volt az iskolai életbe. Sokaknak ez az erő a vonzó, megint másoknak a kiváltságos jogok. Szerintem csak ez után jöttek azok, akik tényleg tenni akartak az egészért. Én nem tudom melyik kategóriába tartozom, lehet kicsit mindben és közben egyikbe sem maradéktalanul. A figyelmem el is terelődött és csak mikor a lány éppen mesélt volna valamit pillantottam rá, de félbe is hagyta. Nem tudom, hogy az éppen közelebb lépő Dávid miatt vagy úgy amúgy szakadt meg, de csak összevontam egy pillanatra a szemöldököm, mielőtt követve elfoglaltam a helyemet eligazgatva a szoknyám, mert különben még előkének se elég a hossza, ha rosszul áll.
- Hát - tettem kijelentéssé, bár már egészen kivigyorogva őt a nyelve miatt, amikor felfedte, még oldalra is billentem felé, hogy jobban megnézzem, de aztán csak nem ficeregtem, még elmagyarázta a lány hogy tartsam a fejem.
- Inkább úgy amikor már megvolt értettem. Tudod sokan pöszék lesznek a fogszabályzótól is, lehet kényelmetlen, bánthatja a szájpadlást... ilyesmik - nyilván nem soroltam végig, mert bár ahogy rávilágított korábban, nullán vagyok gyakorlatból, pontosan tudtam milyen balesetek is felmerülhetnek másodszemél képbekerülésével. Engem egyelőre ebben az ajakkarikában a rúzshasználata ingatott, de csak rájövök. Közben leült velem szemben Dávid ismerőse, én meg kicsit kiemeltem a fejem és felé tartottam. Fura volt mikor a számat tapogatta, de ezzel jár. A tű nem különösebben rémítette meg, csak egy pillanatra rezzentem meg, mikor átszúrta, de szinte nem is volt benne semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egy pillanatra Timen felejtettem a tekintetem, aztán kicsit el is mosolyogtam magamban ezen. Nem hinné, hogy Tim buta lenne, vagy ha úgy tetszik teljesen hülye. Elhiheti, volt már dolgom mondjuk korrepetálás címen olyanokkal, akiknek gondot okozott mondjuk a nevük leírása is, pedig nem 10 év alattiakról beszélek. Ott még csak-csak becsúszik ez, bár ritka, ha valaki rendesen fejlődik. De a lényeg, az ő meglátása is éppen elég értelmes volt sok más között, egyszerűen tudta úgy látni a világot, ahogy más nem; könnyedén.
- És sosem hiányoltad ezt a dolgot? - utaltam vissza a testvér kérdésre. Én sosem tudtam, hogy jól csinálom-e azt, amit. A bátyám nem panaszkodós alkat, egyikünk se igazából, ezt nevelték belénk, erre még fogékonyak is voltunk. Aztán emlékszem az elsőáldozásom után egyszer nagyon összevesztünk és azt mondtam, bár egyke lennék. Jó, mondjuk a szüleimmel is közöltem, hogy többre mennék vele, ha csak egy létforma nevelne, hogy meglegyen a kötelező, mintsem ők. Talán ott vágtam el magam anyámnál végleg, apám akkor se volt már megbékélve azzal, amilyen úton voltam. Az én dolgom a minimális iskola lett volna, a cégbe való háttérmunka és jó feleségnek menni, vagy ilyesmi. Anyám sorsa is ez volt. Szerintem még Lengyelországból se tette ki soha a lábát. Nekem ez nem hiányzott, mint egy púp a háton körülbelül.
- Mindenkinek van mit, még nekem is - mondtam vidáman, de ezzel a kilengéssel picit meg is csorbult az egyik fal, olyan hullám lett benne, aminek semmi keresnivalója ott, így elkezdtem visszabontani a szemcséket lassan, hogy amikortól úgy ítéltem megfelel, újra húzzam a két torony között. Éreztem, hogy a kezem teljesen kiszáradt, de egyelőre annyira koncentráltam, ez egészen másodlagos lett.
- Megvan a maguk látásmódja. Egész más sorsot szántak nekem. Vagyis leginkább ők mióta megszülettem úgy gondolták pontosan a hagyományokhoz nevelnek és ettől lesz mindenki boldog. Aztán elég hamar megborítottam a papírformát - vontam meg a vállamat egy pillanatra a saját kezemre nézve, a kis acélkarikára, aztán inkább csak segítettem a vár utolsó simításaiban. Bár sok időnk nem maradt mert Misiu és a teve is megjelentek, hogy ők ezt most jól megnéznék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem igazán éreztem azt a német közelében, hogy nagyon túlcicomázna vagy túlgondolna dolgokat, a reakciója meg ennek megfelelő volt, amit meg is mosolyogtam egy pillanatra, hogy aztán csak elmerengjek a dolgon. Nem tudom, hogy ez pontosan kinek is számít, már az, mi van megírva és mi nem. Kicsit a sors is olyan hitszerű volt számomra, mint amit a torkomon próbáltak már kislányként is lenyomni. Meg amúgy még tavaly is. A testvérem más volt, ő valahogy szót értett velem is, de pontosan megvolt benne az, amit a szüleink elvártak. Látszólag legalábbis. A morális és etikai határai egy másik lap.
- Ez könnyű így? Mármint nem túl megterhelő hagyni, hogy teljesen irányítás nélkül történjen minden - néztem rá tényleg kíváncsian és meg is akadva a dologgal. Olyannyira sikerült ez, hogy a koncentrációm is alábbhagyott így az egyik torony csúcsáról pár homokszem le is pergett és él nélkül maradt. Kicsit megrázogattam a kezem, mert ami azt illeti zsibbadt és a csuklómnak se volt már kellemes majd a tenyerem nézve nyitogattam meg csukogattam kicsit mielőtt újra nekifeküdtem volna a befejezéshez segíteni. már látom, hogy az esti menet az egy nagy adag pakolás lesz a kezeimre is az arcom mellé.
- Ezzel születik, de mi is, csak később bújik elő. Ő benne jelen van, de a képességén kívül, nálatok a buborékokon, ő is veled fejlődik - mondtam neki kicsit megnyugtatásnak is szánva pedig nem vagyok valami jó az ilyenek felismerésében. Most azért feltűnt, hogy nem volt túl jól a dolog hallatán Tim. De Dustin ezt mondta, ő meg okos ember és az adott szakirodalmak is erről szólnak. Így kell legyen, alkalmazkodunk ők meg hozzánk.
- Ezt megértem, mikor eljöttem otthonról előbb azt hittek, úgyis visszamegyek mert be fogok pánikolni - vontam meg a vállam, mintha csak úgy mondanák, de valójában tény volt. Korábban is sikerült egy nagyobb karácsonyi vásárban egy pánikrohamot kapnom, mikor a tömeg összeszorított. Azóta sem szeretek egyedül menni sok ember közé. - Mostanra meg csak nem értik megint amiket teszek és Istenkáromlásnak értékelik.
Nem tudom mi rosszabb, ha nem foglalkoznak veled, vagy ha ennyire nagyon. Kezdem azt hinni valami nagyon elkattant az enyémeknél otthon.
- Nézd a füleit, ha le fogja csapni a balt oldalra, akkor igen - mondtam Timnek, ahogy befejeztem az utolsó kis formálást. Nem néztem addig az állatokra eléggé csak ez után, de ismertem már Misiut és a szokásait. Meg a rombolási kényszerét is így elég csúnyán néztem rá, amiből megértette, hogy nem szétszedni mehet a helyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ha megnyugtat nekem sosem volt - mondtam neki még egészen el is nevetgélve a dolgon. Pedig nem szoktam, mármint ez a nevetés meg mosolygás dolog nem annyira öltözék-rész nálam, de ezt még én is értettem és most a kesergés helyett azt hiszem ez a megfelelő reakció. Változtatni egyébként sem tudunk rajta. Bár az egyetértünk tényleg pont eleget mondd el arról, hogy hol áll az a korosztály jelenleg. Nem a jó irányba tartanak.
Leültem és igyekeztem a nyelve kitárgyalása után többnyire mozdulatlan maradni, de néha olyan beszédkényszerem van, főleg mikor ki kell valakit javítani. Most is volt valami, de éppen nem tudtam jól koncentrálni rá, mert a szám nem mozoghatott és éppen akkor szúrta át abban a bizonyos pontban az ajkam alatt. Azt hiszem azért megkapaszkodtam a karfában, de tényleg csak az a pillanat volt vészesebb, inkább zsibbadt az oda fújt lidocaintól. Az még megvolt, hogy elmondta, hogy most pár percig csak szokjam, miután elhúzta a kezét és már a kesztyűből bújt ki, de azt már nem értettem miért bámul el Dávidra, én legalábbis nem voltam képben, és süket se vagyok, de el nem hangzott semmi. Mindenesetre csak kicsit eldőltem a szék támlájától aztán a felém tartott tükörbe néztem. Volt egy rész, ahol sikeresen leszedtük az alapozót és ott voltak azok a foltok én meg csak elhúztam volna a számat, de egyelőre nem voltam biztos benne, hogy ezt most kéne tesztelgetni. Végül egy halovány mosollyal amit jobban megéreztem, mint hittem néztem a lányra.
- Az egyiptomiak túlgondolták, hogy a köldökékszer tud a legmegfelelőbb lenni - mondtam még kicsit a tükörképem felé, ahol az orrom körül simogattam az alapozóm maradékát, mentve a menthetőt. Igazából megint mire felnéztem jöttem rá, hogy most nyilván nem ezt kéne mondani. - Nekem nagyon tetszik. Köszönöm. Mivel tartozom? - mondtam végül, ahogy lassan kiszálltam a székből és el is léptem onnan eligazgatva a ruhám. Kényszerem volt rá, hogy ne nézzek ki úgy, mint akinek minden mindegy, csak ezután néztem fel Dávidra. - Most már én is az erős 62%-ban vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudom hol van, fogalmam sincs, emlékszem, hogy valahova letettem. Vagyis azt hiszem. Dávid elugrott valahova, de mióta elment nem találom sehol. Már nem Dávidot, nyilván azt még tudom, vagyis nem, de azt igen, hogy hazajön. Fáj a fejem, mint mikor migrénem van és ettől a hasam is. Több napja fordulnak ezek elő, két napja a víz forrt fel, mert ott hagytam, tegnap egy vita közepén fagytam le. Ma eltűnt Misiu.
- Vedd fel, kérlek - suttogtam a telefonba, miközben a körmöm rágva vártam a lányt a vonal másik végén. Nem voltam egészen biztos benne, hogy jó lesz az időzítésem, de már nem tudtam kihez fordulni. Luna egy olyan nő volt körülöttem, akiben bíztam, ha tényleg úgy alakul mankóra találok, jelenleg lebegtem valahol a kétségbeesésemben. Nem kényelmes érzés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az asztalon lévő telefont néztem percekig, a kijelzőn világító képet, ami alapvetően nagyon kedves, mármint amit oda kitesznek az emberek, azt 90%-ban használják megnyugtatásra. Meg még valamire, de most csak idegesen elkaptam onnan és kikeresve a szőke nő számát a körmöm rágcsálva vártam, még vonalba kerül. Türelmetlen lennék? Alighanem igen, mégsem vetheti a szememre senki, most valahogy nagyobb volt az aggodalmam, minthogy törődjek ilyen sokad rangú dolgokkal.
- Luna? - kérdeztem, de csak motoszkálás hang volt, aztán újra - Luna? - de még semmi. Aztán beleszólt én meg sóhajtottam egy nagyot.
- Valami nem működik, nálad minden működött? - kérdeztem nekem evidensen, végig sem gondolva, hogy ez most mennyire megfelelő. Csak szorítottam a plüssbulbát, amennyire tudtam a hasamtól inkább. Nem volt egyszerű megszokni azt, hogy mikor lenézek ott van ő, nem normális alakjában, de odabent, abban a nagy burokban igen. Szóval csak ráhelyeztem a plüssbulbám, hogy ő is fogja a hasam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem szoktam természetesnek venni szívességeket, hiszen találékony vagyok és remek a logikai készségem. Mindezt gondoltam az apró balesetekig, de azért elhagyni egy elemis állatot nem baleset. Rendesen éreztem magamon azt az érzést, mint mikor valaki állhat egy döglött hörcsög felett, akit szeretett. Mi az, nem jut eszembe, de tudom, hogy olyan. Vagy ha nem is, azt igen, hogy létezik ez a fogalom, csak előttem nincs meg a tudás a pontos beazonosítására.
- Az enyém működik - feleltem rögtön, majd futottam még egy kört a mondatomban némi gondolkodás után. - Mármint Dávid rendben van, nem férj, mindegy. Én nem működöm, valami nagyon el van cseszve. Majdnem szétöntöttem a konyhát, és nem tudom hova tettem Misiut!
Gyakorlatilag nyilván sehova, de hova engedtem vagy hova mehetett, arról elképzelésem sincs. Már tényleg az egész lakást átnéztem, nem csak az erőmmel kerestem, amúgy is, és majdnem sírtam. Ahogy álltam eredménytelenül és tudatlanul a szobaajtóban. Semmi, se kép, se hang a kisállathoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kit hívtam volna? Dustin nem tudom mit lépne egy elhagyott elemis állatra, de szabályok szerint nem sok jót. Oskar nem hiszem hogy annyit volt már ilyen helyzetben, nem tudok róla, hogy gyermeket várna vagy várt volna. És tartottam tőle, hogy ez is közrejátszik. Dávid nem tudom hogy nézne, nem akarok még hülyébbnek tűnni.
- Ott maradt a víz, nem tudom miért - vagyis nyilván céllal forraltam, de most hogy nézem a teám se jövök rá minek, mikor az már készen volt. - Igen, ő. Nem, már nem kéne, Dávid egy ideje a munka dolgot sem nagyon támogatta, szóval itthon is vagyok. De nem én voltam, de nincs a lakásban, fogalmam sincs hol van - mondtam tanácstalanul és elszomorodva, a hangom is megremegett a végére, megdörzsöltem a szemem a nekem túl nagy ruha egy szegletében végül.
- Nem baj, mi se mindig tudunk aludni, sokat szúr a hasam, meg a nyakam és
a hátam. Elmúlik ez?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem hiszem, hogy ez volt a gond - ingattam a fejem, nem mintha ezt látni, vagy éppen érzékelni tudná. - Nézd, nem tudom pontosan megmondani mi ez, de valami a fejemmel van. Tévedek, lefagyok, el-elmaradnak dolgok körülöttem, olyan mintha elveszne a fejemből valami - meséltem el, de a végére már megremegett a szám, olyan hullámban tört ez rám a kétségbeesés után. Szinte az egész testemen libabőr futott végig a gondolattól.
- Nekem egy rejtvény nem egészen olyan... mindegy - hagytam is félbe, nehéz lenne elmagyarázni, hogy 5 percig lenne pár újság érdekes és kitöltetlen. Nem vagyok gyors író, legyen 10.
- Egészen biztos, hogy nincs a lakásban, nem érzem őt, egyáltalán nem érzek magunkon kívül senkit - mondtam neki, mert ebben az egyben biztos voltam, az elemem meg tud tréfálni, de cserben sosem hagy. - Nem tudom, nem alszom, ettől Dávid se, szerintem nem boldog ettől. Én sem lennék, persze megértem. De ha kijövök, pláne nem fogok aludni. Egyedül? - költői volt a kérdés, erről ő is tudott már, beszéltünk eleget. Meg az egész lánycsapat, ott mindenki túl kíváncsi. Dávidnak meg ha nem is volt egyértelmű korábban, mikor kiderült a bulbaba, konkrétan aznap estétől elég keveset aludtam. Leginkább semmit még nem volt ott megint és nem volt nyugalom.