|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV
Az ördög másik arca
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
|
Jól tetted  Nekem exem volt ilyen... hétfő esténként offolta magát, mert Walking Dead, meg nem is találkoztunk, mert ő bele volt merülve, én meg untam és beszéltem, aztán behisztizett De ez volt vele a kisebb gond *-* Én egyébként nem is nagyon sorozatozok... inkább film És annyirakarokegycserepesGrootot *-*
|
|
|
|
|
Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV
Az ördög másik arca
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
|
Lia
- Jós vagy? - jön egy jól szituált horkantás valahonnan, amivel egyébként teljesen egyetértek. Leszámítva a horkantás részét, de az már egyéni probléma. A négy fal között bármikor, egyébként meg... nem szabad. És akarva akaratlan figyelek arra még itt is, hogy mit csinálok, na mindegy.
- Nem törvényszerű, felesleges már most ilyen jóslatokra hagyatkozni - vonok kecsesen vállat, mert részemről ennyi is. Nem, nem mondom, hogy ők lesznek azok, akikkel aztán még évek múlva is bestek leszünk, de nem kizárt. Sose agyaltam ilyesmin. Mármint az emberek mellőlem jöttek-mentek, nekem meg sose volt időm arra, hogy miértezzek, vagy épp választ találjak rá. Elfogadtam, aztán mentem tovább a fejem után.
Itt van például ez a lány is, valószínűleg a víz leverne, és felpattannék, hogy hagyjam megfulladni a saját világában, ha nem lenne annyira ismerős nekem ez a viselkedés. Az a baj, hogy a háttérben megbújó okokról is bizonyosságot nyerek. Mármint azon, hogy vannak okok, az már nem túlzottan foglalkoztat, hogy mik. Nem vagyok pszichológus... még.
- Hmmm... legalább egy jó tulajdonságod van - biccentek, mert mi mást mondhatnék? Felejtsem el, hogy egy vad idegenről van szó, aki még nem is szimpatikus, és nyújtsam a vállam, hogy sírja ki csak magát nyugodtan? Nem. Vannak emberek, akikkel osztozok a problémájukon, de nem mindenkivel. Pont.
- Nem rég jöttem, nehéz lenne ilyen szavakkal dobálózni egyelőre... te viszont annál inkább élvezheted, ha visszahúzott a szíved - oldalra döntött fejjel, mérem végig. Nem, nem tűnik úgy, mint aki annyira lelkes lenne. Sokkal inkább az járhat a fejében, hogy lehetne rosszabb is. De a témát nem feszegetem, minek? Jó eséllyel most látom először, meg utoljára... ebben a kastélyban azt mondják, ez sem lenne újdonság.
- Esetleg némi jó tanács? Tudod... köcsög tanárok... és a többi - maradjunk a felületnél, ez még biztonságos is. Beleharapok az almámba, és csak biccentek, mikor a többiek lassan felállva, szállingóznak el tőlünk, mondván órájuk lesz. Mondjuk... lehet, hogy nekem is.
|
|
|
|
|
|
|
Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV
Az ördög másik arca
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
|
Csengi
Fogalmam sincs, ő miként élheti meg ezt. S noha a problémáját átérzem, ennyi. Nem tudok teljesen azonosulni vele, mert ha velem tennének ilyet... nos, nekem van kitől segítséget kérnem, már rég le lett volna állítva az illető, vagy illetők. Nem hagytam volna ennyire elfajulni a helyzetet, amennyire azt Csenger tette.
És tényleg meg kell vele ezt beszélnem, ami nem is akkora gond. Amúgy is szeretek vele lógni, és én lennék a legboldogabb, ha nem ez lenne a fő téma köztünk, pedig mostanság másról sincs szó, de én csak aggódom érte. Ez nem normális dolog, már megfogalmazódott bennem az is, hogy a hivatalos szerveket is be kellene vonni, csak valamiért úgy érzem, ennyi azért nem lenne elég nekik, ők is csak egy ártatlan sulis tréfának fognák fel. Arról nem is beszélve, hogy így Csenger kénytelen lenne kiteregetni a szennyest, amit meg szintén nem szeretnék. A titkok azért titkok. Nehéz ez, az én tizenéves fejemnek mindenképp, de... nem vagyok az a belenyugvós fajta, szóval biztos vagyok benne, hogy ki fogok találni valamit.
- Nem volt kedvem - vonom meg vállaim, aztán aprót rázok a fejemen is, ezzel választ adva a másik kérdésére.
Jól esik ez a séta, még a csend is, mert szabad utat tudok engedni a gondolataimnak, aztán mégse vagyok egyedül. Azt sose szeretek, szerintem annál rosszabb nincs, mikor magányos valaki.
A kérdésére kapom fel a fejem legközelebb, pedig tudom ám, hogy az egészet én kezdeményeztem, egyszerűen csak a figyelmem most nincs a toppon. Mondom, túl sok minden van.
- Egy feleekkora helyen is ugyanez lenne. Sajnos, emberi baromság, ha valaki nem illik a szalagsorra, elkönyvelik selejtnek. A selejtekkel meg tudod, mit szoktak csinálni - forgatom meg a szemem. Tudom, hogy ez egy nagyon undorító dolog, de azt is, hogy kevés vagyok ahhoz, hogy fellépjek ellene, így most is csak a csendes belenyugvást választom, és azokra asszociálok, akik a közvetlen közelemben vannak. A világot úgyse válthatom meg.
- Dehogy van... egy csomóan imádnak téged, és biztos, ha tudnának erről az egészről, ők sem néznék csak úgy végig - nem emelem meg a hangom, de kellően határozottan ejtem ki a szavakat, végig társam szemébe nézve. Nem szeretném, ha egy pillanatig is megfogalmazódna benne ilyen, vagy hasonló gondolat.
- Megteszel nekem valamit? Innentől ne dobd ki a cetliket, oké? Add nekem, meg bármit, amit kapsz... kellenek, hogy el tudjunk indulni valamerre - bármennyire is szörnyű, én ezt élvezem. Talán családi hagyaték, ez is jött a génekkel, de cseppet sem bánom.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
