Sárközi Alexandra Anna INAKTÍV
Az ördög másik arca RPG hsz: 96 Összes hsz: 791
|
Kirilliroda Látszólag tényleg minden a legnagyobb rendben, senki meg nem mondaná rólam, hogy változott volna bármi is. Ugyanúgy belibbenek az előkészítő kapuján, ugyanúgy az iroda felé veszem az irányt, és ugyanúgy az utolsó utamba kerülő kukába hajítom a papírpoharam. Pedig belül meg már érzem, hogy ez az állapot nem sokáig fog tartani. Nagyon nehéz fent tartani a látszatot, és eljátszani, hogy minden teljesen rendben, holott ez egyáltalán nem igaz. - Jó napot - nem ez az első a játszóteres beszélgetésünk óta, de mára már talán könnyebb is keresztül nézni rajta, és nyelni egy nagyot. Persze most nehezebb, lévén ketten vagyunk csak a többi tanár vagy nem jött be, vagy órát tart. Én mindenesetre nyugodtan pakolászok ki a táskámból, közben összeszedve magam, amennyire csak képes vagyok rá.
|
|
|
|
Sárközi Alexandra Anna INAKTÍV
Az ördög másik arca RPG hsz: 96 Összes hsz: 791
|
KirillNaivan azt hiszem, megint letudjuk a dolgot köszönéssel, hogy aztán mindenki libbenjen tovább. Talán így is lenne jobb. De hallom, hogy a szék, amin ül, megmozdul és sajnos a reakciók egyetlen pillanatra se váratnak magukra. Ennek ellenére még akkor is tartom magam, mikor közelebb jön, csak az asztalnak dőlök háttal, és keresztbe fonom a karjaim a mellkasom előtt, miközben a szemébe nézek. - Oké - ennyit tervezek csak mondani, aztán viszont mégis sóhajtok, és megrázom a fejem. - Vagyis nem... egyáltalán nem az. Miért mondtad? És miért nem azt, hogy mégse akarod? Azt még könnyebben megértettem volna, de... olyan természetesen hangzott, mintha tényleg így lenne. Nem, nincs ezzel bajom... azzal van bajom, hogy ez akkor este még csak eszedbe se jutott... És semmi több? Miért? Mert te nem akarod, vagy mert ő nem? Ez sem mindegy, Kirill - halkan beszélek, szinte csak suttogva ejtem ki a szavakat, mert nem akarom, hogy valaki mégis meghallja.
|
|
|
|
Sárközi Alexandra Anna INAKTÍV
Az ördög másik arca RPG hsz: 96 Összes hsz: 791
|
Kirill- Tudom - sőt eddig is tudtam, sőt már akkor is tudtam, mikor egyszerűen csak megfogalmazódott bennem ez az egész. És nem akartam, én esküszöm, hogy eddig nem akartam elmenni, de vannak dolgok, amiknek egyszerűen nem lehet parancsolni. Ez pontosan ilyen. - Van más iskola is... - vonok vállat, mert nekem aztán teljesen mindegy, hová járok. - Átiratkozhatok... - bár szerintem az jóval több lefutott körömbe fog kerülni, és abban is erősen kételkedem, hogy apám annyira toleráns lesz, csak mert a pici lánya beleszeretett a tanárába. - Vagy nem tudom... Hagyjuk? Mondjuk... még el se kezdődött, de nem kellene tovább bonyolítani, ugye? - lehajtom a fejem, mert egy normális, épeszű ember ilyet soha nem kérdezne, lévén eszébe se jut. Én meg csak azért nem akartam, mert egyszerűen nem akarom, hogy így legyen.
|
|
|
|
Sárközi Alexandra Anna INAKTÍV
Az ördög másik arca RPG hsz: 96 Összes hsz: 791
|
Kirill - Egy ötlet volt - jó, nem épp a legjobb, de akkor is, nem elvetendő dolog. - Tudom, volt szerencsém Mártonhoz is - halványan elmosolyodok, egyszerűen akkor teljesen letaglózott a dolog, mára már viszont megemésztettem. - Tehát erről van szó? Félsz attól, hogy nem jönnék ki velük? Vagy hogy nem lennék képes együtt élni ezzel? - rázom meg a fejem, mert jó, tényleg még csak tanulom a dolgot, de mégse vagyok teljesen analfabéta gyerek téren. Kincső is kimondottan élvezi, ha én babusgatom. - Nem kell tudniuk rólam... főleg nem most még... - nyelek egyet, aztán odasétálok hozzá, és hátulról átkarolva a derekát, döntöm a vállára a fejem. - De ha velem akarsz lenni, akkor legyél... nem kell mindent túlgondolni - motyogom, közben a nyakába szuszogva.
|
|
|
|
Sárközi Alexandra Anna INAKTÍV
Az ördög másik arca RPG hsz: 96 Összes hsz: 791
|
Kirill - De ha mindig ettől félsz, sose lesz senki, és héj, első sorban a te életedbe szeretnék bekerülni. Tudom, hogy hozzád tartoznak, de nem kell egyből bele a közepébe vágni. És ez is csak addig akadály, míg úgy tekintesz rá - halkan beszélek, teljesen felesleges felemelnem a hangom, meg megsüketíteni se szeretném, ha már itt tartunk. A vállán pihentetve a fejem tekintgetek ki én is az ablakon. - Szerinted más nem tesz meggondolatlanságot? Én épp most is azt teszem, és tettem is, sokszor... ettől nem leszel rosszabb, és Hannát se bántad meg, nem? - kezem alig érezhetően kúszik be a felsője alá, csak egy pillanatra, csak hogy végig simítsak a hasán, aztán szépen vissza is kerül a helyére, sőt én is eltávolodok, nem szeretném, ha bárki is így látna minket... ez mégis csak egy iskola.
|
|
|
|
Sárközi Alexandra Anna INAKTÍV
Az ördög másik arca RPG hsz: 96 Összes hsz: 791
|
Kirill- Rendben... nem állok közétek - még a kezeim is felteszem, mert akkor ennyi. Nem én leszek az, aki meghunyászkodva harcolja ki azt, hogy vele legyenek. Nem akar, nem mer? Ez most teljesen mindegy, de amíg nem hajlandó lépni egyről a kettőre, addig tőlem se várja, hogy itt asszisztáljak mellette, hogy amikor úgy tartja kedve, megint ellökhessen, mint most. Nem, nem bábu vagyok, mait dróton lehet rángatni. - Talán Tányával nem lennének ilyen problémáid - az én hangom is keményebb, miközben hátrálok, és összeszedem a cuccom. Kell nekem még egy kávé, így ha nem tart vissza, egyetlen szó nélkül hagyom itt, csak most már végleg.
|
|
|
|
Sárközi Alexandra Anna INAKTÍV
Az ördög másik arca RPG hsz: 96 Összes hsz: 791
|
Bazsa ♥- Ilyenben - vágok én is elszontyolodott képet, persze csak a játék kedvéért. Aztán nevetek azon, hogy még ezt is túldramatizálja, mondom én, hogy ide kellett jönnöm. Elég nekem ez a lökött srác ahhoz, hogy bearanyozza a napom, másra igazából nincs is szükségem. Legalább is jelenleg így gondolom. A probléma akkor kezdődik, mikor felteszem azt az ártatlan kérdést, és látom, hogy elgondolkodik rajta, így akarva-akaratlanul, de én is megteszem. Két kezemen meg tudnám számolni a tényeket, amik visszatarthatnák őt, de az még szomorúbb, hogy én ezek felett simán szemet tudnék hunyni. Talán tényleg ennyire rossz ember vagyok. De most komolyan, barátnője van, együtt is él vele, engem meg ez a legkevésbé sem érdekel, pedig kellene. Vissza kellene vennem, és mégsem teszem. - Nem mondtam semmit, na - nevetve forgatom meg a szemem inkább, kecsesen nyújtva a kacsómat, mint anno Denisnek, na igen, az is így kezdődött, és mi lett a vége... Jó, szerintem nem most kéne ezt firtatni. - Na és milyen szaftos pletyka volt? Szerető a szekrényben? Vagy várj.. tudom.. tuti a titkárnőjét kezelgeti. Az a nő úgy domborít, mikor meglátja, hogy azt bárki levághatná - jó, nem sok mindent tudok a polgármesterről, de vannak bizonyos jelek, amik nem kerülik el a figyelmem, és már-már ordítanak. - Ha azt vesszük, hogy Oscar is kitúrt valaki mást - megvonom a vállam, a politika az ugyanis, ami egyáltalán nem érdekel, és úgy részt sem akarok venni benne, mert nem is értem túlzottan. Mindenesetre nem lepődnék meg azon, ha ez így lenne. - Ez milyen izgi már. Kiderítsük? - felcsillannak a szemeim, mert pontosan az a lány vagyok, aki sose tud megülni a fenekén, hát ez van. - Nem az, jó ez így. Úgyse úgy terveztem az életem, hogy gyerekeket nevelek. Jó, persze megláttam, és megszerettem, vagy valami hasonló, és akkor azt is hittem, menne, de most komolyan... szerinted? - hisz ő ismer, ő tud a dolgaimról, tudja, hogy ha gyökeret is eresztek valamikor, az nem most lesz. Csak egy életem van, és azt magamnak akarom szentelni, ameddig tehetem. - Tánya meg amúgy is jobban illik hozzá - ezt pedig be is ismerem, ő még talán meg is tudja neki adni azt, amire vágyik, nem úgy, mint én. Én nem azt akarom, amit ő. - Barátnőd van, ez az egy szerencséd - hiába vicces a helyzet, én ezt teljesen komolyan mondom, végig a szemébe nézve, mert azért annyi jó érzés még lappang bennem, hogy bár egyáltalán nem hat meg, azért ne hagyjam figyelmen kívül. Aztán tömök egy sütit a szájába, mikor látom, hogy az előző elfogyott, majd a vállára hajtva a fejem nézem újra a kamerákat. - Menjünk. Kezd sok lenni nekem ez a falu most, de figyi... elkérjelek Clairetől? - kihívó, vigyort küldök felé, miközben megpróbálok nem arra gondolni, hogy őt a lány létezése miért nem érdekli jelenleg. Pedig pont, hogy őt kellene érdekelnie.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Sárközi Alexandra Anna INAKTÍV
Az ördög másik arca RPG hsz: 96 Összes hsz: 791
|
Cam, Lola, Franci, Ráhel, Morci és Bazsám ♥ Kinéztem | Csapassuk *-* - Vigyééééél át a kapuuuuuuun - huppanok is Ervin hátára, átkarolva szépen a nyakát, és imádkozva, hogy ne lökjön le. Nem egy vézna srác, volt alkalmam ezt alaposan megfigyelni, így szinte biztos vagyok benne, hogy elfog bírni, mert hát nem nyomok ám annyit. Tömeg van, a zene jó, én meg egyszerűen imádom az ilyen helyeket, mert akkora a pezsgés. Ráadásul a vigyor se törlődik le az arcomról, még annak ellenére se, hogy eszembe jut, hogy ezt otthon elfelejtettem említeni, na nem mintha mostanság beszámolnék arról, mit, mikor és hol csinálok. Egyszerűen úgy érzem, vannak dolgok, amikről jobb, ha a család még mindig nem tud. Pedig rajta voltam, hogy változzak, talán két hétig is kitartott az a késztetés, bizony. Amint meghódítjuk a területet, leszállok ám Ervinről, mégse kárhoztathatom arra, hogy végig cipeljen, meg így is pengeélen táncolunk, nem kellene ezt tovább húzni. Tudom én, teljesen tisztában vagyok vele, épp csak vannak pillanatok, mikor ez úgy elfelejtődik. Nem tudom, a többiekkel mi van, de engem teljesen átjár a hangulat, így pörgök valószínűleg helyettük is. - Gyorsan keressünk jó helyet, ahol felverjük a sátrat - felállok a mellettünk lévő terméskőre, hogy valamivel többet lássak a placcból, aztán le is libbenek. - Arra - mutatok balra, majd határozottan meg is indulok, persze ügyelve arra, hogy Franci tartsa velem a lépést, mert ahogy figyelem, van, ami őt nagyon érdekli. - Én igen, a többiekről fogalmam sincs - kuncogva nézek mögénk, még a vállam is megvonom, tekintetem meg talán többet elidőzik Ervinen. - Tudod mi az igazán szívás? Akivel szeretnék lenni, az így bevágott friendzoneba - karolok szobatársamba, és én is halkan mondom ezt neki, még csak az hiányzik, hogy Ervin kiszagoljon bármit is. Annyira jól megy, hogy úgy csináljak, az a pizsiparty nem változtatott semmin, hogy egyszerűen már van mikor én is elhiszem. Pedig nincs így, nagyon nincs, de nagyon félek attól, hogy a hülyeségem miatt elveszítem. - Na srácok - csapom össze a tenyereim, megállva egy nagyobb szabad terület közepén, és a társaság felé fordulok. - Hány sátrunk van? És hogy legyen az elosztás? Velem bárki is lesz, nem fogom a haját fogni hányás közben, és morcos leszek, ha a sátorban adja ki magából a dolgokat, csak szólok - még grimaszolok is, hogy lássák, az valahogy tényleg nincs ínyemre. Az meg egyenesen lerí rólam, hogy imádom, hogy én vagyok az, aki szervezkedhet.
|
|
|
|
|