Jaaaaa, vagy úgy....

Köszönöm ))))

Tényleg? Olyan szomorú vagyok, de te nagyon kedves ))))   *közelebb ül hozzá*

Eric Wright - 2017.07.13. 13:02


Igazi diplomata  

Mel, te mindig berágsz rám *lekonyul a szája*

Szia Lilith! A kakaót is szeretem *rákacsint*

Tüszőfűi Lilith - 2017.07.13. 13:15



Ah, de jó dolgom van. Igen, köszönöm *és elterül egy kényelmes fotelben*

Nem vagy egyedül  

Mel, haragszol még? *félénken odasandít, megkínálja a kakaójából*

Tüszőfűi Lilith - 2017.07.13. 13:21


Már minden jóval elláttál bennünket, hova lehet ezt még fokozni?  

Tüszőfűi Lilith - 2017.07.13. 13:26


de azért még neked is jut belőle egy kicsi?

*látja, hogy egyre üresebb a doboz... felkínálja a sajátját*

Krushnic Dimitri, akit nem ismerek, de ki tudja...

Szerelem.
Ki ne ismerné ezt az érzést? Pillangók a gyomorban, gyötrődéssel megtelt létezés, hány álmatlan éjszaka. Tervezgetés, hogy hogyan és miként érjen bennünket a pillanat. Mert el fog jönni, ebben biztos voltam és nem ülhettem tétlenül, nem vagyok én Fiona, egy műanyag nyílászárókkal tarkított, elhagyatott kastélyban. És a hercegem...igaz, a hercegem, nem akarta átélni ezt az érzést, úgy igazán (legalábbis ahogy gondoltam), de én szívesen áldoztam a szerelem oltárán, azért is járkáltam itt, épp az esti vacsoránkhoz készülődtem. Zöldségeket és gyümölcsöket vásároltam.
Semmi aggodalom, már rég kinyomoztam, hogy miket szeret, hónapok óta összeköttetésben voltam néhány házimanóval, akik megfigyelték a drágámat. Szigorúan diszkréten, hogy ne érzékeljen semmit, nem akartam korlátozni a szabadságában.
Ugye nem vett észre semmit???! - ez most kételyeket ébresztett bennem, egy pillanatra a kosár is megremegett a kezemben, de sebaj, a főztömmel majd úgyis leveszem a lábáról, remélhetőleg.
Egyelőre inkognitóban sétálgattam és csendesen figyeltem az eseményeket. Volt nálam egy nagy kosár, szóval, még ha történne is valami, talán el tudom takarni  magam vele, úgyis annyi mindent pakoltam bele, hogy szinte roskadozott a sok finomságtól. Nem is volt kérdés, hogy kivel akartam ezeket elfogyasztani: csakis vele, Dimitri, te vagy az én mindenem, mindig te voltál, csak sose tudtam ezeket elmondani....

Dimitri  

Egyetlen dolgot elfelejtettem, így hanyatt-homlok rohantam vissza az árusokhoz, közben nagyokat dobbant a szívem, nem egy átlagos estére készültem, mindennek tökéletesnek kellett lennie. Ahogy haladtam a sorok között, küszködve a saját gátlásaimmal és szerénységemmel, pillantottam meg őt. A szemeim azonnal szívecskékké formálódtak, úgy olvadoztam, mint valami vanília fagylalt, egy forró nyári napon. Bár égtem volna az ő testére, hiszen férfias vonalai most igazán karakteressé varázsolták, s ahogy ott állt a napfényben, a gyümölcsöket kóstolgatva, húsos ajkai úgy vibráltak, akár neoncsövek a sötét éjszakában.
Merlinkém segíts, menten elájulok, hogy került ide ez a görög isten? - nagyot sóhajtottam, a szívem alig fért meg a mellkasomban. Igazgattam egy csöppet a ruhámon, ha a nagyérdemű elé kerülök, hát mégse valami kócos kis siheder lányként mutatkozzam, próbáltam menteni a menthetőt. Úgy nézhettem ki, mint egy pályát tévesztett agyonsminkelt tinédzser, de jelen pillanatban ez sem érdekelt. Mindent az imádottamért, úgyis együtt leszünk örökre. Legalábbis én erről szentül meg voltam győződve.? S hogy Ő mit gondolt? Hát biztosan nem ezeket, de semmi probléma, majd csak alakítgatjuk ezt a szerelmesdit. Csak lépjünk már szintet, szinte azonnal akartam őt. Furcsa érzés volt, de tényleg.
Egyszerűen minden összejött, egyre közelebb kerültem hozzá, már hallottam ahogy beszélgetnek, azzal a hölggyel, akitől a szükségeseket kikérte, de aztán elfáradva leült egy padra és fagyit kezdett nyalni.....hmmm érdekes képek jelentek meg a gondolataimban, de szerencsére nem látott a fejembe, különben lehetséges, hogy pillanatokon belül elhagyjuk a piacot, és azonnal egymásnak esünk. De ne szaladjunk ennyire előre...
még előtte beszélgetnem kellett valakivel, valamiről. Én ugyanis nem fáradtam a padokhoz, hanem egy öreg bácsi standjánál állomásoztam, osztrigákat értékesített.
- Jó napot, Paul - köszöntem rá ismerősen, ő is mosolyogva üdvözölt engem. Eddig sínen vagyunk, semmi ellenérzés, csak egy szép napszőke, ártatlan leányka.
- Szépek ezek az osztrigák - dicsértem meg a kínálatát, hátha sikerül a kegyeibe férkőzni.
- Szeretnék is belőlük jó sokat, tudja, nem egy átlagos estére készülök ma - suttogtam diszkréten és rá is kacsintottam, jelezve felé, hogy ő is próbáljon meg ilyen rugalmasan viselkedni, és ne hozzon kellemetlen helyzetekbe, ha lehet. De ő pont nem így gondolta, ordibálni kezdett velem, teljesen megrémültem.
- Kishölgy, maga még csak tizenéves, miért akar ennyi vágyfokozót? - és bosszúsan el is kezdett hadonászni a kezeivel, azt hittem, hogy a nagy gesztikulálásban véletlenül megüt.
- Fogja már be a száját, hát nem lehet ezt diszkréten kezelni? Van pénzem, és meg is tudom vásárolni, magának meg nem mindegy, hogy... de szerintem magának mindegy, ígyis olyan öreg, azt se tudja, mit beszél - mondtam és kifizetve az osztrigákat sértődötten továbbálltam, elkezdtem menetelni az álmaim felé. Határozott szándékomban állt Dimitrivel beszélgetni, mégha ő nem is akarta. Beszélgetni? Ez elég konszolidált megfogalmazás.

Boldogabbat!   

Sziasztok *beköszön, nincs nála chips meg semmi, csóró*   

Eric Wright - 2017.07.14. 13:31


Mi annyira hasonlítunk  

Petheő-Gönczy Bíboranna  - 2017.07.14. 13:47


Igaz, akár egy rellonos, szép volt Bíbor!   

*félénken odainteget*  

Szia )

Ó, a kedvencem sárgharhééépa  

Petheő-Gönczy Bíboranna  - 2017.07.14. 14:07


Persze ^^ *nagyon hálás, közelebb ül Bíborhoz ))*

Boldog Éjfélt *még elnyom pár tűzijátékot így 1 óra előtt 10 perccel*

Jó reggelt màgusvilàg!

V é g z ő s   b á l - Ainsley Bolton és bárki, aki csatlakozna köreinkhez  



Régen rossz annak, aki már egy bálra is csak azért fárad el, hogy  az ő Dimitrijét keresse, de nem lehet mit tenni, a szerelem pont nem válogat, és ha két ilyen egymástól távol eső, de valamilyen módon (egy bájital által) mégiscsak összekomponált illetőket választ, akkor azt vagy el lehet fogadni, vagy el lehet fogadni. S hogy én mit tettem? Természetesen belenyugodtam.
Belenyugodtam? Rajongtam a célszemélyért, a napjaim csak arról szóltak, hogy valamilyen módon találkozzunk, s mivel volt némi esély rá, hogy a bálon esetleg ő is tiszteletét teheti, hát felöltöttem a legszebb koktélruhámat és hanyatt-homlok szaladtam a rendezvényre.
Itt a nagy lehetőség s csak úgy veszni hagyjam? Na nem, most nem egy telefonfülkében vagyunk, ez nem az a nap - ilyen gondolatok társaságában sétálgattam egy irdatlan nagy magassarkúban, ami rendkívül molesztálta a lábamat, de ha szépen akarunk kinézni, akkor talán megengedünk magunknak ilyen fájdalmakat is, és ez még a bevállalható kategóriát képezte, ami azt illeti. Igaz, nem volt túl őszinte  a mosolyom, de annál szebben festettem azokon a képeken, amik ezen az estén készültek. Szemeim Dimitrit kutatták a nagy tömegben, de előbb fedeztek fel egy ismerős lányt, akit megpillantva, felsikoltottam az örömtől:
Hála Merlinnek, nem leszek egyedül, köszönöm, köszönöm, köszönöm - a ruhám furcsa szabásával küszködve próbáltam megközelíteni, majd miután ez sikerült, köszörültem egyet a torkomon és üdvözöltem:
- Szia, hát te? Micsoda meglepetés, gyönyörű vagy - hát igen, ezt kár lett volna tagadni, Ainsley és én csodálatosan néztünk ki, szóval, ha nem környékez meg bennünket senki, akkor hagyjuk is inkább a férfinépséget, mert valami elromlott a készülékükben.

Hogy vagytok? Hogy ébredtetek?  

..... mi a bajod az elsősökkel?

Akkor jó

Nem, egyáltalán nem.

Ki mondta?  

Egyáltalán nem állítottam ilyet. Nem szoktam senkit sem szúrkàlni, Mel

Na mindegy.

Boldog Éjfélt

Ainsley

Ó, igen.
Ez volt az első bál, a maga szépségével és romlottságával együtt. Mert ezek az események, nemcsak arra alkalmasak, hogy hatalmas tömegeket mozgassanak meg, hanem arra is, hogy szembesítsék a magamfajtákat a ténnyel: kár a gőzért, úgyis egyedül fogsz megöregedni.  
Ahogy körbenéztem, csak boldog párokat láttam, milyen szerencse, hogy pont azért jöttem ide, hogy én is szerezzek egyet, de a nagy Ő valahogy máshogy gondolta ezeket. Dimitri hatalmas léket vágott az önbizalmamon, és tudatában sem volt annak, hogy egy fiatal leány mit össze nem szenved csupán egyetlen pillantásáért. Van ez így, a szerelem egy kiszámíthatatlan lavina, nem tudni, kit és hol ér, vagy épp mikor vág agyon. Kiműteni pedig lehetetlen, velejéig fertőzi az embert. Engem is teljesen a hatalmába kerített. Ahogy ezeken morfondíroztam, s a rossz érzéseket, mint egy Baziliskus méregfogait huzigáltam ki magamból, jöttem rá arra, hogy társaságom akadt, ezért jó lenne, ha elvetném a szenvedő-Madonna ábrázatokat és bájos csevegésre adnám a fejemet.
Ainsley biztosan díjazná, hisz nem azért ácsorog mellettem, hogy a nem létező szerelmemet gyászoljam napestig.
 - Köszönöm szépen – reagáltam kicsit elhalkuló hangon, benne volt ebben az is, hogy különösen örültem volna annak, ha ezt egy bizonyos illetőtől hallom, de ez most nem jött össze. Ideje lenne feladni,én is éreztem, de az illúzió, édes volt, akár a méz.
- Jól vagyok, bár nemrég jöttem ki a gyengélkedőről, eltörött néhány végtagom – elég nagy természetességgel vallottam neki a képességdeficitjeimről, dehát minden barátom tudta rólam, hogy a gyengélkedő, olyan számomra, mint egy vonat végállomása, habár különböző helyekről indulok, mindig odaérkezem.
- És te hogy vagy? Mikor olvashatom azokat a híres novellákat? – eszembe jutott ám, amiről beszélgettünk és nem hagyhattam ki, hogy be ne ékeljem társalgásunkba a nehezen nyert információkat. Nem azért pedáloztam, hogy ezekről csak úgy megfeledkezzek, én nem olyan családból származom.
 - Koktélok, ó tényleg, milyen igazad van – ha a szerelem nem is, majd az alkohol tompít, teljesen felragyogtak a szemeim, olyan szinten belefeledkeztem a letargiába, hogy szinte tudomást se vettem a drágaságokról. Azonnal orvosolni kellett a problémát, kérlelően néztem Ainsleyre, hogy hozzon nekem egyet valamelyikből, mert ebben a ruhában életképtelen voltam, nem tudtam mozogni, mint egy kötözött sonka. Szép, de korlátozott létezés.

kimondhatatlan nevű srác DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

sziasztok *előbújik egy növény mögül*

Nem új és persze, hogy szimpi, hisz a Navine oszlopos tagja