Eltettem volna magam holnapra, amikor felgyulladt az off  
Ennyit az alvásról

Kaisch Ráhel - 2017.01.16. 22:37


*személyes sértés*

Sokkal kellemesebb  

Ismerős

4x csúsztam el eddig, ebből 3x elkaptak. A maradék egy alkalmat nem részletezem >.>

Matthew Bloomer - 2017.01.17. 16:42


Csizmazia Hajna Cecília  - 2017.01.17. 16:57


Nem, annyira nem, de az élmény tényleg bearanyozta a napomat.  

Na igen. A végén már úgy sétáltak mellettem, hogy készenlétben voltak

Rebi

Úgy tettem, mintha tikkelne a szemem, ezzel is jelezve az frusztrációt amit a lány szavai okoztak. Ilyenkor jön elő belőlem, hogy lehet tényleg a Rellonba kellett volna kerülnöm.
- Ha! Soha nem szabad Alexet provokálni! Jamais! - húztam össze a szemem picit mosolyogva. Jó, igen, tisztában voltam vele, hogy tényleg lehetetlenség amiket viccből összehordtam, de na. Nem szeretem ha az orromra kötik, úgyhogy valamit tennem kell ellene. Majd a nyílt napokon mondjuk. - Jó, legyen. Szeretek ügyesni. - bólogattam, majd elgondolkoztam, hogy ez értelmes-e egyáltalán magyarul.
- Ó, igen, ismerős, csak nálam az edzőterem mindig elveszi az időmet a tanulástól. - húztam el a számat a drasztikus tényt közölve. - De amúgy ha gondolod egyszer tényleg lejöhetnél oda, körbevezetnélek. - bólintottam, komolyabbra fordítva a szót. Szerettem ott lenni, rengeteg lehetőség volt a sportra, csomó sportpálya is volt, edzőgépek, minden más.
- Jól van, bár hidd el, a szobatársaid tuti nagyon is örülnének nekem. - kacsintottam, majd felnevettem amikor a lány felajánlotta a közös korcsolyázást. - Ha komolyan montázst szeretnél látni arról, hogy ezerszer a szebbik felemre esik, akkor persze, mehetünk. - Teljesen komolyan gondoltam egyébként, sok mindenhez van alapvető érzékem, de a korcsolyázáshoz és a téli sportokhoz még csak a legminimálisabb mennyiségben sincs. Visszahuppantam a székre, most már kényelmesebben ültem a kisebb tornámat követően.
- Cserébe akkor viszont tényleg muszáj lesz énekelned nekem. Kíváncsi vagyok a hangodra. - tértem vissza ehhez a kérésemhez. Nekem semmi affinitásom nincs a zenéhez sajnos, hallgatni szeretem, viszont ha én zenélek, azt jobb ha nem hallja meg senki.

Rebi

- Oh, igen-igen, ügyesnek lenni - pirultam el egy picit. Nagyon nem szerettem azt a picit megalázó érzést amikor látványosabb hibákat vétek. Mindegy, sokszor volt már, túllépek rajta.
- Helyes! Gyere le, csomó mindent lehet csinálni. Milyen sportot szeretsz? Vagy csak simán lehet a gépeket is használni erősítésnek - bólintottam izgatottan. Sokszor volt már olyan, hogy egyedül mentem le, és a zene jó társaság tud lenni, de néha unalmas úgy edzeni, hogy nincs kihez hozzávágni a közeli gumilabdákat.
- Még szép, ha már zuhanok és ott vagy az egy méteres körzetemben, nehogy azt hidd, hogy megúszod. - Ez amúgy már szokásom volt, többször is ezért nem akartak velem korizni jönni, vagy ha jöttek, akkor is elkerültek és távolról nézték végig azt a 20 perces esés-sorozatot amit addig produkáltam, amíg bele nem jöttem. Persze utána már jól megy, bár ez nem azt jelenti, hogy azonnal megcsinálok egy hátrakoszorút a jégen.
- Jól van, elfogadom az ajánlatot, lehetsz a tanárom, mais non, nem hiszem, hogy túl sok sikerrel fogsz járni - biccentettem nevetve. Hát igen, van amihez semmilyen körülmények között nem fogok érteni. Síelni például még nem próbáltam, de nem is tervezek, erősen bojkottálok minden téllel kapcsolatos dolog ellen. No meg biztos vagyok benne, hogy az sem menne jól, úgy látszik a csúszkálás nem az én művészetem.
- Áll az alku! - nyögtem ki egy kis agyalás után. Bár ha a lány nem tartja be az ő részét a megállapodásnak, az biztos, hogy behajtom rajta. Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy már sötét van, el is repült a délután. Kicsit kezdett már üresedni a társalgó, bár abban biztos voltam, hogy senki sem aludni ment.
- Na jól van, akkor még hallok felőled. Mikor menjünk korizni? - vontam fel a szemöldököm, átdobva a táskám pántját a vállamon. Sejtelmesen elmosolyodtam, te jó ég, mibe mentem bele... Aludhatok egy hónapig jéggel a fenekem alatt.

Halihó  
Bárki itt az off környékén?  

Sorozatozok, végre egy program nélküli péntek, szóval popcornba fojtom magam
Veled? c:

Ismerős, az elmúlt pár hétben szinte folyamatosan beteg voltam  
Most Shameless-t, de párhuzamosan így is túl sokat nézek D: Apropó, te nézel bármit? c:

Samantha
(avagy a lány aki nemsokára elázik kávéban)

Apu sokszor kérdezi, hogy miért egyszerre tűnik el a zsebpénzem amikor lemegyek Bogolyfalvára egy kicsit. Ez elég egyszerűen betudható a függőségemnek, amit a Czukorvarázs okozott.
Aznap délután is tehát ott lézengtem a cukrászdában, türelmesen vártam amíg meg nem kaptam a rendelésemet. Csak a szokásos: egy cappuccino, néhány fánkkal, aztán ha van még hely a hasamban, akkor nem szabok határt a képzeletemnek.
Függetlenül attól, hogy kihozzák a rendelést, szokásom átvenni és magamnak kivinni fizetés után, így most is a csészét a bal kezembe egyensúlyozva kerülgettem az embereket a cukrászdában.
A következő pillanatban egy cifra káromkodással megtoldva megbotlottam, a csésze kávé megbillent a kezemben, és a tartalmának legalább a fele a mellettem álló lány felsőjén landolt.
- Ahh, pardon! Sosem szoktam így bénázni - szörnyedtem el a kávéfoltra meredve.

Samantha

Láttam, ahogy a lány egy közeli szabad asztalhoz ül, szóval a kezemben lévő fánkokat, és az immáron félig üres csészét az asztalra helyeztem, majd a pult mellől elhoztam pár szalvétát és a lánynak nyújtottam.
- Pedig amúgy nem is néz ki rosszul - próbáltam menteni a helyzetet, majd lehuppantam a székre az asztal mellé.
- Nem gond ha leülök? Egyébként Alex vagyok... - vakartam kínosan a tarkómat. Megpillantottam a könyvet ami a lánynál volt, régen olvastam. Ha minden szakad, legfeljebb oldom a feszültséget azzal.

Samantha

Biccentettem az állítását hallva, majd elvettem egy fánkot és beleharaptam. Máris eltöltött a szokásos, kellemes érzés amikor cukorral és szénhidráttal tömhettem magam. Igazi mennyország.
- Nagyon helyes, én is Navinés vagyok. Harmadik évemet taposom most már, mellesleg. Te? - kérdeztem, a fánkomon nyammogva.
- Nem eszel semmit amúgy? - érdeklődtem, látva, hogy az asztalunknak csak az a fele volt feltornyozva kajával, ahol én ültem. Azta, milyen meglepő...

Samantha

Meglepődtem, a lány picivel idősebbnek nézett ki, olyan velem egykorúnak tippeltem. Hát igen, kelleni fog az a szemüveg valamikor a közeljövőben.
- Ja, értem. Na és jól érzed magad itt? Milyenek az első hetek? - érdeklődtem, picit visszaemlékezve az én zavarodottságomra amikor bekerültem a Bagolykőbe, teljesen tudatlanul. Szerencsére ez a pár év elég volt a teljes berendezkedésre nekem.
- Persze, vigyázok - bólintottam, belekortyolva a maradék kávémba. Odapillantottam, és láttam, hogy barackos pitét rendel. Jó választás, múlt héten például pont azzal tömtem magam.
- Sokat olvasol? - kérdeztem az ominózus könyvre pillantva.

Samantha

- Igen, szerintem is jó környezet, bár néha el tudja fogni az embert a honvágy... főleg a vizsgaidőszakba - nevettem kicsit, még egy utolsót a (maradék) kávémba kortyolva, majd letettem az üres csészét az asztalra, és nekiláttam az utolsó fánk kivégzéséhez.
- Igen, szintén az egyik hobbim a sok közül - biccentettem. Így elmélkedve rájöttem, hogy sohasem volt úgy igazán kedvenc könyvem. Bár rengetegen átrágtam már magamat.
- Esetleg a Wicked című könyv, elég nagy hatással volt rám, megfogott. Ismered? - vontam fel a szemöldököm.

Samantha

- Ah értem, majd mindenképpen próbáld ki, nagyon jó könyv - mondtam derűs arccal, a fánkon nyammogva. Jövő héten megint ki kell találnom, hogy melyik másik sütire herdáljam a pénzemet fejvesztve.
- SVK lesz az én kedvencem, nem tehetek róla, az átkok és az ártások túl érdekesek és izgalmasak számomra. Valószínűleg auror szeretnék lenni, ha végeztem a sulival - adtam egy terjedelmes választ a lány kérdésére.
- A Mítoszok és Legendák is nagyon érdekes tud lenni, pláne azoknak akik olvasni is szeretnek. Van már elképzelésed, hogy suli után mihez kezdesz magaddal? - vontam kérdőre, miközben letöröltem a csokit a kezemről egy szalvétával.

Samantha

Arrébb toltam magamtól a most már üres tányért és csészét, majd hátradőltem a székben, jóllakott vigyorral az arcomon.
- De szuper, akkor majd valamikor segíthetsz gyógynövénytanból, nem az erősségem... - húztam el a számat.
- Nekem apukám mugli, szóval nincs nagyon ínyemre a nyomdokaiba lépés, sosem vonzott a vállalkozás. Anyumat meg nem ismerem, szóval nincs nagy példakép előttem. Tudom, sok mindenki akar auror lenni, sok mindenkinek nem sikerül, de én ezt kitűztem magamnak - mondtam el a lánynak dióhéjban a háttértörténetét az egésznek. Rápillantottam az órámra, majd megforgattam a szemem, hiszen aznap még egy elég hosszadalmas házi feladatot kellett volna megírnom másnapra. Sóhajtottam, mert semmi kedvem nem volt az esszéhez, de még egy kis csevegés belefér itt, hiszen a társaság is jó.

Samantha

Nevetve biccentettem a lány segítőkészségére, végülis tényleg nem a Gyógynövénytan az erősségem, de az is auror elvárás, ahogy szinte minden második tantárgy.
- Hát igen, de azért is lennék auror, hogy meg tudjam találni. De ez még a jövő zenéje, apukám mugliként szegényke nem sokat tehet érte - nevettem picit. Persze, nem nézem le az apámat, de mindig jó kedvre derülök ha eszembe jut, szorgos kis buzgómócsing.
- Apropó, neked van mugli, vagy félvér a családban? - vontam fel a szemöldököm.

Samantha

Láttam, hogy egy érzékenyebb témához érkeztünk, ezért a lehető legmegértőbb tekintetemmel hallgattam a lány történetét.
- Sajnálom, hogy így alakult... - húztam el a számat, nem tudtam elképzelni mi késztethet valakit arra, hogy ilyen útra forduljon, elhagyva a családját. Sóhajtottam egyet.
- Nem, apu egyke, szóval az ő oldaláról nincsenek. Anyuról pedig semmit sem tudok a nevén kívül, tehát fogalmam sincs - feleltem a kérdésre. Bár ez nem zárja ki a lehetőséget, szóval elgondolkodtam, hogy lehet, van még meg nem ismert rokonom.
Ismét rápillantottam az órámra, majd elhúztam a számat.
- Ahh, fenébe. Lassan mennem kell...

Samantha

- Hát igen, az húzos tantárgy tud lenni - bólintottam, emlékeztem amikor pár éve én is próbáltam átzökkenni a mugli tantárgyakról a varázsvilágéba, nem volt valami egyszerű. Átdobtam a táskám pántját a vállam felett, majd felálltam és betoltam a széket magam után, gyorsan visszapillantva Samre.
- Örvendtem - kacsintottam, majd a sok emberen átvágva elhagytam a cukrászdát, és kiléptem a hidegbe. Megvolt a mai kötelező cukorbevitel is.

// Köszi a játékot //