Rosie N. Fisher

- Már megszoktam, hogy néha büdös. De azért ő szokott rendszeresen fürdeni - válaszoltam a lánynak. Sokszor gondolkodtam el azon, hogy milyen lehet egy angliai. Hát, az első benyomás nem úgy sikerült ahogy én vártam. De azért,jobb annál minthogyha itt veszekednék. Bár mondjuk nem tudom hány ember hallaná a veszekedésünket. De szerintem ez a torony nem is visszhangzik, de azért jobb hogyha nem kezdünk el veszekedni.
- Hát, jött hozzánk egy bagoly, és benne volt hogy felvettek ide. És hát, nem szeretem volna kihagyni egy ilyen lehetőséget. Bár néha, azt kívánnám hogy bárcsak  ne kaptam volna meg a levelet - az utolsó mondatnál egy kicsit elhalkultam. Még mindig rosszul esett ahogy a barátommal összevesztünk. Próbálok túllépni rajta, de sosem sikerül.
- Most jelenleg nem jut eszembe egy sem, sajnálom - mondtam a lánynak. Annyi varázsigés könyvet olvastam, hogy néhány kiment a fejemből. Így jár az akinek otthon, többezernyi varázsigés könyve van.

Révay Franciska Veszna

Úgy döntöttem, hogy megnézem a tanulószobát. Ezért felkaptam pár könyvet a szobámból és elmentem a tanulószobába. Amint beléptem a szobába, rögtön nagy csend lett. Ez a szoba olyan, minthogyha kizárná a hangos zajokat, és a külvilág hangjait, csak hogy aki ide belép, tudjon gondolkozni is. Bár rajtam most tényleg kell a gondolkozás. Főleg az Átváltoztatástanhoz. Nem a legjobb vagyok belőle, inkább a Mítoszok és a Legendákban vagyok jó. Leültem az egyik zöld fotelra, és elővettem az Átváltoztatástan könyvet. Elkezdtem lapozgatni és olvasgatni. Próbáltam memorizálni a fontosabb dolgokat, de nem sikerült. Ekkor bejön egy lány a tanulószobába.
- Szia, a nevem Samantha Carpetner! De szólíts csak Samnek - köszönök a lánynak.

Franci

Miután a lány is megmondta a nevét, odamegy az egyik könyvespolchoz és levesz egy sárga borítójú könyvet. Majd leül mellém.
- Átváltoztatástant. Nem megy nekem valami könnyen - válaszoltam a lány kérdésére.
Közben ránéztem az Átváltoztatástan könyvre, hogy megjegyzek pár dolgot. De néha olyan nehéz megtanulni pár dolgot. Közben a lányra néztem, nagy mosollyal az arcomon.
- És te mit olvasol? Mi van a könyvben? - kérdezem Franci kezében lévő sárga borítójú könyvre nézve. Mert hát, eddig nem nagyon jártam itt, és nem tudom hogy itt milyen jegyzetek és könyvek vannak.

Franci

- Hát magántanulónak lenni nem piskóta dolog. Az egyik barátom is magántanuló volt. - hát ő  nagyon sokat panaszkodott, hogy már pedig nem is olyan egyszerű magántanulónak lenni. Volt hogy fél órán át csak arról panaszkodott, hogy a magántanára nem magyarázza el érthetően a dolgokat. Vagy hogy nyáron is tanulnia kell, és hogy az nem igazságos.
- Értem, kivéve azt a fiús dolgot. De szerintem nem égetnéd le azzal, hogy ha nem tanulsz annyit mint ő. Vagy ugyanolyan okosnak kell lenned hozzá? Én nem értek az ilyen, szerelmi dolgokhoz - eddig még nem volt fiúm. Hát legalábbis, nem éreztem meg egy fiú iránt se azt, hogy talán ő az igazi. Hát nem is voltam annyira szerelmes még életemben. Ekkor Franci kinyitja a könyvet és megmutat egy varázslényt.
- Látom. Szóval, a diákok azért találták ki ezt a könyvet, hogy megkönnyítsék a többieknek a tanulást? - kérdeztem Francitól.

Rosie N. Fisher

Egy kicsit elbambultam, miközben a lány beszélt. De utána feleszméltem. Ekkor egy bagoly röpült a vállamra. Megcirógattam a fejét, miközben válaszoltam Rosie kérdésére.
- De tetszik az iskola, meg szeretnék boszorkány is lenni. Csak... áh inkább nem mondom el. Nem annyira szeretnék most az érzéseimről beszélni. És neked idáig hogy tetszik az iskola? - kérdeztem a lánytól, közben elterelve az előbbi témáról a szót. Nem annyira szeretem volna az érzéseimről beszélni. Meg már elakarom őt felejteni. Meg szeretnék végre egy beszélgetést úgy befejezni, úgy hogy én sem sírok, meg a másik fél sem.
- Várj, még gondolkodok. Hátha eszembe jut - mondom Rosienak, erősen törve a fejemet. De nem ugrik be semmi.