Dolnay CamilPár hete vagyok az iskolába, de már egy párszor eltévedtem. Rossz terembe nyitottam be, és eléggé kifáradtam már most. Mi lesz velem később?!
Sóhajtottam egyet, és felvettem a táskám meg egy térképet. Még sosem voltam a kastélyon kívül. s már vágytam egy kis szórakozásra. Láttam a térképen egy játszóteret, ott talán tudok egy kicsit lazítani, meg ismerkedni velem egykorú diákokkal. Beraktam egy vékonyabb könyvet a táskámba, és útnak eredtem. Elég rossz a tájékozó képességem remélem oda találok. Nagyon odafigyeltem az útvonalra, alig figyeltem mik mellett mentem el, pedig jó lenne már visszatalálni térkép nélkül...
Pár sarokra voltam a játszótértől és megijedtem mi van ha nem lesz ott senki?
Azért, nem olyan kellemes egyedül ücsörögni. Gondolkodtam, hogy visszaforduljak-e, de azért már jól esett volna egy kicsit hintázni. Úgyhogy újra elindultam, még a léptem is szaporább lett, mert már annyira hiányzott egy kis móka.
Már messziről láttam a csúszdát, és hallottam kisebb gyerekek nevetését. Már szinte futottam, de mivel nem vagyok olyan fitt, hogy sokáig bírjam a futást így gyorsan el is fáradtam. Így csak gyors sétában maradtam. Végre beléptem a kapun és egyből a hintát kerestem. Mikor megláttam a két hintát, amiből egy pont szabad volt (<3)! Összeszedtem minden erőm és akkor már rohantam. Odaértem és lihegve egyből tulajdonomba vettem. Hirtelen belehuppantam és kicsit meglöktem magam, és akkor olyan érzés töltött el, mintha otthon lennék az udvaron.
Mellettem ülő fiú csak nézett, és szerintem azt hitte elmentek otthonról. Rá mosolyogtam és nem akartam bunkó lenni, szóval megszólítottam.
- Szia! -mosolyogtam rá.
- Hogy vagy? - és reménykedtem benne, hogy barátok barátok leszünk.
Mondjuk az direkt volt.
