Zója
- Ezt tőlem kérdezi? Nem én vagyok a pszichológus - jegyeztem meg mosolyogva, hiszen pont azért jöttem ide, hogy választ kapjak a kétségeimet illetően, de úgy tűnt, hogy ez nem fog megvalósulni, mert Zója is tanácstalannak tűnt ez ügyben. Ez egy rendkívül nehéz kérdéskör volt, igazából nem is lehetett erre hasznos tanácsot adni, de azért reménykedtem, hátha kicsit segít rajtam, ha kibeszélhetem magamból azt, ami nyomaszt. Részben ez sikerült is, mivel végre kicsit könnyítettem a lelkemen, de nehéz volt megválaszolni azt, amit most a pszichológus tőlem kérdezett.
- Erre nincs semmiféle javaslatom. Nincs olyan, hogy jó vagy rossz válasz, ezt magában kell tisztáznia az embernek. Aki nem érez haragot a valódi szülei iránt és érdekli a múltja, akkor kutassa fel őket, aki viszont úgy érzi, hogy nem érdemesek rá, az hagyja inkább annyiban a dolgot. Sérülés nélkül ezen viszont nem lehet túllépni, hiszen legbelül mégiscsak kíváncsi az ember rájuk, de talán jobb, ha nem bolygatja a múltat és valahogyan továbblép a dolgon - fejeztem ki az álláspontomat, miközben a hajamat babráltam, kissé kényelmetlenül éreztem magam, de mégiscsak kifejezésre juttattam a véleményemet.
- Aki nem került ilyen helyzetbe, az sose fogja tudni átérezni ezt - tettem hozzá komoran, miközben a földet bámultam. A szobácska rendezett volt, sehol egy porszem, minden szépen a helyére volt téve, valószínűleg Zója nagy hangsúlyt fektetett a rendre és tisztaságra, ami igazán dicséretes volt. Ha már fele ennyire rendezett lettem volna, mint ez a szoba, akkor valószínűleg nem lettem volna ennyire elfuserált ember, de elfogadtam, hogy ilyen vagyok és dolgoztam a fejlődésemet, ami egyáltalán nem volt "kis munkának" mondható.
- Fogalmam sincs, hogy hogyan reagálna. Eléggé rugalmas embernek ismerem, szerintem ezzel nem lenne gond, feltalálja ő magát mindenhol. Nagyon kedvelem, de el kell fogadnia, hogy a saját életemet élem és tiszteletben kell tartania a döntésemet, ehhez pedig foggal-körömmel ragaszkodom - feleltem magabiztosan, mivel már elterveztem magamban, hogy eszem ágában sincs visszatérni a muglivilágba, maximum látogatóba, és úgy gondoltam, hogy Timi sem lenne ellenére az ideköltözés ötletének.
- Szóval, ha nemet mondana nyilván nem örülnék neki, de megbeszélném vele a terveimet és hogy miért szeretnék itt maradni. Nem olyan önző, hogy ellene legyen a dolognak, ráadásul sűrűn meglátogatnám, de jobban örülnék azért neki, ha ő is velem tartana.
Kicsit elhúztam a számat a spontaneitással kapcsolatos megjegyzésére, persze neki is megvolt a maga véleménye erről, de nekem is a sajátom.
- Én jól érzem így magam, egyébként nem mindig vagyok spontán. Inkább az a gondom, hogy sokszor mérlegelés nélkül megyek fejjel a falnak és teszek olyan dolgokat, amiket talán nem kéne, de ilyen temperamentumú vagyok. A számoljunk el 10-ig módszert már hallottam, az nálam nem vált be - fűztem hozzá mosolyogva, majd kíváncsian vártam, hogy milyen tanáccsal áll elő Zója.
________ 
