|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Celestyna M. Czerny A gyakorlótanári pályafutásom során rengeteget sikerült tanulnom a tanáraimtól, de mégsem éreztem késznek magam arra, hogy rögtön belevágjak ebbe a pályába. Még azon is elgondolkodtam, hogy talán érdemes lenne az egyemet is elvégezni előtte, hiszen még több tudást tudnék így magamra rántani. A jóslás pálya sose volt kérdéses számomra, hiszen megvolt hozzá az adottságom, amit az iskolai eredményeim is alátámasztottak. De úgy éreztem, hogy szívesen csinálnék még valamit a jövendőmondás mellett, emellett pedig a tanári pálya jöhetett még nálam szóba. Megbeszéltem egy találkozót Celestyna-val, akinek bőven volt tapasztalata az egyetemi dolgok és a tanári pálya kapcsán, hátha napirendre jutok, hogy mit is kéne pontosan csinálnom, mivel kéne folytatnom a pályafutásomat. A találkozót a Fénylő Lelkek Udvarára beszéltük meg, mert egész szép, tavasz eleji idő volt. Nagyon izgatott voltam a találkozó miatt, hiszen végre egy olyan embertől tudhattam meg számomra releváns információkat, aki kellő tapasztalattal rendelkezett ezen a téren. Tavasziasan öltöztem fel erre az alkalomra, hiszen se túl hideg, se túl meleg nem volt. Már jóval a megbeszélt időpont előtt odaértem, hogy véletlenül se késsek el és egyéb más fontos elintézendő dolgom se volt. Nagyon élveztem a napsütést, amikor kiléptem az épületből, hiszen egészen idáig csupán a hideg és a szürkület jellemezte az időjárást. Mikor odaértem az adott helyszínre, leültem az egyik szimpatikus padra szemben a szökőkúttal, majd vártam, hogy megérkezzen Celestyna. A perceg nagyon lassan teltek, szinte vánszorgott az idő, számomra ez nem volt újdonság, hiszen, ha vártam valakire vagy valamire, akkor valahogy lelassult az időérzékem, de azzal is tisztában voltam, hogy ez teljesen normális dolog volt.
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Guinevere Frances Yazel Nem igazán volt hangulatom egész nap az ágyamban feküdni, pedig megtehettem volna. Miután sikeresen levizsgáztam mindenből, hirtelen annyi szabadidő szakadt rám, mint még soha. Legalábbis a tanulási időszakban nem sok időm volt bármire is, úgyhogy ez az időszak számomra Hawaii volt. Miután felkeltem, lefürödtem, fogat mostam és megcsináltam a többi teendőmet, majd úgy döntöttem, hogy kicsit kitakarítom a szobámat, addig is elfoglalva magamat valami értelmesnek nevezhető tevékenységgel. Legalább 2 órába beletelt, mire végeztem, hiszen a tanulás mellett csupán minimális rendet tudtam tartani, most pedig valóban elég időm volt arra, hogy alaposan kitakarítsak mindenhol. Miután végeztem, átöltöztem egy trendi, ámde kényelmes melegítő ruhába, majd a teaház felé vettem az irányt. Mióta Maja elment nem igazán találtam fel magam, senki társasága sem volt hozzá fogható és már fél szavakból is megértettük egymást, nagyon hiányzott. A helyiségbe érte némi zsibongás ütötte meg a fülemet, nagyon sokan tartózkodtak rajtam kívül ott. Persze én voltam egyedül magányos farkas, a többiek csapatostul ülték körbe a környező asztalokat. Szerencsémre találtam magamnak egy szabad asztalt, amelyet rögvest el is foglaltam. Igazából nem hoztam magammal semmit, még könyvet sem, úgyhogy kissé unatkozva hallgattam a körülöttem lévő diákok és felnőttek csevegését. Persze nem akartam hallgatózni, de képtelenség lett volna nem hallani zajos beszélgetéseiket. Olyan zsivaj volt a helyiségben, hogy majdnem megfájdult tőle a fejem. Azon gondolkodtam, hogy talán át kellene mennem valahova máshova, ahol nincs ekkora zaj. Egyelőre azonban ötletem se volt, hogy hova mehetnék, úgyhogy még üldögéltem egy kicsit a helyemen. Rossz érzés volt egyedül lenni, pedig általában feltaláltam magam minden helyzetben, de most nem igazán örültem annak, hogy magamra vagyok utalva. Talán az engem körbevevő társaság váltotta ki ezt az érzést belőlem, de valahogy nem volt kedvem egyedül tovább üldögélni ezen a helyen.
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Celestyna M. Czerny Mindig is ez volt az egyik kedvenc helyem az iskola területei közül, valahogy mindig megnyugtatott az impozáns látványával és a gyönyörű szökőkúttal a közepén. Szinte fel sem tűnt, mennyi időt vártam Celestyna-ra, mikor bocsánatkérő arccal megérkezett. - Szia, semmi gond. Elvoltam, élveztem ezt egy gyönyörű időt, már nagyon ránk fért a napsütés - mondtam ezt ki egy levegővel. Nagyon szimpatikus volt számomra a lány, mindig vidám és pozitív személyiségnek tartottam, akitől sokat lehet tanulni, ezért is hívtam most ide tanácskérés gyanánt. - Ó, milyen figyelmes vagy! - feleltem neki kitörő örömmel, hiszen egyáltalán nem számítottam arra, hogy meglep valamivel, ez pedig nagyon jól esett legbelül. - Milyen édes! Meg szabad simogatni? - mutatta a kis kék szörnyikére, amely a lány vállán szaglászott felém. Imádtam a különféle lényeket, ezért is álltam be LLG tanársegédnek. - Nos, tudod abban az egyben biztos vagyok, hogy az életem fő hivatása a jövendőmondás. De igazából nem tudom mit akarok még, úgy érzem, hogy szeretnék mellette még valami fontos tevékenységet végezni. Mint tudod, legendás lények tanársegéd vagyok, de még nem tudom, hogy tanítani akarok-e vagy mást. De nagyon szeretnék különféle érző lényekkel foglalatoskodni a jövőben, ez már biztos. Mindig is nagyon szerettem az állatokat és a különféle varázslatos lényeket is. Emellett még azon is morfondírozom, hogy az egyetemet érdemes lenne talán elvégezni... Szeretnék érdeklődni, hogy mik a lehetőségek vagy mit ajánlanál nekem személy szerint? - tudakoltam meg tőle összefoglalva a dolgot, miközben Celeastyna a táskájában kutatott az ajándékom után.
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Celestyna M. Czerny - Rendben - válaszoltam a lánynak egy mosollyal. Láttam a lénykén, hogy nagyon érdeklődő és nehéz volt megállnom, hogy ne simogassam meg, de azzal is tisztában voltam, hogy elsőre nem biztos, hogy pozitívan reagálná le a közeledésemet felé, hiszen még nem ismert, ezért is kérdeztem meg Celeastyna-t. Eszembe jutott a macskám, akit a tanulás miatt eléggé elhanyagoltam az utóbbi időben, bár ő ennek egyáltalán nem adta jelét, hiszen a nap részét még mindig alvással töltötte. Esténként azért megnyunyurgattam, de nem tudtam annyi időt szentelni neki, amennyit megérdemelt volna. Miután felocsúdtam a gondolataimból, rögtön a lányra emeltem a tekintetemet, reméltem, hogy nem vette zokon, hogy kicsit elkalandoztam. Közben a beszélgetés lényeges részre kanyarodott, ugyanis a jövőmről volt szó, így teljes energiámmal a beszélgetőtársamra összpontosítottam. - Ez valóban nehéz kérdés... talán legszívesebben magukkal az állatokkal foglalkozni. Igaz a tanítás is érdekel... így összevetve a kettőt talán az lenne a legjobb, ha közvetlenül az állatokkal foglalkozhatnék - jutottam egy kis hezitálás után dűlőre. Közben megkaptam Celeastyna-tól az ajándékomat, amelynek nagyon örültem. Miután végighallgattam a lány tanácsát, rögtön kinyitottam a dobozkát és kivettem belőle a gyöngyvirágot. - Ó, ez csodaszép! Nagyon köszönöm! - forgattam az ujjaim közt a virágot, amelyen bizonyos időközönként megcsillant a fény és ez még varázslatosabbá tette. Eltartott egy kis ideig, mire kiámuldoztam magam, nem csupán az ajándéknak örültem, kicsit meghatódva éreztem magam attól is, hogy Celeastyna egyáltalán hozott nekem valamit. - Visszatérve a témára, nehéz eldöntenem, melyik állatokkal való szakmát kéne választanom... tudnál ajánlani pár lehetőséget? Kicsit belekavarodtam az egészbe - mondtam neki pironkodva, hiszen kicsit kellemetlenül éreztem magam attól, hogy ennyire felkészületlen voltam a témát illetően, de emellett tisztában voltam azzal, hogy Celeastyna sokkal tájékozottabb volt nálam, és végül is azért találkoztunk, hogy segítsen a döntésem meghozatalában. - Az egyetemről mi a véleményed? Érdemes lenne belekezdenem? Nem vagyok ellene a tovább tanulásnak - tettem fel a kérdésemet, miközben hol a virágra, hol pedig a lányra emeltem a tekintetemet.
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Lala Másnaposok, avagy irány Disnelyland! Tovább a hsz-hez Figyelem, a hozzászólás túllépheti a 16-os besorolást, így a tovább olvasása csak saját felelősségre történjen. Megértettem.
Lala elég sokat segített nekem a kviddicses felkészülésekben, ami miatt nagyon hálás voltam neki, mert rengeteget fejlődtem. Az egyik hétvégén megbeszéltem vele, hogy üljünk be a pub-ba egy italra dumcsizni. Szombaton késő délután találkoztunk végül, ám nem teljesen minden úgy történt, ahogyan azt elterveztem... sőt, nagyon nem. Kezdjük ott, hogy nem álltunk meg egy pohárka italnál, hiszen tök jól elbeszélgettünk és remek volt a hangulat. Rosé vörösbort ittam, és egy idő után már észre sem vettem, hogy kissé átestem a ló túloldalára. Vasárnap hajnalban arra keltem, hogy totál kiesett az éjszaka, erős képszakadás volt. Kissé még illumináltnak éreztem magam, ráadásul a fejem is fájt kicsit, plusz ki is voltam száradva. - Huh, mi a fene? - keltem fel a padról, amelyen feküdtem. Hirtelen a táskámhoz kaptam a kezem, hogy lecsekkoljam, mindenem megvan-e. Idegesen beletúrtam a táskába, majd megnyugodtam, mikor megállapítottam, hogy nem tűnt el semmi. Megdörzsöltem a szemem, majd ásítottam egy nagyot, félig meddig éreztem még az ital hatását. Gyorsan kikaptam a táskámból a Tic-Tac-omat, mert úgy éreztem, hogy eléggé cefrés lehet a leheletem. Még jó, hogy mindig volt nálam valamennyi S.O.S. esetekre, csak úgy lehelet frissítésként. Miután elpakoltam a cukorkát, körbenéztem és ijedtem a szám elé tartottam a kezemet. Bizony nem Bogolyfalván voltam, hanem teljesen más terepen. Körülöttem mindenhol különféle hinták voltak, illetve árusító standok. Mivel eléggé korán volt, így kihalt volt szinte minden. Körbetekintve felfedeztem, hogy itt van Lala is, aztán haloványan derengett, hogy bizony együtt iszogattunk este. Kissé bepánikoltam, mert nem tudtam, hogy hol vagyunk és hogyan kerültünk ide. ~ Te jó ég! Remélem nem csináltam semmi hülyeséget! ~ -gondolkodtam magamban, majd próbáltam visszaemlékezni a múlt estére, de semmi sem jutott eszembe. - Héj, Lala, kelj fel! Valami nagyon nincs rendben! Mi történt? - bökdöstem meg finoman a lányt, hogy felébredjen, hátha jobban emlékszik rá, mi történt tegnap és talán tudja, hol vagyunk.
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Lala Másnaposok, avagy irány Disnelyland! Tovább a hsz-hez Figyelem, a hozzászólás túllépheti a 16-os besorolást, így a tovább olvasása csak saját felelősségre történjen. Megértettem.
Eltartott egy kis ideig, mire sikerült úgy ahogy felébresztenem a lányt. Ahogy ránéztem az arcára, rögtön láttam rajta, hogy őt is igencsak megviselte az éjszakai ivászat. - Nekem is fáj - mondtam neki szenvedő tekintettel. Mindent megadtam volna érte, hogy elmúljon ez a fájdalom, de azért is, hogy megtudjam, hol a fenébe is vagyunk. Lala bizarr kérdésére felhúztam a szemöldökömet, nem igazán tudtam mire vélni, hogy mit értett mindez alatt. - Otthon? Mosómedve? Micsoda? - kérdeztem tőle hangosan, miközben a fájó fejemet fogtam. Úgy tűnt, hogy nagyon nem volt képben a szőkeség, mint ahogyan én sem, de ő még jobban... ~ Vajon mi volt az italában? Miért hallucinál? ~ - Mondd csak, jól vagy? Nincs itt semmiféle mosómaci és ez sajnos nem az otthonom. Tulajdonképpen azt sem tudom, hol vagyunk, hogy kerültünk ide! - nyekeregtem neki panaszos hangon. Megijesztett a tény, hogy egy vadidegen helyen voltunk, ráadásul jelen pillanatban még Lala sem volt teljesen beszámítható állapotban. Körbenéztem újra, hogy nem káprázott-e a szemem, de valóban tele volt a hely mindenféle hintával, ami nagyon furi volt. Nem tudtam elképzelni, hogy mindez hogy történhetett meg. Az egész egy ártatlan iszogatással kezdődött... ez a hely egyáltalán nem volt ismerős, bár nem is tudtam tisztán gondolkodni, mert még másnapos voltam és oltárira fájt a fejem is. - Emlékszel valamire? mondjuk, hogy hol vagyunk, hogy jutottunk el idáig? - kérdeztem újra a lány felé fordulva. Nem sok reményt fűztem a dologhoz, ahogyan elnéztem Lalát, de azért próba szerencse...
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Lala Másnaposok, avagy irány Disnelyland! Tovább a hsz-hez Figyelem, a hozzászólás túllépheti a 16-os besorolást, így a tovább olvasása csak saját felelősségre történjen. Megértettem.
Lala miután összekapta magát egy okos dolgot mondott, miért is nem jutott rögtön az eszembe ez az eshetőség, hiszen csomó hintát láttam? - Hát persze, tuti vidámpark. Csak kérdés hol - feleltem neki szétnézve újra, miközben a fejemet fogtam, mert annyira fájt. - Uhh, igen, az estére még emlékszem, hogy beszélgettünk és iszogattunk... de ezek szerint még ittunk, ami valahogy kimaradt. De mégis hogy kerültünk ennyire messzire? Úgy érzem nagyon távol vagyunk a pub-tól - válaszoltam kétségbeesetten a lánynak. - Remek ötlet. Keressünk fel egy kávézót vagy büfét, bármi, ami nyitva van és érdemeleges infóval tud szolgálni - feleltem a lánynak határozottan. Megvártam, amíg ő is összeszedi magát, majd elindultunk egy kis sétára. Egy kis ideig bolyongtunk, mire találtam egy büfés kocsit, ahol egy idősebb hölgy szolgált ki. Rendeltem tőle rögvest két presszó kávét, majd megkérdeztem, hogy milyen nap van és hogy hol vagyunk, aztán Lalához fordultam. - Tessék, itt a kávéd. A nő azt mondta, hogy vasárnap van, és Disneyland-ben vagyunk - közöltem vele nagyokat nevetve. Mégis hogy kerültünk volna oly messzire a pubtól? - Mondd csak. Ezt szerinted hogy sikerült összehoznunk? Itt vagyunk reggel a semmi közepén, jó messze Bogolyfalvától. Hát ez azért nem semmi - mondtam a lánynak immár vígabban. Végre kiderült, hogy hol voltunk, bár egyáltalán nem tudtam elképzelni, hogy hogyan is jutottunk ide. Arra haloványan emlékeztem, hogy az éjszaka megvitattunk Lalával pár pohárka kíséretében az élet nagy kérdéseit és egész jól ereztük magunkat. Ez azért már fenomenális volt, hogy egészen Disneylandi-g eljutottunk valami csoda folytán.
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Sziasztok! Ó, a pengés bulit imádom. Nekem ilyen álarcos, kiöltözős parti jutott eszembe erről.
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Hát, gyanítom, ha te leszel a díszvendég, akkor igen, simán hívhatjuk vámpír bálnak.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Maja Malomvölgyi tó - Kertváros Végre elérkezett a nagy nap, hogy Majácskával újra találkozhattam. Már iszonyat régóta nem láttuk egymást, ezt persze megnehezítették a sulis szabályok is. Mivel már elköltöztem az iskolából és saját lakásom volt, végre nem voltak többé szabályok, oda mehettem, ahova akartam, és amikor akartam. Egyedül arra kellett figyelnem, hogy a tanulás rovására nem menjen semmi, de ezt nem volt nehéz betartani. Egy ideig baglyoztunk Majával, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot, de ez nem váltotta ki azért a személyes találkozást. Egy idő után, amikor nálam is megfelelőek voltak már a körülmények, megbeszéltük, hogy leutazom hozzá Pécsre, aztán sétálunk egy jót a tó környékén. Már nagyon vártam a találkát, kényelmes öltöztet vettem fel sportcipővel, majd a megbeszélt időpontban pontosan ott voltam az adott helyszínen, ahogyan megbeszéltük. Én értem előbb oda, helyet foglaltam egy padon, majd a gondolataimba révedtem. Eszembe jutottak a régi szép idők, mikor a barátnőmmel csomó klassz dolgot vittünk végbe, mikor először elmesélte, hogy kibe szerelmes, mikor segítettem neki puskázni a dolgozatoknál, mikor nehéz időket éltem át, és elmeséltem neki a megpróbáltatásaimat és még sorolhatnám. Mindig mosolyogva gondoltam vissza ezekre az időkre, annyira jók voltak és feledhetetlenek. Kicsit rosszul esett, hogy mostanság csak ritkán futottunk össze, az viszont örömmel töltött el, hogy tudtam, a legjobb barátnőmnek remek élete volt, mindene megvolt, amire vágyott, egy szuper férj, család, gyerekek, ráadásul emellett az álmai megvalósításával is foglalatoskodott. Én is elég sok mindent elértem akaratlanul is, hiszen volt végre egy klassz munkám, egy saját lakásom, a tanulmányaimra sem lehetett panasz, az életem egy része végre révbe ért. Már nagyon vártam, hogy találkozzunk Majával, aztán végre kicsacsogjunk mindent magunkból.
|
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Sziasztok! Megjelent az augusztusi Navine-s blogbejegyzésem (Interjú Anastasia Strakhova tanárnővel). Kellemes olvasgatást!
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Bárány Farkas Megint nem sikerült kialudnom magam rendesen, pedig mostanság nem volt gondom a az alvással. Néhány emberrel álmodtam, akik közül kettőt még életemben nem láttam, a többieket legalább diákként ismertem. Egész jó arány volt, hogy mindenkinek pozitív előrejelzést "adtam", viszont az egyikük nem járt túl jól. Elég érdekes figura volt, azt meg kellett hagyni, ugyanis egyáltalán nem tartozott az átlagos emberek közé. Mindig rossz érzéssel töltött el, ha negatív álomképem volt valakivel, de tudatában voltam annak, hogy egy a millióhoz annak a valószínűsége, hogy összefussunk. Legalábbis azzal, akit nem ismertem biztosan. A vizsgák is eléggé megterhelőek voltak számomra, minél feljebb léptem az adott évfolyamban, annál nehezebbnek tűntek. A nagy részüket már letudtam ugyan, de még volt jó pár, amelyeket meg kellett írnom, ráadásul az eredményeimmel sem voltam tisztában. Eldöntöttem, hogy nem rágódom tovább a dolgokon, teszek egy sétát a kastélyban. Felvettem egy kényelmesebb öltözetet, majd megetettem a macskámat, aki tulajdonságait tekintve nem sokat változott az évek során, ugyanolyan lusta és cuki volt, mint fiatalabb korában. Ahogy sétálgattam, észrevételeztem, hogy a kastély eléggé kihalt, úgy tűnt, hogy mindenki pihen vagy a további vizsgáira készül. Mendegéltem egy ideig, végül a Nagyteremben kötöttem ki. Távolról megláttam valakit, nem tudtam megállapítani, ki lehet az, így arra az elhatározásra jutottam, hogy odamegyek hozzá. Végül is egy kis társaság sosem árt, egyébként is untam magam. Ahogy egyre közeledtem az alak felé, fura érzés kerített hatalmába. Mintha már találkoztunk volna, pedig valahogy egyáltalán nem volt ismerős számomra. Aztán, mikor már látótávolságon belülre kerültem, hirtelen lecövekelt a lábam.... - Te jó ég! - kaptam a kezem a szám elé ijedtemben, mikor megállapítottam, hogy az új ismerősömet bizony már láttam álmomban... ráadásul pont ő volt az, aki pórul járt... Már bizonyára így is furán nézhetett rám a reakcióm alapján, nem tudtam, hogy hogyan kéne közölnöm vele a dolgot vagy akár megakadályozni. Sokan őrültnek tartottak, mikor gondolkodás nélkül közöltem velük a dolgokat, páran viszont még meg is köszönték, hogy előre szóltam nekik. Végül úgy döntöttem, hogy óvatos leszek az irányába, és nem fogom lerohanni. - Szia! Széplaki Alíz vagyok. Eltévedtél vagy keresel valakit? - kérdeztem tőle bátortalanul. ~ Ez aztán elég béna szöveg, jobbat is kitalálhattam volna... ~ - gondoltam magamban, miközben tekintetemet a fiúra emeltem. Bár végül is mi rossz történhet? Maximum elküld a fenébe, én csupán segíteni jöttem, még ha akaratlanul is idevezetett hozzá az utam, ez azért mégiscsak jelent valamit.
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Bárány Farkas - Ó, hát persze... - feleltem neki kissé megilletődötten. Nem akartam tovább rontani a cikis helyzetemet. Mondhattam volna neki, hogy "ó, hát persze, hogy nem, hiszen most vettem észre, hogy olvas... egy olvasó ember mégis hogyan tévedhetett volna el vagy keresné más társaságát. Inkább a könyvbéli világot éli át, a műnek szenteli az idejét. A hangjából ítélve, ő is ugyanolyan bizonytalannak tűnt, mint én, úgyhogy küldtem felé egy bátorító mosolyt, mikor újra megszólalt. ~ Az öccsén állok? Jaj, szegény pára! ~ Iszonyat gyorsan elléptem, na jó, szinte elugrottam, onnan, ahol épp álltam, majd gyorsan leültem a fiúval szembe lévő székre. - Bocsánat! - néztem oda boci szemekkel, ahol épp az imént tartózkodtam. A világ minden pénzéért sem akartam, hogy zabos legyen rám az öcsike. Nem tudom, hogy a másik szemében ez mennyire volt fura reakció tőlem, hiszen a legtöbben nem biztos, hogy százasnak nézték volna őt ezen beszólás után. Érdekes módon az álmom is erről szólt, vagyis nem pont rólunk, hanem egy hasonló szituációról, ami nem éppen vált a srác javára. Most bizonyára arra kéne rákérdeznem, mit olvas, de szerintem már túl vagyunk az alapvető formaiságokon. Neki természetes, hogy a külvilággal is tudatja, itt van vele az öccse szelleme, de nem ismertem a reakcióit az álmomból, úgyhogy akár titkolhatta is volna. - Remélem, nem mérges rám - néztem a fiúra komoran. Tényleg nem akartam szegényre ráállni, de nem láthattam, hogy épp ott tartózkodik, ahol lecövekeltem. - Szóval Alíz vagyok, egyenes leszek veled és nem köntörfalazok - néztem a szemébe a zöldemmel, majd vettem egy nagy levegőt, és folytattam: - Az a képességem, hogy képes vagyok megálmodni más emberek jövőjét. Ez az egész random történik, szóval nem én választom meg, kivel fogok álmodni, és nemrégiben veled álmodtam. ~ Vele álmodtam? Jaj, mi ütött belém? Legszívesebben itt helyben elsüllyednék... ~ - Vagyis a jövőddel kapcsolatosan - köszörültem meg a torkom és javítottam ki magamat határozottan. Ezután kihúztam magam a széken, eltoltam egy tincset az arcomból, aztán kissé aggódó arccal folytattam a mondandómat: - Az a helyzet, hogy hamarosan bajba kerülsz. Ha szeretnéd, elmondhatom, miről van szó, aztán mérlegelsz, hogy mégis hagyod megtörténni a dolgokat vagy aznapra más elfoglaltságot választasz. Miután ezt elmondtam neki, kissé megkönnyebbültem, hiszen immár az övé a választási lehetőség. Ha komolyan vette, amit mondtam neki, reméltem, hogy nem a büszkeségét fogja az előtérbe helyezni, hanem végiggondolja az esetleges következményeket. - Persze, ha szeretnéd, elmegyek, nem szeretnélek zavarni! - emeltem rá újra a tekintetemet, majd lassan felálltam a székről, aztán majd elválik mi lesz. Ha szeretné, hogy maradjak, visszatart. Ha nem kíváncsi a mondandómra vagy nem vesz komolyan, akkor hagyom, hagy történjenek meg a dolgok maguktól. Én mindenesetre megpróbáltam...
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Sziasztok! Nekem a péntek 13. mindig szerencsenap volt. ^^ Gratulálok, Charlotte!
|
|
|
|
|