|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Soóki Zsóka Boglárka
INAKTÍV
Noel kistündére, Anne manója, Vivi Bogyócája :3
RPG hsz: 50
Összes hsz: 2184
|
Búcsúzunk T_TEddig ez volt a második legszomorúbb pillanat az életében, az édesapja elmenetele után. Mikor látta a kiírást, még vagy percekig a hirdetőtábla előtt állt, utána pedig könnyes szemekkel indult megkeresni bátyáit, hogy megvigasztalják. Lin távozása nagyon megviselte, megviseli a lánykát, bár nem tudtak sokat beszélgetni, mindig nővéreként gondolt a szőkére. Megadta neki a tiszteletet, mégis lehetett vele bármiről beszélni. Aznap sírva aludt el, és csak másnap tudatosult benne teljesen, hogy szeretett házvezetője le fog menni. Berci bácsi maradni fog, legalábbis a lányka reménykedik benne, a férfi mégis más, mint Leen. Neki nem merne annyit elmondani, akkor sem, ha biztos a segítségben.
Látta a bácsi kiírását is, és újra elöntötték szemecskéit a könnyek. Előtte nem szabad ilyen szomorú dolgokról beszélni és teljesen biztos vagyok benne, hogy éneklés közben is többször meg kell állni orrot fújni, szipogni. A megfelelő időpontban ér a megfelelő helyszínre, ahol már többen várakoznak, de először a HVH-t szúrja ki. Tolakodva lépked a férfi felé, majd szomorú pillantásokkal néz rá. Ahogy Berci a Levita indulóját kezdi énekelni a lányka halkan csatlakozik hozzá, de az első sor után előveszi zsebkendőjét és kifújja az orrát. Azt hitte tovább fogja bírni, de úgy tűnik tényleg elkeserítette Lin távozásának a híre.
- Szfinx tartja a címerünk... - indul a második strófa, és ezt is végig szipogja. Lin biztos meghallotta az éneküket, mindig is nagyon odafigyelt a diákjaira, ez az egyik ok, amiért nagyszerű HV. Minden tőle telhetőt megtett a kékekért.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
