*körülnéz, és hogy ne ő legyen az egyetlen aki áll, lehuppan a többiek mellé*

Vannak cuki, jó Llámák is :3

Halihó ^^

*hoz teát és kekszet* Valaki? *körbekínálja*

Semmi új, veletek? ^^

De ari *-* (Szia Iza^^)

Eper. :3 Akkor mandarin. :c

Havasi Bence Milán - 2015.12.08. 20:41

 Mi történt vele?

Hellow :3

Bello

Hellow :3

Bello *-*

Rentai Bálint - 2015.12.14. 18:01

 Köszönöm szépen :3

Netti *-* *nyakába ugrik*

Velem minden okés, mitől fáj a fejed?

Uhh, hát jobbulást

Nincs mit ^^ Mit csinálsz?

De aranyos vagy És te Netti? *unatkozik ezért feltartja az erre járókat xD*

Szia ZomBence (majdnem vicces volt.. de csak majdnem..)

Na tessék. Most itt volt valaki beszélgetni, erre elűzöd. *ne tessék félreérteni ^^*

Kakaó?! *mondja a veszekedést megtörve bájos ötéves hangon, mint ahogyan a filmekben szokott lenni*

'Reggelt *ásít*

Lorelai K. Riviera & Jeges Karina

Amilyen hirtelen ideértünk, olyan hirtelen a vizsgálóasztalon termettem. Körülnéztem, amíg a gyógyító hölgy egy kislányhoz ment, majd visszajött hozzánk, leült elém és kérte, hogy meséljem el a történteket.
- Jó napot, a folyosón sétálgattam, majd Karyn egy jégtáblán száguldozva belém ütközött, és elestünk. A kezemre estem, fel is dagadt, és ezért vagyunk most itt. - Azzal leszedtem a kötést és a gyógyító felé nyújtottam, amennyire bírtam.
- A lány próbált segíteni, ezért jeges borogatást tettünk rá, ameddig ideértünk, ez valamennyire segített rajta, de még mindig iszonyúan fáj. - Hála istennek a jég annyira lefagyasztotta a kezem, hogy a szörnyű fájdalmat már elviselhetőnek éreztem. Ahogyan kezdett kihűlni a kezem szúró fájdalom lépett életbe, mely annyira hirtelen jött, hogy egy csendes "Au"-t eresztettem el. - Eddig más fajta fájdalom volt. Amióta már a jég elolvadt, azóta hasogat, és szúr - mondtam, majd leeresztettem a karom az asztalra, mert nem bírtam tovább tartani. Ismét belenyilallt. - Az normális, hogy időnként belenyilall? Mert pokoli érzés. - Összeszorítottam a számat, mert csak hasogatott, és nyilallt. Kezdtem félni, hogy nem-e történt valami iszonyú. A fájdalom ugyanis erről tanúskodott.

Hellóka

őőő, jóó..

Szia Eliza ^^ *megöleli Bencét, csak hogy ne érezze úgy, hogy senkinek se kell* (félreértés ne essék xD)

*körbemegy és mindenkit megölelget*

*éppen menne oda, de Fanni elfoglalja az utolsó helyet, ezért elkezd magának helyet keresni*

Nem nagy, csak egy pici hely volt már csak *Követi Nettit*

Lorelai & Karina

A gyógyító finom mozdulatokkal megvizsgálta a duzzanat helyét. Nyugtatóan mosolygott rám, és ez el is érte hatását. Ismét lehűtötte a kezemet, ami igen jól esett. A diagnózisa alapján kificamodott. Éppen magyarázta, hogy mi fog most történni, de engem már akkor az idegesség járt át, mikor kimondta a "helyére fogjuk rakni" mondatot. A mamám jutott eszembe, mikor elesett, és kificamodott a bokája. Akkor még elég kicsi voltam, ezért mentem vele az orvoshoz, boldognak tűnt, egészen addig, míg be nem mentünk a vizsgálóba. Hirtelen lesápadt, és már az ájulás kerülgette, mikor helyére rakta az orvos a bokáját. A mama sikított, ordított, ahogyan csak bírt, és annyira rossz volt ezt látni, hogy nekem is könnybe lábadt a szemem. Azóta félek az orvosoktól. Tudtam, hogy az orvos csak jót akart a maminak, de ezt fájdalommal érte el, és ez nagyon beleégett az emlékezetembe. Mikor visszatértem a visszaemlékezésből, gyógyító bekente a karomat valami hűsítő krémmel, mely az elmondása alapján érzéstelenítő volt. Nagyon féltem, és elkezdett visszaszámolni. Egy... Kettő... Hirtelen éles fájdalom hasított a karomba, de egy pillanat alatt el is illant, és zsibbasztó érzés vette át szerepét.
- Hű, ez annyira nem is volt hosszú, mint amennyire gondoltam - mosolyogtam rá - Köszönöm, hogy ellátott - azzal bekötötte a csuklómat - Kell valamivel kenni, vagy esetleg mennyi időközönként kell cserélni rajta a kötést, vagy meddig kell rajta lennie? Elnézést, hogy sokat kérdezősködöm - nevettem.