Cat*.*Bár ő még nem volt itt, mivel egyenesen a szigetre csöppent, mégis, valahogy elvarázsolta a hely. Talán a szó szoros értelmében. A nagyságával, a köveivel, a folyósóival, mindennel, amivel csak el lehet varázsolni egy olyan lányt, mint Kami. És valljuk be, nem kell épp sok erőfeszítés, hogy ő elvarázsolódjon. Elvégre nézzünk csak rá, olyan mint egy kis csillámpóni és egy nyuszi keveréke, bár ebben a sötétben, ahol most járkál inkább nyuszinak hat. Öltözte egy kék rövidnadrágból, és egy fekete ujjatlanból áll, napbarnított bőrén a libabőr jelei mutatkoznak, és mindíg, ha felszáll egy madár, vagy a faluban lekapcsolódik egy villany, valalaki betér valahova, csupán a hangoktól összerezzen. De ezt tudjuk csak be a hidegnek. Ne gondoljunk arra, hogy ijedős, mint a fent említett nyulak, vagy, hogy esetleg másodpercek alatt szívrohamot kaphat, ha valami emberi, vagy nem emberi lény meglepi.
Amikor még elindult felfedezőútra, igenis világos volt, csak valahogy elkeveredett, és mikor visszaindult akkor meg ide került, és akkorra már sötét volt, és.. Bele sem mert gondolni abba, hogy hány óra lehet, és, hogy mivel fog az járni ha már takarodó van, és ő még mindíg itt kóborog. Akkor majd magyarázhatja, hogy "de pedig eltévedt" meg "de pedig vissza akart menni". Nem ért oda időre, elkésett, sőt még az is lehet, hogy egyből azt fogják mondani, hogy nem hisznek neki ki van rúgva. Az lenne a világ legeslegnagyobb büntetése számára, még csak itt kezdődött meg igazán az élete. Hogy visszamennjen a hárpia anyjához, és közölje az apjával, hogy már az elején ki van rúgva.. Hát akkor már inkább elássa magát.
Kissé vacogva lépett be a temetőnek kinéző telek kapuján.
Ez a varázsvilág. Ne ijedj meg, ha egy csontváz kezet akar fogni veled.- emlékeztette magát, ahogy találomra megindult valamerre. Már úgysem látott semmit, a visszatalálás esélye pedig egyenlő volt a nullával. Legalábbis egyedül. De ki az az épeszű ember, aki egy temetőben járkál éjnek éjjelén? És ki az, aki egy ezt csináló elsőst visszavezetne az iskolába? Hát bizony senki, őrültekkel pedig inkább nem akart szövetkezni. Sőt, ha talál itt valakit, akkor biztos sikoltozva szalad el. Ki tudja, még a végén gyilkos, vagy menekült, vagy szökött rab az Azkabanból és megeszi őt vacsorára. Eme roppant, agytekervényeket mozgató elmélkedések özepette történt, hogy nekiment valakinek. Vagy valaminek. Akiami puha volt. Azt, hogy mit mondott, nem egészen értette a saját motyogása miatt. Persze, először csak halk, suttogó szitkokkal illette a kegyetlen támadót, aki úgy földre teperte, hogy eldőlt mint egy zsák só. Újabban mindíg csak úgy, a semmiből elesik. Madagaszkáron is folyton folyvást elesett. És mindíg hátra, lehet, hogy az őrangyala- ha van neki olyanja-, épp a felsője nyakánál próbálja visszarángatni.
- Nem tudom ki vagy te, de hagyj elmenni, különben sikítok.- hadarta el, amikor felfogta, milyen súlyos is a helyzet. Itt ül a földön, és a másik lehet épp most élezi a kését meg a villáját a kis kendővel a nyakában, satöbbi. Mint a Tom és Jerryben, a gond már csak ott van, hogy most épp ő tölti be Jerry szerepét.
