DiktaAmikor megpillantotta a másik, fekete hajú lányt, nagyon megfordult a fejébe, hogy azzal a lendülettel, amelyikkel bejött, ki is fog menni. Lehet, hogy annyit tudott beszélni, hogy az csak na, de ettől függetlenül valami ismeretlen okból tartott az idegenektől. Többször is elgondolkodott már azon, hogy ez miből ered, de eddig még egyszer sem jött rá. Mint ahogy azt sem, miért fél a kísértetektől, vagy miért van üldözési mániája akkor is, ha hátranéz. Ezek csak vannak, és kész. Vele születtek. Amikor csak úgy betoppant, a másik épp nagyon koncentrált arra a kosárra, és mikor a sárga, gömb alakú tárgy beletalált, valami olyan műsort levágott, ami kísértetiesen hasonlított az indiánok esőtáncára, amit a Discoveryn adtak. Lehet, hogy egy indián. Vannak indiánok. Modernek is. Vagyis biztos vannak.
Az, hogy nem hallotaa meg Kamilla cincogását, telljesen biztos volt. Elvégre, még ő maga s alig hallotta. Ám mikor meglátta, úgy tűnt, hogy örül neki. Mármint, még a labdát is felvette- lehet, hogy csak azért, hogy jól fejbevágja vele-, és még felé is megindult. Majd megtorpant, mikor a szőke elé ért, aki kissé idegesen harapdálta alsó ajkát. Mindíg ezt csinálja, ha valamitől izgatott, vagy ideges, vagy fél. Lenyúzza a szájáról a bőrt. Mikor a másik még azt is megkérdezte, hogy játszik-e vele.. Na az kész sokként érte. Elkerekedett szemekkel nézett a másikra, s meglepetésében még a rágcsálást is abbahagyta. Majd eszébe jutott, hogy most körülbelül úgy nézhet ki, mint Rozi a moziba, vagy mint ahogy az a bizonyos borjú néz arra a bizonyos újkapura. Gyorsan becsukta száját, majd bólogatni kezdett.
- Szia.- köszönt mégegyszer, ahogy lágy mosoly garázdálkodott fel arcára. Mikor a másik úgy nézett rá, kishíján még el is nevette magát. Fel sem tudná idézni, mikor örült neki valaki ennyire. Szinte már vigyorogni bólogatott ismét.
- Ja. Az tök jó lenne.- egyezett bele. A kosár az jó. Az apjával is kosarazott.
