Rose nem futott, hanem mintha szállt volna. Amióta megkapta a levelet, csak ezen járt az esze. Na, jó talán a Rellonos Prefektus- és gólyaavatóról sem feledkezett meg, azon is gondolkozott egy ideig, de most a külvilág meg szűnt létezni a számára. Lehet, sőt egészen biztos, hogy egy picit még neheztelt Nyestére, de így, hogy a lány megírta, hogy nem gorombaságnak szánta amit mondott, már szégyellte magát, amiért nem állt szóba a lánnyal. Bár örült volna, ha a lány el fogadja a seprűt. De a lány megírta azt is, hogy miért nem fogadta el az ajándékot. Nem tudta, hogy miért nem ért még oda, a Vigadófreskó folyosójához. Aztán megkapta rá a választ: figyelmetlenségében már régóta ugyanazon a folyosón járkált körbe-körbe. Rápillantott órájára, és leszidta magát, mert ilyen fontos pillanatról nem szabad késni. Gyorsan, és céltudatosan elindult hát az eredeti cél felé. Mikor odaért, megpillantotta a lányt, és a hörgés, rekedtség, és szégyen furcsa hangú "mixével" találkozott mikor megszólalt:
-Szia. Bocsánatot kérek, amiért nem álltam szóba veled. Csak tudod, én még nem szoktam meg azt, hogy nem fogadják el az ilyen " Szia Rose új barátja, ezt mi, Rose szülei küldjük neked" csomagot.-Rekedt nevetést hallatott. - Érted? Csak ennyi az egész. Egyébként egy seprű volt benne. Egy Jólsep-R 11. Nem olyan seprű, amivel takarítanak, ezzel repülnek, kviddicseznek. De már mindegy. Hogy vagy? Biztos haragszol rám. Tényleg megbántam amit tettem. Mert ha valaki egyszer kissé gorombán viselkedik veled, méghozzá véletlenül, akkor nem kell direkt duplán visszafizetned. És én ezt tettem. Tényleg nagyon sajnálom.

Rose kicsit megijedt, mikor a lánynak, ahogy ő mondja szeretetkimutatásikiborulása volt. Ez az ő "nyelvén" teljesen normális hosszúságú, de a többiek számára végtelen monológ ez az egy szó is, igaz 3 valódi szóból áll. Rose elgondolkozott azon, hogy milyen vicces, hogy ő beszédes, Nyeste pedig kis híján néma, és barátok. Legalább is most már azok. Viszonozta azt a bizonyos szeretetkimutatásikiborulást, és fürkészve rápillantott a lányra.Elmondta-elnevette neki ezt a dolgot, hogy neki ez  bizonyos szeretetkimutatási miafene. És ő is rápillantott a festményre, amiről eszébe jutott valami. Hátatfordított a lánynak, remélve, hogy ezt nem úgy érti, hogy távozni készül, és kotorászni kezdett a táskájában. Megtalálta azt amit keresett, megfordult, és Nyeste kezébe nyomta a tárgyat, ami egy apró festmény volt.
Ezt az édesanyám festette. Ez az idős boszorkány, akit a képen látsz az én "dajkám". A szüleim vele felügyelnek, hogy mit csinálok. Látod, van ott egy kék könyvecske a kezébe. Az a Bogár Bárd meséi. Varázslómesekönyv. Kiskoromban az ágyam mellé volt állítva, felnagyítva nagyító bűbájjal. Mindig ő mesélt nekem esténként, mert sokszor volt az, hogy anya már lefeküdt, vagy már túl fáradt volt, mert túlhajszolta magát a munkában. Apa sem ért rá, mert a hippogriffek nem gondozik magukat. Tudod, ő hippogriff tenyésztő. Nem tudom, ismered-e, bár nagy eséllyel nem. A neve Jacob Agustus Reakwood. Mesélj te is a családodról. Mármint Nyeste.-Mondta, mert az öreg boszorkány már belekezdett volna az ő családjáról mesélni, amit Rose őszintén csodált, hisz neki nincs is családja.-Kérlek mesélj a családodról, Nyeste! Ha megtennéd, óriási szívességet tennél nekem, és mindenki örül annak, ha valaki szívességet tesz neki, nem igaz?

Rose sokáig hallgatott, de aztán kitört, kiszakadt ez a "némaság gát", és a lányból ömleni kezdett a szó: -Értem. Akkor neked könnyebb a dolgod, mint nekem. Neked van valakid, akitől tanácsot kérhetsz, és segít neked. Igaz, nekem van egy bátyám, de ő már kijárta az iskolát. Cristofer William Reakwood a neve. Az apám imádja az ilyen hosszú neveket. A Penelope, a második nevem nem is tetszik. A Rose-ban meg csak szerencsém volt, hogy anyának megtetszett. Különben mehettem volna Euforzinának. Apának is igen hosszú a neve. Jacob Agustus Reakwood. De hosszúságban mégis csak a bátyámé az első hely. Bár gondolom, ez a név téma nem nagyon érdekel. És igen, most már belátom, neked nem olyan könnyű mesélned. Na szóval hol is tartottunk? Megvan! Ott, hogy neked ott van az unokatesód, nekem meg senkim sincs, akitől itt tanácsot kérhetnék. Csak a szüleim, de ők se itt laknak, és ha bár gyorsan ide- vagy odaér a levelem vagy levelük, azért az mégse olyan, mintha egymással szembe állva beszélnénk. Tudod Cristofernek nincs konkrét, hivatalos munkája. Csak bolyong, ide-oda, felfedez ezt-azt, értékes dolgokat eladja, és ebből él meg. Például akromantuláktól szerez mérget, aminek literéért akár 200 galleont is megadnak. Bár mostanában máson jár az esze.... Folyton csak egy lányról beszél, Amandáról. Egyszer találkozott vele, és elcsavarta a fejét. Van egy gyanúm, hogy véla a csaj. De nem akarok gyanúsítgatni, vagy ilyesmi. - Miután abbahagyta a tízórás monológot Rose, fürkészve figyelte barátja arcát, hogy mit szól az elmeséltekhez.