Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Olyan jelenet ez, ami a maga pőre egyszerűségében pont tökéletes így. Ennél jobban túlcifrázni hamisan őszintétlen lenne. Ennél jobban lekerekíteni és elfojtani pedig.. nos, lehetetlen. Szóval marad ez, mint lehetőség, de szerencsére mindketten, mind a fiú, mind pedig az idősebb férfi jelleme elviselte, sőt talán meg is kívánta ezt a fajta magatartást. - Csak egy pohár vízzel. - Megszokott, hogy nem iszik semmi alkoholt, most épp főleg már csak azért sem, mert a szokatlan helyszínválasztást leszámítva végül is egy tanórát készülnek lefolytatni.
- Az előrehaladása az illúziómágiában bár hol gyorsabb, hol lassabb, de összességében a jelenlegi készségei tükrözik azt az időt, mióta foglalkozik vele. Tekintve, hogy az első év egy részében lényegében autodidakta módon tanult, mondható jó teljesítménynek.
Mert természetesen vannak Magnus elvárásai a tekintetben, hogy egy varázslónak/boszorkánynak mennyi idő alatt kell elsajátítania ezt a mágiaágat "talán elfogadható" mértékben. És vannak megint más erre specializálódott oktatók, akiknek az elvárásai kevésbé szigorúbbak. Ők pedagógusok, már csak a szakmájukból adódóan is jobban foglalkoznak azzal, hogy minden diáknak az egyéni teljesítéséhez mérten állítsák fel az elvárásaikat. Ez a pedagógus dolga, hogy a tananyagát a diákhoz illessze és összecsiszolja. Ennél Magnus jóval "szögletesebb", nem tanár, nem pedagógus, ő illúziómágus, aki tanoncokat képez ki az illúziómágia használatára. Megvannak a maga szigorú és saját elképzelései szerinti elvárásai, amihez szorgalommal, erőfeszítésekkel, elszántsággal és elkötelezettséggel kellett idomulnia a tanoncoknak. Aki ezt nem teszi meg, idővel úgyis kihullik. Seth azonban egyelőre nagyon is jól vette ennek az érdes embernek az eddigi követelményeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A férfinál ez inkább alapvető viselkedésforma, nem valami, amit külön élvezni tudna vagy kellene. Egyszerűen csak ilyen. A citromot elfogadja hozzá, az még belefér, bár nem rendszeres, hogy így inná a vizet. A lánya viszont egy időben odavolt ezért, megrögzötten citromkarikákkal kérte a vizet, kólát, amit épp megkívánt. Kissé nosztalgikus is így látni a pohár szélére biggyesztett karikát.
- Megtartani? Érdekes kérés. - És szokatlan is, elvégre nincs semmi érdekes abban az üvegcsében, mindössze a félévi feladata, amit kifejezetten a fiú jelenlegi képességeinek ismeretében alkotott meg, pont azon a határon egyensúlyozva, hogy nehéz legyen, de ne lehetetlen megugrani a szintet a megfelelő gyakorlással. Figyelmesen szemléli az elé kerülő hógömböt, majd felpillant Sethre.
- Hallgatom.
Vannak elképzelései, de szeretné kifejtve hallani a fiú szájából is, mit készül elé tárni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Ebben az esetben, ha megengedi.. - kezével apró mozdulatot tesz, mintegy kérve ezzel az üvegcsét. Ujjai közé veszi, forgatja, szinte érezni a mágia mozgását a szobában, ahogy a manát koncentrálva összegyűjti, majd átformálja azt az általa kívánt varázslatra. Nincs benne semmi látványos. A semmi helyén továbbra is az üresség ül, csak a mágia vibrál benne, várva, hogy megtörjék az ellenállását. Miután végzett, visszanyújtja a fiúnak a tárgyat, és figyelmét inkább a hógömbre koncentrálja.
- Jó gondolat, proaktivitást igényel, kiváló reakciókészséget és improvizációt. - Mintha fekete tinta folyna szét benne, úgy lepi el a belső teret a feketeség. Természetesen nem hagyja, hogy csak a fiú saját belátása szerint cselekedjen. Szeretné látni, hogyan tud hozzányúlni egy más megalkotott illúzió átformálásához, pontosabban szólva inkább annak elfedéséhez. Szándékosan nem használ olyan erejű varázslatot, amit egyelőre Seth nem tud megugrani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Megvárja, amíg a fiú eldönti, mit szeretne kezdeni az általa felvázolt. Nos.. ez leginkább egy vászon, amire később rétegezni lehet a többi illúziót vagy formálni azt. Ha használná azt a bűbájt, amivel képes meglátni a varázslatot mozgató manaszálakat, minden bizonnyal érdekes látvány tárulna a szeme elé. Olyan lehet ez, mint mikor valaki fáradtan beletúr a hajába, és az ujjai elsiklanak a hajtincsek között. Később, ahogy egyre több fényes folt jelenik meg, úgy módosítja magában ezt a képest úgy, hogy a kéz helyett egy sűrű fogú fésűvel.
Mintha engedne a festék anyaga, úgy folynak el lassan a világűr színei és fényei, eleinte a gömb alján összegyűlve, mint a higany. Aztán átszivárog az eddigi kis "világuk" keretein, lassan, kövér, nehéz csepp növi ki magát Magnus gömböt tartó ujjainál. Az embernek szinte emlékeztetnie kell magát arra, hogy valójában semmi sem történik, olyannyira élethűen rekonstruálja a gravitáció egy sűrűbb anyagra gyakorolt hatását. Ezzel mintegy megadta az engedélyt arra, hogy bár az eszköz maradt továbbra is, de dolgozhatnak a "határokon" kívül. A fekete folyadékban itt-ott csíkokban, elkent színekben, elnyújtott alakzatokban ott vannak a Seth által kreált egykori csillagok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az illúzió természetéből adódóan nem szorul határok közé. Ami egy-egy szituációban mégis megköti, az nem a varázslat, hanem a cél, a funkció, hogy mit, kinél és hogyan akarnak elérni. Egyébiránt az illúzió maga a megtestesült mágia, a lehetőségei majdhogynem végtelenek, addig nyújtózkodik, amíg a használója képes kitágítani a maga kompetenciáit. Érdeklődve várta, mivel rukkol elő Seth legközelebb, mit tud még neki mutatni. Merthogy abban bizonyos volt, hogy a fiú nem elégszik meg ennyivel. Azért volt régóta a legjobb diákja, mert mindig a következő cél felé nyújtózkodott, akármikor elérte az addig kitűzöttet. Ugyanakkor nem is csak egy általános, feszített menetelés volt ez, mert Seth, mint az a varázslataiból is látszik, mindig gondolkodik közben. Az illúzióval együtt alakítja ő is az elképzeléseit, új ötleteket keres, új kombinációkat talál, alkalmazkodik a környezethez és ahhoz, hogy kinek mutatja az illúzióját. Nem a vakvilágba hozza létre, hanem egy tudatos alkotási folyamatot visz végig, ami bár nem művészet, de közel áll hozzá, s mindeközben az illúziói hitelesek maradnak.
Amit most utoljára csinál, az egyáltalán nem könnyű varázslat, ennyi részletre egyszerre odafigyelni, és mindezen túl még arra is gondot fordítani, hogy élethű legyen, rendkívüli koncentrációt igényelt.
Egy mosoly halvány, épp csak sejthető árnyéka ül ki az arcára, egy apró görbület, mégis még ez a kicsinyke gesztus is teljesen megváltoztatja a vonásait. Seth azon kaphatja magát, hogy a gömböcskék súlytalanságának állapota saját magára is kiterjed, a végtagjait nem érzi súlyosnak, sőt, mintha láthatatlan, száraz vízben lebegne, akárcsak az általa irányított cseppek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Mint egy nagy fekete lény, úgy terpeszkedik a szobán az illúzió. Annak hála, hogy réteget rétegre halmoznak, formálnak, átalakítanak, hol egyikük, hol másikuk mágiája dolgozik dominánsabban, szinte súlyosnak hat a levegő ennyi mágikus aktivitástól. Mégis, ha valaki megszokta ezt, majdhogynem otthonos ez a kis, cseppet sem kellemetlen nyomás. Mint a váladék a torkon, amire meg kell köszörülni a torkot, annyi különbséggel, hogy ettől van, aki nem szívesen szabadulna meg, és inkább vállalná a rekedtséget helyette.
Nem sieti el a választ, hagyja, hogy Seth varázslata kiteljesedjen - aztán arra is kíváncsi, hogy az illúzió fenntartása hogyan megy neki. Mennyire rezdületlen, kihívást jelent-e vagy már elbírja a koncentrációja ezt a terhet annyira, hogy ne is hasson nehéznek. Van az a pont, hogy egyszerűen megszokja az ember. Megtanul úgy gondolkodni, úgy érezni az illúzió létrehozása és fenntartása közben, ahogy megtanulja úszás közben is a profi úszó a teljesen más jellegű levegővételt, mint ami a hétköznapokban megszokott.
- Hmh. - Mély orgánumú, rövid hümmentés, a jellegzetesen ki-tudja-mit-rejt semmitmondással. Viszont rögtön követi ezt a saját válaszreakciója. A szoba közepén, ahol korábban mindennek a kiindulópontja kialakult mintha egy láthatatlan erő kezdene dolgozni. Seth először csak halványan érezheti a tömegvonzás csalóka hatását, aztán ahogy telnek a másodpercek, az első ösztönös reakciója a kapaszkodás lesz, amikor már ténylegesen úgy érezheti, hogy egy szívó erő kényszeríti a szoba azon pontja felé. A falakról lassan leolvad a végtelen tér képe, és mintha porszívóval szívnák fel a festékcseppeket, úgy közelednek a feketében pettyeződő csillagok, minden egyetlen hógömbnyi térbe összpontosulva. Ezzel együtt Seth, mint mostmár értő szem, láthatja, érezheti, hogy bár nem törték meg az illúzióját, de akár egy kutya a nyájat, úgy terelgeti össze abba az irányba, ahogy a férfi gondolja.
- Nem is olyan könnyű bánni az illúzióival.. - Vérszegénynek ható épp csak látható mosoly bukkan fel a szögletes arcon.
- Érezni az energiát és elhivatottságot, amit belefektetett a tanulásba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Valóban csomagol. Értelmezhető is így, elrakja kettejük közös mágiájának esszenciáját az öklömnyi hógömbbe. Vannak helyek és emberek, ahol és akik kezében ez egy veszélyes fegyver is lehetne akár ellene. Túlzás lenne azt mondani, hogy a mágia olyan, akár az ujjlenyomat, de mégis van benne a létrehozójából valamennyi - főleg az illúziók esetében, nem is kevés. Számtalan gondolat, szándék, belső kép és világ tömörül egy-egy illúzióban. Nem mindegy, hogy valaki miért képzeli egy rózsa töviseit nagyobbnak, a színét haragvó vörösnek vagy kellemesem simogató karmazsinnak.
Ilyesformán az eredmény, az a parányi univerzum, amit a gömbbe "csomagol", nagyon is egyedi és sajátos, mindkettejük alkotása.
Egy pillanatra megáll, szótlanul, csendesen nézi a tanonca arcvonásait, mielőtt ismét megmozdulna, tanúbizonyságot adva arról, hogy nem csak egy koromfekete, avítt szobor, hanem egy élő emberi lény.
- Természetes, hogy van időm. - Hátraengedi a testsúlyát, ha eddig amolyan "bármikor" felkelhet tartása is lett volna, akkor most még kevésbé nyújtja ezt a képet. Kevés (ha nem egyetlen eggyel sem) diákjával lenne hajlandó egy ilyen beszélgetés lefolytatni. Elvégre sosem volt az a fajta ember, aki szívesen magyarázkodna. Többnyire a környezete kénytelen csendben és szó nélkül eltűrni és elfogadni a saját okait. Alexander Magnus már csak ilyen magának való és zárkózott ember.
- Ha jól sejtem, a visszavonulásomról szeretne beszélni.