|
|
|
Cornelia R. Knight INAKTÍV
RPG hsz: 78 Összes hsz: 577
|
Jaj, butuska, neked mindent szó szerint kell elmondani? *megfogja a kezét* Na, akkor megmutatom...Fogod a papírkát, írsz szépen gyöngy betűkkel sok szépet meg jót a rellonról és elküldöd egy tollassal. *.*
|
|
|
|
Cornelia R. Knight INAKTÍV
RPG hsz: 78 Összes hsz: 577
|
Most elgondolkodtam ki a tanár és ki diák még egy pillanatra én is. Tisztára összezavarsz, Kirill! Hát illik ezt? Az aláírásod se felejtsd el a végéről, aztán ha mindent leírtál, azt is megmutatom kinek küld el. :3
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Cornelia R. Knight INAKTÍV
RPG hsz: 78 Összes hsz: 577
|
Nem volt tisztában azzal igazából, hogy mi lesz, mi is fog következni. Minden vonzatát vállalta a döntéseinek természetesen, de ő sem hitte volna, hogy erre fognak jutni. Volt segítsége, viszont hónapok kellettek, hogy rászánja magát erre, határozottan fellépjen és átverje a saját apját. Nehezére esett-e? Természetesen rettenetesen, megtörve, védtelennek és egy roncsnak érezte magát. Minden nap csak az csalt kicsit mosolyt az arcára, hogy végre elhitethette magával, hogy van szabadság a család láncain túl. Szüksége volt erre, és arra is, hogy ő szakítsa ezt át. De megtette. Elérte a végzős kort, sikeresen zárta tanulmányait és hazatért. Ezután egy ígéret után, melyet írásban kellett tegyen, fel is vehette az örökségét, melyet az édesanyja részéről egyedüli leszármazottként kapott. Azonban a szíve és az esze erős összhangja okán tökéletes kitételekkel sikerült ezt megtennie. Félt, sőt reszketett, de visszaélt a bizalommal. Számítónak bélyegezték és csalódásként aposztrofálták őt, azonban életében először úgy érezte helyesen cselekedett, hogy kilépett az elvárások alól és önálló életbe fogott. Bár nem kevés új dolgot vágtak a fejéhez, ami a lelkébe tiport… Most itt áll egy év után az új élet közepén. Határozott, tudja, mit szeretne, tudja, kik azok, akikben bízhat, és azt is, mit akar tisztázni. Mindezek azonban olyan szépen rejtve maradtak a sajnos csak egy-kettőre szűkült találkozóik alatt Matt-tel, hogy most több mindent kell majd ráborítson, mint várta. Ez az egyetlen, ami miatt mosoly nélkül, kifejezéstelen arccal száll le a vonatról és indul meg a megfelelő irányba kikötve kabátját. Meglepő módon Angliában még esett, mikor elindult. Hosszú lépteit magas sarkainak koppanása jelzi, miközben körülnéz, de egyelőre a leszálló tömegek között nem nagyon lát ki. Érzi, tudja, talán várja is, hogy valaki ott legyen és üdvözölje őt. Tudni akarja, érezni, hogy jó döntést hozott, még akkor is, ha olyanná vált ez idő alatt, amilyenné talán nem várta volna, hogy valaha is fog.
|
|
|
|
|
|
|
|
Cornelia R. Knight INAKTÍV
RPG hsz: 78 Összes hsz: 577
|
A nők furcsák és ebben Cornelia sem tér el a nemétől. Egyesek fodrászhoz mennek, új frizurát csináltatnak, kicserélik a ruhatárukat, esetleg lecserélik a barátaikat; sőt mi több, van, aki ne adj isten csak bólintva beletörődik a sorsába. ÉS van a harmadik, a menekülő. Pontosan ezt csinálja a volt hugrabugos lány is jelenleg, bár nem igazán tudta még megfogalmazni magában, ezzel most akár neki, akár a környezetének mit is kéne kezdeni. Sóhajtva tűri el a tincset, ami a szemei elé szaladt, aztán megszaporázza kicsit lépteit. Nem kifejezetten élvezi, hogy beleveszik ebbe az emberrengetegbe. Ahogy körbenéz felrémlik neki az első alkalom, halvány mosoly kúszik az arcára, mikor Elliot megjelent előtte nagy boldogan, ő pedig még a két kölyök kutyussal boldogan vágott bele. Most legalább annyi düh van benne, mint akkor izgalom. Talán mondhatnánk, hogy a sors fintora, de már túl sok lesz ebből. A hely, az elvei, a magánélete. Ezt a káoszt minél előbb szeretné legalább élhetővé tenni. Két tanév, ennyi ideje maradt, amíg kihúzhatja távol az otthonától. Se több, se kevesebb, és kicsit olyan ez már, amit elfogadott és amihez alkalmazkodik, pedig nem szeretne, nem akarja magát ilyen könnyen megadni annak, ami elvárás. A mosoly elhalványul, kitér a peron oldalára, ekkor veszi észre a felé haladó, kimagasló fiút. Mély levegőt vett, majd csak hagyta, hogy jöjjön, lásson, cselekedjen, ő pedig sután vette a boldogságrohamot. Az elmúlt alkalmakkal is pontosan ilyen volt vele, nem tudta mit mondjon, mit tegyen, inkább csak hagyta, hogy Matt kénye és kedve szerint hallgassanak, vagy csak legyenek. És most sem érzi késznek magát, hogy mindent elmondjon, de meg kell tenni. - Sajnálom. - Kezdene bele, de még mielőtt itt helyben kéne ennek nagy feneket kerítenie még kimenti magát. Mosolyogva teszi hozzá a végét, miközben átöleli. - ...hogy késtem. Csak ekkor szúrja ki a nyuszit, ami miatt nem mosoly, hanem egyenesen vigyor költözik az ajkaira és nehezen, de elfojtja még a nevetést. Jár a tekintete Matt arca és Alvin között.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Cornelia R. Knight INAKTÍV
RPG hsz: 78 Összes hsz: 577
|
Ahw, asszony. *__* Melengeted megdermedt szívemet. A tanárnő és a tanár úr nem rellonosok voltak korábban véletlenül? Olyan új, piros traktort veszek, hogy meg se állunk az új falunkig! De tudod, az élet változik, mint....
|
|
|
|