Amikor egyes anyagok találkoznak,
olyan láncreakcióba lépnek,
amit nem lehet visszafordítani.
Átjárja őket a vonzalom.
Ilyen lehet a szerelem? Ez a kezdete?
- Na jó, igazad van.
Felelem egy fáradt sóhajjal, túlozva, amennyire csak tudok. Nem akartam én ennyire álságos lenni, csak az önbizalmam jelenleg túl haladta az egészséges szintet, így vissza kellett fognom és ez nem ment egyszerűen. Na meg, ki is akartam tapasztalni, hogy szól mindehhez. Aztán, amikor ügyesen hárított, képtelen voltam tovább színlelni. Az egész végén felnevettem és jókedvűen nézelődtem az oldalán. Nekem egyáltalán nem tűnt fel, hogy Jeremy mennyire szerencsés lenne, én is csak egy lány voltam, a sok közül. Lehet, hogy magasabb és egy kicsit másabb, mint amit az itt lévők megszoktak, de akkor is csak egy diáklány. A tekintetek, hát azokat meg igyekeztem inkább lesöpörni magamról úgy, hogy sehová nem néztem elég ideig ahhoz, hogy feltűnjön, hogy valaki bámul. Tudtam, hogy az csak összezavarna és nem érezném jól magamat.
- Igen, az.
Még szerencse, hogy nem hideg. Ebben a formájában eltudnám viselni a havat. Ha nem lenne hideg és nem olvasna pocsolyává, csak úgy leesne, hogy azután szép csinos halomba rendeződjön, majd mikor már nem lenne rá szükség, egyszerűen csak felszívódna. Semmi hideg és latyak nem tárulna hozzá. Így még azt hiszem a tél is egész hangulatos lenne.
- A nővéred, aki faluban lakik igaz? Nem sokat meséltél még róla...
Én meg nem kérdeztem. Lehet, hogy azért mert kevésbé érdekelt, de lehet, hogy közrejátszott az is, hogy azt vártam, hogy majd szépen magától beszél róla, semmi erőszak. Néhány elejtett kósza információból táplálkoztam csak, se semmi fontosat, vagy használhatót nem tudtam meg, se róla, se a családjáról. Már nem mintha én annyit meséltem volna róla. így eszem ágában sincs felróni neki.
- Ha elejtesz ma még egy bókot, kénytelen leszek felhúzni magamat. Ne aggódj, nem figyelek rá, hogy néznek, még akkor se, ha így van.
Égnek emelem a tekintetemet. Igaz, egy nőnek mondhatják akár ezerszer, hogy mennyire szép, akkor sem unja meg, de Jeremynek most már túl kellene lépnie ezen. Akárhányszor találkoztunk eddig, mindig ezt hallgattam és igen, jól esik, de beszélhetnénk másról is.
- Persze, menjünk. De csak akkor, ha utána kipróbáljuk a csokiszökőkutat.
Már kiszúrtam magamnak, a többi édességgel egyetemben. Imádok enni, igaz, az édesség nem tartozik a kedvenceim közé, de azért megeszem, egye-fene.
