Quentin Chamberlain INAKTÍV
RPG hsz: 32 Összes hsz: 209
|
Mark *___* Valamikor régen, még szeptemberben... Annyira izgatott voltam ettől az egésztől! Most pedig, hogy a vonaton ülünk már tartok kicsit tőle. Mi van ha nem tudok beilleszkedni? Oké, hogy Mark itt van, de nem lehet mindig ott. Na meg most már... most már illene magam megvédeni egyedül. Pácával persze verhetetlen vagyok, de az mégsem ugyanaz. Az idegesség miatt, ami az izgatottságom helyére költözött miután a vonaton "kettesben" maradtunk - a szüleim nélkül -, nem tudok megszólalni sem. Az ablakon bámulok kifelé. Sokan vannak a vonaton. Engem ez eléggé meglepett, megszoktam, hogy a Roxfort Expressszen csak mi voltunk és magunkra zárhattuk a fülkénket. Itt most más a helyzet, így egymás mellett ülve, kissé szűkösen utazunk. Nagyot sóhajtok, aztán Mark felé fordulok, kinyitom a számat, mintha mondani akarnék valamit, de rögtön be is csukom. Nem tudom, mit akartam mondani. Máskor könnyű vele beszélgetni bármiről, de jelenleg semmi értelmes nem jut eszembe. Visszafordulok az ablakhoz inkább és bámulom a tájat. Ahogy változik a környezet összébb húzom magamon a sötétkék pulcsimat. Nem bírok magammal így felállok és előhúzom a farzsebemből az órámat, és megállapítom, hogy jó darabig vonatozunk még. Miközben visszaülök, Markra pillantok és beharapom a számat - észre sem veszem. Ásítok egyet és végül úgy döntök, ha úgysincs semmi témám, talán alhatok egy keveset, addig sem érzem ezt a furcsa idegességet. Saját házunk lesz! Csak nekünk, kettőnknek! Nem a hollóhátas évfolyamtársaimmal fogok együtt aludni és nem is az új suliból valakikkel. Nem a közeli faluban leszünk Markkal. Ketten. Annyira hihetetlen és valahogy nagyon feldob mégis idegességgel tölt el. Gyorsan be is csukom a szemem, hogy ne gondoljak ezekre. Nehezemre esik, de végül csak elalszom. S ahogy a vonat zötykölődik a fejem Mark vállára esik.
|
|
|
|
Quentin Chamberlain INAKTÍV
RPG hsz: 32 Összes hsz: 209
|
MarkFáradt vagyok ez igaz, és az egyenletes döcögés, a fák váltakozása, egyszerűen csak az a monotonság, ami a vonatozással jár elegendő ahhoz, hogy szép lassan - vagy tán nem is olyan lassan - de elaludjak. Először még az ablaküvegnek döntöm a fejem, de az kemény és hideg, és azt még alvás közben is tudom, hogy nem rajongok egyikért sem. Igaz, a hideggel nincs különösebben bajom, de jelenleg nem esik jól. Főleg, amikor a zötykölődés közben még koppan is egyet-egyet a fejem. Nem csoda hát, ha hamar a másik oldalra dőlök, ahol viszont minden sokkal kényelmesebb. Valahol még azzal is tisztában vagyok, hogy Mark összeborzolja a hajamat és valamit magyaráz. Mondhatni nem túl mélyen alszom, de azt, hogy mit mond, vagy hogy épp most kócolt össze, már nem fogom fel. Mocorog, amiért kicsit morgok, de végül sokkal kényelmesebb lesz minden, így csak mosolyra húzom a számat, és tovább zuhanok az álmok felé. Hogy mennyi idő teli így el, azt nem tudom. De egy újabb zökkenő - talán megállt a vonat? - miatt ébredezni kezdek. Először nem igazán tudom, hogy hol vagyok. Csak az tudom, hogy kényelmes így, ahogy vagyok, hogy finom illata van a párnámnak és hogy nem is igazán akarok még felébredni. Aztán lassan tudatosul, hogy a párna még sem olyan kényelmes. Inkább kemény és csontos. Hogy az illat, nagyon is ismerős és bár meg vagyok győződve, hogy a világon semminek sincs jobb illata ez a gondolat is hamar elúszik és elfelejtődik, amint ráeszmélek újra a világra. Kinyitom a szemem és elég hirtelen ülök fel. Aztán a hirtelen fény miatt be is csukom újra őket, összeszorítom és nem tetszésemet kifejezve nyögök egyet. A kezemmel odakapok, kicsit megdörzsölöm, aztán pillantok Markra. - Mennyit aludtam? Messze vagyunk még? Nem nyomtalak? Felkelthettél volna! - mert hát mégsem ez a normális, hogy rajta fekszem. Nagyon nem. Amíg válaszol kinézek az ablakon és az üvegben visszatükröződik halványan az arcom. Szörnyen áll a hajam, így azt próbálom megigazítani és tovább morcogok, amiért nem sikerül. Határozottan fel kellett volna keltenie! Akkor ez most nem lenne.
|
|
|
|
Quentin Chamberlain INAKTÍV
RPG hsz: 32 Összes hsz: 209
|
MarkNem tudom pontosan, hogy mi ébreszt fel. Félálomban még nagyon kellemesnek is ítélem a helyzetet, azonban a valóság, mintegy fejbe vág. Nem illik ilyet tenni a legjobb barátommal, hogy csak úgy elalszom rajta. Főleg nem úgy, hogy a hajam is összekócolja. Mármint nem ő, hanem a rajta fekvés. Vagy tudom is én. Igazából szerintem valaki belesimított a hajamba, de ez most lényegtelen. Próbálom megigazítani, sikertelenül. Mark zabolázza meg végül a rakoncátlan tincseimet én csak összeszorítom a szemem. Néha olyan gáznak érzem magam. - Tényleg? Nem tűnt fel... - felelem és beharapom a számat. Nyilván mert félig Markon feküdtem nekem nem volt kényelmetlen az ülés, viszont mondhat akármit, ha neki kényelmetlen volt, akkor én arra tényleg rátettem még egy lapáttal, hiszen miattam még mozogni sem tudott igazán. - Mi volt benne a jó? - nézek rá furán. Ilyet sem mondott senki még soha, de aztán elnevetem magam, tuti hülyül. Intek is neki, hogy hagyja nem gondoltam komolyan a kérdést. Inkább kinézek újra az ablakon, hogy merre lehetünk. Aztán rájövök, hogy fogalmam sincs, sosem voltam erre korábban. - Úgy tudom, mások is jönnek csak a Mestertanonc képzés miatt - felelem komolyan, aztán felé fordulok - Egyébként is! Imádni fognak. Mert vicces vagy, nyitott és kviddicsezel és mert nem hagyod unatkozni az embereket magad körül.Ha valakinek attól kell tartania, hogy nem fogadják el, az inkább én vagyok. Alapból sem vagyok túl nyitott és ha Mark nem rángat el egy-egy könyv mellől, akkor lehet átolvasok egy egész napot, hetet... Azt sem értem sokszor ő miért szeret velem lenni, de én nagyon örülök, hogy ő nem hagy magamra soha. - Még szerencse. Nem szeretnék több rivallót kapni! - csak egyszer kaptam. De az is bőven sok volt. Anyám hangja a rivallóban is csendes és lágy volt, de tele volt csalódottsággal, amiért kihágáson értek és nem lettem prefektus sem. Pedig amúgy azt hiszem, szerettem volna az lenni. - Kíváncsi vagyok a házra. Apa azt mondta tetszeni fog...
|
|
|
|
Quentin Chamberlain INAKTÍV
RPG hsz: 32 Összes hsz: 209
|
Mark- Khm.. Akkor nem mondom - motyogom zavartan és kinézek az ablakon ismét. Az viszont feltűnt, hogy Marknak jó az illata, meghogy kényelmes a válla. De ez annyira hülyén hangzik, hogy még én sem merek több figyelmet szentelni ennek a gondolatnak, és inkább a hajamat igazgatom. Ő igazítja meg. Sóhajtok egyet és elhatározom, hogy pálcát használok legközebb a fejemen, hogy mindig tökéletesen álljon a hajam. - Kizárt, hogy seprűre üljek! - nézek rá nagy komolyan, hiszen tudja jól, hogy tériszonyom van. A roxforti csillagviszgáló toronyból is úgy kellett lecipelni az első alkalom után, aztán csak sóbálványként tudta felvinni. Megjegyzem az nagyon gonosz húzás volt... Ami pedig az alvásom érinti, nem potnosan értem miről beszél. Fel is húzom a szemöldököm, ahogy rápillantok. - Alvás közben még én sem tudok olvasni. Sajnos - Jegyzem meg kissé élesen, de a végére tényleg elszomorodom, mert belegondolva, szuper dolog lenne, akkor is olvasni. Az alvás rengeteg időt elvesz, amit egy érdekes könyvvel tölthetnék el. De nyilván nem lehet mindent. Talán mert szóba kerülnek a könyvek az iskolával kapcsolatos aggályait kezdi sorolni, én meg nem vagyok biztos benne, hogy minden rendben van. Oldalba bököm és ott hagyom az ujjamat, úgy kérdezem meg. - Ki vagy te, és mit csináltál Markkal? - mosolyra húzom a számat. Egyszerűen nem hiszem el, hogy a társaság miatt aggódik és hogy komolyan azt mondta, kviddics helyett tanulni fog! Félre értés ne essék, én örülök, ha kviddics edzés helyett inkább velem jön a könyvtárba, csak ez annyira nem vall rá. - Helyes! Már épp mondani akartam, hogy mivel magyarul kell írni, nem lesz kapacitásom kettőre... Annyira jól még nem megy... - elhúzom a számat, és megvakarom az állam. A magyar nehéz. Pedig én tényleg sokat gyakoroltam, de annyi betű van és annyiféle toldalék, hogy még nekem is nehéz megjegyezni... Persze tudom, hogy Marknak még kevésbé megy. Abban reménykedem, hogy majd a környezet, hogy körülöttünk mindenki ezt a nyelvet beszéli, segít és gyorsabban ránk ragad majd, mint a tanfolyamok vagy a tankönyvek leckéi. - Pff! Egy komolytalan ígérettel mire megyek? - kérdezem vidáman, mert igazság szerint nem igazán tartok a rivallótól most - Felnőttek vagyunk. Nem küldhet rivallót... - mondom ki hangosan, de a hangomban némi kétkedés hallatszik, s ha rám néz, akkor a szemeiben is láthajta a lemaradt "ugye?" kérdést. A vonat közben beér, és ránt egyet, ahogy megáll. Most érzem az ülést, mert nekiütközöm picit, de nem foglalkozom vele. Nem kell kétszer mondani, fel is pattanok. A pálcámat előhúzom a bőröndöm lelebegtetem a földre, aztán szórok még rá egy bűbájt, hogy pihekönnyű legyen úgy indulok meg Mark és Ayame mögött. Lepillatnva körbenézek és eltátom a számat. - Szerintem csodás! - mondom vidáman, lelkesen és meg is indulok, hogy kiderítsem pontosan merre is kell mennünk.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Quentin Chamberlain INAKTÍV
RPG hsz: 32 Összes hsz: 209
|
Álmodónak hétfőre ígértek szerződést, de még nem kapott, pedig már dolgozott 3 napot múlt héten :/ ha ma délig nem kapok akkor meg nem tok időben felmondani a jelenlegi munkahelyen... macerás :/
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Quentin Chamberlain INAKTÍV
RPG hsz: 32 Összes hsz: 209
|
Zoé ruhaFelhúzom a szemöldököm úgy lépkedek a lány mellett. Nem értem mi ez a szöveg a meghülyülésről. Annyira azért nem különleges a lány, hogy elájuljak a külsejétől vagy attól, ahogy beszél. Vagy mások szerint igen? - Ne vedd sértésnek, de ez elég beképzeltnek hangzik - közlöm vele a fejemben lejátszódó gondolatokat miközben a falu fő utcájára érünk. De legalább a bál kapcsán megvilágosodom, hogy nem volt lehetősége korábban ilyesmire. Bár a dolog elég ködös, azért elég sok mindent megtudok. - Rendben... Igazából én sem nagyon voltam ilyesmin. A könyvek jobban leszoktak kötni, de talán nem árt egyszer kipróbálni - egyezek bele, mert bár a roxforti bálon megjelentem, a kötelező pofavizit után rögtön le is léptem. Mark persze haragudott rám utána, de sosem tudott sokáig mérges lenni, így nem különösebben zavartattam magam miatta. Most sem lesz másképp, legalábbis remélem. A faluban persze én mutatom az utat és hamar el is érünk a ház elé, amit a szüleim szereztek nekünk. A ház előtt mikor megérkezünk még megkérdezem mit vegyek fel, mert egyáltalán nem követtem mi a buli témája, és nem szeretnék mellé nyúlni. - Bohém és elegáns? - kérdezek vissza, vigyorogva, aztán bólintok. - Nem probléma! - mondom könnyedén és beszáguldok. Markot nem találom sehol, a ruhás szekrényemből meg repkednek ki a ruhák, ahogy a megfelelő összeállítás után kutatok. Biztos eltelik 5 perc (ha nem több) de végül elégedetten jövök ki a lakásból a nadrágtartómba akasztott kezekkel. - Na jó lesz? - kérdezem aztán ha neki is megfelel, akkor mehetünk is fel a kastélyba. A karomat nyújtom neki, mert bár magasabb mégis így illik vagy mi...
|
|
|
|
Quentin Chamberlain INAKTÍV
RPG hsz: 32 Összes hsz: 209
|
ZoékinézetLehetek őszinte? Egyre kevésbé értem a lányt, de igazán nem tűnik veszélyesnek és tekintve, hogy azt mondta leléphetek, ha nem bírom egészen megjön a kedvem. Mármint, nem tűnik olyan szörnyű opciónak elmenni. Odamegyünk és 5 perc után eljövök. Így még azt sem mondhatja senki, hogy nem voltam ott a bálon. Amúgy meg egyre szimpatkusabb, hiszen a könyveket is szereti. Akit pedig egy-egy könyv rabul tud ejteni, rossz ember már nem lehet. Én legalábbis ezt vallom. Még akkor is ha a statisztika mást mond. Minden csak nézőpont kérdése. - És miket szoktál olvasni? - kérdezem, ha már ismerkedünk, igazán nem lehet baj. Maximum az, hogy magára kell hagynom, amíg bemegyek a Markkal közös házunkba, hogy felvegyem a - reményeim szerint - megfelelő öltözetet. Igyekszem, de hogy mennyire vagyok gyors azt nem tudom. A szekrényből kidobált ruhákat a földön hagyom, majd elpakolok a bál után. Kiérve, bízva benne, hogy megfele a kinézetem a karomat nyújtam Zoénak, majd együtt lépkedünk fel a kastélyba. Szinte magával húz, alig tudom tartani vele a lépést a lépcsőkön felfelé menet. Mivel nem ez az első bálom - és mert annyira azért sosem hozott lázba, mégha Mark ezt meg is cáfolná - nem igazán osztom a lelkesedését. Mindez viszont megváltozik, amikor kinyílik előttünk az ajtó és szemem elé tárul a speciálisan feldíszített nagyterem. Kissé az állam is leesik, nem ilyesmire számítottam. - Öhm... Igen. Nem... Azt hiszem - felelek neki, ahogy eljut a tudatomig, hogy kérdezett, de a válaszom nem túl egyértelmű. Ámulva fordulok körbe, majd a lánnyal együtt indulok meg az asztalok felé. - Szerinted puncs van? - kérdezem bizonytalanul, mert az egy dolog, hogy mi elég idősek vagyunk, ahogy nézem van itt elsős is... Bár a fene se tudja, lehet csak alacsonyak, mint én.
|
|
|
|
Quentin Chamberlain INAKTÍV
RPG hsz: 32 Összes hsz: 209
|
Zoé- De ha más alkalmazza veled szemben, nem árt tudni, mi az, és esetlegesen hogyan védheted ki - mondom el a saját álláspontomat. Mert bizony engem is érdekel a fekete mágia, és mint ereklyekutató biztos vagyok benne, hogy átfogó tudással kell majd rendelkeznem. Mert bár én múzeumoknak fogok dolgozni nagy valószínűséggel lesznek olyanok, akik a fekete piacon adnának el egy-egy darabot és ők nem tisztességes eszközökkel dolgoznak majd. Viszont így legalább biztos, hogy van közös témánk Zoéval. Na nem mintha nem olvasnám a többi általa említett műfaj alkotásait. Minden kívánságom így váljon valóra! Van puncs! Persze eléggé lelomboz, a lehetőség, hogy nincs benne alkohol, hiszen a puncsnak az lenne a lényege. Vagy nem? Igaz, ha van benne, akkor nem sokáig fogok "bulizni" hiszen nem nagyon bírom az italt. - Igazán nem kéne rögtön megölnöd a reményt - mondom ki végül hangosan is a gondolatiamat, de közben elveszem a felém nyújtott poharat és bele is kortyolok szinte rögtön a finom italba. Hogy van-e benne bármi is, azt nem tudom megállapítani, de egész jó íze van. Hamar felhajtom és iszom még egy pohárral. Eddig észre sem vettem, de bizony szomjas voltam. - Körbemehetünk. Én egyelőre nem vagyok éhes. Van valami, ami különösebben érdekel? - felelek, majd kérdezek, miközben nézelődni is kezdek, hogy van-e egyáltalán valami látnivaló itt. Ez a bál tulajdonképpen különbözik a korábbi báljaimtól, és nem csak azért, mert a ruházata érdekes az embereknek, de konkrétan megfogalmazni egyelőre nem tudnám, hogy mitől is más. Talán ha körbe értünk, bölcsebb leszek.
|
|
|
|
Quentin Chamberlain INAKTÍV
RPG hsz: 32 Összes hsz: 209
|
Zoé- Kivételesen elnézem - felelem kissé gépiesen, de inkább viccnek szánva. Abban mondjuk nem vagyok biztos, hogy ez át is megy, de eddig egész jól kijövünk. Megiszom a puncsomat és nézem, ahogy tömi magát. Köhintek egyet aztán kérdezem meg. - Te nem diétázol, ugye? - mert amúgy rendkívül vékony, és nyilván nem szeretne elhízni, de őszintén szólva még nézni is rossz, mennyi minden eltűnik az ajkai között. Pedig én is tudok sokat enni, főleg édesből, de akkor is. Amúgy nem zavar, csak nem szeretném, ha utólag engem hibáztatna, hogy nem állítottam le vagy ilyesmi. - A levitásokat? - kérdezek vissza, nem pontosan értem, hogy mit akar, de hagyom magam elhúzni arra, amerre, hogy aztán vele együtt induljak meg az általa kiszemelt helyre. Hogy végül odaérünk-e vagy sem, az sem világos számomra, mert bejelentés következik, ami engem pont annyira meglep, mint Zoét. - Öhm... Nem... tudtommal nem... De a lány sem az... - csóválom meg a fejem. Ha ez egy végzősbál, akkor valóban az lenne a logikus, hogy a végzősök közül választanak bálkirályt és bálkirálynőt, de ezek szerint, ezt is bohémra vették, vagy nem is tudom. Nekem mondjuk annyira nem számít. Sosem foglalkoztam ilyesmivel. Mondjuk, kipróbálnám egyszer milyen bálkirálynak lenni... De én sosem leszek. Fel is horkantok erre a gondolatra és megrázom a fejem. - Biztos, hogy menni akarsz? - kérdezem oldalra döntött fejjel, mert bár ezt mondta a hangja más sugallt. - Nem szeretnél... öhm... - megköszörülöm a torkom - táncolni?Én annyira nem, meg nem is vagyok túl jó. De ez lenne egy bál lényege. Vagyis valami ilyesmi.
|
|
|
|
Quentin Chamberlain INAKTÍV
RPG hsz: 32 Összes hsz: 209
|
Höhö a pillanat, amikor megakarsz írni egy hszt, amit már megírtál felbecsülhetetlen *eggyel kevesebbet kell írnia *-* juhééé* *megy letudni a másik 2-t*
|
|
|
|
|
|
|
Quentin Chamberlain INAKTÍV
RPG hsz: 32 Összes hsz: 209
|
kivéve, amikor az animal planeten állatkínzásos műsorok vannak :/ mármint, megmentik őket, de az nekem trauma még most is, amikor látom milyen emberek vannak... szerintem könyvet adjanak a kezükbe. Húgom annyira tv függő, ha nincs kép, egy könyvben nem tudja elképzelni a helyzetet... :/ nem is szeret olvasni, mert nem érti, uhogy csak tv-t néz -.-"
|
|
|
|
Quentin Chamberlain INAKTÍV
RPG hsz: 32 Összes hsz: 209
|
az még a jobbik eset XD húgom nyaralt nálunk hollandiába, és itt ugye nincs magyar adó... nem is néztünk nagyon tv-t de azért kérte minden reggel, hogy kapcsoljuk be, mert az nem baj, ha nem érti... adtam neki könyvet is (mert ő már 10 szval tud olvasni) hát úgy nézett rám, mint valami terroristára XD és szó szerint hisztizett, amikor közöltük, hogy nem nézhet tv-t mert más program lesz :/
|
|
|
|
Quentin Chamberlain INAKTÍV
RPG hsz: 32 Összes hsz: 209
|
az én húgom is Violettát néz, meg Twilightot, a HP nem érdekli, abban nincs olyan nagy love-drama XD és igen ő is úgy beszél... :/ Amúgy Dash, szerintem nem pici, én ismertem 9 éves szerepest, aki jobban írt mint én :'D
|
|
|
|
|