Lolita

  Most hogy visszajöttek a nyaralásból, és eltűnt a lány kezéről a jel, sokkal jobban érezte magát. Lehet, hogy ebben szerepet játszott az is, hogy végre ki tudta magát aludni, de nem biztos. Mindenesetre az étvágya is megjött. És már az alakjára sem kellett figyelnie, nem mintha bármikor is tette volna. Valahogy soha nem volt vele baja.
  Csakhogy a vacsoráig még jó pár óra volt. Nem teljesen emlékszik mindenre, hogy hol található, de arra igen, hogy van egy konyha, amiben a manók boldogan adnak neki valami süteményt, vagy szendvicset. Ezért el is indult a Nyugati szárny felé, mert úgy rémlett neki, hogy arra találja. Jó pár falfestmény mellett elhaladt, és kapott is egy-két rosszalló pillantást, amikor rájöttek, hogy hova is szeretne menni. Sőt az ajtó közelében lévő festmény még szóvá is tette, hogy talán ezt nem kéne. De persze Scar nem foglalkozott fele. Vetett rá egy morcos pillantást, hogy elhallgattassa, aztán ki is nyitotta az ajtót. Rengetek manó nézett vissza rá, és majdnem mindegyik rögtön odagyűlt hozzá. Ki elölről, ki hátulról tuszkolta befelé az asztal felé, és leültették egy székhez, és lesték, hogy mit szeretne.
  - Nekem bármi jó! Egy kis maradék is! - jelentette ki. Szinte már-már sértve érezték magukat a manók, de azért rögtön nekiálltak, hogy folytassák a munkát, vagy hogy valamit hozzanak a lányka számára. Addig ő jobban meg tudta szemlélni a helyet. Fehér falai voltak, amik csak úgy ragyogtak. Az egész hihetetlenül nagy volt. Egy pillanat múlva pedig már három kis nő toporgott körülötte, és megterítettek neki, hoztak narancslevet és egy salátával és mindenfélével megrakott zsömlét. Egy másik, kisebb tányérra pedig egy szelet pitét tettek. A lány csak ámuldozott, hogy milyen kis terülj-terülj asztalkát varázsoltak neki, és rögtön nekiállt az evészetnek.

Halihó emberek! Mi a téma?

Milyen oldal?

Szia Nándi!

Köszi, megvagyok. Hát te?

Szia Anne

Igen látom, jól nézel ki!  

Annelie Freya Merkovszky - 2015.07.17. 19:59


Teljes mértékben egyetértek!

Halihó! Amúgy kivel mész? Ha már itt tartunk

Hát a bálba!

Szia Beni!

Mégis vele mész?  

Nem hiszem. Hiszen olyan bájosnak talált xd

Lolita

  Amikor a lány betért a konyhába, egy csomó manó vette őt kezelésbe. Leültették az egyik székre, és máris elővarázsoltak neki mindenféle finomságot, pedig ő igazán nem erre gondolt. De mindegy is volt. Jóízűen harapott bele a szendvicsbe. Hirtelen olyan ismerősnek tűntek az ízek. Csupa jó érzés keveredett bele. Mintha újra hazaérkezett volna. Csak éppen neki nem igazán volt eddig hasonlóban része. Nem tudott egy helyet sem mondani, amit a hazájának tekintett volna. Bár ez a kastély a maga nagy pompájában egészen hasonlított rá.
  Kinyitotta a szemét, és mozgolódást észlelt a bejárat felől. Aztán észrevette az alacsony kis teremtést. Odakísérték hozzá, és neki is megterítettek. A lány ráköszönt, mire ő gyorsan megpróbálta letuszkolni a torkán az adott falatott. Szája elé kapta a kezét.
  - Szia! - nyögte ki, és szemét elfutotta a könny, mert közben sikerült félrenyelnie. Gyorsan felkapta a narancslevet, és belekortyolt. Köhögött egy kört, aztán meg jól is volt. Megint felvette az ételt, de még mielőtt beleharapott volna, megszólalt.
  - Tudod...sajnálom ahogy a szigeten viselkedtem veled. Kissé feszült voltam, és még a nyakamra is jöttél. - mondta. Látszódott rajta, hogy nem gyakran kér bocsánatot, mert pocsékul csinálta. Aztán rámosolygott a másikra.

Nekem sincs kivel. Amúgy is...nincs is ott mindenki!

Lány társaságra már én is gondoltam...

Menjünk! Bár akkor szerválnom kéne egy ruhát....De menjünk! Addig kezdesz?

Oké, akkor megvárlak P

Ja! Igazán olyan vagy mint egy párkereső  

Faragó Benedikta - 2015.07.18. 13:09


Andy!!!! Imádom! De ha rock istenről beszélünk, tutira Billie Joe viszi a prímet!

Lolita

  Miután ő is majdnem megfulladt, a társa is megkísérelte a műveletet. Persze ő a gyatra bocsánatkérése miatt. És ezt meg is jegyezte.
  - Jó, még gyakorolnom kell. Nem csinálok ilyen valami gyakran. És igazából nem is szándékozok ez után sem. - aztán újra visszatértek az evészethez, amíg Lola meg nem szólalt.
  - Hát..csak egy szimpla szendvics. - jelentette ki, miközben az utolsó falatokat is elrágta. - Igazából mindjárt vacsora, szóval nem kéne úgy befalni. - jelentette ki, és ivott még egy korty narancslevet. A vöröske mondott valamit egy ismeretlen nyelven, és odakapott valami édességhez, amit az egyik manó helyezett elé.
  - Nem köszi, elég furán néz ki. - mondta, és felhúzott orral nézte, ahogy Lola az ételt falta. Kifli, és csoki? Persze, nem olyan dolog, ami elképzelhetetlen, de attól még nem fért Scar fejébe, hogy lehet ezt ennyire szeretni. - Soha nem szoktam csokis perecet enni! - jelentette ki, hogy meggyőzze a másikat. Aztán már nem bírta megenni a finom édességet amit elé tettek. Azon gondolkodott, hogy az bunkósságnak számít-e, ha otthagyja. Meg az sem éppen jó benyomást keltő, ha pár szóváltás után otthagyja a lányt. Szóval inkább elkezdett nézelődni, és egy ajtóra lett figyelmes.
  - Szerinted mi lehet ott? - mutatott az előbbi tárgy felé. - Lehet a manók onnan varázsolják elő az ételeket? Vagy van bent valami, amiből ki tudják olvasni az emberek gondolatait és vágyait? - gondolkodott el.

Benedikta
Ruha, haj

  Mikor a Rellonos körletben mászkált, szinte senki nem volt arra. Mindenki a bálba ment, még a barátai többsége is. Viszont őt senki nem hívta el, ami egy pöppet elkeserítette, de gyorsan felülkerekedett ezen az érzésen, és inkább magára koncentrált. Mert nagyon unatkozott. Úgy bizony. És mi van akkor, ha egyedül megy? Senki fejében nem fordult még ez meg? És éppen ezért elszaladt a szobájába, és elkezdett a szekrényében turkálni. Gyorsan kapkodta ki a ruhákat, és mindegyiket egyesével megszemlélve dobta a háta mögé. Aztán talált valamit, ami egészen jó lett volna erre a bálra. Felkapta, és az asztalához ment, hogy kutasson valami hajköcölék után. Összeeszkábált valamit, és feltette a fejére, aztán feltett egy kis sminket. Megszemlélte magát a tükörben, és egy pillanatra olyan furcsán érezte magát abban a ruhában. Annyira nem ő volt. Vállat vont, és indult is a Nagyterem felé.
  Bent már javában zajlott a bál. Valószínűleg le is maradt jó sok mindenről. Megszemlélte a díszletet, ami megint ugyancsak gyönyörűre sikeredett. Egy pár percig ámuldozott rajta, aztán meghallotta, hogy valaki a háta mögül szól hozzá. Ránézett a fehér ruhás lányra, és egy aprót mosolygott felé. Hallgatta, ahogy a lány össze-vissza kezd el beszélni.
  - Szia! - vágott a szavába még mielőtt meg valamit összehord. - Nem, egyedül jöttem. Reménykedtem benne, hogy más is lesz, akit nem hívtak el, mert a szobám falai között már nagyon untam a semmittevést. - aztán újra a másik ragadta magához a szót.
  - Igen, a táncban is benne lennék. Komolyan, meg kell mutatnunk, hogy pasik nélkül is lehet bulizni! - mondta teljesen felvillanyozódva, hogy nem lesz egyedül. Annyira belelendült a csevegésbe, hogy még a lányos éne is előkerült valahonnan a rejtekéből. - És jó ez a ruha! - jegyezte meg.

Benedikta
Ruha, haj

  Amikor a szobából levágtatott az elegáns, bohém stílusú ruhában, még csak reménykedett abban, hogy talál magának valamilyen társat. Legyen az ember, vagy pia. De amikor odaért, akkor nem hogy ő keresett volna, hanem őt találták meg. Egy barna hajú lány lebegett oda hozzá fehér ruhában. Ha nem lennének egy bálon, ahol mindenki be van öltözve, és nem lenne varázsló csak a sima életben élne, azt hihetné, hogy az egyik sorozatból lépett ki hogy kísértse. Persze tök király lenne, csak nem ez a valóság.
  Aranyos bájcsevejbe kezdtek, ami Scart alapból nagyon irritálni szokta, viszont most simán elbeszélget ezzel a lánykával. Olyan könnyed volt, és energia dús - és mindenekelőtt beszédes -, hogy nem volt kedve elküldeni melegebb tájakra. Meg amúgy is, kivel ütné el a további időt? Úgy hogy rámosolyogott, és adta a jó kislányt. Még a végén sikerül neki feloldódni.
  - Igen, lehet hogy ez egy jó ötlet! - jegyezte meg, és ő is az asztalok felé vette az irányt, miközben megjegyezte, hogy szép a másik ruhája. Erre egy újabb szóáradatot kapott.
  - Hát, ez sem az én stílusom. Igazából azt sem tudtam, hogy van ilyenem. Lehet azért hoztam, hogy átalakítsam egy felsővé, vagy valami hasonló. - vonta meg a vállát. Ezen a kérdésen már akkor is eltűnődött, amikor rátalált a ruhadarabra.
  - Ugyan, hagyd csak. Még mindig jobb, ha te össze-vissza beszélsz, mintha én nekem kellene. Ebben nem vagyok jó! - mondta, és felhúzta az orrát, hogy nyomatékosítsa amit mondott. Közben körbenézett az asztalon, hátha meglát valami olyat, ami segít neki ellazulni az elkövetkező órák előtt. De nem talált semmit, így csalódottan nézett vissza a társára.
  - Mikor lesz a végzősök tánca? Azt hittem már tök lekéstem, mert vagy egy órája elkezdődött ez az egész. - mutatott körbe. Ahogy a sok színes ruhást nézte, szinte már-már úgy érezte magát, hogy egy hippigyűlésre érkezett. Bár ahhoz hiányzott a tudatmódosító...

Neked is!

Lolita

  - Is-is. Magyarországon születtem, de az utóbbi 7 évet Amerikában töltöttem. Persze az itteni évemet leszámítva... - mondta, de szemét le sem vette a fehér ajtóról. Mintha nem akarnák, hogy az embereknek feltűnjön, hogy ottvan. Majdhogynem beleolvad a falba, és pontosan ezért keltette fel Scar figyelmét. És mert azon kívül nincs sehol máshol ajtó. A fűszerek és edények valahol ki voltak téve.
  A lány felhorkant a lány megjegyzésére. - Anyukád azt is mondta, hogy ha idejössz, akkor lesznek olyanok, akik nem tudnak olyan sokat a varázsvilágról? - kérdezte meg gúnyosan, mert amióta idejött, mindig kínosan érintette ez a téma, mivel ezen a téren is csalódnia kellett az édesapjában. Ő soha nem mesélt a különleges hercegnőről, aki varázserejével mindent legyőz. Sosem mondta, hogy a mumustól nem kell félni, mert az csak a félelmedet vetíti ki. Nem, még csak egy kis utalást sem tett arra, hogy mágiával bír. És amikor kiderült, hogy a lánya is örökölte, csak bedugta ebbe az iskolába.
  Amíg ezen merengett, a másik lány már megpróbálkozott a manók figyelmét magára irányítani, és elindult az ajtó felé. Ekkor kapta fel a fejét Scar.
  - Hey, várj, mit akarsz csinálni? - kérdezte, és a másik után ugrott, otthagyva csapot-papot. - Ugye ezt nem akartad nélkülem megtenni? - mordult rá, miközben a lány válla felett kipillantva figyelte, hogy mi van ott. Rátette a kezét, és már épp le akarta nyomni, amikor egy csapat manó köréjük gyűlt. Ki az ajtót fogta, ki őket tuszkolta ki a helységből.
  - Ne...hey...ááá...csak... - hallatszott a lány tiltakozása. - Csak be akartunk kukkantani! - jegyezte meg, de amikor ez sem hatott, végül feladta a próbálkozást, és már magától kisétált a helységből. Lolita is hasonlóan járhatott, legalábbis Scar úgy gondolta, mert arra már nem volt ideje, hogy ellenőrizze a lány hol van.

Fúha...ez kissé kezd túl érzelgős lenni... *bontakozik ki az ölelésből*

Szia még egyszer, bár egyszer már köszöntem, úgy mindenkinek

Szia Beni!

torta? Hol?

Boldog Szülinapot neki!  

És én is éhes vagyok. De nem szeretem a répatortát. A répa magában, főzetlenül a legjobb :3

1 - ezt még megbeszéljük xd

2 - én egyszer ettem, de annyira nem volt jó...

Hát Wolgi...ezek szerint mindenkinek kell csinálnod!

Nekem is most az van....*nyújtja el a szót, és megöleli Lottét.*

Nem, nekem nem gyakori. De a helyzeten mindenféleképp segített Letta