Chris - teadélután

  Scart nem sokkal ez előtt engedték vissza a kastélyba, miután az egész éjszakát két auror társaságában töltötte. A furcsa az volt az egészben, hogy ahhoz képest hogy az izgalmak általában feldobják, most úgy érezte magát mint egy mosott rongy. Az apjával kapcsolatos gondolatai pedig ebben még kevesebbet segítettek. Valószínű, hogy az autóról is látták ezt rajta, és ezért engedték el őt ilyen könnyű szívvel.
  Most viszont éhes volt. Úgy érezte, hogy az étel talán elűzi a szörnyű gondolatait, és végre normalizálódni fog. Amint belépett a konyha ajtaján, a manók azonnal a szolgálatára álltak. Nem kellett semmit sem kinyögnie, egyenesen egy székhez vezették, amire fáradtan le is zuttyant, aztán már varázsolták is elé a sok ételt. Igaz, hogy a nap még csak akkor kezdett el valószínűleg felkelni, de Scar egy adag sültkrumplit kapott sok-sok majonézzel.
  Jóízűen mártogatta bele a szalmakrumplit a kalóriadús mártásba, és szinte azonnal jobb kedvre derült. Eszébe jutottak azok az alkalmak, amikor a garázsbandájával sokáig maradtak, és megéheztek. Olyankor mindig sok kaját hozattak a próbateremhez, többek között nagy adag krumplival. A kihordósráccal pedig már olyan jóban voltak, hogy az még akár fél óráig ottragadt, és minden új számukat meghallgatta. A szöszi ezekre az időkre boldog emlékszik vissza. Ilyenkor mindig megszabadult az anyjától. Most ugyanezt tette az apjával. Sültkrumpliba folytatta az elhagyatottság miatti bánatát.

Chris

  Nyugissan eszegetett, a gondolatai hol a bogolyfalván történteken jártak, hol az apjával való viszonyán. A hangulata elég ingadozó volt, bár inkább hajlott a rossz felé, mert a fejében egyre jobban csak arra gondolt, hogy az apja nem szereti, és semmit nem tartott meg az ígéretei közül.
  Aztán megjelent egy srác. A szöszinek fogalma sem volt róla, hogy ki a másik.
  - Szia - köszönt, mert igaz, hogy a szülei sok mindent elcsesztek a nevelésekor, de azért az illendőséget megtanították neki. - Nem sok - válaszolt bő, hosszú mondatokban a szöszi.
  - Éppen átsült, ahogy szeretem - szorította össze a száját a lány, ezzel is kifejezve, hogy mennyire nem köti le a másik. De úgy látszik Chris nem fogta fel a dolgot, mert csak úgy dölt belőle a szó. Scar oldalasan pillantott rá, és kissé összehúzta a szemeit. Azon gondolkodott, hogy vajon a másiknak mikor fogy el a levegője, vagy áll még a szíve, és hal még itt mellette.
  És befejezte. Elfordult, és egy adag szendvicset tömött a szájába. Scar reménykedett benne, hogy ezzel le is rendezték a beszélgetést, de persze a barna még odamondott egy mondatot. A lány szinte már meg sajnálta a srácot, úgy próbálkozott beszélgetést kezdeményezni a szöszivel. De csak szinte. Továbbra is csak sajnáltatni akarta magát a fejében, és nem törölni senkivel. De aztán inkább sóhajtott egyet és megszólalt.
  - Scar. Szólíts Scarnak. - mosolygott féloldalas az új ismerősére.

Chris

  Kellett a lánynak megszólalnia. Chris ezt bátorításnak vette, és újult erővel kezdett bele a szóáradatba.
  - Rellonos vagyok. Te vagy navinés, vagy eridonos. Bár az utóbbira tippelnék. - ismert párat mind a két házból, és míg néhány eridonos túl kalandvágyó, addig a többi pont olyan, mint ez a fiú. Lelőhetetlen.
  A srác valami furcsa modorba váltott át. Legjobban arra hasonlított, aki a lányt kezelte a szülei válása után. Az anyja biztos volt benne, hogy azzal, ha kifizeti a heti terapeutáját, azzal le vannak tudva a szülői kötelességei. Szinte már-már szánalmas, ahogy a lány egész viszonya az anyjával.
  Már éppen leakarta ordítani Chris fejét, hogy hagyja már abba ezt az egészet, és törődjön a saját dolgával, amikor a másik kijelentette, hogy nem kell elmesélnie. Szinte nem is lehetett volna precízebben kiszámítani, hogy ne robbanjon fel a lány.
  A lány válaszra sem méltatta, csak közelebb tolva az ételét jelezte az igazát. Nem is a kajáját féltette, mint inkább a becsületét. Zavarta, hogy valaki ilyen könnyen átlát rajta, hiszen évekig építgette magában a falakat, hogy azon más ne tudjon áttörni. A bagolykőn töltött évek valahogy lyukakat vájtak a falba, már kevésbé volt masszív. Rossz érzéssel töltötte el Scart ez a felismerés.

Chris

  - Inkább megütnélek. Akkor talán még jól is érezném magam. - vágta rá, bár Chris már visszavonta a kérdését. Ebbe belegondolva talán tényleg el kéne egy kis verekedés neki, akkor a feszültsége is alábbhagyna egy kicsivel.
  - Ebben most tévedtél. Lalával minden okés. - jegyezte meg, hogy belegondoljon a dolgokba. Bár elvesztette a karkötőt amit neki adott, de Scar nem az a tárgyias barát. Nem érdekli, ha a másik elveszti a tárgyakat, ő is elég szétszórt tud lenni.
  - Ez azt jelenti, hogy most én mondok valamit, és te megcsinálod! - tisztázta a lány, bár jól tudta, hogy igaza van. Lehet, hogy úgy néz ki, mintha nem figyelne igazán, de a memóriájában mélyen elrejtette az olyan információkat, amiből neki lehet jövedelme.
  - Azt akarom, hogy nyisd ki azt a fehér ajtót. - mutatott előre. Még élénken égett az agyában a kép, amikor Lolitával beszélgetett itt, és ők is megpróbálták kinyitni az ajtót, ám a manók rájuk támadtak abban a pillanatban, mintha valami természetfelettit őriznének ott. Tulajdonképen még az sem lepte volna meg a lányt azok után amiket az iskolában átélt. - Ez minden. Nyisd ki, nézz be. - vont vállat a lány, hiszen a másik biztos nem tudhatta, hogy mi vár rá, ha megpróbálja.

Chris

  Scar úgy érzi, még csak akkor kezdett el érdekes lenni az egész beszélgetés, amikor végre nem róla volt szó, hanem ő parancsolhatott. Természetesen a legutóbbi alkalom után fúrta a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet az ajtó mögött hogy ennyire védik a manók. Bár azt is tudta, hogy Lolita elájulása után már meg sem próbálkozik vele újra.
  Meglepődve vette észre, hogy az eridonos, akivel összehozta a sors milyen gyorsan belement a dologba. Mielőtt a lány csak válaszol hatott volna, a barna már ott is volt, és próbálta teljesíteni a követelést.
  Szinte már komikus volt a jelenet, ahogy a srác próbál előretörni, de négy feleakkora teremtés közben tuszkolja hátra, és mint a kötélhúzásnál ide-oda helyezkednek. Scar arca még mosolyra is görbült amikor Chris legyőzötten jött vissza. Nem olyan Scaros félmosoly volt, hanem olyan igazi, amiről a másik ember tudja, hogy jót szórakozik.
  - Azt hiszem teljesítetted ezzel a kérésemet. Tudtam, hogy nem fog menni, és legalább már láttam, hogy a játékunk tényleg megy valamire. Bár ettől függetlenül még mindig hülyeségnek tartom. -vont vállat, és a szájába tett egy sültkrumpliba, ami ki sem látszott a majonézből.
  - Kérdezz. Ha mersz. - nézett rá a lány kihívóan a fiúra.

Chris

  Mikor bejelenti, hogy szerinte kiállta a próbát, szinte látja a súlyt, ami lehullik a fiúról, annyira megkönnyebbül. A szöszi majdnem újra elmosolyodna, csakhogy a következő kérdés újra eszébe juttatja a kellemetlen emlékeket, és gondolatokat, amiket nem rég vetett össze. A fogait összeszorítva, egy bólintás mellett jelenti ki választ.
  - That's true...- egy kis akcentus nélkül ejti ki az angol-amerikai kifejezést, ami tökéletesen elárulja, hogy nem egészen magyar. Vagy valami hasonló.
  Tudja, hogy egy újabb sültkrumplival lesz szegényebb, de nem volt soha sóher, így nem sajnálja. Egyedül azt sajnálja, hogy egyre több mindent fedeznék fel róla. Egyértelműen csak a játék azon része tetszik neki, amikor megbünteti a srácot. Már el is döntötte magában, hogy legközelebb biztos nem ússza még ennyivel a piros, hiszen szinte nem is kellett semmit tennie, míg ő megosztja vele szépen lassan az egész belső világát. Nem tudja, hogy a másik azt hiszi-e, hogy nem veszi észre, vagy tudatosan csinálja, de az is biztos, hogy Scarnak is véges a türelme.

Chris

  Scar álla szinte a földet súrolta, amikor meghallotta, hogy a másik leszólja a majonézét.
  - Hogy lehet nem szeretni a majonézt? - fakad ki teljesen. Aztán nagy nehezen leesik neki, hogy igazából így ő jár jobban, hiszen ha a másik nem szereti, akkor kevesebbet is fog venni belőle. - Ha nem tetszik, ne edd még. Több marad nekem - nyújtotta ki a nyelvét a másikra, és kicsit maga felé húzta a tálat.
  A szöszi már várta a következő állítást, és reménykedett benne, hogy megint ő fog nyerni, így kicsit megleckéztetheti az eridonost. De amikor ránézett a fiúra, és meglátta azt az önelégült fejet, amit vágott, komolyan elgondolkodott, hogy mivel lehet a legjobban megszivatni egy ilyen srácot. Az első hó gondolatai az átkok körül forogtak, de aztán rájött, hogy annál valami jobbat kell kitalálnia. Végigvette az összes szivatást, amit csak kiskorától megtanult.
  - Mivel nagyon nincs igazad, ezért én adok feladatot. Ez a feladat olyan, amit most és azonnal nem tudsz végrehajtani, de miután megettük a kajáink, lelépünk innen, és majd akkor meglátod. Csak ne felejtsd el, hogy jössz egyel.

Lala

  A szökeség tegnap kapott egy üzenetet a drága barátnőjétől, aki tájékoztatta arról, hogy szeretné egy napra kiruccanni valahová, és Scar hozza a legszükségesebb dolgait. A lány így is tett. Fogott egy kis táskát, és egy váltásruhán kívül meg néhány kacaton kívül még betette a pálcáját, és már kész is volt. Útravalónak betömött pár zöldalmát még, és már indult is a megbeszélt hely felé.
  Most ott állt, és várt. Meglepő, de most a fehérség késett el, és nem ő. A legutóbbi kalandja után viszont a szöszi nem érezte teljesen biztonságban magát így, hogy már él a kijárási tilalom. Amikor legutóbb elkapta a két auror, az is necces volt, hogy nem csapják ki a suliból. És ha a baj megtörténne, az bizony nagyon gáz lenne a lánykának, hiszen most már se az apját, se az anyját nem akarta látni egy jó darabig. Tulajdonképpen ezért is maradt az iskolában miközben szünet volt.
  Egy árnyat vett észre a távolból, és reménykedett benne, hogy a barátnője lesz az, de amikor az alak közelebb ért, rájött, hogy valami öregember az. A falhoz állt hát a lány, és kapucniját az arcába húzva várta, hogy az ismeretlen elhaladjon előtte. Végig visszatartotta közben a lélegzetét, és csak akkor lélegzett fel, amikor az ősz már távol járt tőle.
  ~ De hol van már Lala? ~ kérdezte magában.

Chris

  Unalommal az arcán hallgatja végig a fiú tudálékos megszólalását, de igazából belül örömmel konstatálta, hogy kicsit kibillentette Christ.
  - Először is, az első reakcióm biztosan állíthatom, hogy az volt, hogy hogy a francba tudsz ennyit beszélni, és hogy mennyire idegesítő vagy. Másodszor pedig tökéletes értettem a játékszabályokat. - szegte fel az állát, bár igazából nagyon is élvezte hogy egymást heccelik.
  Mikor végre kitalálja a tervét, közli a másikkal az elképzelését. Persze ebbe is rögtön belekötni a másik. - Akkor most kimondom még egy szabályt. Hogy nem hozunk több szabályt. Nem ér, hogy akárhányszor nem tetszik valami, mindig új szabályt hozol, hogy végül az legyen amit akarsz. - érvelt a lány, szerinte nagyon is logikusan.
  - De most az utoljára elnézem, és új feladatot találok ki....- morfondírozik el. Újra felsorakoztatja a gondolataiban a lehetőségeket, de valahogy mindig beúszik a képbe egy bohóc. Ezen ihletődve mondja a lány a következőket.
  - Kérj a manóktól egy jó habos pitét, és hagyd, hogy az arcodba nyomjam. - vigyorog el, mint az öt évesek.

Havasi Bence Milán - 2016.03.24. 22:39


Ledefekteseztél xddd

Hol marad a kisasszony, Havasi úr??? *felvonja a szemöldökét*
Mellesleg ne akard tudni mi folyik az agyamban...

Amúgy aranyos volt, ahogy próbálta utána kimagyarázni magát, de akkor is az volt a lényege xddd

Megbocsátok nah....De csak mert már beszéltünk egysmást...

Havasi Bence Milán - 2016.03.24. 22:52


Azt le kell tagadnom, nem így volt! Te mondtad, hogy kétféle rellonos van, és én a defektesek közé tartozom!


És hát...amikor feljött az ötlete Kolosnak, hogy add pár leckét, akkor tökre azaz eset jutott eszembe, amikor olyan kínosan próbáltad kimagyarázni magad, és amikor beírtál, hogy sok dolga lesz, akkor nem bírtam ki, hogy ne írjak be

Havasi úr, a kuzinod meg egyenesen azt jelentette ki, hogy haljak meg korán, szóval az egy emlékezetes beszélgetés volt számomra, megnyugodhatsz. A logikám meg teljesen jó xddd Kissé kusza, de könyörgöm egy rellonos lánnyal beszélgetsz
És akkor is kijelentetted, hogy defektes vagyok!!!

Egyetértek Lotti  

Havasi Bence Milán - 2016.03.24. 23:06


Hogy mind a ketten bunkók vagytok?   Na jó, nem! Nimród az, de te neeeem....bevallom, hogy talán kicsit rásegítettem, hogy a téma odáig jusson, de akkor is kimondtad xdd

Hajrá Kolos, légy kemény vele  

Nem, amúgy én bírom Nimródot, csak...bunkó. És nagyképű mint Kolos (már bocs, én amúgy veled vagyok)

És csak azért vallottam be, mert te is bevallottad, hogy talán kimondtad xd Szóval te törtél meg előbb

Ardai, igen, te kissé az vagy xd már csak a nővéreddel való hajcihőt is olvasva xdd

Ezazz, nyertem! *táncol, látványosan Havasi előtt*

Sorry, de muszáj volt örömtáncot járnom

Nagyon szeretem, ha igazam van

Miért Conroyoz itt engem mindenki...

Na jó, akkor a mondataidon látszik...így jobb?

Na jó, akkor ebben hasonlítasz Nimródra....

Legalább kisasszonyozhatnál... *dörmögi*

Lustaaaaa.....

Én nem Ardaiztalak

És még gte cseszed le ARDAI Havasitól, hogy nem add igazat a nőknek....

Érzem, hogy az éjfélezésnél harc lesz a kiírásért...

Boldog Éjfélt! *pacsizik*

*egy adag popcornnal leül, és nézi, hogy ebből mi lesz* nehogy már Kolos miatt vesszetek össze. Ez csa k növeli az egoját

Jó éjt Havasi Úr

Jó éjt

Aaron

  Scar nemrég még a kastélyban pihengetett a szobájában, és arra készült, hogy egy napra felutaznak Lala házába. Erre kiderült, hogy a lány szinte elrabolta őt, és Angliába akarnak menni. Nem mintha Scar annyira neheztelne rá, de most meg magára hagyta azzal, hogy "Várj, még el kell intéznem valamit". Szóval a szőke meglepetéséből felocsúdva csak bebotorkált egy olyan helyre, ami még nyitva is volt ilyen késői időn.
  Szerencséjére megtalálta azt a helyet, ahol nem volt se tömeg, sem akkora hangzavar, se borzalmas zene, ami bántotta volna a fülét. Ezért csak leült a bárpult egyik székére. A táskáját feldobta maga mellé a pultra, és elhelyezkedett.
  - Egy sört! - intett a csaposnak, aki ide-oda mászkált, hogy mindenkit kiszolgáljon, de azért az érkezőket is szemmel tartotta.
  Miközben várt az italára, tüzetesebben is megszemlélte a helyet.Elég sokan voltak, különböző asztaloknál vagy kanapékon foglaltak helyet. Volt egy biliárdasztal is beállítva, ahol néhány helyes srác játszott, körülöttök meg a szurkoló lányok. Scar szinte már lenézte őket azért, ahogy néha sikongatnak. Azért az, hogy az egyikük belökött egy golyót nem akkora szám...
  Valaki letelepedett mellé, ráadásul oda, ahol a táskája nem választotta el őket. Közben megkapta az italát, és először húzott rajta egyet, hogy igazán megérezze a ízét, aztán már csak kisebbeket kortyolta. Érezte a srác tekintetét magán, ahogy ránéz, és nem tudott mit tenni, odafordult a fejével, hogy legalább tudja kivel áll szemben. A srác egészen helyes volt. Sőt...Persze ezt Scar akkor sem kötné az orrára, ha megkínozná.

Lala

  A várakozás után - miután majdnem szívrohamot kapott egy öreg bácsi miatt -, barátnője megérkezik, és rögtön a vágányhoz vágtat, csakhogy Scar úgy gondolta, hogy az nem a megfelelő.
  - Nem ott indul... - kezdte volna, de a másik belevágott a szavába. Először nem fogta fel, hogy milyen Egri kirándulásról beszél a másik, de aztán rájött, hogy nem egy iskolai programot hagynak ki az utazás miatt, hanem magát az utazást. Vagy legalábbis nem oda mennek, ahová kéne.
  - Mi? Nem Egerbe megyünk? - kérdezte tágra nyílt szemekkel, aztán összehúzta a szemeit, és mintha csak a másnapi ebédet kérdezné olyan hangsúllyal folytatta a kérdezősködést. - Akkor meg hova?
  A lány agyában rengeteg hely átfutott, hogy hová akar menni a másik, és nagyon reménykedett benne, hogy nem olyan helyre mennek, ahol már volt. Az olyan unalmas lenne. Amerikába semmiféleképpen nem akart menni, mert a végén még meg kellett volna látogatnia hárpiát, és azt nem akarta. Bár, ha nem látogatja meg, és kiderült, hogy ott voltak, akkor az anyja tüzet fog okádni hogy nem látogatta meg. Lehet mégis oda kellene menniük. Scar ajkai önkéntelenül is mosolyra húzódtak erre a gondolatra.
  A vonat dudával jelezte, hogy mindjárt beérkezik. Scar kicsit távolabb állt a peron másik felére, hogy még csak a jármű felcsapó gőze se nagyon csapja meg.
  - Hát, ha már itt vagyunk, akkor menjünk - húzta féloldalas mosolyra a száját a lány, mert azért azt ki kell majd használnia, hogy Lala nem mondta el az igazságot, és olyankor dörgölheti majd az orra alá, amikor csak szeretné.
  A szőkeség fellépett a nagy robusztus vonat lépcsőjének legalsó fokára, ami kissé megnyikordult alatta. - Pedig nem is vagyok súlyos... - dörmögte a lány, de továbbment.

Reggelt