*mély sóhaj* pikachut kellett volna...

Pánti Gergő - 2018.05.31. 18:33


Hoppá, egy báránybőrbe bújt farkas Talán rellonos szívvel áldottak meg?  

Arie

  A szőke hajtincsek össze-vissza szálltak a lány körül, ahogy a szél meg-meglibbentette azokat. Sietős léptei olyan szélesre nyúltak, amennyire 165 centis termete azt engedte neki. A szülők között ügyesen lavírozott keresztül, szinte senkit sem félre lökve. Akit meg igen, az vessen magára, minek ácsorog ott, mikor nem is száll fel a vonatra.
  A gőzös füttyentett, hogy jelezze, készen áll az indulásra, mire az utolsó nyitott ajtóban felkapaszkodott Scar. Tipikus helyzet, majdhogynem a mozgó vonatra kellett felszállnia. Bár meg kell vallani, hogy sok évnyi seprűlovaglása javított annyit az egyensúlyán, hogy ne essen le azonnal. Vagy a vagonokon belül, miközben helyet keres.
  El is indult a szűk folyosón, bekukkantgatva a fülkék belsejébe, szinte az éghez fohászkodva - de csak szigorúan szinte, hiszen Scar nem volt hívő -, hogy valahol legyen még számára hely. Valami olyan hely, ahol nem öt tizenévessel kell osztoznia, semmi kedve nem volt hozzá, hogy pátyolgassa a kis serdülőket.
  Kabinról kabinra kezdte elveszíteni a hitét. Aztán a következő kabinban összesen egy férfi ült. Fel is merült a szőkében, hogy vajon valami átok ül-e rajta, vagy miért kerülte el mindenki ennyire látványosan. Viszont ha ez így is volt, az sem riasztotta el a lányt. Éppen elég volt, neki az átok, amit a családja jelentett neki, ezek után már nem ijedt meg semmitől.
  - Bocsánat, leülhetek? - kérdezte meg azért a bent ülőt, nem akart teljesen pofátlanul levetődni a szabad helyek egyikére. A régi énje valószínűleg megtette volna, de mostanában elkezdett foglalkozni mások érzéseivel. Be kellett vallani, hogy fura volt. Talán North hozta ezt ki belőle.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Most épp nyugodt volt. Bár látni kellett volna a vizsgaidőszakban. Az a rengeteg tanulnivaló mind előtte állt halmokban, erre North felhozta ezt az egész utazásos dolgot, meg hogy segítsen már neki. A hócipője kivolt már a folytonos alváshiánytól és kutatástól. De sikerült.
  Ott állt, nekidöntve a hátát a közösségi hely falának, és unottan nézte, ahogy North fel-alá járkál előtte. Megértette, hogy ez nagyon fontos a férfinak, de akkor sem tudta komolyan venni ilyen szituációban. Csak sóhajtott egyet válaszképpen.
  - North, nem késésben vannak, hanem csak pontosak. Örülj neki, hogy én veled jöttem, mert ha nem rángattál volna ki az ágyból korán reggel, akkor biztos, hogy elkéstem volna - jegyezte meg, utalva arra, hogy általában mindenhonnan elkésik, még akkor is, amikor a fiú vár rá - ezért általában egy röpke fejmosást is szokott kapni, csak az északi srác nem ér el vele valami sokat.
  Ellökte magát a csíkokban színezett faltól, és közelebb sétált a fiúhoz. Megfogta a kezét, és összefűzte az ujjaikat. - Hidd el, hogy itt lesznek. Pontosan időben. Ne legyél olyan ideges. Ráncos lesz tőle a homlokod - mosolyodott el féloldalasan a lány, és egy gyors puszit nyomott a fiú szájára. Remélte, hogy a viccelődés majd elvonja a figyelmét az órájáról, és ha a csapat tagjai el is késnek pár perccel, azt sem veszi észre.
  Mindazonáltal azt sem szerette volna, ha a társaik így ismerik meg őket. Még csak az kellett volna, hogy azonnal visszaforduljanak a sarkon egy "menjetek szobára" felkiáltással. Ők nem olyan páros, akik mások orra alá dörgölik a kapcsolatukat, így a lány csakhamar el is engedte North kezét, és inkább helyet foglalt az egyik kanapén, a lábát az asztalra pakolva.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Sorban intett mindenkinek, aki megjelent, bár felállni nem volt érte hajlandó. Annyira kényelmes volt az a fotel, hogy csak az Amerikai Egyesült Államok elnökének megjelenése lett volna számára elegendő, hogy felemelje a hátsó fertályát - persze, csak ha Obama elnökről beszélünk, mert ugyebár Scar még abban az USA-ban nőtt fel.
  - Nem is tudom ki hisztizett még tíz perce, hogy nincs itt senki... - jegyezte meg a szőke az orra alatt a Cates megjegyzést követően. Persze úgy, hogy azért mindenki hallja, hiszen annak nem lett volna értelme, ha senki nem tud róla milyen hóbortos az öreg North.
  Hagyta, hadd élvezze ki a kegyetlen, kemény főnök szerepét a férfi a két másikkal szemben. Mintha bármi jelentősége lett volna a dolognak. - Csak mondjátok azt, hogy vissza szaladtatok még egy pár zokniért, és megbékél - tanácsolta a lány, amikor North elcaplatott a kulcsokért.
  A bemutatkozás során újra intett egyet a többiek felé a neve hallatán. Kicsit olyan volt, mintha megint visszacsöppent volna az általánosba. Csak akkor még nem volt ilyen jól hangzó titulusa mellé.
  Figyelt rá, hogy az eddig ismeretlenek neve is meglegyen, illetve azért a gyógyítókat is fontosnak tartotta megjegyezni. Aztán felállt, mint aki jól végezte dolgát, hogy el is induljon a szobájukba. A két táskát amit hozott, azt felkapta és elindult a lépcső felé. Hogy ő mennyire megutálta a félkúszást a Bagolykőben...

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A szőke nem várt mást, csak egy jó puha ágyat. North korai keltése teljesen megbolygatta a belső rendszerét. Lehet, hogy még a Bagolykőbe járt, de ez nem jelenti, hogy minden reggel nyolcra megy. Sőt. Ami azt illeti, elég régen kelt már ilyen korán. No persze a fiú amúgy sem volt sokáig alvó típus, pláne amikor egy ekkora kalandra készült.
  A saját neve hallatára fordult vissza. Pontosan tudta, ahogy a fiú is, hogy menni fog. Legutóbb is jót, sőt nagyon jót buliztak együtt a pubban. Ördögi mosoly villant a lány arcán, egyenesen visszatükrözte Denisét. Aztán a képbe bekúszott North. A szöszi imádta, hogy a férfi ennyire ismeri. Elmosolyodott, jól esett a törődés, de azért nem akarta ennyivel elengedni. A kezüket, melyben összefogták a kulcsot megszorította, hogy kicsit visszarántsa. Nem erősen, csak figyelemfelkeltően.
  - Biztos nem jössz le velünk? Jó csapatépítő lenne. A papírokat meg úgyis átnézted már sokszor - próbált az ész érvekre hatni Scar. Igazából nem szerette volna magára hagyni a srácot. - Vagy legalább ígérd meg, hogy ha befejezted a... mindent, akkor odajössz.
  Immáron a kulccsal a kezében intett Denisnek, és a csapatnak. - Öt perc, és visszatérek! - jelentette ki, és már a hűlt helye sem volt a lánynak. Imádott bulizni. Nem olyan "áttáncoljuk az éjszakát" módon, de most úgy érezte, abba is benne lenne. Ki tudja mik várnak rájuk később, élvezzék ki az utolsó estéjüket.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Igen, ebben már határozottan kiegyezett a lány, és egy bólintás-mosoly kíséretével jelezte ezt. Felmentek a szobába, ott pedig a szőke gyorsan átbújt valami melegebbe, mert nem akarta, hogy amikor hajnalok hajnalán feljönnek, akkor megfagyjanak a csülkei. Áthajolt hátulról North válla felett, és egy gyors puszit nyomott rá.
  - El ne felejts minket a nagy munkád közepette! - figyelmeztette Scar. Lehet, hogy sokat zsörtölődtek mostanság, de attól még ismerte a fiút. Ha belefogott valamibe, akkor aztán se kép, se hang.
  Kiment a többiekhez, és meglepődve vette észre, hogy kicsiny társaságukba utoljára érkezett meg. Pedig fogadni mert volna, hogy mindenki Catre fog várni. Ezek szerint vesztett volna.
  - Indulhat... - benne ragadt a szó. A füst elért hozzá, és olyan emlékeket hozott neki el, amikről már azt hitte rég elfelejtette. Denisre nézett, vagyis inkább a kezében lévő cigire. Annyira szeretett volna beleszívni, akár csak egy slukkot is, de a leszokás is olyan nehéz volt neki.
  Megköszörülte a torkát, és igyekezett a többi emberre pillantatni. - Menjünk akkor, ha nem jön más - jelentette ki, és beletúrta a hajába pótcselekvésként. Ha a többiek is egyetértettek, akkor végre elindultak lefelé az utcán.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A hely nem volt éppen egy megszokott környezet. Tipikusan nem a gazdagoknak készítették, inkább csak az átutazóknak, amilyen a kis csapat is volt. Scar menet közben megszemlélte a rendszám-táblákkal díszített falat, a fafelületig lejárt padlót és a már rég fényét vesztett bútorokat. Majd lehuppant az egyik, rettentően puha karfás székbe.
  - Nem vagyunk elég cukik neked Cattel? - vonta fel a szemöldökét a szöszi kihívóan. Erre a pincér csak mosolygott rá, és bármilyen nehéz is volt, Scarnak el kellett ismernie, hogy helyes. Olyan tipikus beletúrnivaló világosbarna haj, kék szem, és hozzá még egy kis borosta. Ha nem lett volna North, valószínűleg kikezdett volna vele, de így maximum Cat jár jól aznap este.
  Igazság szerint nem akart aznap este a kelleténél többet inni, viszont olyan nagyon régen húzott le egy felest. - Egy whiskey kólát - tartotta fel a mutatóujját, hogy jelezzen, majd azzal a lendülettel vissza is eresztette.
  Meghallgatta először a többiek reakcióját. Igazából érdekes volt a kérdés. És témába vágó is. Miközben egyesével meghallgatták egymást, addig az italaik is megérkeztek. Majd csak egy ember maradt, aki nem szólt hozzá a témához, bár azt hitte ez egyértelmű. - North - vont vállat. Egyszerű és kézenfekvő.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Catnek csak fintorgott egyet a szőke, hiszen lehet, hogy a pincérsráccal szimpatizáltak, de azért még sem volt egy bizonyos északnyugati srác.
  Mindenki szépen sorjázta a válaszát. Denis válaszán már nem is lepődött meg a lány, ez tipikusan a fiúra vallott. Habár Cat aggályait nem tudta mire vélni. Persze, ő is látta, hogy Emerald kicsit más, mint ők, de az is lehet, hogy csak meg akarja adni nekik a kellő tiszteletet. Na nem mintha Scar erről olyan sokat tudna. De mielőtt még megszólalhatott volna, Choi már fel is tette a kérdéseit.
  - És te, Hófehérke? - kérdezte a fiút, aki valahogy kimaradt a szórásból. Nem csak szimplán a kíváncsiság hajtotta, de az is, hogy ha igazán jó csapatot alkotnak, akkor talán nem is kell minden expedícióhoz új bagázst keríteniük. Kivéve persze az elhalálozásokat, amivel számolni kell.
  Már épp emelte volna a poharát a többiekkel, amikor megpillantotta Northot - meglepő módon úgy stírölve a pincér fenekét, ahogy ő tette olyan fél órával azelőtt.
  - Örülök, hogy te is így látod, gondoltam talán meghívhatnánk őt is a hotelszobánkba - kacsintott a szöszi, szinte teljesen biztosan, hogy ezzel zavarba fogja hozni Northot. - Bocsi Denis, lehet kicsit hangos szomszédok leszünk - vigyorgott a másik fiúra. Nem akarta felajánlani neki, hogy csatlakozzon a társasághoz, az már egészen fura lett volna. És több ital kellett volna a szervezetében hozzá.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Már aznap este megszerette a csapatot, és egyre kevésbé zavarta, hogy North belerángatta ebbe. Na jó, ez enyhe túlzás, mert ha nem akart volna egy kicsit sem jönni, akkor biztos hogy nem ücsörgött volna még éjfélkor is a fogadóban. De a sok vita után kezdte meggondolni a dolgot. Hát, végül is jól döntött, az már biztos volt.
  - Micsoda jó név lenne... Excalibur West - merengett el a szöszi. - Ezzel a névvel tuti sokszor fogják megverni a suliban... - folytatta, csak hogy mindenki érezze mennyire nem ért egyet a főnök parancsával. No nem mintha szeretne gyereket, de azért milyen szabály már ez.
  Szerette volna azt a cigit, nagyon is. Egy ideig csak nézett a fiúra, amolyan "na most mi legyen?" arccal. Majd Northra is, hiszen mégiscsak ő volt a józan ész kettejük közül.
  Felállt, hogy csatlakozzon Denishez, és akkor hirtelen a pincér megszólalt. Értetlenül nézett körbe, hogy vajon a többiek tudják-e, hogy miről beszél a fószer. Mire választ adott volna, a már kicsit sem szimpatikus férfi elkapta Catet.
  Scar anélkül, hogy bármit végiggondolt volna közelebb lépett, válla súrolta a vörösét. Arca elszántságról és dühről tett tanúbizonyságot. Ha az ismeretlen még egy kicsivel közelebb lépett volna, biztos, hogy nekiugrik. Ez benne volt a vérében. Viszont ami ez után következik, arra nem számít. Tátott szájjal nézi, ahogy az előbb még agresszívan nekik eső magas ember hirtelen egy karcsú nő alakját veszi fel.
  Csak Cat hisztérikus hangjára kapja vissza a pillantását. Rögtön felismerte a szimbólumot, hiszen ott virított az ő kezén is. Igaz, az övé már hamis volt, csak egy szimpla tetoválás, viszont az elméjében még élesen élt a kép, amit az a rovás okozott.
  - Basszus... - más nem jött ki a száján, csak ennyi. Talán egyedül North tudta még biztosra, hogy mit is takar a jel. Megfordult a lány, idegesen a hajába túrt, és Denisre nézett. - Nekem most nagyon kell az a cigi....

Arie

  Ahogy megkapta az engedélyt, szinte rögtön levetődött az ülésre. Az enyhe rohanás, hogy elérje a vonatot teljesen kikészítette. Vagyis inkább a jetlag és ennek a keveredése. Sosem volt könnyű számára, amikor az USA-ból visszautazott. A szervezetét ez taccsra vágta az idegszálait meg addig húzták, hogy félő volt, elszakadnak.
  Megigazította kabátját, majd a táskájában kezdett el turkálni egy kis keksz reményében. Úgy emlékezett, hogy a repülőn eltett egy adaggal. Az még meg volt neki, hogy a légiutaskísérők osztogatták, és hogy egyet kért, de aztán kaptak egy kis turbulenciát, és utána nem volt kezdve már enni. Már csak az volt a kérdés, hogy volt-e annyira leleményes, hogy eltegye szerzeményét.
  A kérdés váratlanul érte. Olyannyira, hogy hirtelen meg is állt a nagy kutakodással. Igazság szerint nem tartották magukat valami nagy bandának, inkább csak amolyan amatőr zenekarnak. Éppen ezért nem is voltak nagyon rajongói, pláne nem olyan, aki így ismerné fel. Mert hát valljuk be, hogy az amerikai bajkeverőtől kezdve a halálfaló sógornőjéig mindent beszélnek róla, de ez általában kimarad a szórásból.
  - Igen. Scarlett Conroy, énekes, gitáros - mosolygott a férfira, és a kezét nyújtotta felé. Be kellett vallania, először is azt gondolta, hogy jobb társaság lesz, mint az aprónép, de rá kellett jönnie, hogy még remek ízlése is van. Surprise.
  - Voltál koncertünkön? - kérdezte a szöszi, és közben folytatta a kutakodást. Egy női táska bizony sok mindent rejthet, biztos ott kell lennie valahol.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Tegnap amikor visszamentek a szállásra, még továbbra sem oldódott meg minden. A hangulat feszült volt, és csak most kezdték meg igazán érezni milyen veszélyes kalandba is fogtak. North volt a szervező, tehát ő volt talán a legidegesebb, de Scar is ugyanúgy bűnösnek érezte magát. El sem tudott aludni, talán ha egy fél órácskára lehunyta a pilláit. Aztán meg felébredt, és ott volt az az üzenet. Azt sem tudta, hogy igazi volt-e, vagy csak a fáradtság - esetleg valami ami a cigiben - játszott vele.
  Így történhetett, hogy hajnalok hajnalán már az utcán volt. Minden csendes volt, mintha csak a káosz kitörését várná a hajnal. Betért az első éjjel-nappaliba, és vett magának egy doboz cigarettát. Semmi nem volt, ami jobban lenyugtatta volna mostanában. Talált egy parkot, ott lefeküdt a fűben, és rágyújtott. Nem volt ott senki más. Mélyen beszívta a füstöt, majd lassan kiengedte. Minden kifújásnál a füst mellé társult egy adag idegesség is.
  Lassan megnyugodott, és látta, hogy a nap is kezd felkelni, így visszaindult a szállásukra. Nem akarta, hogy North egy alapos fejmosással kezdje a napot, azzal, hogy nem mehet külön utakra, és nem akciózhat csak a saját kedvére. Nope, nem hiányzott ez most neki.
  Beült a nappaliba, hogy ott várja meg a többieket. A kandalló mellett volt egy könyvespolc, onnan lekapott egy kötetet, és azzal foglalta el magát. Bár agya még mindig folyamatosan fel-felakarta hozni az este eseményeit, a szöszi folyton visszaküldte az agya egyik hátsó szegletébe.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A szőke örömmel vette tudomásul, hogy végre ténylegesen elkezdődik a kaland. Már eddig is bőven túl voltak az első sokkon, tehát már igazán jöhetett valami felemelő.
  Cat hirtelen mellé lépését nem tudta mire vélni. Nem volt olyan jó a kapcsolatuk, hogy bármi ilyesmiről elbeszélgessenek, meg amúgy sincs Scarnak valami nagy igénye a pletykálkodásra.
  - Ugyan csak egy kicsit összekaptunk. Mindig ez van - legyintett. Igaz is volt. Akárhányszor valami kis feszültség került képbe, mindig egymásnak estek. Mintha ez lenne a hobbijuk. Ez esetben pedig még egész jól megúszta a csapat, el sem jutottak a kiabálás szintjére. - Sminkben pedig nem tudom mennyire lehetek szolgálatodra, de majd körbenézünk.
  A szobában felült az asztalkára törökülésben, és úgy hallgatta a többieket. Nem volt ínyére a fejtegetés, és a mögé látás, viszont azt felettébb érdekesnek találta, hogy más is talált furcsa dolgot. Újra a fejébe villant az a csillogás, ami hajnalban is. Amíg a többiek tanácskoztak, addig ő csak random fogta magát, és kiment az erkélyre. Meg akart bizonyosodni róla, hogy tényleg ott van a felirat, és nem csak az éjszaka játszadozott vele.
  Ott volt. De vajon más is látja, vagy csak ő? Meg ugyan mégis mire lenne kiválasztott? Visszament, és megállt az ajtóban. Hallgatta, ahogy North megtartja a kiselőadást, amit ő már nem egyszer végignézett.
  - Mondjuk egyszer mi is bemehetnénk a csoporttal. Csak hogy biztosan felmérjük a terepet - javasolta a szöszi. Alig várta, hogy a kis tanácskozásnak vége szakadjon, de nem hagyhatta szó nélkül a dolgot. Viszont ha ez megtörtént, az első dolga volt üzenni North-nak, hogy jöjjön ki, és ő is nézze meg. Nem akarta, hogy ha kiderül, hogy őrült, akkor arról más is tudomást szerezzen.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Örömmel vette tudomásul, hogy végre valami hasznossal is tudta segíteni a csapat munkáját. Az igazat megvallva ez az Ádám-Éva téma nála már nagyon elbukott amikor olyan hét éves lehetett, és a szülei elváltak. Azóta pedig egyenesen kerüli az Istennel meg egyáltalán a keresztény vallással való találkozást. Elméleti és fizikai értelemben is.
  Denis ötlete nagyon is tetszett neki, még élesen élt az elméjében, amikor őt átkozták meg. Hüvelykujját akaratlanul is végig futtatta a tetováláson, melyet Lalával csináltattak. Szörnyű élmény, vicces, és felejthetetlen. Mondjuk azt igazán elfelejtené, amikor a tábori tűz lángra lobbantotta a ruháját...
  Komolyan hallgatta végig a férfit, de azért alig várta, hogy odajöjjön hozzá, és biztosítsa, nem őrült meg. Legalábbis egyenlőre. Így is lett. Amint North bólintott, a lányból egy addig észrevétlenül visszatartott levegő zúdult ki.
  - Ha tényleg azt akarják kihasználni, akkor elég rossz nyomon járnak, hiszen nekem mindig fontosabb a te gőgöd - kacsintott rá a lány, és apró puszit adott a szájára, mielőtt visszament volna a többiekhez. Ő maga még egy pár másodpercig meredt a feliratra, és azon gondolkodott, amit North Ginevra szívéről mondott. Talán tényleg azért választották őket, mert bizton szeretik egymást.
  Visszament a többiekhez, felkapta túrabakancsát, és táskáját. Az egyik nagyobb részből előhúzott egy kamerát, és azt kezdte el csekkolni. Pontosan az ilyenekért rakta el. Ha csinálnak millió meg egy képet az apátságról, akkor később még visszanézhetik, amikor a valódi tervet kovácsolják össze. Addig meg csak tökéletesen játsszák majd a turistát.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A szöszi eléggé furcsállta, amikor csapattársuk besomfordált a kis meghitt pillanatukba. No nem mintha annyira zavarta volna a dolog, csak szimplán nem szerette ennyire mutogatni az embereknek, hogy ők most "hú de szeretik egymást". Ez nem másoknak szólt, hanem maguknak. Viszont amikor a lány már megszólalt, értette, miért volt olyan halaszthatatlan a dolog. Scar is furának vélte kicsit a nőt, de lehet csak a modora miatt. Meg mert leszólta North-ot. Ilyet más nem csinálhat büntetlenül, csak ő.
  Visszamentek mind a szobába, és átvették Emeraldtól a medálokat. Nehezebb volt, mint amire elsőre számította, viszont a tapintása puha. Mintha neki szentelték volna, és ezt a kő, és ő is éreznék. Kíváncsi lett volna a jelentésére is, de azzal csak lebuktatta volna magát, hogy úgy ment át a rúnatan vizsgákon, hogy egy szót nem tanult. Így inkább hallgatott, és nézte az eseményeket.
  - Cat - szólította meg a lányt, mielőtt az kiment volna. - Itt egy paletta, nem a legjobb minőség, de igazán csak a fekete és szürke van róla használva. Vidd el nyugodtan - nyújtotta át a sminkszert.
  Hamar elindultak, és amíg megvárták a többi embert, a szöszi érdeklődve hallgatta Min Jong és Emerald társalgását. Örült neki, hogy végül volt aki rákérdezzen a dologra, habár sokkal árnyaltabban, mint ahogy ő tette volna.
  Az út eseménytelenül telt. Csodák csodájára senki nem akarta megtámadni, megátkozni vagy kitoloncolni őket. Elővette a lány a kameráját, és feltartott.
  - Mindenki álljon az ajtóba, csinálok egy közös képet. Arra az esetre, ha jól sikerül a  dolog - jelentette ki, és lerakta egy távolabb lévő kődíszre a fényképezőt. Beállította, majd ő maga is a képre toppant. Majd felvette a készüléket, és elindult be a csapattal.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Amint belépett, valami furcsán rossz érzés kerítette hatalmába. Sose szerette, amikor azt éreztették vele, hogy nem ő uralja az életét, hanem valaki más. Éppen ezért nem szerette a vallásokat, és nem is tartozott egyikbe sem. Viszont néhány tanításával egyetértett, épp ezért vallotta, hogy szükség van rájuk.
  Végigsimította a falat amerre ment, körbe a templomban. Keresett furcsa kiemelkedéseket és bemélyedéseket, vagy bármit ami nem odaillő, illetve elmozdítható. Az egyik szobrot vizsgálta, amikor North mellé lépett. Nem nézett rá, nem kellett neki; a férfi illata azonnal elárulta. Szemével egy pillanat alatt felmérte az említett személyeket, majd visszafordult a szobor felé. Egy szót sem szólt, és miután barátja elment, még várt pár percet, mielőtt elindult. Rögtön Cathez lépett.
  - Ne haragudj, tudnál készíteni egy képet rólam? - kérdezte a szőke, és a fényképezőt a lány felé tartotta. - Megmutatom hogy kell! - lépett hozzá közelebb, aztán miközben nyomta a gombokat, tovább beszélt. - North üzeni, hogy kéne egy kis zajt csapni. A két őrt ki kell csalni az épületből, Denist is hívd ha kell - motyogta el az üzenetet. - Add tovább egy embernek, de csak egynek. Emeraldnak majd csak annyi az üzenet, hogy álljon készen - fejezte be, majd ezer wattos mosollyal újra távolabb lépett. - Menni fog? - kérdezte, aztán beállt a képhez, és amint Cat elkészítette, a fényképezővel együtt már tovább is állt. Az elterelés könnyű volt úgy, hogy turistát játszik az ember.

Keresztneve, Arie

  Elhúzta a szőke a száját. - Pedig már azt hittem, hogy Frankarie a vezetékneved - somolygott, hiszen csak viccnek szánta a dolgot. Tökéletesen tudta, hogy mivel jár az, ha a szülő egy kreatív feladatnak tekinti a gyerek névválasztását. Szerencsére neki csak kilenc évet kellett Szabó Jetta-ként leélnie, de az is bőven elég volt.
  Végre megtalálta az áhított csomagot. Kibontva rögtön Martin felé nyújtotta, és felhúzta a szemöldökét, amolyan "Kérsz?" kérdésképpen. Majd ő is vett, és csak utána válaszolt.
  - Lenne egy nagyon komoly kérdésem hozzád - kezdte. Egy dologra már nagyon régóta kíváncsi volt, de a barátai véleményében nem bízott annyira, mint amennyire egy külsőssel tette. Legalábbis ebben. - De meg kell ígérnek, hogy teljesen őszintén fogsz válaszolni - mutogatott a keksszel a kezében a lány, közben szúrós szemekkel méregette elrettentésképp. - Szerinted nem kéne valaki másnak énekelnie? Úgy értem nem érzem, hogy elég jó lenne - magyarázta. Hiszen először sem akart énekelni, csak senki nem jelentkezett, hogy megtenné. És akkor még vicces volt, de most, hogy találkozott egy "rajongóval", így már komolyabbnak tűnt a téma.
  - Utolsó éves mesteren vagyok. Halasztottam egy évet, mert elmentem Romániába gyakorlatozni - vont vállat a lány, és hátradőlt az ülésén. Persze ez nem volt teljesen és maradéktalanul őszinte. Mivel későn ért vissza a rezervátumból, így nem maradt ideje - sem ereje a Mátés...vagyis South-os dolgok után - a tanulásra.
  - És te? Gondolom nem a suliba mész vissza, és azt sem tudom elképzelni, hogy a gyerekedet vinnéd az előkészítőbe - szekálta a szőke, mintha már ezer éve ismernék egymást.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Az információátadás sikeresen végbement. És azt is el kellett ismernie a szőkének, hogy tényleg jó kép lett róla. Pedig általában nem szerette annyira a róla készült fotókat.
  Még éppen látta, hogy Cat a nyaklánca segítségével adja tovább az infót. Ha nem lett volna nagyon komoly az ügy, talán odamegy lecseszni, de inkognitóban jártak. Még csak egy fintort sem engedhetett meg, pedig fejben nagyon is elhordta a vöröst mindennek, hogy csak ezt tudta kitalálni.
  Újabb kő, és kő. Denisék produkciójára nem is nagyon figyelt, maximum egy-egy sanda pillantást vetett rájuk, ahogy a többi turista is. Ezzel tökéletesen beivódva az ismeretlenek csoportjába.
  Rögtön észrevette, amikor North elindult. Ő maga az őrt kezdte el sasolni, hogy biztos legyen benne, hogy a másik kettő idejében bejut a résen. Szükség esetén ő maga is beszállt volna az elterelésbe, csak hogy ne bukjanak le. Viszont társai simán bejutottak. Cat és Denis egyszerűen túl jók.
  Ez után ő következett. Úgy közelítette meg a helyet, mintha csak meg akarná nézni, egy utolsó pillantás az őrökön, és zsupsz, már bent is volt. North ott guggolt előtte, és valamit nagyon nézett. Kicsit oldalra dőlt, hogy maga is megszemlélhesse az ajtócskát.
  - Egy Alohomora nem fogja? - suttogta bele a térbe. Végülis logikus kérdés volt a tegnap este után. Ha tudják róluk, hogy miért és hogyan jöttek, akkor talán minden előre be van biztosítva varázslat ellen.

Arie

  El kellett nevetnie magát már csak az elképzelésen is. - Jó, de akkor valami gagyi nevet kell hozzá választanod. Mondjuuuk... mit szólnál a "Buddha keze". - A levegő a kezével egy téglalapot húzott, mintha ki lenne írva a név, és közben ki is húzta magát, mint a legnagyobb terv prezentálása.
  Megvárta a szöszi, amíg a fiú vesz, és csak utána kap be ő is egyet. A zacskót a kettőjük között elhelyezkedő kis asztalszerűségre dobja, ami körülbelül el is foglalja az egészet. - Vegyél nyugodtan, ha kérsz - tartotta a szája elé a kezét, így csak valami groteszk hang jött ki mögüle. Lehet, hogy nem a legneveltebb ember, de azért nem akarta már az első találkozásnál leírni magát.
  - Ez itt repülős nasi. Szerintem ezt azzal megfizetted, hogy beszélgetsz velem - nevetett. A keksz olyan száraz és íztelen volt, mint ahogy az lenni szokott. Nem volt benne semmi plusz, ezért a szőke sem számított viszonzásra.
  Komolyan hallgatta végig a másik válaszát. Már ő is gondolt a dologra, egy jó kis mély férfihang feldobná az övét. Talán lehetne egy vendégszámuk, amit akkor énekelnek, amikor valami hanggal rendelkező srác is el tudna helyben dalolni. Azzal könnyebben be is tudnák vonni a közönséget. Az agya elkezdte osztani a különböző pro-kontrákat, de gyorsan leállította magát. Nem jó a hely, sem az idő. Ennyit akart tudni, a többit meg majd megbeszéli a másik két bandataggal.
  - Köszönöm. Reméltem, hogy nem vagyok olyan, mint egy berezonált hangtuskó - húzta féloldalas mosolyra a száját. Igazán hálás volt a meglátásért, de könnyebb volt elviccelni az ilyet.
  A válaszra horkant egyet, és talán még hátrébb is döntötte a fejét. Utálta a mágiatörténet órákat, az egyik legunalmasabbak közé tartozott. Sose értette, hogy North miért azt a specializációt választotta mesteren. Viszont amikor meghallotta a másik nevetését, kicsit megnyugodott. Sokkal jobb fejnek tartotta, minthogy tanár legyen. Pláne ezzel a tantárggyal.
  - Tudod, már kezdtem megijedni. Mehettem volna, hogy az egyik kölykökkel teletömött vagonba utazzak - játszotta el a hattyú halálát. - Várj! - gondolkodott el. - Ez azt jelenti, hogy kapok kedvezményt nálad? Lehet még át is pártolok hozzák a cukrászdából. - Ha belegondolt, sokkal inkább sütött volna illatozó tésztát, mint bekeverni még egy adag színes habot.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A szőke csak távolról figyelte a próbálkozásokat és fejtegetéseket. Ketten is bőven elegek voltak ahhoz, hogy rájöjjenek ezek a dolgok nem így működnek itt. Viszont az igazán meglepte, amit North - immár felé fordulva - kért.
  - No, csak nem a nagy North West csábít engem bűnbe? Sose gondoltam, hogy eljön ez a pillanat - ingatta a fejét a lány, de közben egy kis ördögi mosoly továbbra is ott ült a szája sarkában. Egy pillanatig még kiélvezte a helyzetet, aztán a férfi utasításai szerint kibújt rejtekükből.
  Közelebb ment a kis jelent felé, és közben hol a kulcsokat leste, hol Denist próbálta szemmel verni. Az volt a gond, hogy mind a két őrt Cat bűvölte, és ezért rá is figyeltek. Viszont ha Denis szólalt volna meg, és felé fordulnak, akkor biztosan nem veszi észre egyik sem, ahogy hátulról ügyeskedik.
  Egészen az őr mögé sétált, majd még egy pillantást vetett Denisre. Ha sikerült neki, akkor egyszerűen a 'Beszélj!' parancsot tátogta neki. Amint a fiú beszélni kezdett ő gyors mozdulattal lekapta a kulcsokat a helyükről, természetesen nem a karikát fogva, hanem a darabokat összemarkolva, hogy ne legyenek hangosan.
  Viszont ha Denis nem figyelt rá, akkor még mindig ott volt neki Cat. A vörös hajú egyszerűen nem tudott nem rá figyelni, tehát őt csak egy egyszerű 'Ájulj el!' paranccsal illette, majd amikor a teste ernyedni kezdett, akkor egyszerűen hasonlóképp lekapta a kulcsokat.
  Ezután karba fonta a kezét, hogy a lopott dolog ne látszódjon ki, és lassan hátrálni kezdett, mint aki megunta a műsort. Még egy fancsali képet is vágott hozzá, miközben megfordult csak a többi néző számára. Még egyszer hátra pillantott, mielőtt belépett volna a rejtekhelyre, és ha nem figyelt senki, akkor bement és átnyújtotta a kulcsokat az expedíció vezetőjének.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Amint visszaért, érezte, hogy valami megváltozott. A keze már ki volt nyújtva, hogy átadja a kulcsot, de az ujjai még nem engedtek. Zavartan nézett körbe, majd Northra sandított. - Hol van Emerald? Annyi ideig csak nem tartott a kulcs megszerzése, hogy megunja a várakozást - hitetlenkedett a szőke zavarában. Nem tetszett neki a helyzet. Ketten sokkal sebezhetőbbek, ráadásul most éppen egy gyógyító sem volt a közelben. Pláne, hogy a másikat amúgy is megátkozták, s félő többet árt, mint segít.
  Nem tetszettek neki a fiú mondatai, de nem is állt le veszekedni vele. Elég, hogy ő tudja, hogy úgy sem hagyná ott. Inkább mind a ketten lementek, óvatosan. De semmi csapda nem volt. Se mocsári szörny, ami őrizte volna a sírokat, se hihetetlenül bonyolult feladvány, amit ha nem oldanak meg, akkor beomlik az egész épület. Meg kellett mondani, hogy a szőke kicsit még csalódott is volt, és biztosra vette, hogy nem lesz ott a kard. Túl egyszerű lett volna.
  A sírok valahogy nem keltették fel a figyelmét a lánynak, viszont a festmények annál inkább. Megvárta, míg a férfi mellé állt, és csak akkor tette fel a nagy kérdést. - Emerald reggel pont valami almáról magyarázott nem? - kérdezte meg. A pontos kiindulásra sajnos már nem emlékezett csak a felvetésekre, arra, hogyan is hozta bele Ádám és Éva kapcsolatát. - Lehet igaza volt? Az alma a romlást jelenti? A festmény meg Lancelotra utal? - fűzte tovább a gondolatait, bár nem is tudta volna megmondani, hogy ezek inkább szóltak Northnak, vagy magának. - Mondjuk ha a sorozatból indulunk ki, akkor én is elhagytam volna Arthur-t egy olyan pasiért - vont vállat, majd sóhajtott egyet. Megfordult, és inkább elindult a koporsók felé. Úgy érezte csődöt mondott a freskókkal.  

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A szőke csak szokásához híven beszélt össze-vissza, még maga sem tudta követni. Agyban elképzelte maga elé a sorozatbeli Lancelotot, és újra konstatálta, hogy milyen nagyon jó pasi is. Ezt szakította meg North egy pillanat alatt. Jah, igen. Az alma.
  - Valamit a nőről mondott. De nem tudok franciául, tehát esélyem sem volt megjegyezni - húzta el a száját Scar. Tudta, hogy most valami okosat kellett volna mondania. Már fordult is el, hogy újabb jeleket keressen, amikor North hátulról megérintette a vállát. Nem értette mire ez a csöndes hang, hiszen kettesben voltak, és nem volt senki aki hallaná őket. Aztán érdeklődve figyelte mi jön. Készségesen segédkezett ahol kellett, és csak akkor kezdett valami rosszra gyanakodni, amikor North egy ékszerdobozt húzott elő. Összevonta a szöszi a szemöldökét, amolyan "Ez most mi akar lenni?" jelzésképp, de North nem rá nézett, így sejtette, hogy valami turpisság van a dologban, és a férfi nem a világ legbizarabb leánykérésére készül.
  Na persze, hogy nem arra készült. Amint meglátta a lány a kis nagyítót, kifújta az addig bent tartott levegőt. Észre sem vette, hogy ezt csinálja, míg fel nem engedett. Igazából képtelen lett volna választ adni rá, ha North ténylegesen megtette volna. És hirtelen azon kapta magát, hogy ezen kezdett el gondolkodni. Hiszen azért ez a kapcsolat nem volt zökkenőmentes, se tökéletes. De a szőke azt sem érezte, hogy kell neki ennél jobb. Talán igent mondana. De mire ide ért a gondolataiban, már megnyílt mellette a fal, és az eddig térdelő férfi mellette állt. Nem is tudta mikor ment el gondolatban ilyen messze, miközben most nincs is fontosabb, mint a koncentráció.
  - Észak egy, furcsa falusiak nulla - jelentette ki, miközben North pálcájának fényével próbálta megfejteni, hogy mit találnak az új kis rekeszben.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A szőke is kikerekedett szemekkel nézte a dobozt, és a benne levő szívet. Nem gondolta volna, hogy tényleg eljutnak eddig. Ajka mosolyra húzódott, és sürgetően nézett Northra, hogy nyissa már ki. De a zár nem engedett. Nem lehet igaz, hogy eddig jutottak, mégse tudják kinyitni. Kell legyen megoldása. Méghozzá helyben.
  Megfordult a tengelye körül, és újra a sírokat kezdte fixírozni. North cselekvésére csak megforgatta a szemét. Bezzeg akkor nem foglalkozott az egész testőrös mizériával, amikor ő mondta, csak akkor, amikor arra a másiknak szüksége volt. Jellemző. De egy kis hang az agya hátsó zugában arra sarkallta, hogy inkább felejtse is el az egészet. Mármint a helyes Lancelot mást is a sorozatból, mert nem nála találja meg a megoldást. Ginevra mindig is szerette Arthurt, és csak varázslat miatt árulta el a szerelmét. Tehát a nő szíve igazából nem volt Lanceloté.
  És aztán meghallotta. Először halkan, sejtelmesen szólt egy hang. - Te is... - kezdte a szöszi, és ránézett Northra. A férfi fel sem nézett, csak kutakodott, mint aki se nem lát, se nem hall. Vagyis csak azt, amit ő akar. Aztán egy újabb fuvallat, ezúttal hangosabban. Erre a lány már tényleg a Arthur sírját kezdte el fixírozni, és természetesen annak markát. De az ökölbe volt szorítva. És bármennyire is szerette volna kiszabadítani Ginevra szívét a ládából, azért nem akarta letörni a szobor kezét.
  Újabb hang érkezett, ezúttal a megoldással. Vagy valami olyasmivel. És ezt bizony a lány sem bírta szó nélkül hagyni. - Mi?? - sipította. - Na neeeem. Ezt nem. North, te csináld! - szólt rá a szőke a másikra, és parancsolóan a király sírjára bökött. - Én nem fogom megcsókolni a több ezer éves, hullaszagú követ. Nem és kész. Még ha Ginevra szelleme is mondta, hogy tegyem - fonta karba a kezeit makacsul.

Buddha keze

  A lány hevesen ingatni kezdte a fejét. - Nem. A-a - folytatta. - Lehet, hogy nem én neveztem el a bandánkat, de a nevekhez értek. A Buddha keze az tiszteletet parancsoló. Olyan embert rejt, akinek a nevét suttogva ejtik ki az emberek. Amiket te mondasz meg olyan, mintha egy rossz horrorfilmből szedett főgonosz nevei lennének - tisztázta a helyzetet a saját szemszögéből.
  - Itteni, vagy amerikai idő szerint? - vonta fel kekeckedően az egyik szemöldökét a lány. A másik nem mondhatta, hogy nem jogos a kérdés, hiszen hét óra az eltérés.
  - Hát, sajnálom, de nem vagyok könnyen ijedős ember, így végig kell hallgatnod a locsogásomat az úton - vont vállat könnyűszerrel Scar. Ez van. Ő létezik, azt csinálja amit akar, ha pedig másnak nem tetszik, akkor el lehet menni. Az meg nem nagyon tudja izgatni, hogy a férfi előbb volt ott, mint ő.
  - Na neee - hitetlenkedett. - Komolyan, ez jobb mint egy karácsonyi ajándék. Na jó, szóval a pizzámon biztosan lenne minimum két féle sajt. És juhtúró. Meg újhagymának a zöld része, mert az jól is mutat - kezdett el rögtön agyalni.
Beszélgetésüket hirtelen egy roppantul idegesítő gyerektársulat zavarta meg, akik már vagy harmadszorra vonultak végig a fülke előtt - mindannyiszor őket fürkészve -, ám most meg is álltak. Scar felhúzott szemöldökkel nézte őket, amolyan "Mi a francot akartok?" tekintettel.
  Az egyik bátrabb gyerek benyitott, majd egy nagyot nyelt. Előbb felmérte a bent ülőket, majd a szőke felé fordult.
  - Igaz, hogy South West halálfaló és ott lakik Bogolyfalván? És ő a te barátod? - kérdezte kidüllesztett szemekkel, közben pedig a befont hajával játszadozott. Látszott rajta, hogy most kezdi a tanulmányait, és hogy fél. És ennek valószínűleg nem a bent tartózkodók voltak az okai.
  - Na figyelj - fordult felé a szőke, és összerakta a kezeit, hogy úgy magyarázzon. - South West nem veszélyes. Amikor gyerek volt, még akkor kényszerítették rá, hogy a Nagy Úr hatalmába álljon. De ez ma már csak történelem - tisztázta. - Másodrészt pedig nem a barátom, csak elviseljük egymást - tette még hozzá, majd mint aki jól végezte dolgát, fordult vissza útitársához.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A szőke kiakadásának a végére pont beugrott Denis is, aki szintén úgy érkezett, mintha életeket menthetne vele.
  - Ha akarnám se tudnám megérinteni... - húzta el a lány a száját, és újabb sanda pillantást vetett Arthur képmására. A kő meredten nézett a plafon felé. Mégis hogy a fenébe bizonyítana az bármit, hogyha Scar lesmárolja a követ? Amúgy is ha közben megbotlana még a fogát is kitörhetné. Vagy ki tudja mi ebben a csapda. Egy testetlen hang azért nem valami biztos nyom, be kell vallani.
  - Ne röhögj, mert te csókolsz! - kapcsolódott be újra a beszélgetésbe, amikor meghallotta a nevét. Lengette fenyegetően Denis felé a mutatóujját. - Mellesleg North te is itt voltál. Pontosan az előtt, hogy ez a lökött megjelent volna, jött az a fuvallat, meg a hang és azt mondta Arthur őrzi Ginevra szívének kulcsát, és csak egy csókért hajlandó odaadni - foglalta össze a szöszi gyorsban a történteket, mintha csak emlékeztetnie kéne Northot. Aztán morcosan karba fonta a kezét, és makacsan ingatta a fejét. - Lehet, hogy szeretlek, de ezt nem teszem meg érted - szögezte le. Hátrébb is állt egy kicsit, hogy ha valamelyik férfiú a társaságukból potenciált érez magában, hogy megtegye, akkor ne legyen útban.

Buddha keze

  - Hát, ha pontosan akarunk lenni, akkor eddig tizenhat óra naóegyven percet utaztam repülővel és busszal. És akkor még ehhez hozzájön most ez a vonatút - fejezte be a gondolatmenetét. Meg kell hagyni, hogy azért Amerikában sem olyan könnyű megérkezni a reptérre, még akkor sem, ha éppen abban a városban is tartózkodsz. De a szöszi már megszokta. Magabiztos léptek, agresszív visszaszólás és ha odáig jutnak a dolgok, akkor egy pár törött orr. Ott nevelkedett, már hozzászokott a metrókon portyázó hajléktalanokhoz.
  Hangosan felnevetett a férfin. Tudta ő saját magáról, hogy nehéz eset, ezt már egyáltalán nem vette magára. Viszont ahogy a másik még hallgatott is a véletlenszerűen választott nevére, az zseniális volt, emellett pedig széles mosolyra késztette a lányt, holott otthonról jött. Kész csoda, hogy egyáltalán normális emberi kapcsolatot létesíteni képes.
  - Karácsonyfa! Mekkora ötlet - ámult el a lány. Ő ilyen nagyban nem gondolkodik. - Viszont nagyon remélem, hogy nem csak hús mentes verzióban gondolkodsz. Gondolni kell a sulis kviddicscsapatra. Magamból kiindulva egy meccs után a legjobb a dupla húsos csoda. - Nehéz megválni a régi, jó dolgoktól. Attól, hogy a meccseket követően elmentek mindig ünnepelni, és utána másnap még fájtak a csontjai is a megerőltető hadműveletektől, amik hirtelen jöttek.
  Kikerekedett szemekkel lesi az elé tárulkozó jelenetet. Értette ő, hogy a férfi tanárnak tanult, de valahogy az a kedvesség és törődés, amivel a kislányhoz fordult egyszerűen hihetetlen volt. Ahogy az is, hogy a kis loknis bocsánatot kért tőle.
  Még mindig lesokkolódva az előbbieken elengedte a füle mellett a megjegyzést. - Neked tényleg nem kéne tanárnak lenned itt. A végén elrontják a jóságod - ráncolta össze a szemöldökét még mindig hitetlenkedve.
  Újabb sokk. A szöszi szinte félrenyelte a saját nyálát. - Még hogy mi? Neeem, nem úgy barát. Semmi párkapcsolat dolog. Én a fiatalabb égtájjal viaskodom - húzódott féloldalas mosolyra a szája, ahogy North-ra gondolt. - South-tal meg egy kicsit összekaptunk - legyintett. Már ha lehet kicsinek nevezni azt, hogy a másik pont előtte játssza el - immár másodjára - a halálát. - Ha pedig ez a lányka párkapcsolati tanácsokat akar valakitől, akkor biztos vagyok benne, hogy még veled is jobban járna. Bár nem tudom, hogy van-e valakid - tisztázta gyorsan.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Csak bólintott a szőke a kérdésre. Nem hitte, hogy a férfinak alapjáraton kellett a bizonyosság, inkább csak egy olyan reflexszerű kört róttak le újból. Amolyan időhúzást.
  A lány már majdnem beszólt Northnak, hogy nem kérnek a lelki beszédéből, amikor hirtelen a sírkő felé hajolt. A szőke alig hitt a szemének, és kezét rakta a szája elé, hogy ne nevessen fel hangosan.
  - Nem hittem, hogy egy kővel kell majd megverekednek érted - tette hozzá, mert azért nem bírta ki szó nélkül. - Ez kicsit elég extrém még nekem is - csinált úgy, mintha komolyabban felmérné, hogy vajon letudná-e gyűrni a nehézfiút.
  Izgatottam figyelte, hogy mi lesz az eredménye North munkájának, amikor Denis megszólalt. - Oh, crap... - csúszott ki a lány száján, és idegesen túrt a tincsei közé. Tényleg hitt benne, hogy talán megtalálják a szívet, és vele együtt a kardot is. Még akkor is, ha ő maga nem is érhetett volna hozzá.
  Sóvárgó pillantást vetett a cigarettára, de moderálta magát. Ez most nem a jó idő és hely arra, hogy elkéregesse más szálát egy slukkért. Inkább fogta magát, és Denis után haladva elindult kifelé. Egy pillanatra azért még hátrafordult, és megfogta North kezét. Megszorította, ezzel azt üzenve, hogy "még nem veszett el minden", aztán maga után húzva lépett ki a terembe. Valami irdatlan furcsa dolog történhetett ott amióta lent voltunk. Az egész hely üresen pangott, a két őr még csak azt se vette észre, hogy a semmiből tűntünk elő, annyira el voltak foglalva a saját dolgukkal. Mindenesetre így azért jelentősen könnyebb volt a kiszökés. Ne persze azért az ellopott kulcsot "véletlenül" elejtettem menet közben, hogy majd ráleljenek. Nem akartam örökké megtartani. Biztos sok kára lett volna az őrnek belőle, ha kiderül, hogy elvesztette.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A neve hallatán megállt. Nem akart sokkal több időt a dohos kriptában tölteni, mint amennyi szükséges volt, de North hangja alapján valami fontos volt, így várt. Felé fordult, és bumm. Derült égből villámcsapás, a férfi egyszeriben a kezébe nyomta a dobozt. Először nem is értette, hogy ezt miért teszi, hiszen üres a ládikó, aztán amikor North elkezdett a kővéválásról pampogni, leesett neki a dolog.
  - North, valami fontosat kell kérdeznem - hunyta be a szőke a szemét. - Mennyire voltál benne biztos, hogy nem változtatsz kővé? - nézett rá újból egy kis szomorkás csillanással. Lehet, hogy sok mindent bevállalna és be is vállalt a kapcsolatuk miatt, de nem hitte el, hogy Northnak tényleg rajta kell tesztelnie az elméleteit.
  Mindenesetre a fiúk után ment, a kulcsot visszajuttatva oda, ahová tartozik. Vagyis majdnem pont oda.
  - Hol hagytad őket? - kérdezte meg Scar az épp kiboruló felet. Nem tudta még csak elképzelni sem, hogy épp mi a hézag, és miért nem mennek tovább. Egyszerűen csak megálltak a kapuban.
  - Hát, akkor menjünk tovább. Arra, amerre hiszed, hogy lehetnek. Kérdezzük meg az embereket, hátha látták őket. Elvégre mindketten elég feltűnő egyéniségek - jegyezte meg a szöszi, bár a legkisebb rosszindulat sem sejlett fel benne. Egyszerűen csak furcsán viselkednek, nem úgy mint az itteniek, ráadásul az egyik majdhogynem fehér hajú, míg a másik vörös. Szintén nem valami átlagos.