Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Csak szégyenlősen vállat vonok. Tényleg nem akarom, hogy hülyeségeket gondoljon, pár papír láttán, de beszélni se akarok semmiről, amit magam mögött hagytam, hisz nem hiába tettem. Jó, fényévekkel jobban vagyok - mások szerint -, de ez nem jelenti azt, hogy olyan könnyen túl tudok lépni a dolgokon, az nekem sose ment.
- Semmi sem lehetetlen - ezt én mondom, igen én, de mindentől függetlenül, így látom. Ha a minisztérium megerőlteti magát, meg tudja oldani azt is, hisz elvégre, ki ha nem ők, ugye? Vagy csak én látom ilyen naivan a dolgokat? Mindegy is, ha lesz egy kis szerencsém, úgyse lesz túl sok közöm a bürokráciához, a munkámhoz nem tartozik túlzottan, és hát... csak kutatom a bestiákat, nem szándékozom a világra ereszteni őket.
Mondjuk továbbra se értem, neki miért olyna jó ilyen fiatalon egy asztal mögött görnyedni. Próbálok én szemet hunyni az előítéletek felett, és nem arra gondolni, hogy vélhetően egy poharat alig tett arrébb, de hát... a mellékelt példa nem ezt mutatja, az itt dolgozók túlságosan el vannak kényelmesedve... állítólag.
- A fgyi a gyengém - vallom be, hálás pillantás közepette, mert... mert ez azért kedves tőle, hisz nem is ismer, semmi oka nem lenne erre, én meg örülök, hogy nem kell még a kastélyban tartózkodnom, azok a falak már-már fojtogatnak.
- Az apád a főnököd? Várj akkor te.... - szép lassan rakom össze a puzzledarabokat, mert igazán nem esik nehezemre, az agyam mindig is jól működött.
- Várj, Radetzky Andor... Radetzky... te jó ég - csóválom meg a fejem, mert a férfival való találkozás, cseppet sem volt kellemes. Persze, mikor idejöttem, nem volt valami bizalomgerjesztő kinézetem, nem csoda hát, hogy ő közönséges őrültnek gondolt, nem álltam messze tőle.
- Az apád, nem valami kedves ember - azért ezt csak hozzáteszem, hisz a véleményem ez róla. Persze azt nem feltételezem, hogy Benjámin is olyan lenne, hisz az első benyomásom nem az róla.
- Szórakoztossalak, mint valami undvari bolond, vagy, mint valami... - vonom fel a szemöldököm, mert ez azért annyira jól nem hangzik, és nem csak azért, mert szórakoztatónak nem mondhatom magam, hanem mert a feltételezés sértő, nem beszélve arról, hogy nem bohócnak készülök.
- Khm... szerintem te erre az állásra biztos, hogy nem engem akarsz - na ezt már határozottan ejtem ki, mert én aztán senkivel nem vagyok hajlandó nyelvet gyakorolni, sem szórakoztatni, sem kivágott blúzban, miniszoknyában billegni előtte. Többnek, sokkal többnek tartom magam ennél.
- A pénz nem foglalkoztat, örököltem épp eleget, Bestiakutatóként meg nem igazán számít, hogy itt pötyögök... - veszem óvatosra a figurát. Tudhattam volna, mihelyst valakivel közvetlen leszek, kimutatja a foga fehérjét, életemben először kívánom azt, hogy Benjamin bár ne tette volna, hisz eleinte annyira szimpatikus volt.
- De a suliban van elég lány, akik számára ilyen lehet az álom meló, javaslom nézz körbe ott - elvégre, nem nehéz rájuk bukkanni, lerí róluk, hogy másra se vágynak, csak hogy egy fiatal, elég jó képű férfit szórakoztathassanak, fizetésért. Ezzel, most le is írtam őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Többet járok a hivatalba, mint kellene. Mármint.. mikor először léptem át a küszöböt, a franc hitte volna, hogy én egyszer majd itt fogok dolgozni. De rávettek.. aljas módon kenyereztek le fagyival, mintha Benji tudta volna már előre, hogy annak úgyse tudok ellenállni.
És nem is, de a vicces az egészben, nem bánom, cseppet sem. Van szociális életem, amiről Emma is csak azért tud, mert naponta regélem el neki, vagy épp amikor ráér. És igen, azt is büszkén kijelenhetem, szert tettem egy barátra. Egy olyanra, aki nem küldene egyből diliházba a furcsaságaim miatt, aki fenemód türelmes, és nem várja el, hogy egyből beavassam életem sötét foltjába, mert nem.. arról még nem tudok beszélni, de.. de már korántsem olyan szörnyű, mint mikor idekerültem. Nevetek, tényleg szoktam, és nem olyan kényszeredetten, hanem olyan jól esően, mint amikor valaki valami jó viccet hall. Sose gondoltam volna, hogy én képes leszek még olyasmire.
Két papírpohárral egyensúlyozok az emberek között, mert lévén hétköznap van, zajlik itt az élet. Eddig nem tapasztaltam egyetlen nyugodtnak mondható napot sem, leszámítva azt az irodát, amit Benjivel ketten birtoklunk, ott az a csoda, ha beözönlenek ezren, de nem bánom, így is néha túl nehéz szót értenem az emberekkel, nem csak a nyelvi korlátok miatt, azért is, mert még mindig hajlamos vagyok összerezzenni, és elszégyellni magam, ha valaki felemeli a hangját, holott tudom, jelenleg csak a bokszzsák szerepében tündöklök.  
Még a férfit is sikerült megszoknom, a maga morcos valójával együtt, épp ezért nem lepődök meg, mikor a levegőbe hasít a hangja.
Andort nem láttam még úgy, hogy úgy kelt volna fel, hogy jó napja van, bár az esetében ez tökre érthető.
- Jó reggelt - mosolygok rá, ahogy elhaladva mellette, az irodánk felé veszem az irányt. Nem tudom, mi járhat a fejében, mikor olyan kritikusan néz végig rajtam, hogy őszinte legyek, szerintem jobb is. Pedig én igyekszem belopni magam  a kő szívébe, de hát... ez nem olyan egyszerű. Legalább a munkámra nem panaszkodhat.
- Sejtettem, hogy nem fogadsz szót - csóválom a fejem, mikor egy nyúzott Benjit látok az asztal mögött görnyedve, és kérés, vagy kérdés nélkül teszem le elé  a kávéját.
- Mondtam, hogy inkább aludj ahelyett, hogy azokat olvasgatod, komolyan Benjámin, nem fog lábuk nőni, és nem fognak elszökni - némileg kioktató a hangom, de ez csak annak tudható be, hogy aggódom érte, már napok óta nem aludt rendesen, és ezt már szinte egyáltalán nem tudja titkolni.
- Ugye tudod, hogy mivel lekezdődött az év, már nem tudom minden napom itt tölteni? - sóhajtok fel, mert részben nem tetszik, hogy nem lehetek itt, részben meg az sem tetszik, hogy így érzek, elvégre... ki látott már olyat, hogy valaki nem szívesen hanyagolja a munkahelyét? Mondom én, komoly gondok vannak itt.