Norina
Rég voltam lent a faluban, mert a sok kviddicsedzés és tanulás mellett erre már nem maradt időm. Pedig imádom a falu légkörét, a sok kis utcát és köztük sétálgatni. Ma kivételesen nem volt semmi elfoglaltságom, így elhatároztam, hogy meglátogatom Bagolyfalvát és sétálok egy nagyot. Csakhogy nem találkoztam senkivel. Fura ez az elhagyatottság. Szerencsére kisütött a nap is, így séta közben napozhattam is, de ennek ellenére nem volt nagy meleg. Gondolataimba mélyedve nem figyeltem, hogy merre megyek. Így a játszótérre jutottam ki. Itt sem volt sok ember, csak egy anyuka a kisfiával. Nagyon aranyosak voltak, ahogy hintáztak. Kerestem egy padot, leültem és néztem őket egy ideig. Milyen boldognak tűnnnek! Miután eltelt egy kis idő, odamentem hozzájuk.
"-Jó napot! Nagyon aranyos kisfiú! Mennyi idős?-"
