ezt cáfolnám Mat,nekem kb másfél órába telt anno mire találtam egyet... azt is azért mert anya már nagyon unta a várakozást xd mondjuk azóta megszoktam meg minden de sztem nem áll jól

boldog éjfélt!*___*

hello Nyuff!^^
Mat csak közhelyet ne! másfél oldalas fogalmazást kellet írnom róla... .-.

mit adtatok elő? (:

nyuu az jóóó^^
várj, hadd gondolkodjam :33 csak nem a főszereplőt? :3

tökre el tudlak képzelni ebben a szerepben mondjuk a 4. felvonás érdekes lehetett

Wolgast Bellafonte - 2015.01.26. 00:19


majmi vagy ♡
jó éjt!^^

mi nem adtuk elő,mert mindenre olyan nehéz rávenni a többieket

én is megyek,pápá Off, pápá Adam, szépséges álmokat!^^

Wolgii xDD

boldog éjfélt! ♡

boldog éjfélt!^^

boldog éjfélt!^^♡

boldog éjfélt!^^ <3

Wolgast Bellafonte - 2015.02.08. 19:29


Meseest Wolgival?? *__* *pokróccal és plüssmacival elhelyezkedik ő is a kanapén*
már csak 14 perc és 25 mp

8 perc *__*

sziia Lolo!
köszönöm a helyet Asztrid^^

hello Gwen és Mat!^^

mikor lesz folytatáás??

Taláros
Talárosi mulatságok
2014.XII.1.
Kata<33



Lina, Katkóval együtt jót mosolyog a felvetésen, miszerint, ha egy idegen kezébe került Kata eltévedt levele, bizony meggyűlik a baja, mire kisilabizálja belőle, hogy miről is van szó, hiszen az idősebb lány, hát, fogalmazzunk úgy, hogy nem gyöngybetűs írásáról híres, sőt… Ember legyen a talpán, aki nem rugaszkodik neki kétszer-háromszor a macskakaparásnak is beillő soroknak. Ha azonban mégis sikerült átvergődnie magát a kacskaringós betűkön, biztos, hogy úgy érzi, teljesen megháborodott, elvégre a muglik körében nem ismeretes a Teszlek Süveg, meg a kastély, mint iskola, és a diákokat nem szokás házakba sorolni… Remélhetőleg a kézhez kapó ember majd buta diák tréfának fogja fel a dolgot, és hamar túllép rajta, egyik lánynak sem hiányzik egy ilyen botrány a nyakába.
A szó a rellonosokra terelődik, és bár Linácska igyekszik nem rossz színben feltüntetni a zöld ház lakóit, úgy tűnik, a hírnevük már megelőzte őket. Kicsit elmosolyodik, majd félszegen, talán kicsit súgva fűz hozzá még néhány mondatot a témához. Hiába, az iskola farkastörvényei óhatatlanul is beleívódnak a mindennapi viselkedésbe: a Rellonról jót vagy semmit, különben krumplis zsákként végzed valamelyik vállán, és akkor még ez volt a jobbik eset.
-Na, jó, igaz, ami igaz nem túl kedves figurák. Ha éjjeli őrjáratra kell mennem mindig azon rinyálok, hogy csak ne fussak össze velük, mert nem biztos, hogy meg merném őket büntetni, hiába van hozzá jogom, ha takarodó után kapom el bármelyiküket a folyosón. Igyekszem elkerülni őket, mert hát izé… iszonyatosan félek tőlük. Olyan, hogy is mondjam…- Haját birizgálva keresi a megfelelő szót, majd az eddiginél is jóval halkabban, szinte suttogva böki ki: -Ijesztőek.
Tekintete komoly, szemeit Katkóéba fúrja, hogy a lány érezze, most tényleg komolyan beszél. A téma hála Merlinnek nem akad el penészfalvánál, hanem tovább terelődik a pezsgős iskolai életre. Lina nem felejti el kiemelni az elmúlt tanév legemlékezetesebb eseményeit, kiemelve a nemcserés támadást. Látható módon Kata érdeklődését felkeltette a dolog, és az is egyértelmű, hogy testvéri szeretet melengeti szívét, rögvest a tesójára, Ádámra gondolt, és elképzelte őt szoknyában, kisminkelve lányként. A kép megjelenik Alina szemei előtt is, és harsány hahotában tör ki.
-Ádámot én is szívesen megnézném. Mondjuk elég morbid volt, ez az egész, nem lehetett tudni, hogy aki előtted áll, az most tényleg lány, vagy csak átmenetileg az. Szerencsére én aznap este aludtam, mint a mormota, úgyhogy nem kellett meg tanulnom állva pisilni és boxert sem kellett húznom…
A sztori mesélése közben elérkeznek egy ajándékos bódéhoz, ahol mindenféle csecsebecse van kirakva, köztük Alina nagy szerelmei is, a kiegészítők. Nem bírja megállni, hogy ne próbáljon fel egy-két gyűrűt, fülbevalót. Az egyik tollas ékszer annyira megtetszik neki, hogy képtelen otthagyni, a vásárlás előtt azonban még kikéri Katkó véleményét is róla.
-Nézd! Ez pont megy az egyik kedvenc sálamhoz, muszáj megvennem. Neked is tetszik? És ezek a gyönyörű karkötők… Váó, ebből pont két egyforma van. Megvesszük őket barátságkarkötőnek?
Lelkesen néz a lányra, reméli, rábólint az ötletére. Katkó közben bogolyfalvi vásárlásra invitálja Linát, aminek természetesen a lány nem tud ellenállni.
-Naná, hogy elmegyek. Nekem is kéne már egy-két dolog, például penna, pergamen, toll, tinta. Hihetetlen gyorsasággal fogynak ezek nálam. Már arra is gondoltam, hogy valamelyik tréfás kedvű kopogószellem direkt nyúlja le őket, hogy bosszantson vele…
Felháborodott, kissé méltatlankodó arckifejezést ölt magára, majd mimikája megenyhül, amint a gyönyörű tollas fülbevalót forgatja kezében, valamint erősen szemezget a barátságkarkötő-jelölttel, elvégre ilyen gyönyörű ékszerekre nem lehet csúnyán nézni.

Katkó <33
Első nap| Ruha

Lina ma a szokásosnál is álmosabb, hiszen tegnap szinte egész éjjel a kastély falai között barangolt, szabályszegők után kutakodva. Bár senkit nem talált, mégis volt vagy hajnali négy, mire a szobájába visszabotorkált, és az ébresztőóra éktelen ricsajjal jelezte, hogy reggel hét óra van, és itt az ideje, hogy kimásszon az ágyból. Egészen addig a pillanatig úgy volt vele, hogy nem tesz magára semmi sminket, amíg bele nem nézett a tükörbe. Rettenetesen nézett ki, a karikák csak úgy sötétedtek a szeme alatt, ha nem tudta volna hol járt az éjjel, azt képzelte volna, hogy valaki álmában ellátta a baját. Némi alapozó és korrektor segítségét hívva alkalmassá varázsolta külsejét ahhoz, hogy a diáktársai ne szaladjanak el tőle, ha szembetalálkoznak vele a folyosón.
Szerencsére a nap viszonylag gyorsan telt, és elérkezett az ebéd ideje is. Bágyadtan ül a brokkoli krémlevese fölött, és azon agyal, hogy most az egyszer beteget jelent, és a délutáni órák helyett kialussza magát… Ráférne. Szinte már el is bóbiskol a tányér fölött, mikor hirtelen ismerős hang üti meg a fülét, annyira élesen, hogy majd beszakad a dobhártyája, és kis híján belefejel a tányérba. Értetlenül pislog felfelé, és mihelyt megpillantja barátnőjét, Katkót, az álmot mintha kiverték volna a szeméből. Gyorsan felpattan és agyonölelgeti a lányt. A jelek szerint végre valahára megérkezett az iskolába. Juhéé!
-Sziiiia! Mégis mikor érkeztél? Miért nem szóltál? Minden felszerelésed megvan, ami kell?
Zúdítja rá rögvest a kérdésáradatot, időt sem hagyva neki, hogy válaszoljon rá. Mikor végre kellőképpen kiörömködte magát, leesik neki, hogy Kata is kérdezett tőle, és a nagy boldogságban elfelejtett rá válaszolni. Hupsz!
-Most nincs ünnep, nem lesz igazgatói beszéd, meg semmi, úgyhogy nem kell házak szerint ülni, szóval csüccsenj le szépen, és mesélj el mindet töviről hegyire, hogy mi történt veled, mióta nem találkoztunk!
Száz százalékig biztos benne, hogy Katkónak bőven lesz mit mesélnie, hiszen, ha jóll sejti nem volt egyszerű menet az idekerülése.

Julien Király




Lina számára pompásan indul ez a nap, elvégre ma van a születésnapja, ráadásul a tizenhatodik, ami nem mindennapi az ember életében, különösen, ha lányról van szó. A szüleitől érkezett ajándékhalmokkal már reggel ott toporogtak a szorgos kis baglyok az ablakpárkányon, kapott mindenfélét, amit csak kívánhatott, meg persze olyat is, amit sosem mondott ki, hogy szeretne, de ez a szülők misztériuma, mindig tudják, mi kell a gyereknek, ergo most dugába dőlt a Néma gyereknek anyja se érti a szavát elmélet.
Lelkesen bontogatja a csomagolásokat, amikor a szobában lévő kakukkos óra éktelen ricsajjal kezdi visítani az áriáját, jelezve, hogy már elég későre jár az idő. Tekintete bosszúsan kúszik a madárra, majd ijedtté változik, amikor jobban szemügyre viszi a mutatót. Már ennyi az idő?! Fut végig fejében a gondolat, félrerakja a kezében lévő dobozt, és sietős léptekkel – már amennyire a magas sarkúban ezt kivitelezni lehet – nyargal a lépcsőkön, folyosókon át. Hogy mi az, ami ennyire sürgős? A héten összefutott Juliennel a folyosón, és megbeszéltek egy találkát a Banya portréja előtt, ahol a fiú megmutatja egy rajzát Linának. A lány már nagyon várta, hogy láthassa a remekművet, elvégre nagy művészetpárti, viszont annyira belefeledkezett az ajándékokba, hogy megfeledkezett az időről, de sebaj, sportoló lévén viszonylag hamar sikerül neki megtenni a szoba és a portré közötti távot. Bekanyarodva az utolsó oszlopnál, rögtön kiszúrja a fiút, aki a közelgő ünnep szellemében nyuszi fület, és kesztyűt öltött. Akaratlanul is széles vigyor kúszik az arcára, miközben átszeli a köztük lévő néhány lépés távolságot. A fiú kissé türelmetlennek fest, épp ezért a szokásos bocsánatkérő szónoklással kezdi a társalgást.
-Hejhóó Nyuszika!-Megbirizgálja a füleket.-Ne haragudj, hogy késtem, csak elfelejtettem az órára pillantani, és… Na, de a fő, hogy itt vagyok. Hol a remekmű?
Tágra nyílt szemekkel pislog a nyuszira, és tekintetével a rajzot keresi, nem igazán érti, hová rejthette a fiú. Pillantása a kezében szorongatott dobozkára siklik, de naivságából kifolyólag egyelőre még nem érti a kialakult helyzetet.

Julien Király




Csak áll és bizerálja Julien édes nyuszi füleit, miközben azon kattog, hogyan is nézhet ki a rajz, ami a fiú szerint hasonlít rá. Rendkívül izgatott, hiszen még sosem rajzolta le őt senki, és úgy érezi, ez is egyike lenne a tökéletes szülinapi ajándékoknak. Julien, Lina érkezését követően feláll, helyeslően-elnézően bólogat a lány szabadkozására, majd széles vigyorral közli, hogy rajz… az nincs. Lina nem egészen érti ezt az egészet, nincs rajz, neki azt mondta, hogy van, és jöjjön ide… Most akkor mi a szöszös-fészkes fene van? Pislog kettőt, hármat, arckifejezéséről totálisan leolvasható, hogy teljes a káosz odabent. De Julien nem hagyja sokáig bizonytalanságban évődni a lányt, felé nyújtja a kezében eddig oly’ lelkesen szorongatott csokit és dobozkát, és különleges, de tőle már jól megszokott akcentussal rikkantja el magát: boldog szülinapot! Lina azt sem tudja hová legyen örömében, nem számított arra, hogy bárkinek is eszébe jut, hogy bolondok napja mellett más esemény is van ma. Lelkesen veszi le a dobozka tetejét, és kíváncsian kukucskál bele. Arcán meghatódás jelei láthatók, ahogy szemléli a nyakláncot, amelyen szépséges macska medál csücsül. Hihetetlen!
Megszólalni nem igazán tud egyelőre, helyette egy hatalmas öleléssel – már amennyire vézna karjaitól kitelik – ajándékozza meg a fiút, és egy cuppanósat is nyom az orcájára. Végül, még mielőtt szegény teremtés megfulladna, elengedi, remélve, hogy a banya épp most aludt be egy kicsit, vagy figyelt más, a közelben kószáló emberekre, különben még a végén edictumi cikk lesz belőle.
-Nagyon, nagyon szépen köszönöm! De tényleg! Gyönyörű! Huh…
Ennyire futotta most a nagy öröm közepette. Miközben vigyorog, mint a vadalma a nyakába akasztja a láncot, és tovább csodálja a medált. A gyönyörködés után tekintete visszatér a fiúhoz, lehuppan a padra, elvégre csak végigfutott néhány folyosót tizenöt centis magas sarkúban.
-Tényleg nagyon köszönöm! Nem kellet volna… És, hogy telik a bolondok napja? Gondolom, most állati jól érzed magad, hiszen nem szólhatnak be a viselkedésedre, vagy a poénjaidra, na meg a füleidre!
Julienre kacsint, majd babrálni kezdi ismét az említett kiegészítőt. Hiába, mágnesként vonzza a kezét, nem tehet róla.

Julien Király




Hatalmas meglepetés volt neki a nyaklánc a fiútól, tényleg nem számított arra, hogy valakinek is eszébe jut az, hogy az április elseje nem csupán a bolondok, de Lina napja is egyben. Bár, ha végignéznénk röpke tizenhat évének képeit, úgy éreznénk, sokszor ez a kettő tökéletesen fedi egymást. Örömét és háláját nem tudja másként kifejezni, minthogy egy hatalmas ölelést, és egy cuppanós nagy puszit nyom Julien arcára. Természetesen egyik sem marad viszonzatlanul, s miután a fiú ajkai homlokát érintették, úgy tűnt neki, mintha a Banya szemei a távolba meredésből rájuk siklottak volna. Hajjajj, ebből megint nem fog jól kijönni, ezt már előre sejti, pedig mennyire igyekezett az utóbbi időben, hogy ne kerüljön az újság hasábjaira, pláne ne a magánéletével… De, amit egyszer a Banya meglát, azt bizony az egész iskola tudni fogja. Háromszoros hipp-hipp-hurrá az öreglánynak!
A pamlagon ülve végre kicsit kinyújtóztathatja végtagjait, mert, bár nem okoz neki gondot, hogy akár tizenöt centis magas sarkúban végigflangáljon a folyosókon, lépcsőkön, egy-egy ilyen tortúra azért igencsak megviseli a lábait. Ugyan nem szenved látványosan, Julien szemei mégis kikerekednek a lábbeli láttán, és, mint általában a férfiak, ha ilyet látnak, bizonygatja, hogy ebben márpedig a futás lehetetlen.
-Dehogynem! Csak meg kell tanulni a technikáját, például, hogy hogyan tartsd a lábad, vagy mennyire vágd földhöz a sarkad. Nem nagy kunszt, bár azt hiszem parádés látvány lennél, ha felhúznál egy ilyet…
Felnevet, hisz nagyjából sejti, hogy a fiú van akkora Humor Herold, hogy lazán megcsinálná az attrakciót, tudván, hogy ezzel szerezne néhány kellemes percet a nézőközönségnek, és természetesen saját magának is. Az már más tészta, hogy a lába biztosan megbosszulná magát, mondjuk egy kiadós bokaficam, vagy lábfejgörcs formájában.
A szó a bolondok napjára, annak eseményeire, és arra terelődik, hogy melyikük hogy érzi magát ma. Lina élvezettel hallgatja Julien kissé tört magyaros élménybeszámolóját, és jót mosolyog rajta.
-Sokan mennek oda hozzád azért, hogy egy kicsit simizzék a fülidet? Vagy esetleg répát és káposztát ajánlgatnak?-Felnevet.-Az én napom? Eddig pompásan telik, leszámítva, hogy a lépcsők a nap folyamán többször is megbolondultak, mikor használni akartam őket, és totál más helyre vittek, mint ahová kellett volna… Borzasztóak tudnak lenni, ugye? A szellemekről meg ne is beszéljünk… Ilyenkor jobban elengedik magukat, mint általában, és előszeretettel hozzák a frászt az emberre… Te is összefutottál velük a mai nap folyamán?
A hideg is kirázza, ha eszébe jut a jelenet, amikor épp kezet mosott, és a mosdó tükréből a Véres báró ijesztő arca nézett vissza rá… Brrr!

Linzert tessék! *begurul*

*enged a támadásnak* sziia Diktátor! <333

hopp egy Vasleányka <33

*elkezdi kékíteni az Off-ot^^*

Kékuralom *__*

én is négyet írtam *__* de eddig sézre se vettem O.o

Merkovszky Kiva - 2015.04.02. 20:06


Kivaa *_______*

sziia!^^

*éltető Linzerként Léna felé gurul*

Gwen <33

Kolf-Podmaniczky Gwen Blake - 2015.04.02. 21:31



iigen^^

hogy lehetsz ennyire édesszájú...

Rózsa Léna - 2015.04.02. 22:06


Léna *__*

Gwen:

A Linzer kivonja magát a forgalomból! pápá, jó éjt Off!

Linzert tessék! *__*