Alina
A tanév legelső napján képes voltam máris szabályt szegni. Eldöntöttem, hogy ez a tanév más lesz, mint a tavalyi. Nem fogok annyira sem hajtani, sem kikészíteni magam, csak azokat fogom tanulni, amikre szükségem lesz, semmi mást. Nem akarom túlzásba vinni a tanulást, mert megint úgy járok, mint idén. Szinte nulla közösségi élet, nulla barátság. Inkább csak megismertem az embereket, és el voltam, de az idei év más lesz. És, hogy ezt bizonyítsam, rögtön megszegtem a házirendet. Még szerencse, hogy senki nem vett észre.
A kapuból még visszatekintek az ösvényre, sóhajtok egy nagyot és elmosolyodom, mennyire jó volt kirúgni ma a hámból. Néznék én az ürességre, de meghallok valami hangot, így nem mozdulok a helyemről. Helyette a kapuhoz megyek, szorosan a rácsok mellé, és kémlelni kezdem a sötétséget, hogy ki van ott, vagy mi van ott, vagy ki nincs ott, vagy mi nincs ott.
- Hahó! Ki van arra?
Kérdezem arrafelé nézve, inkább érdeklődő és izgatott hanggal semmint félősen és ijedősen.