Nem csalódtam, unipacika   **

Reméljük odaért. :3

Amúgy heló megint, mondtam már milyen nehéz dolog gyerekekkel foglalkozni? :| Ha nem, most mondom. xD

Denis, nem csodálom, nekem is vannak fenntartásaim, de eh, a szülők rosszabb állatfaj amúgy :|

Szia Hajna :3

Én azt szeretem, mikor okosan akarnak orvosolni hanyagságot, és utána kétségbeesve hívnak, hogy most elromlott valami, mi legyen. Meg azt is szeretem, mikor valamit nem tud a gyerek és felhív, hogy oldja meg xD

Ezt örömmel hallom Denis xD Édike lennél pedig tuti.  

Hát, én lekopogom, itt a fele bandával foglalkoznak, meg rendesek, meg ez ilyen spec, azoknak, akik kiemelkedőbbek, plusz óra úgymond, szóval nem igazán jellemző a sunnyogás. Meg hát kicsik még hozzá... gondolom. O_O Én kb  évesen nem sunnyogtam még. o.o

Nem fogsz :3 Szia Anne **

Fura az ízlésem, említették már, ne lepődj meg  

Biztos lehetsz, hogy tőlem nem kapsz, csak kutyát adhatok :| Rájuk fanulok. Általában.

Adriiiii, életem, milyen jól áll neked is a fekete. :3

Adrian Ivanorovics Black - 2017.04.25. 20:04


Sosem tenném, egyszer megnézlek közelről ebben a szerelésben. :3

Én tökre ki vagyok békülve Adri többes nézegetős ötletével  

Én nem bántizok senkit. :CCCCCCC

Meg kicsit agresszív, de csak kviddicspályán, becsszó. :|

- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
Elragadtatom magam, magam adom,
megadom, megadom...

- Hát nem tudom, nem fogott meg a dolog. Mármint, biztos van, amikor valakit elkap a húha érzés. Jóság van meg szeretet. Sőt, tudom…
Csak éppen nem nagyon akar megint a saját családja fejével sem gondolkodni. Okozott ő már elég fejfájást. Sok dolgot lehetne most mondani, de még ő is biztos benne, hogy nem feltétlenül van helyes úton, sosem volt. Az életében mindig valami kis mellékútra tért, ahol az elágazásban rosszul döntött. Ez az évek alatt csak annyira fejlődött fel, hogy nagyobb hibákba hajszolta magát a kisebbekből. Aztán csend lett. Béke volt, nyugalom, egyszerre kellemes és kellemetlen csend talán. Luca nem nyugodt, nem elülős, nem békés. Fogalma sincs mikor tört elő belőle a pattogás, az örökmozgó én, az agresszív kviddicses, a hajhászó…kalandozó. De az a csók, amit éppen viszonoz jelenleg túl sokat mond el, többet is, mint szeretne. Játszik, szórakozik, csak tesz egy utolsó lépést a következő döntése felé.
- Nem, valóban nem, de te se buksival döntöttél csak, tudom. Én meg nem dönthetek, amíg azt se tudom mi a sajátom… - megrántotta a vállát, majd elvigyorodott, mintha mi sem lenne természetesebb. Nem volt az, de elég régóta nem kezeli rémülten vagy éppen meglepődéssel a hirtelen helyzeteket. Aztán csak figyelt, még egészen szépen tudott, az egyik kezével a körmeivel még csak finoman karcolt Lewy bőrén, ahogy közelebb húzódott.
- Nincsenek anyagi gondjaim, aki meg beszól rám, vagy nem tetszem, annak benyomom a nóziját. Aztán kész… jóóó tuuudom nem megoldás, pedig de. - Próbálta az eltúlzást elkerülni, de nem sikerült. És az a gond, hogy komolyan is gondolja. Ezt a rejtett agressziót talán ki kéne magából engedni valami módon. A beleegyezés kérése részen csak felnyögött, nem, egyáltalán nem elégedett vagy kellemes módon. Ezt azért nem kellene erőltetni, nehezen viseli a kontrollt, tudja, hogy kell, azt is, hogy jót tesz neki, ha figyelnek rá, de ez nem tetszik neki. - Mi? Kihagytad a középső nevem. De most kirázott a hideg, mindenhol, látod? Bah.
Igen, valóban tiszta libabőrös lett. Még a cikesz is eliszkolt valamerre, mert éppen a csípője környékén se látta. Tökre lelombozó kezd ez az egész lenni. Neki eddig inkább szentimentális problémái és rossz tapasztalata volt, de egyre inkább érzi súlynak, mint felhők fölé repítősnek. Akar is hinni a lengyelnek, meg nem is. Elveszett. Mint a keze, ami nem állt meg, szörnyű.
- Ez jobban hangzik, mint a korábbi opciók, soookkal. Mondjuk, mondjuk, de méég nem vagyok benne biztos. - Ez nem volt teljesen igaz, ellenben a huncut mosoly mindent elárult. Közelebb hajolva csókolta meg, de nem húzta sokáig a dolgot, egy puszi az arcra, aztán már a nyakánál járt. Két apróbb csók között sóhajtott fel végül, hogy felnézzen a hajtóra. - Naaagyon nem vagyok mintamenyasszony.

Majd megszokja Maja is, hogy nem aranyosak :| *ilyenkor túl skizofrén*

Néha, Anne? Néha?

Anne x"D Adri, szerintem ez szívás o.o

Szia Eric :3 Mi a helyzet?

Eric Wright - 2017.04.26. 13:22


Ahw, melengeted a szívem, ezer éve nem hívtak így *---*
Jó is lenne, ha nem kéne hétfőn semmit csinálni :|

- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
Oops!...I Did It Again

- Fel kellene keresnem valakit, valakit, aki talán helyrebillenthet. De nem tudom akarja-e, akarjuk-e.
Nem tudta eldönteni, hogy magát győzködi, vagy Lewyt avatja be kicsit, mindenesetre kezdte úgy érezni tudja merre tart a döntési kényszere. Talán egy pillanatig átszaladt a fején, hogy hova is keveredett, vagy az, hogy mit is tett az elmúlt héten, hetekben, hónapban, ennek ellenére képtelen volt egyről a kettőre érni. Nem kereste magában az okokat, nem akarta megmagyarázni a tetteit, nem érezte helyesnek, ettől még nem érezte elítélendőnek se. Elveszett a saját kis útján. Amiről egy ember tudná kirángatni őt igazán, egy olyan ember, aki talán Angliában van éppen. Egy ideje nem látta már, hiányzik is neki. Fel kell keresnie, érzi, tudja. Ott bujkál a gondolataiba és minden nappal jobban szüksége lenne tőle egy fejmosásra. Most, ahogy szinte éhesen falja a másik ajkait, nem tudja megmagyarázni a benne motoszkáló akaratot, de kitörni készül. Lassan megállította a kezeit a sztáron, miközben oldalra billentett fejjel figyelt fel rá ártatlanul. Mert aaaz.
Bólintott párat, még mindig könnyebb két pofont adni valakinek, mint azt feszegetni, mennyit lát vagy hol az agya, mikor ilyeneket mond. Luca mondjuk szerencsére az agresszivitást viszonylag kevésszer hozta ki kviddicses körökből, de ki tudja mit hozna ki belőle mondjuk a házas élet. Borzongató utóbbi elképzelése jelenleg számára.
Sokkal jobban lekötötte és felvillanyozta az, amibe belefogott, és az, hogy a hajtó sem volt rest viszonozni, de a megálljra csak felvonta a szemöldökét. Megrántotta a vállát az első kérdésre, aztán elvigyorodott.
- Naaagyon csábító.... de! Először is szeretnék egy befőttesüveget tőled, aztán rátérhetünk bármilyen repetára. - Hatalmas lendülettel és vidámsággal kúszott vissza Lewy arcába, ajkaikat összetapasztva simított végig az arcán, a lengyelre harcolva magát, majd át rajta, beletúrt a táskájába, hogy kiszedje a jól elzárt zsebecskéből a törött szárnyú még izgő s mozgó cikeszt, aztán a kezeibe fogva végrehajtotta ezt a mozdulatsort majdnem teljesen visszafelé is. Egyik lábával azonban a srácon felejtette magát. Miközben a kezében lévő zizzt felemelte kettejük közé.
- Ez itt a tiéd, csak rakd el, mert visszajön, tudod.

- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
I know you want me
I made it obvious that I want you too
So put it on me
Let's remove the space between me and you

- Nem? Nem tudtam és nem is tudhatom előre, mi lenne ’ha’, ezt már sokkal korábban elcsesztem, nem most kellene elkezdenem bánni, ahhoz asszem késő van.
Meg eleve gondolkodni, nem is érti, hogy jutott pont most oda, megremegjen, mit szeretne. Nem akart az életében soha, senkit bántani Misin kívül és őt is csak a második hatalmas pofon után, amit Lucának hagyott maga után. Akkor csalódott, összetört, darabjaira hullott és biztos benne, hogy meggondolatlanul nagy kárt tudott volna a fiúban tenni – Jeremy véletlen baleset volt, amikor kiakasztotta, és a mai napig bűntudata van, ő az egyetlen, akinél ezt erősen érzi, ahogy a fiú érzéseit azóta is. De szándék ezen kívül például Vince felé nem volt, hogy ártson neki. Nem tett hiszen semmit, kitartott mellette, segítette talpra állni, ott volt és Lucának ez egy ideig mindennél több volt, amit érdemelt. Aztán ahogy egyre gyorsabban pörögtek a napok, nem érzett megálljt a ruháig, az igenig. Amitől nem a boldogság öntötte el, talán az ő hibája, talán nem. Már nem ez foglalkoztatta, nagyon nem. Hatalmas vigyorral nyugtázta a nyögést az elválás után, aztán türelmesen támaszkodott fel, hogy végignézze, ameddig a látóterében volt a keresgélés és érkezés folyamatát, mikor pedig visszaért az üveget is végigmérte, majd heves bólogatással engedett a cikesz szorításán.
- Tökéletes. - A kis szökdösőst beledugva az üvegbe tudta le ezt a kört, aztán a következő pillanatban csak felnevetett. - Na, hajlandó vagy átütemezni magad fogónak?
A képzelete elkalandozott, sokkal szebb és színesibb vizekre evezett, nem úgy nézett ki, mint aki nagyon kifelé igyekezne ebből az egész kavarcból, inkább, mint aki a játéknak még csak egy szakaszában jár, de nyerni akar. A válasz mit sem számított már, ellepte a köd, ahogy közelebb húzta magához, és talán követelőzve, de csókban forrtak össze. Átkarolva őt szorította meg és nem eresztette, legalábbis ebből ki már nem…

***

Ő mindig nyerni akar, akarja a győzelmet, az utat is élvezi, nem csak a célt ettől még. Szeretne játszani, mindig. A vereséget ismeri, a győzelem meg az apróságokból összeadódik. Egy meghozott, végleges döntéséből például, arról, mi legyen a jövővel. Pár nagyobb levegővétel után fordította a buksiját Lewy felé, aztán az arcán hosszabb csóknyomot hagyva nyújtózott egyet a takarót magára vonva. Könnyedén és stresszmentesen. Van terápia, ami működik.
Egy kis idő után sikerült már megint kinyitni a beszélőkéjét, rekord hallgatásnak lehetett fültanúja Lewy, pedig csak pihengetett a játékvezetőcske.
- Szerintem nincs már kérdés… Azért ajánlom, hogy te ne juss idáig, Majára meg vigyázz. Mert a te nózid is benyomom ám, még ha kisszék is kell. Kettő.

haliho**

Leonka *_*   Mizuz?

Nikolai Weißling - 2017.05.09. 12:29


Micsoda megállapítás

Sziasztok :3

Ah, teljesen igaz, bölcs vagy Dim. ._.

Szia Viki :3

Úúú, de csini valaki :3 Majától jár a Stitch. :3



Csak most mondod, hogy nem ér kihívásnak venni?

Nekem is kéne okosító sapi. :| Hol lehet kapni?
Helyes, mindig örülni is kell neki **
Nem késő, most majd figyelek ne szárnyaljam túl :3

Királyfi *-*

Jól vagyok, kipihenten, frissen, üdén *_* És te?  

Közös sapi? *-* I think this is the beginning of a beautiful friendship

Szia Kirill és kisKirill *-*

- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
Don't need permission
Made my decision to test my limits
'Cause it's my business
God as my witness

Luca megpróbált jó lenn, helyesen cselekedni, egyről lépni a kettőre hiba nélkül, nagyjából mióta elkerült otthonról a Bagolykőbe azon volt, hogy ha bajt is cisnál, csendben tüntesse el annak minden jelét és mielőbbi megbánást tanúsítva ússza azt meg. Aztán ahogy nőtt, a kevert problémák is növekedtek vele. Még régen a kedvenc ruháját tette tönkre, ma már megesik, hogy emberi lélekbe tapos. Nem büszke magára, sőt, kifejezetten erősen dolgozik benne a bűntudat, hogy olyan embernek okozhat rossz érzéseket, akit bár nem kedvelt túlságosan korábban, nem ezt érdemeli tőle. Ilyen mondjuk Maja is, de ha a volt játékvezetős barátnőjét nézi, és a nő nem lenne annyira szabadelvű, még ott is érezné ezt. Talán. Nagy levegő után figyeli a reakciót, be kell vallania, hogy most már tényleg el van fáradva, határozottan igényli az alvást, de a kötelesség az kötelesség, és még a mai napnak közel sincs vége.
- Helyes, reméltem, hogy segítesz a gondomon.
Rávigyorgott, ez a kijelentés pedig túlságosan sokszínűre sikerült. A mai nap margóján fel kell jegyeznie, hogy egy kicsit illene visszafognia a száját, vagy legalább megpróbálnia. Attól meg nem kell félni, hogy nem fogja szaván fogni, ha véletlenül bármi ilyen csúnyán alakulna. Mondjuk túlságosan csípi ő a happy endes meséket ahhoz, hogy ne lépjen oda, ha másé mellékvágányon van. A sajátját elengedte egyelőre, most nagy reklámszünet van. Nagyjából egész hónapban, míg ő a „leánybúcsúját” tartja. Aminek egyelőre nem látja a végét…
- Ah, aluszi. Pihenek kicsit, aztán nekem is menni kell, tuuudod csapatkajálás, utána a vezetői szentbeszéd és majd talán holnap hazajutok. - Mondta olyan természetességgel, mai mellé magyarázat se kell. Mindketten ismerik jól a helyzetet, így nem volt szükség többre. A többit már félig a párnába motyogva adta elő, ahogy az oldalára fordulva lehunyta a szemeit. Kalóriaégetős nap volt a mai. Ezután belefér a desszertes repeta is.
- Addig pihenj, aztán uccu neki a továbbiaknak. A cikeszt meg el ne felejtsd.

Fel bizony :3 Miket nem tudok így  

Ha a csókolom nekem szólt, tessék, itt a pofim, ide adj, de ne köszönj így, ehhez kicsi vagyok még  

Ah, esziiiii, én még odáig nem értem, de már dolgozom az ügyön :3

Ú, az finom. *-* Most benéztem a hűtőbe és rájöttem, hogy el kéne menni boltba is. :| Szörnyű ez a kedd.

Dimcsi, ha lenne mit, adnék neked is. :c

Majd szólok apukádnak, hogy mesélje el, hogy a fiatal és szép lányoknak sziával köszönünk nem pedig csókolommal.  

A pizza jó döntés **

GYere, Arlen, én meg neked adok egy nagy puszit.  

Szia Denis :3 Iiiigen, az a mozgalom sikeresnek tűnik. :|