Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Akkor ezek szerint minden oké. Vagyis részben, de nem teljesen. Igazából teljesen mindegy, mert Cyanne nincs benne az egyenletben. Álljon meg a menet. Milyen egyenletben? Nincs is semmiféle egyenlet. Miért ismétlem ugyanazt a szót? A fene essen belé, lépjünk már ezen túl.
A poharam megérkezik, ekkor teszem fel azt a bizonyos kérdést. Amire valami olyasmit várok, hogy egyedül maradt, mert Léna is, meg én is elhagytam, és igazából Zója így meg úgy, ehelyett egyetlen konkrét választ kapok. Isteni szerencse, hogy nem iszom, különben fulladás általi halált szenvednék. Kikerekedett szemekkel nézek a férfire, mert ez a kendőzetlen őszinteség meglep az eddigi tématerelés után.
- Ehhez nem ittam eleget - gondoljon bárki egy iszákos ribinek, ebben a pillanatban gurítom le a nemrég kapott pohár alkoholt. Egyszerűen ezt nem viselem jól józanul. Tisztázzuk, itt van David, aki igazából nincs itt. Jó, akkor most mi is van? Meg akkor ugye az auror is beinteget most, hogy amúgy, ha nem sért meg, azért jó lenne, ha etyepilepetyi... Ez egyébként helyettesíti a konkrétumot. Azonnal intek a pincérnőnek és mutatom neki, hogy nyolc darab felest kérek. Megérti és már tölti is. Esküszöm fizetem.
- Neked is innod kéne - üres sörös korsójára biccentek, miközben elkezdem érezni, hogy a melegség szétárad a testemben. Nem erre képeztek ki azért. Kettővel járok partnerem előtt, ami még nem látszik, de ez egészen addig marad így, míg fel nem állok. Utána vezethetem a porcelánbuszt - alias meglátogatom a budit és újra találkozom a roston sült husival és salátával, amit korábban fogyasztottam. Variációk egy témára: gusztustalan kiadás.
- Fogalmam sincs, mit mondjak Dwayne. Azért sem, mert nekem sem ugyanaz semmi azóta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ez egy furcsa és kínos téma. Mármint a kettőnk kapcsolata. Eleve döcögősen indult és végig az is volt, habár tény, ez tette izgalmassá. Néha úgy érzem, hibát követtünk el, aztán mindig arra jutok, ez is kellett ahhoz, hogy ott tartsunk, ahol. Az első letartóztatási kísérlet, amikor szó szerint rárúgtam az ajtót, minden apró veszekedésünk. Az izgalom, hogy mindig történik valami váratlan.
Azonban hirtelen, ahogy a férfi kimondja, amit gondol, valami megindul bennem. Talán a felismerés, talán a düh egy eddig ismeretlen formája, de érzem, hogy belülről éget. Az amúgy is fene nagy őszinteségemnek nem tesz jót az alkohol gátlásoldó hatása. A ráébredés villámcsapásként suhan végig rajtam, lehúzom az egyik felest, majd a poharat lecsapom az asztalra és szikrázó szemmel meredek Dwayne-re.
- Hogy te mennyire önző vagy! Mi mind csak a hülye próbálkozásod részei voltunk, igaz? Jézusom, ez kimondva még rosszabb - a végét már csak sziszegem, majd egyszerűen felkelek az asztaltól és elindulok kifelé. Szerencsére nem érzem az alkohol hatását magamon, no meg az is lendít helyzetemen, hogy a düh hajt előre. Ez a Warren gyerek mekkora egy görény...! Bah.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ezt az önző hólyagot! Először Zója, aztán Léna, majd éles váltásként én, végül Cyanne. Mindannyian egy megkeseredett, boldogságot hajhászó férfi találomra történő választásai voltunk és mit ad isten, mind kitettük a szűrét. Ennél jobb döntést egyikünk se hozhatott volna. Kiviharzok a kocsmából és nagyon nem érdekel, hogy erről mit gondol az auror. Utánam jön? NANÁ. De most majd megtudja, milyen az, ha a képébe vágják az igazságot. Büdös bunkó.
- Te vagy az én bajom! - hirtelen pördülök meg tengelyem körül, hogy szembe találjam magam vele. Szemeim izzanak a dühtől, hangomat visszaveri az amúgy csendes utca. - Mondd, jól szórakoztál, míg mind a négyünket kipróbáltad? Jól jött, hogy van mivel elütni az időd, aki meg nem kellett, azt lehugyoztad és otthagytad, lásd Zója, Léna és Cyanne. Én csak azért nem jártam így, mert előbb mondtam ki a nemet, nemde? - idegesen túrok hajamba és szívem szerint agyonütném az aurort. Hogy hagyhattam, hogy belevigyen ebbe a játékba? Tudhattam volna, ismernem kellett volna. Kijátszott minket egymás ellen. Pfej. Hangom éles és vádló, pont annyira támadó, mint felháborodott és megbántott. Nincsenek szavak, amikkel ki tudnám ezt fejezni, de végül is teljesen mindegy. Mi voltunk ennyire balekok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még hogy leállni? ÉN? Miért pont én? Hát már ne haragudjon meg a kocsma szelleme, de azért a pofátlanságnak is van határa. Összevissza összehozott két gyereket és ledarált négy nőt, csak puszta jókedvből, majd képes arra fogni, hogy nem érezte jól magát. Hát talán nem kísérleti nyulak vagyunk. Ha nincs ló, jó a szamár is. Nincs Zója, ott van Léna, ő nincs, jövök én, utánam meg Cián. Most hirtelen megint igényt tartana a "szolgálataimra", na azt lesheti. Nem kissé feldúltan hallgatom és valahol a vége felé totálisan elszakad a cérnám. Mire számítottam? Fogalmam sincs.
- Nos, ha már itt tartunk drága Dwayne "Márnemszámolomagyerekeimanyját" Warren, szerintem bőven van a számládon, sokkal több, mint az enyémen! Ha mi most összejönnénk, vajon engem is megcsalnál csakúgy, mint Lénát? Vagy, ha szerencsés vagyok, kapok egy gyereket is bónuszként? - elég hangosan üvöltök ahhoz, hogy a létező összes házban tisztán hallják a vádakat, amik... Jogosak. Mert ha azt vesszük, hogy munka miatt lelépett pár hónapra a legjobb barátnőm, de úgy, hogy közben haza is látogatott, ő meg egyszerűen fogta magát és az exnőjét... Na hát szóval volt vele dolga, akkor nem, nem gondolnám, hogy az én utcasarki mamámat. Soha nem csaltam meg Davidet, csak hogy tisztázzuk és igen, talán nem volt a leghelyesebb döntés az az egy hónap járás, de azt inkább ne forszírozzuk, hogy ki és mit baltázott el.
- Láttam, mit műveltél a legjobb barátnőmmel és nem, nem kérek belőle! Mellesleg ahelyett, hogy nekem udvarolsz, talán itt lenne az ideje, hogy feleségül vedd A GYEREKEID ANYJÁT! - a végét teli torokból vágom a fejéhez, ráadásul a mondandóim között nem tartok annyi szünetet, hogy reagálhasson. Mi tagadás, ott ütöm, ahol a legjobban fáj és ebben az alkoholnak is oroszlánrésze van. Talán józanul nem mondtam volna mindezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rendben, nem bölcs húzás az utca kellős közepén olyan tényeket a férfi fejéhez vágni, amiket magának sem ismer be. Főleg nem ittasan. És főleg nem ezt. Tudhatnám, hogy akkor, az irodájában is egyetlen hajszál választotta el attól, hogy megüssön, de valami visszatartotta, ez pedig a józansága volt. Mint azt mondtam, nekem sem jelent már semmi gátat, hiszen dupla annyit ittam, mint Dwayne, ezért is lehet, hogy azt a bizonyos láthatatlan határvonalat huss! Átlépem.
Meg sem hallom szinte a figyelmeztetést, pedig talán ez lett volna a lényeg. Az elsuhan a fülem mellett, én pedig kimondom az utolsó, végzetes szavakat. Mit mondhatnék? Számítanom kéne erre. A pofon egy villanás alatt érkezik, ráadásul igen nagy erővel, kitérési esélyem nincs. Éles fájdalom hasít az arcomba és jó pár lépést teszek hátra tántorogva, mire megmaradok állva. Nagyon kis híja, hogy le nem ülök menten. Döbbenten nézek a férfira, szemeimet könnyek csípik, de ez inkább a fájdalomnak tudható be. Nem sírok, mert képtelen vagyok megadni ezt az örömet a másiknak.
- Soha többé ne merészelj a közelembe jönni - sok dolgot jól viselek. A kiabálást, a becsmérlő szavakat, de én soha, egyetlen alkalommal sem folyamodtam még erőszakhoz. Illetve de. Amikor Dwayne-nek nekiestem, de hirtelen már nem is emlékszem miért. Ő mégis könnyedén le tudott fogni. Nekem tulajdonképpen nincs esélyem egy megtermett auror ellen, ezzel pedig neki is tisztában kell lennie. Ekkor érkezünk el arra a határmezsgyére, amikor megjelenik az eldöntendő kérdés: létezhet-e bármilyen indok arra, hogy egy nőt megüssünk férfi létünkre? A társadalom szerint nem. Akkor sem, ha ezt most részint megérdemeltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szánalmas az egész helyzet. Jó, örüljön mindenki, hibáztam, mikor ezt a sok dolgot a fejéhez vágtam, oké? Nagyot hibáztam, mert nem lett volna szabad. Csak az egész annyira tiszta lett hirtelen. Hogy úgy váltogat minket, mint az alsóneműket szokás és aztán elszakadt a cérna. Soha nem akartam ezt a fejéhez vágni, hiszen nem gondolom komolyan, csak... Egyszerűen felszakadt. Mert bántani akartam.
Hiába mentegetőzik. A szavakat még csak-csak vissza lehet szívni, de ha egyszer elsül az ember keze, azon nehezen lehet változtatni. Jobbom esetlenül kúszik fel a fájó részre, mintha csak takarni akarná, vagy inkább hűteni a felforrósodott bőrt. Ha a jó oldalát akarom nézni azt mondom, hogy nem lett semmi komolyabb bajom. Végül is ez is egy nézőpont. A köztünk lévő távolság nem túlságosan nagy, úgy pedig pláne, hogy tesz egy lépést közelebb. Hiába, ösztönösen érkezik a védekezési reakció. Nem is gondolkozom, csak előre lendítem bal karomat, hogy a tenyerem aljával istenesen orrba vágjam Dwayne-t. A dolog elég váratlan, de esküszöm az égre, hogy védekezés. A reccsenő hang biztosít róla, hogy sikerrel jártam. Még mindig rémült vagyok és hátrálok is pár lépést. Talán ez a reakció is felesleges volt, de annyira ösztönösen érkezett a közeledésre, hogy azt leírni sem tudom. Riadtam kapom szám elé a kezem, mert nem így akartam.
- A fenébe is, mondtam, hogy ne gyere közelebb - és elérkezik a pont, ahol elsírom magam. Ő adott egy pofont, én megigazítottam az orrát és amúgy minden létező dolgot egymás fejéhez vágtunk. Ennél már csak jobb lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Válasz helyett ugyan nem szándékosan, viszont annál pontosabban vágom orrba Dwayne-t. Illetve, ez nem egészen pontos: halál lazán töröm el az orrát. Hogy van-e bűntudatom? Is. És igazából megijedek, hiszen nem kell sok idő, hogy vérezni kezdjen. Jól bírom, nem arról van szó, de a bűnbánat után már inkább riadt vagyok. Mi a fenéért célzok én mindig ilyen jól? Határozottan átcsap a dühöm ijedtségbe és aggódásba. Ezért még kapok a fejemre...
- Úristen Dwayne, ne haragudj, jézusom... - akár ismét nekem eshetne, mert olyan nyíltan lépek oda hozzá, hogy az elképesztő. Megragadom a kezét, amit amúgy gondolom védekezés gyanánt emelt maga elé és húzni kezdem. A lakása felé. Muszáj ellátni ezt az orrot, márpedig most nem próbálkozhatok egy hippokrax-szal, enyhén becsípve ugyanis nem garantálhatom, hogy mindent a helyére tudnék rakni. Muszáj várnunk még legalább egy fél órát és körülbelül egy liternyi vizet, hogy alkalmas legyek a feladatra. Addig viszont jó lenne innen eltűnni.
- Ne röhögjetek, vagy kaptok ti is! - ripakodok rá a lányokra, akik megérzik, hogy nem tréfálok. Nem, bele sem merek gondolni, milyen lehet a tekintetem. Egyszer még jót fogunk röhögni ezen, annyi szent, de az nem ma este lesz. - Hazaviszlek, csak tarts ki addig - nem különösebben foglalkoztat, hogy én is véres leszek, ahogyan lüktető arccsontomról is igyekszem nem tudomást venni. Még azért felnyúlok, hogy könnyeim maradékát letöröljem, de ennyi. Nem érek rá dagonyázni az önsajnálatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kivételesen a megbeszélt időpont előtt pár perccel már jelen vagyok azzal a mappával, ami miatt ezt a találkát lefixáltam. A modellügynökségemben akadt egy kis probléma: az egyik lány szeretne áttérni a mugliktól a varázslókhoz, mert megunta azt a melót és kapott egy jobb ajánlatot. Igen ám, csakhogy a német cég, amelyik eddig foglalkoztatta, esze ágában sincs elengedni őt, így - hogy érezze a törődést - kapott egy több oldalas német papírhalmot, ami valószínűleg valami feldolgozhatatlan jogi szöveg és nincs nagyon ismerőse, aki segíthetne neki lefordítani. Ha meglenne az eredmény, onnantól bárkit el tudna küldeni a fenébe, de ennek híján sötétben tapogatózik mindössze.
És ezzel el is érkeztünk a mai találkozóm pontos okához. Attilának írtam, mert tudom, hogy ő kitűnően beszéli a németet és, mert bízom benne. Gyors találkára hívtam a teaházba és mindent elhoztam, amit megbeszéltünk bagolyban. Valószínűleg nem fogom tudni eléggé meghálálni neki, hogy a vizsgaidőszak kellős közepén kihúz a csávából - pedig nem is nekem kell ez a cucc. Nem várok rá kint, nyilván odabent is könnyen megtalál, így egy szimpatikus, ám eldugottabb helyet kinézve magunknak lehuppanok és az asztalra teszem a mappát. Hoztam magammal Edictum cikkeket is, amiket át kell futnom, ezeket általában hazafelé be szoktam dobni Adamnek is. Jah és még valami, jelentkeztem az egyik nagy hírlaphoz újságírónak és fontolóra vették. Úgyhogy a feladataim sokszorozódni látszanak.
Kiveszem az első munkát és nekilátok az olvasásnak, hiszen míg a férfi meg nem érkezik, én sem rendelek. Úgyis már csak pár perc van addig, nem halok meg szomjan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem szeretek szívességet kérni senkitől, de ha úgy adódik, megteszem. Most végül is a közjó javára cselekszem, ez pedig igazán díjazandó, nemde bár? Míg várakozom, előszedem az Edictumos papírokat és igazán elmélyülten olvasgatom őket. Van, ahol húzok, ahol javítok, gyakorlottan siklik kezem a jegyzeten, mintha napi rutin lenne. És persze az is. Szeretem csinálni, illetve én innen vagyok jól értesült. Ha nem lennék az Edictum-főszerkesztője, fele ennyi pletyka se jutna el hozzám, így viszont kellőképp felkészülten beszélhetek bárkivel. Értitek...
A torokköszörülésre egy pillanatra feltartom az ujjam, hogy a mondat végére érhessek, ami egyben a cikk vége is. Ahogy végzek gyorsan lefirkantok pár szót az aljára és becsukom a mappát, hogy aztán egy mosollyal üdvözöljem Attilát. Míg a tanítványa voltam, akkor lettünk viszonylag jóban, aztán ez a kapcsolat később is megmaradt - például szemtelen módon már az első perctől fogva tegeztem, hiszen mindössze öt év van köztünk, ami nem számít soknak. Most már.
- Nem kíméllek - az asztalon lévő iratkupacot a férfi elé tolom, ám nem minden instrukció nélkül. Természetesen nem akarom bevinni a sűrű sötét erdőbe, hogy fordítsd, ha tudod. Amúgy sincs benne semmi titkos. - Mint tudod, modellként is dolgozom. Az egyik kolléganőm szeretne ügynökséget váltani, viszont a német cég, amelynél jelenleg van nem hajlandó felbontani a szerződést, helyette viszont adta ezt a kupacot itt - rábökök a súlyos mappára és széttárom a kezeimet. Igazából fogalmam sincs, mi a helyzet, mert szóban nem hajlandóak kommunikálni - hiszen akkor kérhetnénk tolmácsot -, ha pedig írásban fog tovább folyni ez az ügy, sohasem érünk a végére. Vagyis ő. Miért beszélek úgy, mintha az én ügyem is lenne? Mindegy is. Ha már egyszer segíthetek, megteszem.
- Egyébként hálás vagyok, hogy eljöttél, fogalmam sem volt, ki mást kérhetnék meg erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nem sietek, de hazaviheted, persze. Ezek csak másolatok, az eredeti a kollégámnál van - azt nem mondhatnám, hogy a férfi kínban van, de azt sem, hogy ránézett és közölte: jah hát figyu, itt az van, hogy... Szóval tényleg jó ideig itt fogunk rostokolni, de semmi akadálya, ezért is nem estére beszéltem meg a dolgot, hanem kora délutánra. Ami nem azt jelenti, hogy hajnalig virrasztunk efölött a borzalom fölött.
- Még nem rendeltem, de ha mondod, mit kérsz, fogok - akaratom ellenére is rávillantok egy vélamosolyt, aztán észbe kapok és lejjebb vakarom. Hupsz. Egy jó ideje trükközök már ezzel egyébként, de néha akaratlanul is ezt használom. Pedig enélkül is simán segít nekem Attila, nem is értem magam. Csak reménykedek benne, hogy neki ez annyira nem tűnt fel - bár kit hülyítek? Nyilván feltűnt. Akkor se direkt volt, inkább ösztönös. - Elfoglalt lettem, ami a munkát illeti. De Daviddel például most véglegesen elbúcsúztunk. Nem lesz se esküvő, se semmi - ismételten széttárom a karjaimat. Elég sokáig húztuk ezt, pedig már csak a semmibe kapaszkodtunk. Félreértés ne essék, még mindig nagyon szeretjük egymást, de ez mindig is egy se veled, se nélküled kapcsolat volt. Nem üvöltöttünk, nem haragszunk, egyszerűen csak ennyi volt, vége. - Ellenben úgy tűnik, az egyik legnagyobb újsághoz mehetek szerkesztőnek és cikkírónak - itt már elégedett görbe jelenik meg arcomon. Szeretem az Edictumot, de többre is vágyom, és persze ez is megmarad. Talán elleshetek onnan pár trükköt, ki tudja...?
- Na és veled mi újság? Hallottam, hogy Grétával együtt vagytok - a jól informáltság átka. Épp azért terítem ki a lapjaimat, hogy tudja, beszélnek erről mindenfelé. Madarak csiripelik, elkerülhetetlenül nyilvános. Ahogyan az is, hogy ritkán látják őket együtt, no és persze Grétát is le szándékoznak váltani házvezetői pozíciójáról... Érdekes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nincs megszabva határidő, de értelemszerűen szeretne minél hamarabb túlesni rajta - egy félmosolyt megeresztek, hiszen nem akarom sürgetni Attilát, de logikus, hogy minél hamarabb megvannak, annál jobb. Egyrészt Niki is válthat, másrészt a férfi is letudja a melót. Gondolom neki is van egy halom diákja, akiket le kell vizsgáztatnia és, bár ez nem olyan, mint a szorgalmi időszak - én már csak így hívom -, de ez se piskóta. Mondjuk sosem voltam tanár és nem valószínű, hogy leszek.
Biccentek egyet és rendelek két jázminos zöld teát, ugyanis az utóbbi időben az a kedvencem. Elképesztő mennyiséget el tudok belőle fogyasztani egyébként, ami valahol meglepő, hiszen én semmiből sem veszek magamhoz sokat - legyen szó akár ételről, akár másról. Mindenesetre ez a tea téma körülbelül eddig is tart, utána jön a fekete leves. A magánélet. Amiről senkinek sem beszélek. Illetve kevés embernek, bár nem titok, hiszen eddig volt gyűrű az ujjamon, most már nincs.
- Nem számolom... - kínosan nevetek fel. - Majdnem három évig. Már az eljegyzés is megvolt, csak aztán rájöttünk, hogy nem megy nekünk tovább. Addig húztuk egymást, míg a végére nem maradt belőle semmi - meglepően őszintén beszélek róla, de talán azért, mert bízom a férfiban. Megmagyarázhatatlan a tény és tulajdonképpen nem mondható részletgazdagnak a beszámolóm, de így is több, mint amit felelni szoktam erre a kérdésre. Sokan fognak még meglepődni ezen, annyi biztos. Mi mindenesetre jól megvagyunk és ez a lényeg. - Akkor viszont használjuk ki mindketten a fiatal éveket - cinkos görbe költözik ajkamra, mert ugye Attila sem gondolta komolyan, hogy esetleg öreg? Ugyan már... A kor pusztán tudatállapot, meg hát... Nem ötvenéves, hogy járókeretre gyűjtsön.
- Sajnálom, nem tudtam - a helyzet az, hogy akárki másról hallottam volna ezt, már sercegne a tollam, hogy minél előbb lehozzam a hírt, most viszont... Szemtől szemben ülni a férfival és érezni rajta, hogy ez megviseli, egyszerűen ráébreszt arra, hogy ezt nem akarom megtenni. Végtére is barátok vagyunk. Talán mégsem vagyok olyan jó és rámenős újságíró, de számomra akkor is van olyan dolog, ami szent. - Lehet, hogy lett volna más megoldás is. Mennyi ideje voltatok együtt? - próbálom valahogy szavakba önteni, amire gondolok, eközben megjönnek a teák. Biccentek egyet és tekintetem újra Attilára emelem. Hiába, kíváncsi vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Hazudnék, ha azt mondanám, nem viselt meg a szakítás. Mert megviselt. De azt hiszem sokkal rosszabb lenne, ha soha többé nem beszélhetnék vele és nem láthatnám. Bármi is történt kettőnk között, mindig is nagyon szerettem és ez sosem fog megváltozni, ez van. Az emlékek összetartanak bennünket, történjék bármi.
- Ne mondj semmit, így a jó - egy halvány mosoly jelenik meg arcomon, egyáltalán nem úgy nézek ki, mint aki könnyekben fog kitörni és mindjárt meghal. Speciel nem is érzem úgy magam, de ki tudja, mit gondolhat most Attila. Talán azt, hogy megviselt és szomorú vagyok. Pedig túlélem ám. - Haha, egyszer elviszlek szeletelni valami pesti bárba, ott megmutathatod, mit tudsz - és ami a legdurvább, hogy én mindezt komolyan is gondolom. Képes lennék elcincálni oda és tényleg felzavarni a parkettre. Ami valahol a fantáziámban vicces képként él. Kár, hogy a téma a legkevésbé sem szívderítő. Államat megtámasztom összekulcsolt kézfejeimen és úgy hallgatom a férfit. Bár ő azt állítja, hogy továbblépett, én abszolút nem így ítélem meg. Egy év, az egy év, ahogyan nekem is a három. Nem lehet átsiklani felette.
- Lógatni az orromat? Ugyan már. Egyik barátnőm nagy bölcsen mindig azt mondja: ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét. Hát most kiélvezem a szingli létet - magam elé húzom teámat és lassan fújni kezdem. Fura egy kicsit, hogy csak úgy kiteregetjük a szennyest, de végül is, vagyunk már olyan nexusba, hogy megtehessük. Azért valahol sajnálom őt is, gondolom örülne egy biztos pontnak. - Egyébként, el kéne járnod csajozni, fogadok, hogy a te tarsolyod is tele van csupa lehengerlő szöveggel - felvonom fél szemöldököm, miközben belekortyolok itókámba. Azért azt el kell mondanom, hogy ritka rossz dumákat kellett már végighallgatnom eddigi életem folyamán, ráadásul tömeges mennyiségben. Amit én nem ismerek, az nem is nagyon létezik. Az már más kérdés, hogy ebből mennyi volt értékelhető...
- Különben hogy-hogy tanár lettél? - szeretem feltenni ezt a kérdést. Bárkinek, bármilyen pályával kapcsolatban. Halkan megjegyzem, ezt nevezem én témaváltásnak. Csak mondom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ügyek, ügyek, bajos ügyek. Néha még nekem is hivatalosnak kell lennem, máskülönben elunnám magam. Mellesleg semmi hangulatom nem volt reggel felkelni és elindulni ide. Utálom. Ki nem állhatom ezt a nagy rakás téglát, de ha egyszer nem tudom tovább halogatni a dolgaimat, muszáj ellátogatni.
Dolgom végeztével úgy döntök, hogy - ha már helyben vagyok - bekukkantok egy bizonyos aurorhoz is. Tudom, történtek dolgok, de ami a múltban esett meg, az ott is marad. Nincs nálam extra ajándék szerény személyemen kívül, de feltételezem, ez is megteszi majd Dwayne számára. Ha nem, eggyel több ok, hogy végre hazamenjek és ne csináljak semmit. Némi barangolás után - nem vagyok itt jártas, na - sikerült elkeverednem az én szekciómhoz és pár kérdés után azt is megtudom, hol a férfi. Remek, ha így haladok, jövő ilyenkorra esélyem is lesz összefutni vele. Kopogok kettőt, de nem várom meg, hogy kiszóljanak, egyszerűen benyitok. Ez egyébként egyik elég rossz szokásom, de eddig még senki sem rótta a szememre. Csináljon bármit is Dwayne, nem különösebben mozgatja meg a lelki világomat. Olyannyira nem, hogy az asztalához érve fel is ülök rá, ami talán egy külső szemlélő számára meglepetést okozhat. Tudom én is, kivel kell jóba lenni.
- 'Napot Dwayne, min ügyködsz? - semmi körítés, hogy süt a nap, vagy ugye nem zavarom, mert ha a válasz még igen is lenne, akkor is nem. Csak érteni kell a férfiak nyelvén. Nem olyan bonyolult.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Már miért ne akarnám látni? Én nagyon kíváncsi vagyok arra, ahogyan Attila valami fergeteges tuctucra nyomja a bulit, tuti a legnagyobb party arc a környéken. Kár, hogy ilyen kis szégyellős, na sebaj, majd megoldom valahogy ezt a problémát is.
- Mire gondoltál egészen pontosan? Naphosszat gubbasztani egy torony irat fölött? - szórakozottan pillantok fel a férfi szemeibe és elmosolyodom. Hiába, igénylem, hogy kirobbantsak másokat a szürke hétköznapjaiból és belehelyezzem egy tőle idegen szituációba. Lehet, hogy ezért nem szoktak kedvelni engem...? Ettől nem gondolnám, hogy rossz ember vagyok. Jobb megismerni másokat teljesen új környezetben, hiszen akkor mutatkozik meg igazán, milyenek is ők valójában. A problémamegoldó képességük, a reakcióik, minden. Ezért is kerülöm én az ilyen alkalmakat. Érdekes, nem igaz?
- Miért vagy gyáva? Ugyan már! - hitetlenül csóválom meg a fejem és úgy nézek rá, mintha elment volna a maradék józan esze is. - Most komolyan, mitől félsz? - kíváncsian fürkészem arcát, hiszen erre a megszokott válasz a "visszautasítástól" lenne, de emögött általában sokkal komolyabb indok áll. Egy csalódás. Egy rossz élmény. Bármi. Vagy csak pusztán egy minta. Mielőtt viszont rá kerülhetne a sor, igyekszem elterelni a témát, ami - valljuk be - igen jól sikerül. Ideiglenesen, ugyanis, bár megválaszolja a kérdésem, rögtön megpróbálja kideríteni, miért ugrottam. Sunyi görbével arcomon kortyolok bele a teámba.
- Mi érdekel a státuszommal kapcsolatban? - nem tudom megállni, hogy ne nézzek rá kihívóan. Nem használok vélamágiát, attól irgalmazzon az ég, de a magam módján bedobom magam. Nyilvánvaló, hogy ez a beszélgetés valamelyest zavarba ejti, nekem pedig ez pont kapóra jön. Elmondtam neki, hogy "megözvegyültem", ő is elmondta, hogy vége és? Mit kell ezen ragozni? Mire lehet vajon kíváncsi a tanár úr? Direkt nem szólok egy szót sem, csak kíváncsian várom a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Van az úgy, hogy semmi kedved semmihez, de ha már ennek a semminek a közepén összefuthatsz egy valakivel, akkor miért ne tennéd meg? Így lehet egy unalmas és haszontalan programból némi értelmet kicsikarni. Kissé nehezen ugyan, de elkeveredek az aurori részlegre, ahol gyors útbaigazítás után – legközelebb már tudom, hová jöjjek – hamar meglelem a keresett személyt.
Mivel sosem voltam szívbajos típus, így lazán felpattanok Dwayne íróasztalára, mintha napi szinten járnék be. Körbekémlelek és látom, hogy furcsán néznek a munkatársai, ami akár feszélyezhetne is, de… De helyette elmosolyodok. Olyan vélásan. Mindenki kap belőle egy aprócska szeletet, a reakció pedig nagy általánosságban az, hogy lesütik a szemüket, vagy elfordulnak. Ejnye, hát tudják ezek mivel van dolguk? Nyilván nem. Dwayne-t most kihagyom az osztogatásból, nem célom, hogy itt, az iroda kellős közepén valami olyasmit tegyen, amit ugyan meg nem bánnánk, de nem feltétlenül itt lenne illendő művelni.
- El kellett intéznem pár dolgot. Papírokat hoztam be, meg a többi – vállat vonok és kérdés nélkül lepillantok a férfi előtt heverő papírokra. Üresek. Ez ám a meló emberek, ha nekem is így kéne dolgoznom, egészen biztosan aurornak álltam volna. Jobban meggondolva még akár alkalmas is lehetnék rá, csak egyszerűen nem vágyom arra a pályára. Különben is, nagy dolgok vannak készülőben, bizony…
- Meddig vagy bent?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bátorság. Ez az újítás első és legfontosabb szava a szótáramban. Ha nem mozdul ki valaki a komfortzónájából, nem várhatja, hogy az események csak úgy maguktól meginduljanak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy könnyű kizökkenni a megszokott kerékvágásból és valami mást, valami ismeretlent csinálni, mert abszolút nem az. Ijesztő először, de az akadályok azért vannak, hogy leküzdjük őket.
- Ez úgy hangzik, mintha miatta megváltoztál volna – oldalra billentem fejemet és alaposan megrágom azokat a szavakat, amiket kimondtam. Én vajon megváltoztam David miatt? Több lettem, vagy kevesebb? Jobb vagy rosszabb? Az egészen biztos, hogy hisztisebb és bunkóbb, ami nem neki tudható be. De ezek jellemzőek voltak rám, főleg az utóbbi egy évben. Amióta megbeszéltük, hogy ennyi volt és vége, mintha a belső világom megnyugodni látszana. Egy olyan harcot adtam fel, amit már réges-régen elvesztettem. Ez nem jelenti azt, hogy én már nem szeretem őt, mert hát, továbbra is ölnék, ha arról lenne szó, de itt volt az ideje, hogy elengedjük egymást. Így még megtarthatjuk a szépet és elengedhetjük a rosszat.
- Senki nem azt mondta, hogy az agyad helyett a... - beharapom alsó ajkam. Végtére is egy tanárral beszélek, meg kéne válogatnom a szavaimat, ha csak minimálisan is. – Szóval továbbra is nyugodtan hagyatkozz az eszedre, de nem árt, ha nyitott vagy. Sosem tudhatod, hogy ki lesz az, akivel majd egymás mellé csapódtok. Lehet, hogy már évek óta ismered, kollégák vagytok, vagy ahol dolgozol, vele vagy minden nap. Csak eddig nem vetted észre – ez persze nem mindenkire igaz. Az én esetemben például nem. Adammel jó ideje együtt dolgozom, tudom, hogy baromi jóképű, de minimum két indokom szól amellett, hogy ez egy nagyon pocsék ötlet. Először is vámpír. Amíg én kihalok, addig ő tovább él, nem szerencsés dolog ilyen feltételek mellett holtomiglan-holtodiglant hirdetni… A másik pedig, hogy neki párja van, legalábbis utolsó információim szerint. A bónusz pedig annyi, hogy abszolút munkatársként és barátként tekintek rá, akkor is, ha ez fura.
- Már megtettem párszor – megemelem fejem és a szemébe nézek. – Nem szégyellem egyáltalán. Sőt, a magam részéről örülök neki, hogy így alakult. Ez persze nem azt jelenti, hogy milliónyi fiúval akadt olyan dolgom, sőt, félvéla létemre meglepően kevéssel kerültem intim kapcsolatba – ez talán túl részletes válasz, de sosem voltam prűd típus, könnyen beszélek ezekről a dolgokról. Akkor is, ha ő egy tanár. Jaj. – De én nem ítélem el azokat, akik így próbálnak túllépni valakin.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mivel Rose láthatóan nem akarta bővebben kifejteni a dolgot, így inkább nem feszegettem. Ismerős a megfelelési kényszer, bár nem a saját édesanyámnak – lévén ő születésemkor meghalt és sosem ismertem, ez elég nagy akadály -, hanem a mostohának. Aztán persze később rájöttem, hogy az is felesleges volt. Mindegy már. Azóta bölcs lettem – haha -, és nem foglalkozom ilyen semmiségekkel. Ráérnek mások, én elfoglalt vagyok.
- Akkor legközelebb elmegyünk egy jó hamburgereshez. Tudok egy helyet, ahol akkorát adnak, amivel egy etióp falu jóllakna -  elmosolyodom és még egyszer belekortyolok italomba, ráadásul utoljára egy időre. Nem azért, mert hirtelen absztinens lettem és nem kívánom többé, illetve nem akarom, nem azért, mert jelentkezett az alkohol intoleranciám, sokkal inkább azért, mert szó szerint megfosztanak a lehetőségtől, hogy elfogyasszam a már kifizetett itókámat. Ezek a dolgok bizony fel tudják bőszíteni szerény személyemet, most sincs ez másképp. Dühönghetnék és üvölthetnék, de már rég eljutottunk arra a pontra, ahol egyikkel sem érek semmit, maximum kiérdemlek egy hátulról való tarkón vágást. Azt meg általában én osztom, így köszönöm, nem kérek belőle.
Egy rendkívül nőies mozdulattal úgy orrba nyomom a részeg delikvenst, hogy bár fölkelt volna, most erőtlenül fekszik vissza a földre. Na ugye. Épp diadalittasan rámosolyognék Rose-ra, mikor jön a következő adag. Ezek sosem adják fel? Míg a szőkének kellett némi erőfeszítés, úgy én csak kitértem az útból és hagytam, hogy a nyomorult tovább sétáljon. Nem tudom, milyen indíttatásból jött felém, de hogy azt útközben elfelejtette, az is biztos.
- Enyhén fogalmazol – elhúzom a számat, majd látom, hogy egy még viszonylag józan kedves úriember közeledik felém, az öklét rázva. Felsóhajtok és hagyom az eridonost kibontakozni, míg a böhöm állat nekem támad. Lazán hajolok el, mert mint tudjuk, sokkal több erőfeszítésbe kerül melléütni, mint eltalálni valakit. Ezen szabályt érvényesítve, míg ő ismét megpróbálja lendületbe hozni magát, egyszerűen megkínálom a lágyabb részét a térdemmel. Utána, biztos, ami tuti, megragadom a fejét hátulról és lazán megcsókoltatom a homlokát az egyik közeli asztallal. Hatalmasat koppan, de nem zavar különösebben, még mindig jobb, mintha az enyém lenne. Meg kell viszont jegyeznem, ha nem lennének ittasak, simán laposra vernének minket – vagy legalábbis nem lenne ilyen könnyű dolgunk.
- Szerintem sincs, verekedjük ki magunkat innen – szó szerint. Így, hogy szorosan egymás mellett vagyunk, jelzem Rose-nek, hogy induljon meg szemből, én tartom a frontot hátulról. A lényeg, hogy megtisztítsuk az utat a kijárat felé, ami ugyan nem nagy táv, viszont a kocsma tömve van. Ettől lesz némi pikantériája a dolognak. Kezdve azzal, hogy a felém érkező ütés véletlenül egy másik hapsit talál el, mikor az utolsó pillanatban leguggolok előle. Meleg volt...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Délután három körül járhat már az idő, mikor a Fő utcza köveit koptatva haladok hazafelé. Az egyik kezemben egy kisebb szatyor van, jelezvén, hogy vásároltam is, nemcsak kilométerhiányomat kielégítendő tettem egy kört a faluban. Ki hinné ezt el? Már nincs olyan tikkasztó meleg, mint az elmúlt hetekben, de még mindig lehet érezni a nyár utóhatását, egyszerű sortban és vállpántosban, hajamat kontyba kötve sétálok normál tempóban.
Az utóbbi időben rászoktam arra, hogy nem rohanok sehová. Nem vár otthon senki, nincs senkivel sem kapcsolatom, ismét egyedül vagyok, ez pedig némileg felüdülést jelent számomra. Az egyedüli hím, aki viszonylagos rendszerességgel előfordul az életemben, az Dwayne. Az incidensünk óta ritkábban találkozunk, de nincs köztünk harag, csak még nem telt le az a bizonyos idő, ami ahhoz szükséges, hogy ismét minden teljesen a helyére zökkenjen. Ha Sean is nála van, akkor szoktam átmenni, de nem mindig. Mivel megkaptam az állást az újságnál, így a feladataim megszaporodtak, ha pedig ez nem lenne elég, David húgát megtalálták – ez a történet hosszú és zavaros -, ő pedig rám bízta. A leányzó keveset beszél, viszont rengeteget alszik, ami meglepő. Csendes és illedelmes, sokszor érzem úgy, mintha félne valamitől. Ritkán kérdezek, akkor is tömören válaszol. Hmm. Érdekes.
Kicsit gyorsítok a tempómon, hogy hazaérhessek és összeüthessek egy valamirevaló vacsorát, mikor megpillantom Zóját. Nem mondhatnám, hogy sokat kommunikálunk, mert hát nem is nagyon van miről. Nem vagyunk rosszban, de Dwayne miatt a kapcsolatunk kissé… Fura. Hezitálok, hogy vajon odamenjek-e, hiszen még nem vett észre. Nem tudom, jó ötlet-e ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ettől a tanévtől kezdve elárasztanak a családtagok szépen, fokozatosan. Beszivárognak az életembe, ezt a folyamatot pedig Flóra kezdi meg, ugyanis ő érkezik meg először. A vonatállomásra érve még rá is érek kicsit sétálni, hiszen legújabb szokásomhoz híven természetesen korábban érkezek, mint kéne. Aztán kisvártatva bedöcög a vonat, én pedig naivan várom, hogy a húgom egy szerény bőrönddel és sporttáskával kivágtasson elém és a nyakamba ugorjon. Aha, meg ahogy én azt elképzelem. Már vagy öt perce benn állhat a szerelvény, mikor már egy rakat ember kijött, a legfiatalabb Egerszegi viszont még mindig sehol.
Ha nem hallom meg a nevem, valószínűleg őrült szitkozódásba kezdek, csak hogy megüti a fülem Flóra hangja. Elindulok felé és ahogy közeledek, rögtön meg is torpanok. Oké, most már egészen világos, hogy a húgom elhozta az egész szobáját, márpedig ennyi cuccal nem fog beférni a Rellonba. Mármint nem a szobába, hanem a Rellonba. Gondterhelten megdörzsölöm arcomat, majd mosolyt varázsolok rá - mert hát mégis csak örülök ám ennek a rosszcsontnak - és egyenesen a leányzó felé veszem az irányt. Útközben kitárom a karomat, hogy ha gondolja, nyugodtan iderohanhat, mert kap egy óriási ölelést. Hacsak Szonja nem mondott neki valamit, biztos vagyok benne, hogy ez rövidesen bekövetkezik és szétölelhetem.
- Na hogy utaztál Sztázi? - ajkam finom görbébe ível, pálcámmal pedig intek a csomagok felé. Mellékesen megegyezve, ilyenkor örülök, hogy van varázserőm, különben minimum két forduló lenne ez a sok holmi kettőnknek. De így csak egy lesz.
- Az a helyzet, hogy ennyi csomaggal legfeljebb hozzám férsz be. Na mi legyen Törpe? A kastélyban szeretnél lakni vagy nálam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A csomagmennyiséget leszámítva nem nehéz kiszúrnom rég látott húgocskámat, akit azonnal karomba is zárok. Hiányzott már nagyon. És azt hiszem, ha Ákos megérkezik, őt is hasonlóan fogom üdvözölni. Fogalmam sincs, mi történne, ha találkoznék Szonjával, tudnánk-e ugyanígy örülni egymásnak. A vele való kapcsolatom elég rossz és azt hiszem sosem lesz már jó. De néha jól esne őt is magamhoz húzni, csak úgy, mint ezt a törpét itt.
- Te koldultál a vonaton? És jól is laktál? Hát akkor kinek készítettem el a kedvenc ebédjét? - felháborodást mímelek, mintha bajban lennék az étel elfogyasztásával. Pedig nincs ám rossz étvágyam, akármilyen girnyó is vagyok. Ezt persze csak az tudja, aki igazán ismer.
- Figyelj, hagytál otthon is valamit? És mi ez a fej? Tönkreteszed vele a szép kis arcocskádat - direkt beszélek vele így, mert tudom, hogy cukkolja. Amúgy is, honnan szedi ezeket a pofavágásokat? Mit kell megérnem? Hogy hasig kivágott pólóban, villantós szoknyában, magassarkúban és díszsminkben selfie-zik a tükröm előtt? Ha odáig jutunk, inkább kitekerem a nyakát, minthogy megjelenjen az a kép az instagramon.
- Csak nekem lehetnél, de nekem sem lennél - rámosolyogok, majd folytatom, mielőtt kérdezhetne. - Beszélhetek az igazgatóval és ő engedélyezheti, hogy nálam lakj. Hamarosan jön Ákos is, így ez amolyan... Családegyesítés lenne, vagy mi a szösz - vállat vonok és direkt nem ejtek szót David nálam meghúzódó húgáról. Ahogyan arról sem, hogy miért nem David, hanem a húga van nálam. Tudom, hogy Flóra kedveli őt, én is szeretem, de... Mi már sohasem leszünk úgy, mint annak idején. Ezt pedig nem itt és nem most akarom vele megbeszélni.
- Na mi legyen? Kastélyba menjünk vagy hozzám?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Tulajdonképpen de. De nem mindegy, hogy miben és mennyit – belekortyolok az előttem lévő teámba és magam is átgondolom, amit mondtam. Örök igazság ez persze, de akkor is. Minden kapcsolat egy kicsit formálja, alakítja az embert, de ha valakinek túl sok negatív vonzata van, attól meg kell válni akkor is, ha ez nagyon fájdalmas tud lenni. De ezek már annyira a téma mélységei, hogy magamat kezdem unni. Mióta lettem én párterapeuta, vagy kapcsolati tanácsadó? Tulajdonképpen annyira szerencsétlen vagyok, hogy eddig minden próbálkozásom kudarcba fulladt ezen téren. Talán jobb lenne, ha nem én adnék másnak tanácsokat…
Megvonom a vállam, mert nekem ugyan nincs mit megköszönni. Az életbölcsességeim ingyen elérhetőek bármikor, amikor a közelemben járnak és otthon találnak vagy a szerkesztőségben. Komolyan. Még csak fizetni sem kell értük, nem úgy, mint egy Coelho könyvért ugye… Na mindegy. A következőkben enyhén őszinte vagyok. Vagyis pokoli őszinte és ráadásul tényleg nem rejtek véka alá tulajdonképpen… Semmit. Ez lehet, hogy probléma. Nem kéne, hogy az legyen a rólam kialakult kép, hogy egy nem is tudom. Valamilyen rossz lány vagyok.
- Nem jó, de ideiglenesen tökéletesen eltereli az ember figyelmét – egyenesen a férfi szemébe nézek, mintha ezzel a veséjéig láthatnék. Persze nem, hiszen nem használok legilimenciát, azonban nem is célzok semmire. Inkább csak olyasmi, amivel a tudtára adom, hogy nem jó kedvéből csinál ilyet az ember. Bármi, ami kicsit is eléri, hogy másfelé kalandozzanak az ember gondolatai, az tökéletes erre. Amikor szakítasz valakivel, olyankor jó bemenni valahová, flörtölni egy kicsit, talán táncolni és pár pohárkával meginni, ettől én speciel úgy érzem, hogy ismét nő vagyok. A valóság viszont az, hogy megint kikerültem a húspiacra, ami annyira nem mulatságos. Ezt a témát viszont itt teljesen kiveséztük, úgy gondolom.
- Remek, nagyon szeretem. Adam nagyon jó főszerkesztőtárs, élvezet vele a munka. Tele van ötletekkel, amikből én sajna gyakran híján vagyok… - elmosolyodom és hátradőlök, hogy kortyoljak a teámból és folytathassam. – Ettől még jó csapatnak tartom magunkat, mindenkinek van valamije, amit a közösbe tehet, vonatkozik ez a cikkírókra és lektorokra is, jó a csapat, az új hely pedig… Nyüzsgés, kiabálás, pörgés, zsúfoltság, rohanás. Meglátjuk – ezért választottam egyébként azt a szerkesztőséget. Vissza akarok kerülni a mozgalmas hétköznapokba, írni és kutatni szeretnék, valamerre mozdulni. Ez az egy helyben toporgás sosem volt az erősségem, mint azt a mellékelt ábra is mutatja. Nem tudok mit kezdeni a túl sok szabadidővel.
- Várod már az új tanévet? – kajánul elvigyorodom. Jönnek az elsősök és velük együtt a húgom is. Érdekes lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Megcsóválom a fejem, majd kaján mosolyra húzom ajkaimat. Nos, igen, Flórát palacsintával várni enyhe lekenyerezés. Lesz miről beszélnünk és, ahogy elnézem, a ruhatárával kapcsolatban. Az, hogy az én ruhásszekrényem akkora, amekkora, nem jelenti azt, hogy a tizennégy éves húgomnak is gardróbra van szüksége. Ne felejtsük el, hogy én modell vagyok és minden divatbemutatóról hazahozok legalább egy, de inkább több cuccot. Nekem még csak vásárolni sem kell menni, főleg a szezon elején. Mindent ingyen és bérmentve kapok kézhez – általában.
- Csináltam, de nyugalom, megvár – felnevetek, ahogy mindig, ha meglátom ezt a fajta csillanást a szemében. Kár, hogy mindez gyorsan lehervad az arcomról, mert megint áttérünk a csomag problémára. Mert igen, ez most jelenleg egy oltári nagy probléma.
- Flóra, én megértem a ruhák iránti rajongásod, mellesleg nem is tudom, kitől leshetted el ugye, de akkor is, tizennégy éves vagy. Apa hogy mehetett bele ebbe? – megrökönyödve pillantok hátra ismét a sok táskára. És ha belegondolok, hogy ez csak a töredéke annak, ami van neki, még a hideg is kiráz. Mert oké, látott tőlem egy s mást, de mit csináljak? Nekem muszáj, hogy legyen, főleg akkor, ha muglik között járok. Mind tudjuk, hogy a paparazzik egyetlen botlásra várnak, hogy lehozzák: nincs ízlése egy modellnek. Na meg a nagy lópacinak a himbilimbijét, azt, nem egy ilyen cikket. Elképesztő, mit meg nem kell tennünk…
- Bácsi? – kissé megrökönyödök. David mint bácsi? Rendben, ha legközelebb találkozom vele, ez lesz az első, amit elmesélek neki. Mostantól csak „öregem”-nek hívom majd. Ez kész. – Igen, mind nálam fogtok lakni, apa kérésére. Meg mert biztosra akarok menni – nem, nem a közösségből való kiszakítás a célom, de sokkal praktikusabb így. Főleg a húgomnak. Bah, nem bírok túllépni a csomag témán, egyszerűen nem megy. Ez szörnyű.
- Inkább együnk és aztán pakolsz, különben szentestéig se jutsz el a palacsintáig – elhúzom a számat és biccentek, hogy megerősítsem, utána valóban megyünk Rabbothoz. Nem vagyok nála törzsvendég, de minden bizonnyal engedélyezi majd a lakhatást, végtére is van már akkora renomém, hogy ez ne okozzon problémát.
- Héhéhé, lassíts kicsi tigris, Ákos a tanév kezdetére elvileg ideér, de lehet, hogy késik kicsit, ez az otthoni papírmunkától függ. A vásárlást pedig elintézzük a napokban – nem akarom tudni, hogy ez mennyibe fog nekem fájni. Meglehetősen sokba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Talán kissé tartottam a találkozástól a nővel. Dwayne egy olyan pont mindkettőnk életében, ami nem összehoz, inkább egyre nagyobb falat emel közénk. Jó lenne ezt áthidalni, de esélyem sajnos vajmi kevés van rá. Csak figyelem a kisfiút és vele Zóját. Nagyon aranyosak együtt, ez pedig ráébreszt arra, hogy nem helyes, ami közte és az auror között zajlik. Vagy inkább az a helytelen, ami köztem és Dwayne között van. Nem okolhatom magam az ő párkapcsolatuk végéért, hiszen ez nem az én döntésem volt, de sokszor nem voltam fair én sem. Sean-nak szüksége van az apjára.
El is bambulok kissé, már csak arra eszmélek, hogy a töpörtyű fut felém. Hatalmas mosoly terül el arcomon, leguggolok és kitárom karjaimat, hogy amint megérkezik, átölelhessem és felkapjam. A kezemben tartva kap tőlem egy hatalmas cuppanós puszit, aminek láthatóan nagyon örül. Olyan huncutul tud nézni, hogy ez nem igaz. Eddig a pontig meg is feledkezem a kezemben tartott gyermek anyjáról, akinek a hangja zökkent vissza a valóságba. Igen, nyilván baromi jól áll a kezemben a kisfiú, de mindent összevetve nem az enyém. Ez csavar is egyet a gyomromon, hiszen már nekem is lehetne egy ilyen csöppségem… De nincs.
- Szia Zója – halványan elmosolyodom. Nem is értem, miért nem ássuk el a csatabárdot. Tulajdonképpen mi is a mi konkrét problémánk egymással? Már ebben sem vagyok biztos. Csak azt tudom, hogy annyira megszoktuk, hogy nem kedveljük egymást, hogy már automatikusan lehervad arcunkról a vidám görbe, ha találkozunk.
- Hogy vagytok? – lassan leteszem Sean-t, aki ettől függetlenül most kiélvezi, hogy találkozhat velem, régen láttuk már egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Imádom a kiskrapekot, valahányszor Dwayne vigyáz rá és átmegyek, órákig eljátszom vele. Nagyon hasonlít Zójára az arca, de van benne Dwayne-ből is. Néha kínosan érzem magam, ha erre gondolok: más fiára vigyázni, mikor az anyja teljesen egészséges, csak éppenséggel a viszony közte és az apa között olyan, amilyen... Nem kellemes. Két tűz közé kerülök, vagy legalábbis így érzem magam.
- Óóó, azt jól tudom, huncut nagyon - meglehet, hogy sok emberre úgy nézek rá, mint a véres rongyra, azonban Sean kiérdemelte az "imádlak" nézésem, amit nem sok ember mondhat el magáról. Sok dolog írható a számlámra, de a gyerekeket tényleg szeretem. Valószínűleg Zójának is könnyen feltűnik, hogy nem muszájból ölelgetem halálra a fiát, hanem tényleg megkedveltem.
- Fáradtan. Túl sok mindent történik mostanában és nem feltétlenül jó értelemben - egy halvány mosolyt küldök a nő felé, de kínosnak érzem kiönteni a lelkemet. Végtére is egy pszichológussal van dolgom, nem szeretnék egy gyors elemzést. Már jó, hogy ne feküdjek le ízibe a kanapéjára egy ingyen óra keretében. Persze lehet, ha nem lenne ilyen a viszonyunk, akár meg is tenném. Bármennyire erősnek mutatom magam, megvisel ez a hirtelen változás körülöttem és a magánéletem romokban heverése. Még akkor is, ha senkinek sem mondok erről egy szót sem.
Zója szavaira felkapom a fejem. Felvonom fél szemöldökömet és őszintén fogalmam sincs, mit mondhatnék erre. Mármint, értem, miért osztja meg velem, nyilván, csak nehéz eldöntenem, hogyan reagálhatnék helyesen. Valójában sehogy. Egy pillanat erejéig összepréselem ajkaimat, hogy aztán megkeressem a nő tekintetét.
- Figyelj, nem tartozol nekem elszámolással. Tulajdonképpen én érzem magam kínosan részben azért, mert ti most nem vagytok együtt. Lehet, hogy hülyeség, de komolyan. És fogalmam sincs, hogy van-e köztünk valami, talán utánam is csak a vérem hajtja. Én már egy ideje nem tervezek előre - miután az Edictum is lehozta az eljegyzésünk felbontását Daviddel, azóta valóban nem gondolkodom nagy távlatokban. Hogy is tehetném? Volt egy stabilnak érzett kapcsolatom, egy olyan férfi az életemben, akit biztos pontnak éreztem, majd egyik napról a másikra ez kicsúszott a lábam alól. Hiába volt közös megegyezés, hiába jobb így mindkettőnknek, hiányzik és idő kell, hogy talpra tudjak kászálódni.
- Néha úgy érzem, én is csak egy leszek a sorban utánad és Léna után - kínosan elmosolyodom az őszinteségemen és el is fordítom a tekintetem. - Csak szeretném, ha köztünk nem lenne feszültség, mert nekem nincs veled semmi bajom. Mármint tényleg semmi, nulla - magunkra mutatok, hogy értse, rólunk van szó. Nem akarok civakodni és fújni rá, mikor semmi közöm ahhoz, hogy ő és Dwayne miképp intézik a dolgaikat. Ezért gondolom veszekednek ők épp eleget, én köszönöm, kiszállnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Neked is Domestos kéne, nem kötszer... - az orrom alatt mormogom, miközben sebtiben igyekszem kitalálni, hogy mi legyen. Van egy félig eszméleténél lévő erősen sebesült aurorom, egy szétroncsolódott kocsim és én. Oké, először is Dwayne problémakörét kell megoldanom. Egy villámgyors kábítóátkot küldök rá, majd óvatosan behelyezem a kocsi hátsó ülésére. Terveim szerint egyébként stabil oldalfekvésben a motorháztetőn akartam hagyni, mondván ne mozgassuk, mert ki tudja, mi baja lehet, de elég morbid lenne így eljutni az ispotályig...
Azt nem is mondom, hogy a látványa ettől függetlenül megrémiszt. Nem mintha bókolni akarnék, de irdatlan sz*rul néz ki és, ha egyszer ezt kiheveri, kitekeri a nyakam. De erre most nem gondolhatok. Hála a jó égnek mindig Dwayne nadrágjában van a kulcs, így könnyedén megtalálom és be is indítom a kocsit, aminek a szélvédőjén nem látok ki. És nyugodtan mondjátok, hogy kapcsoljam be az ablaktörlőt, csak vegyétek számításba, hogy a) az is tropa és b) ezt az üveget isten se mossa le ebben a formában, így a behorpadt és véres üvegen keresztül kell tájékozódnom. Tiszta sor, hogy esélytelen.
Felzúg a motor, én az oldalablakot leengedem és indulhatunk is. Annyit szeretnék elmondani, hogy a vezetési stílusom egyedi, nem véletlenül nincs jogsim. Szóval beletaposok a gázba és éles kanyarral tűnök el a semmiben, miközben a rádió magához tér. Kapaszkodjatok meg valamiben, tudjátok mi szól? Highway to hell. Irónia? Az élet iróniája? ÁH, DEHOGY. Szóval Dwayne eszméletlen testével, a törött Volvoval, az ACDC örökérvényű slágerével és az én ablakon kihajló fejemmel száguldunk egyenesen a Fővárosi Ispotály felé.
- I'm on the hiiiiighway to heeeell! - még üvöltöm is a dalszöveget, minden mindegy alapon, mikor valami balf*sz bevág elém. - Takarodjál már innen, hát nem tudsz vezetni te csökött agyú barom! Sebesültet szállítok, ne csak nézzél ember, lássál is! - még mutogatok is, majd ismét visszakapcsolódok a számba és üvöltöm tovább. Teljesen átlagos életkép így késő este. A célhoz érkezve - nehogy elhajtsak véletlenül mellette - satuféket nyomok és ki is pattanok a kocsiból. Az épületbe rohanok, hogy elkapjak bárkit, akárkit, aki segíteni tudna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Már hogy ne lennék ideges? Lefékezve első dolgom, hogy berontsak az épületbe és mihamarabbi segítséget kérjek. Már püfölném a recepció asztalát, hogy embert ide, de kettő megtermettet, vagy tudja isten haragja, mit szokás ilyenkor mondani, mikor Misi hangja üti meg a fülemet. Oldalirányba perdülök és rárontok Mihaelre, egy pillanatra megölelem, aztán rájövök, hogy ennek nincs itt az ideje, így elhúzódom tőle és rögtön hadarni kezdek.
- Mi csak iszogattunk Dwayne-nel, aztán feltettem egy tök bugyuta kérdést, rámosolyogtam és erre leugrott a háztetőről, de én azt hittem nem fog, mert a "mi történne ha" nem azt jelenti, hogy tegye meg. Persze tudom, hogy nem kéne felelőtlenül mosolyognom mindenkire, de úristen Misi csinálj már valamit, mert tiszta vér és ott fekszik a kocsiban és meg fog halni! - totálisan kétségbeesve mutogatok az ajtó felé, hogy menjen már és csináljon valamit. Őszintén szólva egy hangya is lehetne a kezelőorvosa a férfinak, annyira nem érdekel, csak gyógyítsa meg. Tulajdonképen kitaszigálom onnan Mihaelt, egyenesen az autóhoz, hogy lássa, a probléma itt hever.
- Ugye tudsz neki segíteni? - reménykedve nézek rá. Oké, ez csak két emelet, de kevesebbe is haltak már bele. Mi lesz, ha nem tér magához? Mi lesz, ha itt meghal? Akkor én gyilkoltam meg? De magától ugrott! Ajj, istenem, nagyon félek, nem lehet baja! Viszont az tuti, hogy benevezem Darwin-díjra, ha balul ütnének ki a dolgok. Legalább ennyit hadd kapjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nagyon nehéz nem eldobni az agyvelőmet, mikor ilyen kritikus helyzetben találom magam, mint egy vérző félig hulla, meg ispotály, meg zúzott kocsi. Meg én, egy iciri-picirit becsiccsentve. Mert ugyan azt mondtam, hogy ez elszállt, az idáig vezető utam leírásából egészen világosan kiderül, hogy nem, nagyon nem. Erre a tényre csak ráerősít, hogy le se tojtam a vernyákoló Piroska mamát az ablakban, sőt, ha elég gyors a reakcióidőm, még egy betondarabot is utána hajítok. Azt hiszem, ez nem a mi napunk.
- Igen! Vagyis nem, vagyis hát igen, de én nem mondtam neki, hogy ugorjon le, ez egy állat! - csak egy nagyon kevés választ el attól, hogy el ne röhögjem magam. Mert azért mindent összefoglalva annyira abszurd és vicces ez a jelenet, hogy az nem igaz. Valójában tényleg, ez iszonyatosan humoros, leugrott egy tetőről. Áháháháhááá, leugrott egy tetőről! Érted, fogta magát és nekiment a korlátnak és bámm, így leugrott. Oké, azt hiszem elvesztettem a maradék józan eszemet is.
Magam is kimegyek a kocsihoz, természetesen és rá kell jönnöm, hogy komoly a baj, ha Mihael így reagál. Innentől kezdődik meg a hosszan tartó várakozás. Dwayne a kórteremben, én a folyosón. Szinte már romantikusnak mondható ez az idilli este, csak jobban örültem volna, ha ezt bizonyos kereteken belül zongorázhatjuk le. És keretek alatt nem egy tömbház és a föld között húzódó két emeletet értem, mielőtt valaki azt hinné...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mihael és a pokol tornáca
Haj és smink | Ruci

Azt hittem, hogy kinőttem már abból, hogy összekenjem magam mindenféle festékkel, jelmezbe bújjak és elmenjek halloweenezni. És ez valójában így is van, hiszen huszonöt évesen lehetne jobb dolgom, azonban sajnálatos, avagy sem, de nincs. Alkalom szüli a programot, így amikor Mihaellel már mindketten úgy éreztük, hogy az életünk végképp elért a jelentéktelenség egy olyan fokára, amelyet ép ésszel már nem lehet elviselni, hát elhatároztuk, hogy elnézünk a sulis buliba. Mintha visszamentünk volna vagy négy évet az időben... Egyébként meg kell jegyeznem, hogy maga a téma pokolian (haha) jó, évek óta nem volt ennyire tetszetős ünnepség sem. De ez most pazar!
Éppen ezért úgy döntöttem, kiteszek magamért, főleg a téma, no meg azért valahol Mihael tiszteletére is. Külön erre a célra bevásároltam és csak potom két órát töltöttem azzal, hogy minden úgy álljon rajtam, ahogy én azt elvárom. Sem egy kóbor tincs, sem egy festékmaszat, sem egy gyűrődés: éppen olyan, ahogy elképzeltem. Egyébként köztünk szólva, ha kedves partnerem facér lenne, egészen biztosan tudnám, hová megyünk a parti után, így viszont egy gyors szemrevételezést követően csak konstatálom, hogy Roxy megfogta az Isten lábát. Vagy az Ördögét. Mihael esetében sose tudni.
- Azok azért hiányoznak, mert a rellonosoknak kell biztosítaniuk. Nélkülünk nem lehet igazán jó a buli - felpillantok a fiúra és magam is elmosolyodom. A díszítés abszolút elnyeri a tetszésem, merem remélni, hogy a móka is legalább ennyire jó lesz. - Igyunk valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mihael és a pokol tornáca
Haj és smink | Ruci

Tulajdonképpen most is jól nézünk ki együtt, akárcsak bármikor máskor. Nemcsak Vegasra jó emlékezni, milliónyi alkalommal mentünk mi ketten valahová és nem véletlenül akadt meg rajtunk az emberek tekintete. Végül is, bromance van emberek, még akkor is, ha én egy sis vagyok. Ó egek, hagyjuk a szlenget.
- Én még nem is találkoztam Normannal! - tettetett felháborodással fordulok Mihael felé, miközben arcomon máris ott játszik a megszokott mosoly. De most komolyan, honnan van neki táncoló csontváza? Jó, tudjátok mit? Nem akarom tudni. Egyszerűen csak jobb néha elengedni a dolgokat, ennyi az egész.
- Ha ízleni fog, több is jöhet - azonnal bólintok és kicsit közelebb húzódva Mihaelhez megindulok előre azokhoz az íncsiklandozó italokhoz. Ó anyukám, ilyen körülmények között jól esne némi szeszszármazék. De aki a kicsit nem becsüli... Ahogy odaérek, el is marok gyorsan kettőt, melyek közül az egyiket Mihaelnek nyújtom.
- Ördögien jól fogunk ma szórakozni, nem gondolod? - azzal poharának koccantom az enyémet és iszom is rögtön. Kezdődjön a buli!