Miért, milyen az az iskola?  

Engem meg a bogarak, de ma jót tett a strandolás. Ücsörögtem egy kicsit a vízben a kis ülőkén, meg jégkásáztam.
Keiko, miért mész vissza a suliba?  

Akkor tanuljáá, ne gépezzé

Keiko

- Óh, majd belenősz, ebben a korban indulunk meg, ahogy a szülők is mondanák... Néhány év és sutty! - nevettem - Levita. Kékekkel sosem volt még gondom - meredtem a lányra ravasz, már-már gyanakvó tekintettel. De csak hülyéskedésből. Tudtam ugyanis, hogy a Rellonosoktól kell tartani, a többi házban rendesek az emberek.
- Ünneep?! Én szeretek ünnepelni, egyáltalán nem sajnálnám. És legalább tanítási szünetet is adnak hozzá? Legalább az egy vidám nép. Ú, a cseresznyefák! Hát ja, arról már én is hallottam, meg azért a hírekben itt is mondják. Rákerestem a googleban még régen, nagyon szép. Egyszer vigyél el Japánba, akkor majd megnézem. Legalább lesz ismerős a terepen és nem a vadidegenbe megyek, egyedül - vontam meg a vállam.
Nem tudom, hogy miért gondolja azt, hogy néhány ünnep idegesítő tud lenni egy idő után. Az ünneplésben nincs semmi rossz. Biztosan úgy, hogy ő is onnan való, másként tekint a dolgokra, nekem klassz lenne. Örülnék, ha olyan gazdag és nagy múltú nemzet részese lennék, mint a japánoké. Csak azokat a szemeket nem csípem... De ezt inkább nem mondom meg neki.
- És Fukusima? Nincs ott most sugárzás? - húzom el a szám. Én csak annyit tudok, amennyit a hírekből hallottam.
- Am, Ágoston vagyok! Üdv, Keiko! - ismételtem meg mosolygósan a nevét, mert igen tetszett. Megkönnyebbülve fogtam vele kezet.

Jeremy

A varázsvilágban sok klassz dolog létezik, de ami igazán pöpec, az többek között a bagolyposta. Mivel elkeveredtem a mugli világból, így az elektronikus kütyüknek is búcsút mondhattam, az igazgató bácsi pedig azt mondta, hogy az egyetlen mód a kapcsolattartásra az iskola falain belül az nem más, mint a bagolyposta. Ezt a különös levelezési módszert már sok filmben és könyvben fedeztem fel. Baglyot csak a mesében láttam, no meg egyszer egy fenyőfa lombjai között pihent egy hófehér gyönyörűség, amikor hivatali ügyben voltak a szüleim és a tesóimmal kinn maradtam a levegőn egy parkban. Az egyik osztálykirándulásomon pedig eljött hozzánk egy solymász, aki a védőkesztyűben oda is adta nekünk a madarát. Na, nagyjából ennyi a madarakkal kapcsolatos élményem "bő" emléktára. Ja és még talán az sorolható ide, amikor Beni kapott a szülinapjára egy papagájt, csak az pár nap múlva megdöglött. Kár érte, állítólag beszélni is megtanulhatott volna.
Szóval ez az egész már nagyon izgatott és eddig nem nagyon éltem a lehetőséggel, egyszer mentem le a faluba a postára, hogy jelt adjak magamról. Most azonban elhatároztam, hogy baglyot fogok küldeni. Ugyan nincs sajátom, egy olyan is megteszi, aminek nincs gazdája. Az eljárás menetét tudom, nincs mitől félnem...
Begombolom az ingem, felveszem mély zsebű farmernadrágom, cipőt húzok és elindulok a bagolyházba. Rutinosan járok a célterület környékén, hamar eltalálok oda.
~Fújj, de büüdösek ezek a baglyok!~
Nagyjából ez volt az első gondolat, ami akkor eszembe jutott. Arcomon némi undorral belöktem az ajtót, kezemet pedig legyezőként kellett használjam, hogy a bűzt valamelyest elűzzem. Aztán a furcsa szaghoz hamar hozzászokott az orrom, beljebb is mehettem. Csak őszintén reméltem, hogy egyik sem potyogtat rám, mert akkor kiverem a hisztit, nem érdekel, hogy fiú vagyok.
A szobámból már hoztam magammal egy agyon gyűrött, szamárfüles papírost, s a pennám is a zsebemben hevert, nem véletlenül választottam olyat, amibe gond nélkül belefér. Sajnos azonban egy picit tintafoltos lett belülről a gatyám, na sebaj... Meg a kezeim is maszatosak lettek, amit szintén a farmerba töröltem bele, mert nem volt zsepim és a koszos falba pedig pláne nem akartam. Ha már lúd, legyen kövér.
~Bakker, bakker...~
Összeráncolt szemöldökkel leültem az egyik legközelebbi lépcsőfokra. Az ablakpárkányon félretoltam magamnak egy fikarcnyi helyet, ahová lehetettem azt a papírt és nekiláthattam írni. A szüleim megtanítottak a levélfeladás szabályira, bár nem tudom, itt lesz-e rá szükség. Azért elkezdtem mindent szabályosan úgy, ahogy tanították.
Írtam, írtam. Betűket, szavakat, mondatokat, bekezdéseket. Egész sokat terveztem írni. A maszatos és pacás kéztől a levél is kapott egy Levita feelinget, de remélem nem lesz katasztrófa. Nagyjából mindent le akartam írni, ami eddig történt velem, és az nem is esemény. Elsősorban viszont nyugtatni szerettem volna őket, hogy minden rendben velem és amint lehet, meglátogatom őket. Úgy hiányoznak... Közben persze bagoly után is kémkedtem, hátha odarepül hozzám az egyik, bár egyelőre nincs nyoma.

XD
Ez melyik film is?

Khm khm: The IT Crowd
Akkor azért volt ilyen ismerős. Láttam pár részt, jópofa. Pisiparádés szerelőbácsi XD

Meg a focitémás oldal, ahol szövegeket tanulsz, hogy hogyan szólj hozzá a meccsekhez. Na, olyan nekem is kéne.  
Én mit szálaztam? xD Nincs jogom... És asszem nem a válasz erre-re kattoltam... Oo
Ja, de... EGYSZER szálaztam, mert láttam, hogy más is beindul, és hogy egyértelmű legyen. Bár nincs sok szükség a szálakra itt... Nem akarjuk megszüntetni?

Jeremy

Fokozatosan születtek a gondolatok a fejemben. Először a legfontosabbakkal kezdtem, s az írás közepette megfogantak olyan ötletek is, amikkel kiegészíthettem mesémet. Gondosan, szépen és fokozatosan nőtt terjedelme a maszatos papírlapnak.
Nagyjából a felénél jártam, amikor hangosan felsóhajtottam és megtöröltem homlokom. Nem mintha megizzadtam volna, csupán elfáradtam, főleg a kezeim. Igyekeztem gyöngybetűkkel írni, hogy ne hozzak szégyent otthont, és bebizonyítsam, hogy fejlődtem is valamit. Akkor legalább anya boldog lesz, hogy legalább erre jó volt ez a suli, hogy szépen megtanuljak írni. Csakhogy én alapjába véve nem írok valami helyesen, se szépen. Talán apróbb helyesírási hibák elszórtan előfordulnak a levélben, nyelvtanból négyes voltam nyolcadikban, mert az istennek se akarta a tanár megadni az ötöst, bármennyire is küzdöttem a második félévben. Szóval totál megterhelő szépen és jól írni valamit a szüleimnek, ha már az eltelt hetek alatt hozzászoktam az órákon való körmöléshez, firkantásokhoz, jegyzetelésekhez, amik tökre mindegy, hogy hogyan is festenek.
Éppen ráhelyeztem a papírra a pennát, ingereim monotonon kanyarították volna a betűket, ha nem lépett volna be valaki a bagolyházba. A hang egyértelmű volt, társaságom akadt. Először kérdőn felkaptam a fejem, majd újra készülő levelem felé pillantottam.
Az alakkal eleinte nem nagyon törődtem, félszemmel rápillantva egy diákot, feltehetőleg velem egykorút pillantottam meg. Nem volt valami ellenséges kisugárzása, nyilván nem elpáholni jött, így nyugodt szívvel merültem bele az írásba. Hangja, mely úgy verte fel a csendet, mint derült égből a villámcsapás, picit összerezzentett, mondhatni kizökkentett tevékenységemből.
Félrecsaptam a pennát, majd felvont szemöldökkel, kérdően fúrtam bele izgatott szempárom a fiúéba.
- Neked is szervusz... Egyébként nem hinném, hogy annyira rossz lenne a helyzet. És ez nem is kisregény. Csak eleget teszek szüleim kérésének, semmi több. Jobbnak láttam hamar eljönni ide, itt legalább nincs akkora mozgás, mint a szobámban, miért baj az? - vontam meg a vállam, válaszom oly hangnemben hangzott el, amilyenben a fiú is szólt hozzám. Ahogy elnéztem, rögtön tovább is haladt, mintha mit sem törődne velem. Tökéletes alkalom, hogy visszavágjak.
- Ahogy elnézem, neked pláne nem akadt a baglyoknál jobb társaságod. Bizonyára azzal a problémával küzdesz, amivel te támadtál nekem. Egyáltalán minek szólítottál meg, ha látszólag nem is érdekellek? - mosolyodtam el -

Leonie

Én nagyon is jól elvoltam a kinti ácsorgással. Habár éhes voltam, mégis féltem bemenni. Aztán arra jutottam, hogy jobb nekem a kastély, inkább visszafordulok, ez amúgy is fizetős, drága, nem lenne jó ötlet elherdálnom a zsebpénzem, inkább költöm szuvenírre és érdekes varázslótárgyakra. Ekkor azonban megjelent egy vörös hajú lány, aki elég hiperaktív volt. Legalább annyira, mint amennyire én szoktam lenni otthon, de talán még jobban is.
- Jaa, hát én... Áu, hé, mit csinálsz?!
Majdnem sikítottam, amikor megfogott és elkezdett rángatni, de inkább csak vihogtam és lépést tartottam vele, hogy ne tépjen szét. Odabenn igen étvágygerjesztő illatok uralkodtak, hirtelen nem tudtam dönteni, hogy mit is válasszak, mit kívánok.
Kicsit megilletődtem. Félelmem úgy néz ki, beigazolódott. Arra, hogy engem, Ágostont valósággal beráncigált egy vörös hajú lány, gondolom sokan felkapták a fejüket. Néhány ember rosszallóan odapillantott, hogy miért vertem fel a csendet. Én egy picit elpirultam, aztán félősen integettem egyet. Szép kis bevonulást rendeztem.
- Csókolom! - ennyit nyögtem ki halkan, elharapva szám, ezzel köszöntem is, meg nem is.
A lányt nem nagyon ismertem, bár ez a vörös haj talán ismerősnek tűnt. Nem sok ilyen hajszínű leányzót ismerek, főleg nem, akinek ennyire szépen kijön a színe. Mint egy igazi eridonos, köbö.
- Nekem is jó a rántott sajt, meg valami rántott hús, ha van. És sült krumpli hozzá! De milyen üdítőt kérjünk?
Lelkesen megindulok a pult felé, veszek magamnak egy tálcát, evőeszközt, majd el is kezdem a mondókámat.
- Szeretnék kérni abból, ebből, meg egy picit abból is! - mutogattam az üvegen a kaják irányába mosolygósan - És majd gyömbért kérek innivalónak!
Közben a lányhoz fordultam és halkan odamotyogtam neki, hogy kezdjen el kiszemelni egy szabad asztalt. Hogy ő mit kér, azt nem tudom.

Egyszer meglátogatnálak, Amira *-* Köszönnék a kasszában, nekem biztos nem kell fizetnem... xd
Vennék egy orbitot és húszezressel fizetnék.

Akkor azt fogok.
Vagy ami még jobb, az a nagyon olcsó joghurt, asszem 50 forintból kijön. Aztán az az ásványvíz, talán a Mizse (ez itt a reklám helye)
Mennyi is egy zsemle vagy egy kifli?  

Szervusz, Dávid!  
Amirát bosszantjuk. Mármint...    

Egy érett menő az én tesóm! :]

Kiva, te csak nagyon irigy vagy a családomra... Ez az igazság.


//Like - Đomusz//

Miiért, mi a gond a mi családunkkal? Cejetet és összefogás...

Keiko

- A genetika több nemzedék távlatából is képes meglepetéseket okozni. Sosem tudhatod, hogy mit fogsz örökölni, főleg, ha van magyar rokonod is. Szóval ne izgulj... Legrosszabb esetben elviszitek a szabászatba és megcsinálják nektek, csak az egy kicsit drága. Esetleg még... - vakartam meg az állam - megpróbálhatnád pálcával méretre szabni, csak ahhoz jól kell tudni varázsolni. Engem ne kérj, én biztosan nem vállalkozom ilyesmikre! - nevettem.
Keiko utána elég sok dolgot mesélt. Örültem, hogy nem utasította el az esetleges jövőbeni japán körutazásomat. Ugyan nem sok esélyt látok rá, mert nem hiszem, hogy addig megőrizzük és kijavítjuk kapcsolatunkat annyira, hogy elmenjek vele úgy, hogy anya is elengedjen, de azért jólesett. Nagyon érdekes, amiket mesél. Máskor is kérdezgetek tőle Japánról, de egyelőre ennyi elég. Ne vegyen tolakodó, kíváncsiskodó embernek. Mondjuk utóbbiban nem tévedne.
- Néhány hete érkeztem - gondolkodtam el egy pillanatra a kérdésen, belebámulva a semmibe - És azóta is itt dekkolok. Azért picit később, mert felkészítettek az itteni életre. Eleinte még így is furcsa volt, de szépen fokozatosan bele fogok rázódni a varázsvilágba. Te aranyvérű vagy?
A barátos kérdésével igen lázba hozott, nem is nagyon tudtam mit válaszolni erre. Keresztbe tettem a lábaim és egy picit zavartan, hebegve, próbáltam válaszolni.
- Hogy a barátok? Jaaa! Itt sok a jó fej diák, bár egyikkel sem szoktam még annyira össze. Egyelőre csak puhatolózom, aztán meglátjuk. Ráérek, nem? Képzeld el, hogy az eddigi legjobb legjobb barátom most épp vadul készül a tusára, szóval egy ideig nem nagyon ér rá, de szurkolok neki és majd meglátogatom, ha tudom. És neked, Keiko?

Aszongya:
Tuti tipp a hőség ellen?
Valami jó tipp a nyárra programnak?

Nem alacsony padlós?

Jó, hogy nem a hévre estél fel nagy hévvel  

Inkább a meleg. Fagyii<3  

De jót strandoltam.  

Nekem is törpe vagy...

Én már nem vagyok éhes

Domi tesóó...
*elájul a képe láttán*
Volt az a tök menő képed, aztán a törpés, most meg ez az új menő. Hol a vagányabb, hol a jámborabb arcod mutatod.

Ha a gyengélkedőre nem is, játékra elvihetnél, bár nem tudom, hogy a tusa mennyire fog leterhelni.   Hol tudok neked szurkolni? Nem is látogathatlak meg majd?

Nincs mit ^.^ Az új beceneved: Kocka : D

Egy autogramot, légyszii Tesóknak extra kedvezmény és bónusz?

Dehogy vagyok lány... Csak Domirajongó. Ami köztünk van, az a testvéri szeretetnél nem több, nem kevesebb XD
Egy fényképet kérek, rajta az aláírásoddal.

Jujj, az a film az egy olyan film, amit mindenkinek látni kell a többi részével együtt!!! *.*
Igen, az a harmadik részből van. Cukibb fejek is vannak a filmben...

Kieg: Amira, neked mi az ott a harisnyád végén? Oo Mit raktál te oda?

Ugye? Én is arra gondoltam. Vagy egy alkatrészt dugott oda...