|
|
Nagy Bátor Đominic INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány RPG hsz: 226 Összes hsz: 4783
|
Kviddics után… Nem erre számítottam az első mérkőzésemen. A sérülés benne volt a pakliban, de az nem, hogy eszméletlenül fogok landolni. Igaz, hogy elkerülhettem volna, mert számítottam Krisi trükkjére, de mikor a srác zuhanni kezdett, akkor már más volt a gond. Az első ütés még rémlik, de a többi már nem. Fogalmam sincs, hogy mi történt utána a pályán, vagy egyáltalán mennyi idő alatt vittek minket a gyengélkedőre. Nem éreztem semmimet sem, nem hallottam, nem láttam semmit és senkit se. Olyan volt, mintha egy végtelen űrben lebegnék nulla gravitáción. A gond ott kezdődött, hogy tényleg csak lebegtem, és nem én irányítottam a testemet. Abban biztos vagyok, hogy élek, és abban is, hogy kómában vagyok. Már csak azért kell küzdenem, hogy minél hamarabb felébredjek belőle, és felépülhessek. Kíváncsi vagyok, mennyi sérülést szereztem, de pár bordám minden bizonnyal eltört, mert Krisi eléggé nehéz egy figura. Erről pedig az ugrik a képbe, hogy vajon mennyi időbe telik, még valaki elmondja neki, hogy én mentettem meg. Fel vagyok rá készülve, hogy nem fogadja majd kicsattanó örömmel, főleg azért nem, mert nem bírja a fejemet. Én megtettem mindent, hogy normálisba hozzam a kapcsolatunkat, de nem nagyon jött össze. Noha, ezt a mentőakciót sem azért csináltam, mert ezzel akartam elérni azt, hogy Krisi elfelejtse a dolgokat, hanem mert nem akartam, hogy meghaljon. Elég magasról zuhant lefelé, a koppanást tuti nem élte volna túl, ha úgy érkezik a földbe. Így egy elhunyt fogó helyett, az akciómnak hála, két kómában lévő fogó lett. Az űr kezd eltűnni, helyette egy puha ágyat érzek. Ebből le tudom szűrni, hogy a gyengélkedőn vagyok már, azonban szemeimet továbbra sem vagyok képes kinyitni. Hallásom még mindig tompa, ezért sem tudom, hogy mi zajlik körülöttem. Kedvem támadna ordítani a fájdalomtól, mert hirtelen érzek éles szúrást a mellkasomban. Valószínű, hogy megmozdultam, és az egyik törött bordám van olyan helyen, ahol nem kellene. Bal kezemet lomhán mozdítottam meg, fejemet is megpróbáltam megmozdítani, de nem ment. Az biztos, hogy folyik rólam a víz, és a kezemen kívül nem tudtam mást megmozdítani.
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány RPG hsz: 226 Összes hsz: 4783
|
Kviddics után… Nina, és akire még tudok figyelni… Gyengének, és magatehetetlennek éreztem magam. Kézilabdában soha nem sérültem meg ennyire. Ott mindig megúsztam egy bokaficammal, és/vagy egy csuklótöréssel., de az is igaz, hogy ott nem zuhantam x méter magasból, nem tudom hány hm/h-s sebességgel. Rossz ötlet volt összehasonlítanom a kézilabdát, és a kviddicset, mert bőven más súlycsoportba tartozik a két sportág. Hogy a későbbiekben is játszani fogok-e, az a jövő zenéje lesz. Na, meg persze Dave döntése is közrejátszik majd, hiszen rajta múlik, hogy egyáltalán látni akar-e még a csapatban. Elvégre nem fogtam meg a cikeszt, mikor az lett volna a dolgom, hanem Krisi után eredtem, és megmentettem őt. Csak meg fogja érteni, hogy a navinés srác élete fontosabb volt, mint egy vacak ezüstszárnyakon repkedő aranygolyó. A légzés nagyon fájt, a törött bordák megnehezítették az egyenletes levegővételt. Szemeim, még mindig csukva vannak, ordítani is képtelen vagyok, pedig nagyon szeretnék a szúró fájdalomtól. Az agyam csak kattog, de csak csend, és csend, és csend… se több, se kevesebb. Jó lenne már végre felébredni, és megtudni, hogy kik vannak még a gyengélkedőn, de legfőképpen azt, hogy Krisinek mennyire súlyos az állapota, hogy megérte-e az áldozatom. Remélem, hogy igen. A nagy elmélkedésem odáig jutott, hogy sikerült megmozdítanom egy kicsit a bal karomat. Bele is nyílalt a fájdalom, ebből arra is rájöttem, hogy a dobókarom tört el két helyen is. Szuper, legszívesebben morognék miatta, meg ordítanék a fájdalomtól… vájunk: utóbbit meg is teszem, hiszen szemeim kipattantak még azelőtt, hogy megmozdult volna a karom. A rövid felordítást hamar lenyeltem, és fájdalmas szisszenésre váltottam. Szinte véresre haraptam az alsó ajkamat, de legalább tudatosult bennem, hogy már ébren vagyok, és a karom nincs egy darabban, amit jó lesz nem mozgatni. Körbenézek, meglátom Krisit a szomszédos ágyon, mellette Mirát is. Megkönnyebbülten veszek levegőt, miután látom, hogy a fogótársam életben van, aztán átnézek a másik oldalamra. Meglepetten látom, hogy éppen Nina fogja a kezemet, melyre egy halvány mosolyt engedek meg magamnak. Nehezen, és jó pár szisszenés után, de sikerül annyira feljebb tornáznom magam, hogy ne teljesen vízszintesben legyek. – Oda… odaadnád a poharam? –mutatok ép kezemmel a víz felé, és persze kérdésem Nina felé irányult. Ha megkapom, akkor lassan kortyolgatom, mert a nyelés még ugyan megy, de elég fájdalmasan.
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány RPG hsz: 226 Összes hsz: 4783
|
Téli kirándulás Bécs Teljesen kiment a fejemből, hogy nekem kirándulni is kell mennem a többiekkel. Az a szerencse, hogy felébredtem a kómából, és viszonylag egyben vagyok, noha a karom még fáj egy kicsit, és a légzés se éppen fájdalommentes. Valószínű, hogyha az ikrek nem jönnének, én is kihagytam volna az egészet, de ezt már nem tudjuk meg. Inkább azon voltam, hogy bepakoljam a cuccaimat, amit vinni akarok, hogy reggel már ne kelljen ezzel foglalkoznom. A szokásosnál is hamarabb ébredtem fel, és a reggeli előkészületek után, megindultam a nagyteremben. Mivel kandallón keresztül megyünk, nem sokat ettem, nem akartam, hogy visszajöjjön, így csak egy pirítóst tuszkoltam le a torkomon. Noah még szuszogott a vállamon, ezért óvatosan simogattam csak meg. Lassan befutottak a többiek, meg Mira is, és a népszámlálás után el is indultunk. Az ismerős arcoknak köszöntem, aztán fogtam a táskámat, és a sor elejére keveredtem. Kicsit gyorsabb tempót diktáltam, hogy mire a többiek odaérnek a Minisztériumhoz, addig az ikreket leellenőrzöm, hogy megvan-e mindenük. Jeleléssel köszöntem mind a kettőjüknek, bár Zsombi mindjárt összeesik az álmosságtól. Vigyorogva ráztam meg, hogy felébredjen, közben a kis csapat is megérkezett. Megvan mindenki, így el is indulhatunk. Elsőként állok be a kandallóba, és az érkezés után leporolom magamat. Nem fogom megszeretni ezt a fajta utazást, de hát nem lehet válogatni. A népszámlálás után jöttek a szabályok, amiket jeleléssel fordítottam Ádinak, azután a szobák kiosztása is megtörtént. Az ikreket magam előtt terelgetve követtem Mirát a szobánkba, s Zsombor rögtön otthon kezdte magát érezni, miután beléptünk. Megúszta a dorgálást, mert utána összeszedte a holmijait, amire elmosolyodtam. Megvártam, ameddig Amira választ magának ágyat, utána a szabad ágyra pakoltam a táskámat. – Az, amelyikre már kidőltél. Ott elfértek a bátyáddal. –vigyorogva borzoltam össze a haját, utána én is levettem a kabátomat, meg a sálat és a fogasra tettem. Leültem az ágyamra, onnan figyeltem Ádámot, aki éppen egy párnával készül fejbe verni Zsombit. Egy pillantással jeleztem, hogy még ne tegye, ugyanis az öccse éppen felém fordult, és kérdezni kezdett. – Hallottam hírét, hogy megint megvertél valakit. Még jó, hogy a szüleidnek nem mondják meg, és nem baj a csoki. Inkább egyétek meg ti. Köszönöm, jól vagyok, és már minden rendben. Kicsit még fáj a légzés, de volt már rosszabb is. –mosolyogva válaszoltam a kérdésre, azután már érkezett is az ütés, amit Ádám kihagyott. Ha Mira nem szól rájuk, én sem fogok, inkább kiinvitálom a lányt a szobából, a saját épsége miatt. Azért, még visszafordulok, és jeleléssel közlöm velük, hogy a szoba maradjon egyben, s majd ha kiértünk a folyosóra, megtámaszkodok a falnál, és a lányra nézek. – Hogy vagy? –kérdezem egy sóhaj után, közben Noah is felébred, és kimászik a zsebemből, hogy a vállamon pihenve, szép kék szemeit Amirára meressze. Biztos megismeri a régi gazdiját.
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány RPG hsz: 226 Összes hsz: 4783
|
Téli kirándulás Bécs|Mira Mivel Mira elfoglalta az ágyat, amit kinézett magának, kizárásos alapon, enyém a harmadik, ami közelebb van az ajtóhoz. A cucclepakolás, illetve egy kis monológ után úgy döntöttem, hogy kihívom a lányt a folyosóra beszélgetni. Sokkal jobb lesz ott, mert nem kell azt lesni, hogy az ikrek mikor hajítanak felénk egy párnát, vagy a nagy hangzavarban többször elismételni azt, amit mondunk. Amira válasza nem lep meg, mert látszik rajta, hogy valami nincs rendben, mégis azt mutatja. Nem akartam firtatni a dolgot, inkább egy biccentéssel tudomásul vettem a dolgot. A kérdést visszakaptam, és egy mély levegő után válaszra nyitottam a számat. – Jobban, mint az esésnél. Kicsit még fáj a mellkasom, ha levegőt veszek, de túlélem. Egyben van, Chaske megszenvedtetett a csontforrasztó löttyel, de legalább nem háromban van. Nem ez volt az első alkalom, hogy eltörtem a csuklóm, viszont ez volt az első, hogy ilyen hamar egybeforrt a csont. A mugliknál még gipszben lenne, ami hat hét… kibírhatatlan, mikor viszketni kezd alatta a karom. –kicsit hosszan, és vigyorogva fejtettem ki a választ, azután Mira Noahra nézett, és megsimogatta a puff fejecskéjét. A kis fehér szőrcsomó élvezte, sőt még át is mászott a lány kezére, hogy a másik állatkához menjen. Mosolyogva néztem végig, ahogyan felmászik az anyja mellé, és csak a kérdésre néztem vissza Amira szemeibe. – Noah. Ne kérdezd, hogy honnan jött a neve, ez volt az első, ami az eszembe jutott. –vontam meg az ép vállamat, azután megint vettem egy mély levegőt. A szobából kihallatszik a nevetgélés, ami megnyugtat, mert így tudom, hogy még nem törtek el semmit sem. – Krisi felépült a sérüléseiből? –bukott ki belőlem a kérdés, mert érdekel a fogótársam sorsa. Máskülönben nem mentettem volna meg, de akkor meg bűntudatom lenne, hogy egy hülye cikesz fontosabb volt, mint egy ember élete.
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány RPG hsz: 226 Összes hsz: 4783
|
Téli kirándulás Bécs|Mira Megint csak biccentéssel jeleztem az egyetértésemet. Eléggé vacak érzés, mikor az ember keze, vagy lába, vagy akármilye be van gipszelve, ráadásul viszketni kezd alatta az ember bőre. Az a szerencse, hogy most már varázsló vagyok –vagyis tanonc, de a lényeg, hogy tudok varázsolni–, és otthon sincsenek már titkok, így a nagyinak hála tele vagyunk különféle bájitalokkal, meg azok receptjeivel, és hozzávalóival. Itt meg Chaske puzzlezik össze minket, ha úgy adódik. – Örülök. Neki is tetszett, örömében még ugrált is. –mosolyogva figyeltem a kis puffot, ahogyan játszik az anyukájával. – Köszi, igyekszem. –hálásan néztem Amirára, amiért megdicsért. Már nem bosszant az érzés, ami volt… Amit történt, azon már nem tudok változtatni, kivéve akkor, ha lenne időnyerőm. Arra viszont Minisztériumi engedély kell, és alapos okom meg nincs, hogy kérjek egyet. Különben sincs kedvem végignézni a Tusás bénázásomat, meg a vizsgákra való felkészülésemet. Éppen elég az, hogy ebben az évben sokkal több mindenre kell koncentrálnom. Plusz, az ikrek is egyre csak idősebbek lesznek, jövőre meg már Bagolykövesekké válnak, figyelnem kell rájuk. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy melyik házba fognak kerülni. – Örülök neki. –megkönnyebbülten sóhajtottam a kijelentés után. Akármennyire nem bírtuk egymást Kristóffal, mégis csak egy ember élete függött attól az eséstől. Így, hogy segítettem rajta, túlélte, de én is ugyanúgy megsérültem. Ez meg belefért, főleg ha azt veszem, hogy szent a béke a sráccal. Bólintottam, hogy szólok a fiúknak, és még mielőtt lenyomtam volna a kilincset, Amira megölelt. Jól esett a közelsége, még egy pillanatra le is hunytam a szemem az érzés miatt, aztán feleszméltem, és halvány mosollyal néztem rá. – Nem mondom, hogy ő is ezt tette volna a helyemben, de döntenem kellett. Kristófból csak egy van, ha Ő meghal, az neked is rossz lett volna. Meg, nem tudom… Jobb, hogy közöttünk van még, és igazán nincs mit… vagy mit kell ilyenkor mondani. –egy sóhaj után adtam gyors puszit Mira arcára, utána meg sem vártam, hogy mit is mondana vagy tenne, benyitottam a szobába, hogy szóljak a srácoknak: ideje reggelizni, utána meg a város!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány RPG hsz: 226 Összes hsz: 4783
|
Léna: én megvagyok, veled mizu? *nagyokat pislog, majd finoman eltolja magától Keikot* El a mancsokkal A rajz meg egész jó ^^
|
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány RPG hsz: 226 Összes hsz: 4783
|
*elhúzza a lábát, túl jó reflexei vannak* Látom nagyon szeretsz takarítani, elintézhetem neked a takarítói állást a suliban Greg: itt nincs erőszak, csak egy kedves beszélgetés Manda: nem a kora miatt törpe, és nem igazán hat meg, hogy egy évfolyamban van velem.
|
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány RPG hsz: 226 Összes hsz: 4783
|
Gratulálok hozzá Én így vagyok a fizikával. Ha megbukok (nem akarok xD), akkor vagy csak vizsgára veszem fel, vagy másik tanárnál, és átmegyek ajánlottal Nekem csak a tantárgyak vannak meg, hogy mit kéne felvennem. Az más kérdés, hogy fel is szeretném-e venni őket Instant sírógörcs *nagyon röhög* xDDDDD
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány RPG hsz: 226 Összes hsz: 4783
|
Azt én honnan tudjam? A kivétel erősíti a szabályt Igazán nincs mit :3 Engem semmi nem vonz a mostani tárgyak közül xD Szívem szerint nem vennék fel semmit sem xD Mindig mondasz újat
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány RPG hsz: 226 Összes hsz: 4783
|
Osztályfőnök... azok a régi szép idők, mikor vitatkoztunk vele, hogy márpedig fekete felső lesz, és nem fehér xDDD Hát, nekem 4. félévtől lesznek értelmes tárgyaim, ami úgy érdekel is, és tudom is, hogy mit takar Örülj is
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány RPG hsz: 226 Összes hsz: 4783
|
Nálunk pont fordítva volt: mi megmondtuk, hogy ez lesz, neki nem tetszett, mi meg tettünk rá, és az lett, amit mi akartunk xDDD Szólj, hogy mikor jársz majd erre, csak hogy megnézhesselek kopaszon Helyes xD
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|