Jóska bácsi
Az utóbbi időben egészen sok önállóságot kapott, elvégre most lett kilenc éves nagylány. Már az előző év végén is sokszor járt egyedül iskolába, igaz erre főként szükségből volt lehetősége, mivel az anyukája nem bírt el annyi mindennel, hiszen nagyon sokan vannak a házikójukban. Végül is vehettek volna egy sokkal nagyobbat is, mert főleg a fiúk meg Ella nagyon szűkösen vannak. Meg aztán mindenre kevesebb idő jut, úgyhogy volt rá sokszor példa, hogy ha nem egyedül ment volna iskolába, akkor nagyon elkésik. Vagy pedig ott kellett magának uzsonnát vegyen, mert nem volt idejük készíteni finom szendvicset, vagy sütni valami finom süteményt. Az a legjobb, amikor ráérnek reggelente és közösen sütögetnek valami pék sütit, vagy muffint… vagy tortát, bár olyat még nem csináltak, csak szülinapra, nem pedig reggelire. De abban biztos, hogy valami csokis-cukros tortát fog reggelizni, ha nagy lesz. Nem emlékszik már vissza pontosan, hogy a Bagolykőben voltak-e ilyen reggelik, de ha kedvesen néz azokra a mókás, nagy fülű manócskákra, biztos szívesen készítenek neki ilyeneket.
Kikönyörögte, hogy ma legyen egy kis sütemény az esti vacsora után, ha már két egész napja nem volt_otthon ilyen jellegű elemózsia. Sajnos senkinek nincs ideje sütni, így felvállalta, hogy hoz párat a közeli cukrászdából. Felkapta a
kedvenc sárkányos köpenykéjét a ruhájára, karján egy kis kosárral, a zsebében a szükséges pénzzel útnak is indult.
A cukor gondolatától megrészegülten lép be a czukrászdába. Maga sem tudja, hogy hányszor járt már itt, talán egy milliószor is már! Vágyakozó pillantással pislog a pulton lévő kínálatra, majd előszedi a zsebéből a listát. Megvan, hogy ki mit szeretne, ám a kicsi lány készült. Van neki zsebpénze, amit egy ideje már gyűjtöget, így el tudott hozni belőle 1-2 galleont. Nem lesz ám több szendvics uzsonnára, be fog csempészni különféle muffinokat meg cookiekat a táskájába. Lesz köztük csokis, belga csokis, tripla csokis, kakaós-csokis… csökiköbös és társai.
Miután megszerezte a zsákmányait, a családi csomagot szépen a kosarába helyezte és persze biztonságba a dugi édességét. Bizony rá kellett jönnie, hogy a zsebei nincsenek ellátva tágító bűbájjal, így nem fér be az összes szerzeménye. Arra a nagy döntésre jut, hogy nosza meg kell egyen itt helyben legalább egyet, hogy ne tűnjön fel a turpisság otthon. Este lévén meglehetősen tele van a kis üzlet, nekiáll körbepásztázni a helyiséget, miközben már boldogan majszolja az egyik muffinját. Ezen volt cukormáz, ami összekente volna a ruháját, így ezt fogja elpusztítani az elkövetkezendő időben.
Tekintete megakad egy férfin, aki egyedül ül egy asztalkánál, épp most megy el mellőle egy köténykés pincér. Őt látták a múltkorában a hotel mellett járkálni, azt hallotta, hogy nemrég költözött a városba. Felveszi a legszebb csoki krémes vigyorát és a bácsi mellett terem.
- Csókolom! Leülhetek ide?Kérdi, majd a választ meg sem várva lepattan. Ismeri ezt a kérdést, de valahogy még azt a fordulatot nem sikerült tökéletesen megfigyelnie, hogy megvárja a feleletet. Úgyis mindig engedik, felesleges körök ezek.
- A bácsi nem rég költözött ide, ugye? Láttam a múltkor, amikor mentem suliba. Ott tanulok!Mutat át a Boglyas tér irányába. Igaz, miért hinné a férfi, hogy a mágusképzőbe jár, eléggé kicsi még ahhoz. De sosem lehet tudni. Ismét egy nagyot harap a süteményéből, így elhallgat egy időre a csipogás. Tudja ám, hogy nem illik teli szájjal beszélni.
vagy mik ezek a névötletek? 